Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-25 / 174. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. júflus 23. Nagy hal a kicsit Eső után „Elegant" köpönyeg — Gyáregységek vigyázat! — Á szolnokiak jól megjárták Janik Árpádné műszaki vezető, az igazgató helyettese elzárkózik, nem mond véleményt. Az igazgató szabadságon van, sajnálja, hogy vele nem beszélhetek. Sürgős a téma, bár meglehet, így is eső után köpönyeg már. Lapozom az Elegánt, a Május 1 Ruhagyár dolgozóinak üzemi lapja májusi, júniusi és júliusi számait. A május 25-én megjelentben olvasom: „Törzsgárdánk megbecsülését' tükrözi, hogy ezentúl a törzsgárda bérkiegészítést alapbérként kezelik.” A június 8-i újság első oldalán inkább megmutatom, mint idézem: Hűségjutalom 1200, Hlelve 2000 forint évenkénti jutalmaréorr törzsgárda tagjainknak Ji . éftoeUlbaaus Mkr-re* ‘pitédéért tisztességgel flol- ;ozó, » gyárunkhoz oumkások megbecsülését ott kel! elsősorban blzo- nyttMü, ahol élnek és dolgosnak’'. progresszív jubileumi súg biztosítása. • ' — Bár értünk • el ’ eredményeket, régi hűséges dolgozóink megbecsülésében, most további intézkedésekre vám szükség. OJvan módszer alkataiaEz alól az sem kivétel, aki ! vállalattól kilépett, és a vic szatéréae közötti időben ner létesített új munkaviszony Azoknál a vidéki üzemrészek néL, amelyek vállalatunkba be olvadtak,-a dolgozók munka Nem lehet igaz, Szolnok mostohagyerek? Háromszor kértem szót: hogy álljak én Szolnokon a dolgozók elé? Nem dobáltuk magunkat, hogy vegyen meg bennünket a Május 1 Ruhagyár! Szép elismerése, pénzzel a hűségnek. Aki tíz éve gyári dolgozó évi 1200, a húsz évesek pedig 2000 forintot kapnak. Külön törzsgárda szabályzat is vállalati törvénnyé emelte ezt a kedvezményt. Először a Május 1 Ruhagyár történetében. A szolnoki gyártelepen éppen ez okozta a keserűséget. Negyvennégy 10—15 éve egyhelyben dolgozó azt mondja nap mint nap: Nem lehet e% igaz Gulyás Károly, a pártszervezet titkára még májusban megmondta, ha megteszi a központ, s a negyvennégy szolnoki hűségest nem ismeri el törzsgárda tagnak, addig megy a párthoz, míg nem segítenek. — l|em mentem még eddig, mert a vezérigazgató, Kovács József azt mondta, nem marad ez így. Nem is maradhat. Szolnok mostoha- gyerek? Igaz, három éve, hogy a volt Ruházati Vállalatot szőröstül-bőröstül megvette a nagy pesti gyár. Két millióért. Egy millió forintot adtunk mi gépekben, anyagban, épületben. És százhúsz dolgozót. Közte ezt a negyvennégy, már 10— 15 éve itt dolgozó embert. Miért mondták akkor, hogy jogelődnek elismerik a régi munkahelyet? És két kollektív szerződés nem is vitatta ezt. Most is kapjuk, legalábbis az idén még fizették az eltöltött évekre járó százalékkal megemelt nyereséget. Csak a törzsgárdába nem vesznek be minket. ott nem számít a jogelőd? — El tudja képzelni, milyen politikai hangulatot jelent ez? A pártszervezetből azt mondják nekem: Gulyás elvtárs, nem vagyunk mi anyagiasak, évi 1200 forint elvesztése nem vág bennünket a földhöz. De az eljárás, a ki nem mondott pesti vélemény! Mi mostoha- gyerekek vagyunk! Jó ex a házasság Két éve írom így. Mármint a nagy, rangos pesti gyár és a kis szolnoki vállalat közösködése, A Május 1 Ruhagyár