Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-29 / 177. szám
1970; július 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Életszínvonal emelés — hitelben Az életszínvonal emelkedésével évről évre nő a kiskereskedelmi forgalom. Ezen belül is mind nagyobb hányad a tartós fogyasztási cikk. A belkereskedelem forgalma 1950 óta körülbelül három és félszeresére emelkedett és ugyanez idő alatt az úgynevezett vegyesiparcikkeké csaknem meghatszorozódott. A bútorvásárlások értéke 1955 óta hat és félszeresére nőtt, s tavaly már meghaladta a 3,4 milliárd forintot, A fogyasztás ilyen nagyarányú emelkedéséhez jelentős mértékben hozzájárult az áruvásárlási kölcsönakció, amely jelenleg már több mint 40 cikkcsoport többszáz termékére terjed ki. Az Országos Takarékpénztár napjainkban a legkülönbözőbb árukra, így bútorra, optikai cikkekre, híradástechnikai gyártmányokra, kerékpárra motorkerékpárra ad kölcsönt — lényegesen megkönnyítve ezáltal a vásárolni szándékozók helyzetét. A közelmúltban reprezenTavaly már több mint 550 ezren vásároltak hitelre — három milliárd forint összértékben. Csak bútorból mintegy 1,3 milliárd forint értékben vettek hiteire; az összes bútorvásárlásnak több mint egyharmadát bonyolították le ilyen módon. Megközelítően 600 millió forintért vásároltak háztartási gépet, 930 millió forint értékű híradástechnikai cikket és több mint 230 millió forint értékű járművet. Országjárás, ORI-műsor, klubdélután Csend van a kunszentmártoni művelődési házban. Megszűntek a szakkörök és befejeződtek a tanfolyamok. Majd szeptemberben kezdődik újra az igazi munka. Az élet azért nem állt meg, ha ritmusa csökkent is valamelyest. A művelődési házban országjáró túrákat, kirándulásokat szerveznek. A program sokat ígér: Balaton, Duna-kanyar, Gyula, Szeged. Egy-egy csoport 35—50 érdeklődőből áll. hűtőszekrényből a múlt évben 191 ezer, mosógépből 168 ezer, televízió készülékből pedig 215 ezer darabot adfak el. Ezekből a tartós fogyasztási cikkekből a magyarországi ellátottság még nem érte ugyan el a legfejlettebb országok színvonalát, de a rendkívül gyors növekedés alapján feltételezhető, hogy 4—5 éven belül a családok 80 —90 százalékának lesz televízió készüléke, hűtőszekrénye és mosógépe. tációs vizsgálatot végeztek az áruvásárlási kölcsönt igénybe vevők körében, s ebből kiderült, hogy a megkérdezettek' 38,6 százaléka egyáltalán nem vásárolta volna meg az adott cikket, ha nem biztosítanak számára kölcsönlehetőséget. 37,8 százalékuk csak későbbi, bizonytalan időpontban vette volna meg az árut. Csupán a megkérdezettek 23,6 százaléka válaszolta, hogy két éven belül készpénzért akkor is vásárolt volna, ha nem kap hitelt. Az áruvásárlási kölcsön- akciókban kezdetben csak a bérből és fizetésből élők vehettek részt. Üjabban azonban a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok, továbbá nyugdíjasok, kisiparosok és kiskereskedők is. Egyetlen alapvető követelmény: a vásárlás értékétől függően a kölcsönt igénylőnek esetenként 10, de leginkább 20—30 százalék összeget készpénzben kell kifizetnie. Az 5000 forinton aluli vásárlásoknál legfeljebb 12 hónap, 5000 forint felett pedig 18 hónap a kölcsön visszafizetési határideje. A hitelre vásárolható árük körét a Belkereskedelmi Minisztérium általában félévenként határozza meg, s az áruellátás javulásával újabb és újabb termékeket vonnak be az akció keretébe. Üjabban például kedvezményes hitelfeltételekkel árusítják az olajtüzelésű kályhát elősegítve ezáltal a korszerűbb, gazdaságosabb tüzelési mód bevezetését. Kiterjesztették a hitelakciót a hétvégi házak vásárlására is, sőt miután ezek nagyobb értéket képviselnek, az ilyen célra felvett hitelekre hosz- szabb törlesztési határidőt állapítottak meg. A 30 ezer forint feletti vételárnál például 