Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-17 / 167. szám

1971. július 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP it Rendhagyó pályatársak Ugyán honnan cipeljük kiáühatatlan gőgünket! Az emberpiacokról? A kubikos­gödrökből? Nevetséges. Kiss János valamikor rendes ban­dagazda volt, friss eszét min­dig rongyos társai érdeké­ben forgatta, de mióta álla­mi tisztviselő lett belőle, észre se veszi a régi cim­borákat Nagy Péter elnyo­mott ifjú korában állandóan arra biztatta szaktársait, hogy ha nem hallgatják meg őket az irodán, akkor oda kell verni az asztalra, most viszont akár a lábát tapos­ná az a beosztottja, aki ki­fogásol valamit. Ilyenek volnánk mi? Alig­ha. Száz közül legalább ki- lencvenen nem felejtették eL, hogy honnan indultak, s hu­szonöt évi „funkciózás” után kimerült idegrendszer az összes szerzeményük. Rájuk csak felnézni lehet, s levett kalappal köszönni nekik. De akadnak rendhagyó pálya­társak is. Akadnak azonban a vezető posztokon olyanok is, akik a párt vezető szere­pét, a szocialista rendszert látják veszélyeztetve, mihelyt saját személyüket, vagy in­tézkedéseiket kritizálják. S mivel az ilyenek azt is tud­ják, hogy tisztességes embe­rek soha nem akarják bán­tani a kommunista pártot, eszük ágában sincs kikezde­ni önnön hatalmukat, a szo- ciaüzmus-ellenesség hangoz­tatásával elég nagy csendet tudnak teremteni maguk kö­rül. Ideológusok, lélekmémö- kök, politikusok kutatták már az okát ennek a meta­morfózisnak, mégse sikerült maradéktalanul elűzni a pár­tot és a néphatalmat kisajá­tító „istenségeket”. Az indí­tékok után keresgélve be­szélünk érzékenységről, szub­jektivizmusról, tekintélyfél­tésről, heves vérmérséklet­ről, pozícióhoz való ragasz­kodásról — mindezek azon­ban korántsem magyarázzák meg, miért válik a mélység­ből felvergődötteknek egy vékony rétege úrhatnám pol­gárrá. Megártott neki a „ma­gaslati lebegő” — mondják az élettől elszakadt személy­re azok, akik korábban is ismerték. S mivel ilyen ana­kronisztikus figurákkal még ma is találkozhatunk, ön­kéntelenül felvetődik a kér­dés: hát csakugyan igaza lenne annak a francia böl­cselőnek, aki szerint „a ha­talom elveszti varázsát, mi­helyt nem lehet visszaélni vele?” Évekkel ezelőU azt pró­báltuk besulykolni a köztu­datba, hogy ahol meghalt a bírálat és az önbírálat, ott bizonyosan a beosztottak te­hetnek róla, mert nem nyit­ják ki a szájukat, amikor kell. Ezekre a dörgedelmek­re azután higgadt válaszokat kaptunk, miszerint távolról sokkal könnyebb bátorságra bíztatni másokat, a helyben dolgozóknak azonban száz­szor is meg kell rágniok minden kritikus észrevételt. Nem attól tartanak ma már — hangsúlyozták —, hogy beléjük rekesztik a szót, ha­nem a láthatatlan, a meg­foghatatlan bosszút akarják elkerülni. És példákat sora­koztattak passzív magatartá­suk igazolásául: a hibákat meglátók rendre kimarad­nák a juttatásokból, előlép­tetéskor igencsak megfeled­keznek róluk, máról holnap­ra tömeges hibát vesznek észre munkájukban, végül pedig kibírhatatlan helyze­tet teremtenek számukra. Se védekezni, se panaszt tenni nem nagyon lehet ilyenkor, mert a „törlesztés” annyira finoman, annyira „véletle­nül” történik, hogy a véde­lem után rohangáló szenve­dő