Szolnokon és Túrkevén már lassan ezer embernek — majdnem eny- nyi nőnek — ad kenyeret. Jó dolog az ipartelepítés. — Nem is ezt vitatjuk. — Veres Lajosné, a szakszervezeti bizottság titkára a legelkeseredettebb. — Nem magam miatt, elhiheti. Bár 15 éve dolgozom itt, megszakításom van. De gondoljon csak bele. Amikor a törzsgárda szabályzat készült, nem kértek tőlünk véleményt. Pedig harmad- magammal tagja vagyok Szolnokról a vállalat szak- szervezeti tanácsának. Csak volt késő tavaszon egy kétnapos vszt-ülés, ahol bejelentették, nem ismerik el a jogelődnél eltöltött időt sem a szolnoki, sem a karádi gyárnak. Akkor én háromszor kértem szót. Érveltem, magyaráztam, kértem. Azt is megmondtam, hogy álljak én Szolnokon a munkások elé? Mondjam, hogy 2 137 000 forint törzsgárda jutalomból nem jut, nem adnak negyvennégy szolnokinak? — Ott volt az üzemi • újságtól az elvtársnő. Még ő is beszélt velem. Megnyugtatott. Azt mondta, nem írja meg a kirohanásomat Hát csak köszönöm szépen. Olvassa el. „Érdekes módon nem a központiak kezdték a vitát, hanem Szolnok küldöttei. Sérelmesnek találták, hogy nem számítjuk be régebbi idejüket. Nincs kiskapu! — volt a válasz.” Nesze semmi, fogd meg jól. Szépen elintézte, anya- vállalati szemmel, tollal jól megírta az üzemi újság. Szerkesztőségi cikk. Az is, amely július hatodikén adja hírül: aláírták a kollektív szerződést — No, köszönöm szépen. Munkásszolidaritásra, összetartozásra rossz példa az, öt évre! S legalább ilyen rossz példa az üzemi újság állásfoglalása is — a szolnokiak ellen. itt a helyünk Pedig! Május 25-én még bírom szolnoki munkásnő nyilatkozik az Elegánt lapnak. A cím: „Itt a helyünk! Ezt mondják a szolnoki nők.” Bozsó Istvánná a szívére teszi a kezét. — Tizenkét éve dolgozom itt. összesen 5—6 nap beteg- szabadságom volt egy évtized alatt. A férjemmel egy- időben én még szabadságra nem mentem, mert a vájja- lalat érdekét fontosabbnak tartottam a magaménál. De én se, a többi régi munkás se dobáltuk magunkat, hogy vegyen meg bennünket a Május 1 Ruhagyár. Megszenvedtük mi a házasságot, kérem. Mindig fehérneműt csináltunk. Aztán jöttek a pestiek, s kabát, kosztüm lett a munkánk. Tudja, kezdetben csak legyintettek ránk. Mit tud Szolnok? Már nyugati megrendelésre is csináltunk ballonokat. Tanultunk, küszködtünk érte. Az mondom: én hülyén hűséges vagyok, mert most sem izgat az 1200 forint. De az elbánás annál jobban. Veres Lajosné előtt két névsor. — Miután a vállalati szak- szervezeti tanács 43:3 ellenében elfogadta a törzsgárda szabályzatot, nagyon elkeseredtünk. Jött is a szakmai szakszervezet központjának, a pesti vállalati szakszervezeti bizottságnak titkára. Itt volt Tabák Lajos elvtárs is, az SZMT elnöke. Bírálta a pestieket, de nagyon.' Akkor azt kérték, küldjük fel a 10—15 évesek névsorát, ösz- szesen negyvennégy ember, ebből huszonhat nő. Választ nem kaptunk még. A kollektív szerződést, amelyben ott a törzsgárda szabályzat is, aláírták. Törvény már öt évre. Ha rajtam múlna, törvényességi óvást emelnék. S még egyet tennék: véleményt mondanék, keresetlen szavakkal a vállalati szakszer-r vezeti tanácsnak és az üzemi újság szerkesztőjének. Akkor is megtenném ezt, ha méginkább tudnám: a