36 hónap a kölcsön visszafizetési ideje. Hagy segítség Az áruvásárlási hitelakció lehetőséget nyújt arra, hogy bizonyos vásárló rétegek előbb juthassanak különböző fogyasztási cikkekhez. Napjainkban például nagy segítséget jelent ez az árvízkárosult lakosság elpusztult ingóságainak pótlásánál, hiszen részükre különösen kedvezményes áruvásárlási kölcsönt állapítottak meg. A tartós fogyasztási cikkeken túl ruházati cikkeket, háztartási berendezéseket és felszereléseket is hitelben vásárolhatnak. A vételárnak csupán 10 százalékát kell készpénzben kifizetniük, a maximális törlesztési idő pedig — az általános 18 hónap helyett — az ő esetükben *24 hónap. N. L. Az árvízkárosultakért Munkatársaikat segítik Két cukorgyári dolgozó — Vékony József tószegi, Malik Józsefné tiszavárkonyi — családi házát tette lakhatatlanná az idei árvíz. Mindkét hajlékot teljesen újjá kell építeni. Ennek a szükségnek híre kelt a cukorgyári dolgozók között és a szocialista brigádok segítőkészségét váltotta ki a két bajbajutott iránt. A gyár gazdasági vezetői a párt- és szakszervezeti szervek kezdeményezésére úgy határoztak, hogy lehetőség szerint ingyenes építőanyagot biztosítanak erre a célra, a szocialista brigádok pedig az újjáépítésben fognak segítkezni. Most összegezik a szakszervezeti bizalmiak és a brigádvezetők az ezzel kapcsolatos felajánlásokat, amelyeket zömmel még a gyártási kampány kezdetéig kívánnak teljesíteni. A cukorgyáriak egyébként már jelentős mértékben hozzájárultak az árvízkárok enyhítésére indult országos mozgalomhoz is. Az e célra felajánlott munkabérek ösz- szege méghaladta a 44 ezer forintot, míg a vállalatfejlesztési alapból 140 ezer fői rintot fizettek be a helyre- állítási költségek fedezésére. Hegyven cikkcsoport hitelre Ötszázötvenezer érdekelt A tiszagyendai Lenin Tsz-ben permetezik a babot A szolnoki művésztelep múltjából A közelmúltban három olyan festmény került a Damjanich Múzeumba, — amelyek nemcsak ritkaságuk szempontjából értékesek, de jellemző darabjai alkotójuk korabeli stílusának. Időrendi sorrendben az első munka, amellyel gyűjteményünk büszkélkedhet, Deák Ebner Lajos nagyméretű ceruzarajza. Egyik oldalán feltehetően egy nagyméretű vásznához készült, enyelgő fiatal párt ábrázoló kompozíciót találunk. A szemben ábrázolt, kötériyes, pruszíikos menyecske derekát hátúiról ölelő legény évődve súg valamit a szabadkozó, mosolygó nőnek, aki kezével szégyenlősen takarja el arcát. A legény tollas kalpagja, mellénye, bő- újjú fehér inge ünnepi hangulatról, talán szüretről árulkodik. Ezt igazolja a nő kezében szőlővel telt kosár, s a kompozíció lezárására jobbról behajló szőlőlevél díszítmény is. Ez a pár nem ismeretlen azok előtt, akik Deák Ebner Lajos művészetét valamennyire is ismerik. .Ugyanez a kedélyes, gömbölyű menyecske szerepel legtöbb vásári képén, aratást, szüretet ábrázoló vásznain. Ez a rajz is egyike Deák Ebner zsánerjele- neteinek, amelyekkel korábban igen jelentős sikereket ért el. S itt Szolnokon a legjobb téma kínálkozott életképeihez. A vásárok népviseletbe öltözött résztvevőinek színes forgataga, a népszokások, ünnepi ruházat készen kínálta magát a festő ecsetje alá. Így találkozott Deák Ebner Lajos témaigénye a szolnoki adottságokkal. s elégítette ki a XIX. században fellendülő kívánalmat a zsánerkép, a polgári, paraszti élet köznapi eseményeit, jeleneteit — anekdotikus formában megjelenítő műfaj iránt. A rajzlap másik oldalán egv technikailag tökéletesen megoldott női akttanulmányt találunk. A telt. felsőtestével kissé hátrahajló nő plasztikus formál, hajlatainak — fény-árnyék játéka. arcának kidolgozott, kihívó mimikája a művész kiváló rajzkészségéről tesz bizonyságot. A másik két festmény a Szolnokon kialakult tájfestészet stiláris jegyeiről