alanyt végül kinevetik: képzetlödik, üldözési mániá­ban szenved, szélmalomhar­cot folytat. Pedig a hallgatás senkinek se jó, kivéve a hatalmas­kodni szerető, a magukat csalhatatlannak képzelő ve­zetőket. Azaz még ők is tud­ják, milyen sok egészséges elgondolás, milyen hatalmas alkotó energia rejlik a jobb­ra törekvő munkások termé­szetes aktivitásában, mégis nagyobbra becsülik ennél a megszokott kényelmet. Néha egyenesen érthetetlen, miért vált ki oly heves ellenállást akár a legjobb szándékú in­dítvány is. Az egyik iskola- igazgatónak például olyasmit mondott a beosztottja, hogy a korszerűbb módszerek al­kalmazása végett (ismertet­te, mire gondolt), az eddigi gyakorlatot meg kellene szüntetni.. Nem is gyanítot­ta, mekkora méltatlankodást vált ki ezzel. A tiszteletre méltó igazgató, rögtön így reagált: „Hogy merészel.../?” S a fiatal, ambiciózus tanár ettől úgy elhallgatott, hogy azóta se jött meg a hangja. Régi gondunk a demok­ratizmus zavartalan működ­tetése. Alapjában véve a szocializmus elveinek megfe­lelően alakul nálunk a köz­élet, az emberek általában jól is érzik magukat ebben a légkörben, csak éppen minduntalan felvetődik: mennyivel többre juthatnánk presztizsféltés és pöffeszke- dés nélkül. Vajon miért de- kázzák még manapság is so­kan a szükséges bírálatot? Mondjuk meg úgy, ahogy van, az anyagi függőség sem válik a demokratizmus egészségére. A mi rendsze­rünkben bérből és fizetésből él a lakosság túlnyomó ré­sze, és bátran mondhatjuk, hogy egyre biztatóbb körül­mények között. Közhely már, hogy nem látni csikk­szedőket, toprongyos csavar­gókat, énekes koldusokat, inségkonyhán toporgó éhező­ket. Dolgozhat, aki akar, s ezért több-kevesebb anyagi járandóságot vihet haza, könnyebben, vagy nehezeb­ben megél belőle. De csak addig, ameddig dolgozik, mert teli torokból kiáltottuk és kiáltjuk ma is közös óhajtásként: aki nem dolgo­zik, ne is egyék! Akit me- nesztenek munkahelyéről, mert odamondogatott felet­tesének, az mit csináljon? Az ilyen nem vonulhat visz- sza a birtokára, mint az egy­kori dzsentrik, hanem kése­delem nélkül új kereset után kell néznie. Nyugtalankodunk, mérgelődünk a bajok miatt, s ez a nyugtalanság nem­csak jogunk, hanem köteles­ségünk is. E szakadatlan ja­vítani akarásnak köszönhet­jük a többi között, hogy az utóbbi tizenöt évben kihe­vertük szocialista rendünk gyermekbetegségeit. Ha szé­pen óhajtunk boldogulni ez­után is, akkor következete­sen útját kell állni a pöf- feszkedőknek, az önkényes­kedőknek, mindazoknak, akik magukat csalhatatla­noknak képzelik. F. Nagy István Marad vagy lebontják ? A cseppet sem szórakoz­tató „vetélkedő” tavaly szep­temberben kezdődött, ami­kor a jászberényi városi ta­nács felszólította az üveg­bolt vezetőjét, hogy a Pannó­nia házban lévő üzlethelyi­séget haladéktalanul ürítsék ki, mivel az épület életve­szélyessé vált. Az üvegbolt késedelem nélkül eleget tett a felszólí­tásnak, annál is inkább, — mert abban azt is megírták, hogy az épületet aládúco- lással rendbehozzák, három hét múlva visszaköltözhet­nek. Azóta eltelt 11 hónap s az üvegbolt egy eldugott udvar omladozó raktárhelyi­ségében árusít, 1 millió fo­rint értékű árukészletét pe­dig a város 3 különböző ré­szén fészerekben