Május 1 Ruhagyár ezer Szolnok megyeinek adott munkát, s fejleszti tovább a szolnoki, túrkevei üzemet. Sajnos, törvényességi ■óvásra nincs jogom. De arra igen, hogy a SZOT és a Könnyűipari Minisztérium figyelmét felhívjam: a nagy gyér rosszul vizsgázott, öt évre „hazavágott” negyvennégy szolnoki munkást. És még arra; gyáregységek, új, fiatal Szolnok megyei kollektívák, vigyázat! Néha kísért még a régmúlt. Hagy hal a kicsit bekapja... ) Sóskúti Júlia FELHÍVÁS Szolnok városi tanács hivatásos Bartók kamarakóru- sa felvételt hirdet. Fizetés: 1400—1700.— Ft-ig. Feltétel: biztos hallás, jó kórusba való hang. Korhatár- 18—35 év. Jelentkezés július 27-én és 28-án 16 órától 18 óráig a Szolnok városi tanács művelődésügyi osztályán. Filmjegyxet Petulia Richard Lester egyik korábbi filmjét igen sok néző látta Magyarországon. Egy másik filmjét mint Can- nes-i nagydíjast, megintcsak célba vették a rangot egyébként nem föltétlenül jelentő fesztiváldíjak figyelői. De akik igazán szeretik a friss szellemű, egyéni hangütésű filmművészetet, azok meg is jegyezték — nagyon megjegyezték a nevét. Hogy a talányt feloldjuk, a Cannes-i díjas film A csábítás trükkje volt, a másik, világszerte nagyon népszerű, sőt viharos sikert aratott alkotás pedig a Beatles együttesről készült Egy nehéz nap éjszakája. Érthető, hogy ezek után a filmkedvelők felajzott érdeklődéssel várták Richard Lester új filmjét, a Petuliát. - Nem kellett csalódniuk. Ritka ízlésű, gyönyörűen kivitelezett alkotás, mesteri fényképezéssel, vágással, tökéletes illúziót keltő szereplőkkel. A film egy döbbenetes hatású párhuzamos montázzsal kezdődik. Előbb idős betegeket látunk tolókocsiban merevített nyakkal, valószínűtlen csendben. Aztán meredek vágás: a lehető legvadabb beat zene, őrjöngve tekergő párok, ziláltság idegesség. Ez az ellentétekre épülő expozíció tulajdonképpen a film két központi hősét mutatja be hasonlatszerűen. Petulia. Virágzó szépségű nő, maga a természet áradó és szeszélyes megtestesítője. A mélyről jött, szajha leánya, és benne is minden hajlandóság megvan e furcsa mesterség iránt, már ami az érzékenységet illeti. Csakhogy nála a buja természetesség márványkemény erkölcsi érzékkel párosul, jobban mondva viaskodik. És ez az, hogy viaskodik. Döntésre képtelen, mert hiába szakítanak korábbi életével, nem tud semmitől elszakadni, amihez egyszer hű lett. „Száz hűségű hűség” — hogy a problémától időben és térben nagyon távol, de lényegét tekintve közelálló költőt idézzek, Ady Endrét. Archie. Kemény karakterű negyvenes férfi. Tökéletes szakember az ortopéd sebészetben, egy jelentéktelennek látszó, de a néző tudatában annál inkább bevésődő mondatból az is kiderül, hogy kommunista. És épp azért, mert mesterségében és emberi tartásában ennyire kiváló, nem tudja elviselni a köré épülő családi és társadalmi konvenciók kártyavárait. Csakhogy ez a komorságra hajlamos férfiú belső alkatát tekintve a gyermekek naívságával rokon, nem kepes személyes társ, vagy mondjuk egyszerűbben. szerelmes társ nélkül kitörni az oly nagyon megunt körből. Egyetlen méltó partnere lenne: Petu- lia. Csakhogy... Erről a viliódzó szépségű szabálytalan, de nagyon is érthető szerelemről szól Richard Lester