tanúskodik. Mihalik Dániel a művésztelep első törzstagjai közé tartozott, egyik jelentős tagja az 1900-as évek elején tájfestő triásznak nevezett Olgyay-Mihalik-Szlá- nyi hármasnak. Míg Deák Ebner idejében a zsánerfes- tés kapott hangsúlyt az itt dolgozó művészek munkásságában, az 1902-ben felépült müteremházak első lakói között már a tájfestés háttérbe szorítja az életkép műfaját. Stílusuk a látvány elsődleges hatását dekoratív foltokban fogalmazó, Szolnok és környéke tájadottságain alapuló festészet. — Szép példája ennek a művészi alapállásnak a most gyűjteményünkbe került Mihalik festmény, a Parkrészlet. A művész üde zöld színfoltokból építi fel a kompozíciót, amely egy dús vegetációjú parkot ábrázol. Balról magas zöld növényzet, jobbról síma gyepszőnyeg kis barnás úttal, sárga, lila apró virágokkal. Hátul két barnatörzsű fa áll, — majd zöld bokor és sötétebb lombkoronák, itt-ott becsillanó éggel zárják a képet. Szintén tájat ábrázol Kléh János munkája, a Vízparti táj. A művész 1908-tól haláláig, (1919) Szolnokon dolgozott. Először figurális képek festésével kísérletezett, később tért csak rá a virágcsendéletek és tájképek alkotására. Több munkáján festi a Tisza és a Zagyva környékét, az Alföld Szolnok vidéki világát. A Damjanich Múzeum gyűjteményébe most bekerült munkája is egy árnyas, dús- lombú fákkal szegélyezett vízparti részletet ábrázol. A fák mögött világos színű, puhán kiterített üdezöld síkságot, messzebb magas éggel, kis falu sejtelmes körvonalával. — egri — Az ORI-műsoroknak nagy közönsége van, elsősorban a fiatalok jönnek. Nem csoda, kedvenc együtteseiket láthatják. Az élmúlt héten az Atlasz volt Kunszentmár- tonban, de még várják az Omegát és a Metrót. Az igényes könnyűzene híveinek azonban nem csupán ezek az együttesek adnak műsort. Ifjúsági klubdélutánokon a szolnoki POP zenekar volt már a művelődési házban és a műsorban felléptek néhányan a Szigligeti Színház művészei közül. Az idei nyáron két kiállítást is rendez a művelődési ház. Az egyiket júniusban tartották „25 év filmjeiből’’ címmel, a másikon, augusztus 19—20-án bútorokat és lakberendezési tárgyakat mutatnak be. A társas szórakozást keresőket esténként játékok, sakk, kártya várja és egy- egy jobb műsor hírére még a tévénézők is igen szép számmal összejönnek. A hétvégeken pedig a hagyományos nagy bálok egészítik ki ezt a csendesebb, nyári programot. Ha valaki kilép a sorból Mi az élet célja? Ezen a kérdésen időtlen idők óta vitatkoznak a bölcselők, lélekbúvárok, filozófusok, politikusok. Született-e már erre a kérdésre teljes és kielégítő válasz? Nem hiszem. Pedig a válaszok száma igen sok. A vallásos emberek azt mondják^ az élet célja isten kedvében járni, s kiérdemelni a túlvilági örök életet. Mások a vagyont, a hatalmat, a szerelmet, a dicsőséget, az alkotás örömét, az utódok felnevelését tartják az élet céljának, vagy egyszerűen csak annyit kívánnak, hogy boldogok legyenek. Ahogyan nincs ember, aki pontosan meg tudná fogalmazni az élet célját, úgy az életcélokként ismert eszmények, vágyak között sincs olyan, amelyet fenntartás nélkül mindenki elfogad. S az emberek mégis élnek, küzdenek; s mind többen, a mi egészséges világunkban, e küzdést tartják éppen az élet céljának, értelmének. Mindez egy szomorú statisztika tanulmányozása közben kívánkozik a toliamra. A statisztika azokról szól. akik feladják a küzdelmet, akik elől elveszett az életcél. Az öngyilkosokról. És mindjárt, ami feltűnő: A fejlett. kulturált államok vezetnek, Svédország. Nyugatnémetország, Dánia, Finnország. S ami ma már közismert, ezen a „ranglistán” előkelő helyet foglalunk el mi is. Az idősebb újságolvasók emlékeznek még a régi címekre: „A Dunába vetette magát egy munkáskülsejű férfi...” „Vonat alá feküdt, mert nem tudta családját