tárolja. Korábbi 350 ezer forint havi forgalma 200 ezerre esett vissza és csökkent — személyenként 4—500 forint­tal — a bolt négy dolgozó­jának havi jövedelme is. Az iparcikk kiskereskedelmi vállalat kénytelen ezt a veszteséget jövedclemkiegé- 1 szítéssel pótolni. Mit mond a városi tanács építési osztálya? ök tavaly nyáron szereztek tudomást az épület állapotáról. Az ugyancsak ott lévő felsőru­házati ktsz jelentette, hogy a ház egyrésze megsüllyedt. A tanács, miután meggyő­ződött a bejelentés valódi­ságáról elhatározta, hogy a megsüllyedt részt aládúcol­ja. A biztonság kedvéért azonban megbízta- a szegedi tervező szövetkezetét, vizs­gálják meg az épületet, s adjanak szakvéleményt an­nak állapotáról. A tervező szövetkezet „alapos” vizsgá­lat után megküldte a szak- véleményt: a Pannónián már a-!ádiítolással sem lehet se­gíteni. A városi tanács en­nek alapján hozta meg vég­ső döntését: az épületet le kell bontani. Másként vélekedett az egészről a megyei tanács építési és közlekedési osz­tálya. — Ugyancsak alapos vizsgálat után másodfokú határozattal hatályon kívül helyezte a lebontásról szóló elsőfokú határozatot és meg­hozta a maga döntését: a Pannóniát nem lebontással, hanem tartópiUérczéssel kell megmenteni. Ezután sok, egymást váltó szakvélemény és ellenszakvélemény követ­kezett. Marad, vagy lebont­ják? Tartópillérre van szük­ség vagy csákányra? A pro és kontrából még nem de­rült ki, miként döntenek majd az illetékesek, az vi­szont már most világos: — szükség van egy közbeeső megoldásra. Annál is inkább szükség van rá, mert Jász­berényben a vásárlók 11 hó­napja egy eldugott udvar­ban, szemétkupacok között botorkálva egy udvari tár­sas WC „illatától” kísérve vásárolják a szükséges po­harakat. üvegkancsőkat. ét­készleteket vagy virágállvá­nyokat... na van. — Mert gyakran előfordul, hogy amit keresnek, az éppen a város túlsó végén, egy raktárnak elnevezett fészerben poroso­dik. I. A. Akusztikai konferencia A jövő hónap második fe­lében Budapesten sorrakerü- lő akusztikai konferencia ese­ménysorozatához kapcsolód­va hazánkban első alkalom­mal rendezik meg a nemzet­közi elektroakusztikai kiállí­tást, s így a tudományos ku­tatók és a gyakorlati szak­emberek együttesen cserél­hetik ki tapasztalataikat. Az augusztus 18-a és 28-a kö­zött zajló kiállítás színhelye a budapesti Műszaki Egye­tem lesz. Tervezési csoportvezetői munkakörbe általános mérnököt, tervezőnek épületgépészt és építészt keresünk. Jelentkezéseket „önálló munkakör" jeligére a szolnoki hirdetőbe kérjük. Ki a legjobb traktoros? Mezőtúron kiosztották az országos verseny díjait (Tudósítónktól) A mezőtúri felsőfokú me­zőgazdasági technikum tan­műhelye országos gazdája a szovjet traktorok garanciá­lis javításának. Ugyancsak náluk történik a traktorke­zelők, szerelők oktatása is. Ezért Mezőtúron rendezte meg tegnap a TRAKTOR­EXPORT szovjet, az AGRO- TRÖSZT magyar kereske­delmi vállalat és az állami gazdaságok országos köz­pontja a díjkiosztó ünnepsé­get. A K—700-as szovjet traktorok vezetőinek tavaly országos versenyt hirdetett ugyanis a három cég. Az országos verseny célja az volt, hogy a traktorok minél nagyobb teljesítmé­nyeket érjenek el. A mező­túri ünnepségen Vígh Pál felsőfokú technikumi