filmje, mindvégig elhitető erővel, barokkos gazdagságú, asszociatív képsorokkal, szinte már valószínűtlennek tűnő feszültségfokozással. Petuliát Julie Christie, Archie-t George Scott játsz- sza, a lehető legfinomabb színészi kulturáltsággal. Szabó János Segítség a Rákóczi Tsz-nek A törökszentmiklósi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke Kasza János és párttitkára Hatvani Zsigmond bekopogtak Kern Pálhoz, a MEZŐGÉP Vállalat igazgatójához. Segítségért mentek. A szövetkezetben kevés a kombájnvezető. A vállalatnál meg, az egykori traktoristákból átképzett munkások soraiban, több is van. A MEZŐGÉP Vállalatot ugyan a tervteljesítés köti, mégis hozzájárultak, hogy három munkavállalójuk Csajági János TMK csoport- vezető. 'Orbán Ferenc és Szűcs Imre szerelők, 12—16 napra kombájnra üljenek a szövetkezetben. Egyéniség és szóhasználat (Egy új divatszó feltűnése) Az egyén a társadalomtól kapott s a társadalmilag rögzített nyelvi eszközöket, a szavakat beszédtevékenységében alkalmilag és egyénileg használja fel. Az egyén nyelvi műveltségét jellemző sajátság, hogy a közös nyelvi eszköztárból mondanivalójának legmegfelelőbb szavakat válogatja ki. A nyelvi formák felhasználásában érvényre kell juttatnunk egyéniségünket is. Üjabban éppen ez az egyéni vonás és jelleg ván visszaszorulóban. Egyesek tudatosan használnak fel előre gyártott nyelvi elemeket, nyelvi sablonokat. Figyeljük meg például a következő mondatokat: „Munkánk vonulatát mindig az útkeresés jellemezte”. — „Elgondolásunk fővonulata az önkormányzati vonatkozások tekintetbe vételén nyugszik”. — „Művészi munkánk kísérleti jellegű vonulatát tekintve, egy-egy novella feldolgozása pódiumjátékra a feladatunk és célunk.” stb. Ez utóbbi mondat a televízióban hangzott el, egyik vidéki színjátszócsoportunk vezetője jellemezte ezzel a mondattal munkájukat, törekvéseiket. Az idézett példákból kitűnhetett, hogy egy újabb felkapott divatszó, a vonulat kezdte meg életútját nyelv- használatunkban. önmagában véve a vonulat szóalak szabályos képzés, a von ige továbbképzett alakjának, a vonul igének származéka. Az igealak igekötős változatai jól ismertek, ma is Hogy mik Iparvágány, tolatás. Be- fáslizott fejű ember a forgalomirányító az iparvágány és a közút találkozásánál. Sereg-forog, ferdítgeti szegény a nyakát, mert a bal szeme teljesen be van pályázva, de a jobb előtt is csak egy parányi hézagot hagyott a kötés. A város felől IK rendszámú kocsi jön szélsebesen. „Pilótája” nem veszi észre a guruló vagonokat, fékez, s nekizöttyen a szegélykőnek. Törik a vadonatúj kocsi. Kikászálódik a halottsápadt tulajdonos, nézi a kárt, siránkozik, hogy „jaj, nem láttam.” A bekötött fejű jelzőtárcsás még mindig nem vesz észre az esetből semmit Így van ez, amikor vak vezet világtalant Kikiricssárga műanyagszatyor került kezembe. Aszon- gyahogy: „A mezőhéki Táncsics a baromfiipar legnagyobb szállítója”, — így a felirat a szatyor egyik oldalán. No, ez még elmegy; a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetről van szó. De a másik oldalon lévő, nagy fekete betűs figyelmeztetés már meghökkentett írva vagyon: „Törökszent- miklós éljen egészségesebben, fogyasszon több baromfihúst”. Ejnye, kedves