eltartani...” Ügy tűnik, hogy abban az időben az anyagi okok, a szegénység, a kilátástalanság, a reményvesztettség adták a végső lökést az öngyilkossághoz. Ez azonban túlságosan a felületen mozgó megítélés és semmiképpen nem fogadható el teljes értékűnek. Mert — kivetítve ezt a mai időkre — e szerint az elmélet szerint ma már objektíve nincs alapja az öngyilkosságnak nálunk, hisz mindenki, aki akar, becsületes munkájából jól meg tud élni. öngyilkosság mégis van. Más oldalról is sántít ez a túlságosan egyszerű summázás. Az idézett listavezető országokban ugyanis köztudomásúan magas az életszínvonal. A statisztikák arról is beszélnek, hogy ezekben az országokban sem a legszegényebb rétegek azok, amelyek kezet emelnek magukra. A szabad foglalkozásúak, művészek, magasrangú tisztviselők, vállalkozók, kereskedők vezetnek. Mi tehát az öngyilkosságok oka? A polgári szociológusok három csoportba sorolják az öngyilkosságokat. Az elsőbe az egoista típusú emberek kerülnek, az olyan esetek, amikor az egyén túl intenzíven foglalkozik saját magával, szinte mesterségesen elszigetelve ezzel magát az egészséges környezettől és annak józanító hatásától; mintegy közösségen kívülivé válnak az ilyenk, s így választják végső megoldásként az öngyilkosságot. A második csoportba az altruista típusú öngyilkosságokat sorolják, azokat az eseteket, amikor az egyén túl rossz véleménnyel van magáról, úgy érzi, hogy gyenge, védtelen, teljesen ki van szolgáltatva a közösség kényének, kedvének. Ezt a kiszolgáltatottsági érzést mind kevésbé bírja elviselni, s végül az öngyilkosságba menekül. A harmadik csoportba azok az öngyilkosok sorolhatók szerintük, akikre valamilyen hirtelen bekövetkezett váratlan esemény hat, s ez a hatás olyan erőteljes, hogy pillanatnyilag nem látnak más kiutat, mint a halált. (Szerelmi csalódás, pénzügyi csőd stb.) Az okok ilyen keresését és csoportosítását — ha fenntartásokkal is — elfogadhatjuk. Azt mindenképpen, hogy ez öngyilkosságok okai rendre visszavezethetők az egyén és környezet, a társadalom közötti egyensúly felbomlására, az ebből keletkező konfliktusokra. Camus szerint az ember lázadása az élet nyilvánvaló abszurditásai ellen, olyan nemes ellenkezés, amely szinte az élet céljával egyenlő. (Hogyan mondia Madách? Ember küzdj és bízva bízzál...) Camus szerint ennek az örök lázadásnak a feladása az öngyilkosság. Jó, jó — de hát a mi társadalmunkban? Fogadjuk el, hogy az egyén életében keletkező abszurditások nem mindig egyenes következményei a társadalmi viszonyoknak, hiszen még a tőkés társadalom jogosan embertelennek bélyegzett viszonyai sem mindig egyenes és direkt módon kergetnek egyeseket öngyilkosságba. Ha ezt elfogadjuk — márpedig a tény előtt fejet kell hajtani — akkor el kell fogadnunk azt is, hogy szocialista társadalmunk kizsákmányolásmentes viszonyai, természetes demokratizmusa, nemes humanizmusa — ugyancsak nem jelent automatikus biztosítékot az ön- gyilkosságok bekövetkezte ellen. Csupán egy tendenciára utalnak ezek: hosszabb távon egészen bizonyos, hogy ez a környezet mind kevesebb okot ad az egyénnek az összeütközésre, konfliktusokra. Az olyan egyedi esetek, mint a szerelmi csalódás stb. okként nyilván fennmaradnak, de általánosságban az öngyilkossági szándék és az esetek feltétlenül csökkennek majd. Az emberek nagy többsége mindig azt vallotta, s ma méginkább vallja, hogy nincs és nem lehet olyan helyzet az életben, amikor az egyetlen megoldás már csak az öngyilkosság. Minden áron és minden nehézség dacára élni kell — ez az egészséges lelkületű emberek általános véleménye. Azonban, ha mégis feladja valaki közülünk, s kilép a sorból, nem középkori módon megvetni, hanem csupán sajnálni illik — mert gyenge volt. Sajnálni a megértés és megbocsátás feloldása nélkül V. J.