törökszent- miklósiak, miért nem tetszettek eddig is elég egészségesen élni, miért nem tetszettek több baromfihúst fogyasztani. Most aztán jól meg aszonta önöknek ez a kikiricssárga műanyagszatyor. De most már tudják, ugye? ür Hivatalos helyen jártam, hallgattam a tisztviselőt hogy mit kell tennem ügyem további intézésében: „A tárgykörre vonatkoztatott bizonyítást méltányol- tatni kell, majd, a megsziggyakran élünk a bevonul, elvonul, kivonul igékkel. A vonulat képzett szóalak jelentése, használati értéke az újabb nyelvhasználatban alig hozható kapcsolatba az igealak alapjelentésével. Mint földrajzi és ásványtani műszó is szerepet kapott a vonulat szóalak, s megnevezi a hosszant elnyúló hegység gerincét, illetőleg az ásványok, kőzetek hosszanti kiterjedésű előfordulási helyét Jegyzetfüzetembe került példatárból azonban kitűnik, hogy az újabban felkapott vonulat divatszónak ezekhez a szaknyelvi használati értékekhez sincs semmi köze. Valójában teljesen bizonytalan a jelentéstartalma és használati értéke. Ma már „mindenre jó” szó, de éppen bizonytalan, tisztázatlan fogalmi értéke miatt elsze- mélyteleníti, illetőleg elér- telmetleníti a közlést. Ha a szövegösszefüggést és a beszédhelyzetet is tekintetbe vesszük, kitűnik, hogy a következő jó magyar szavak helyét bitorolja: irány, fejlődéi sor, jelleg, jellegzetesség, jellemző sajátság, stb. Szomorúan tapasztaljuk, hogy egy-egy felszólaló a felkapott divatszó használatával lemond egyéniségéről, beszéde nyelvi formálása személyes jellegéről. Azt sem veszi észre, hogy a divatszó, a nyelvi sablon egyrészt fogalmi tisztázatlanságot okoz, másrészt sok jó magyar szó, kifejezés pusztulását eredményezi. Dr, Bakos József vannak?! nózott, lebirált aktákat záradékoltatni kell és törzsköny- vileg feltüntetni, — o kész anyagot aztán hozza ide nekem vissza, a többit majd én elintézem”. Most itt állok a kánikulában, a Magyar Nyelv Értelmező Szótárával a kezemben, s azon tűnődöm, hogy a Magyar Tudományos Akadémián sántít-e a nyelvismeret, vagy az én hivatalomban. Ügyem intézését azonban jó reménnyel várom, mert hallottam, hogy hamarosan megjelnik valamiféle hivatali-ügyviteli tájékoztató kézikönyv, — „a különböző ügyintézésben járatlan felek számára”. S most én egy fél vagyok. ☆ „Lekap” az utcán egy jé hónapja valaki: „Magárd nagyon haragszunk, (így királyi többesben mondja, ahogy a Napkirály is beszélt. A szerz. megj.) mert maga mindig azt írja meg, hogy mi milyen rosszul dolgozunk. De hogy mások milyen rosszul dolgoznak, azt nem.” Mondom erre, hogy most készülök a további 637 cikkem megírására. amelyikben rnajd azt írom meg, hogy mások is milyen rosz- szul dolgoznak. Emberünk erre keményen kezetráz velem, hogy „Na, látja elvtársam, csak így tovább". Elcsodálkoztam, amikor a napokban felhívott az illető telefonon. Azt mondja, hogy: „Visszatérhetne az elvtár- sam a vállalatnál lévő fo^. nákságokra, mert ott ám rengeteg baj van.” Dadogtam valamit a telefonba, ő meg csak annyit mondott, hogy a többit majd meglátom a helyszínen. Aztán a minden ttudó presszóbéli pletykáktól még aznap megvilágosodott aa elmém. Az illetőt ugyanis háromnégy nappal ezelőtt leválj tották vezető funkcióját ÖL - ti T- i|