igaz­gató megnyitója után dr. Kopácsi Ernő, az AGRÖ­TRÖSZT vezérigazgatója be­szélt erről. Ö mondta el, hogy a magyar mezőgazda­ság a Szovjetunióból szerzi be erő- és munkagépállo­mányának felét. — Két éve került hazánkba a K 700-as Kirovec típusú traktor, — amelynek 24o lóerő a telje­sítménye. A mezőtúri felső­fokú technikumnak nagy ér­deme van abban, hogy sike­rült a kezelő- és a karban­tartó személyzetet kiképezni. A traktoros verseny első helyezettje Mageldi József, a Szombathelyi Állami Gaz­daság traktorosa — tavaly 17 537 normálholdat teljesí­tett a Kiroveccel. Minden munkában töltött órában 6.9 normálhold munkát végzett gépével. Ez hihetetlen nagy teljesítmény. Hiszen az 50 lóerős MTZ traktor óránként 0.53 normálholdat tud vé­gezni — mondta összehason­lításul dr. Kopácsi Ernő. — Majd Englert Pál, az ÁGOK. főosztályvezetője kiosztotta a legjobb traktorosoknak já­ró díjakat. A szombathelyi traktorvezető a 3300 forintos első díjhoz még egy fényké­pezőgépet is kapott. A ver­seny második helyezettje lajtahanségi, a harmadik hi­dasháti traktoros lett. A szovjet Kereskedelmi szervek nevében Oleg Dmit- rievics Lovkov, a TRAK­TOREXPORT technikai igaz­gatója különdíjakat adott át, a mezőtúri technikum­nak pedig köszönetén kívül táskarádiót hozott. Délután sajtótájékoztatót tartottak a hazai és a külföldi kereske­delmi vállalatok, a lapok megjelent munkatársainak. Galambos Béla Több hús, olcsóbb gyümölcs Kiegyensúlyozott élelmiszerellátás az első félévben Az alapvető élelmiszerek­ből az év első hat hónapjá­ban 4—6 százalékkal több került az üzletekbe, mint 1970 első felében, az ellátás nyugodt és kiegyensúlyozott volt — tájékoztatták a MÉM-ben Jászonyi Ferencet, az MTI munkatársát. A min­den eddiginél bőségesebb kí­nálatot részben az állatte­nyésztés fellendítésére hozott kormányhatározatok tették lehetővé. Teljesebbé tette a választékot az is, hogy a gazdaságok és az élelmiszer- ipari vállalatok több gondot fordítottak a piackutatásra, a fogyasztói igények ponto­sabb megismerésére. Jelentősen megjavult az évek óta akadozott, gyakran hiányos hús-, és húskészít- inény-ellátás. Mindent egy­bevetve júniusig 4,6 szá­zalékkal több húshoz jutott a lakosság, mint 1970 első felében. Különö en a sertés­hús-kínálat nőtt, mégpedig 10 százalékkal. i Szalámiból 5,5 százalékkal, gyulai és szárazkolbászból 20 százalékkal több került a fogyasztókhoz. I Viszont csökkent az étkezé­si szalonna — és a zsír — fogyasztás, amiből arra le­het következtetni, hogy a vásárlók egyre inkább a bio­lógiailag értékesebb élelmi­szereket keresik. A javuló sertéshús-ellátás miatt ba­romfiból a tervezettnél ke­vesebbre volt igény, az Ipar lényegesen több árut tudott volna az üzletekbe küldeni. Tojásból is minden igényt kielégítettek, és tejből és tej­termékből sem volt hiány. Előrelépést jelentett, hogy a tejellátás vidéken is egyen­letesebbé vált, ami jórészt annak köszönhető, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek bekapcsolódtak a te j ér tékesí tésbe. Június végéig 10 százalék­kal több tej, 3 százalék­kal több vaj fogyott, mint tavaly az első félévben. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy egyes termékeket, pél­dául vajat külföldről is be­hoztak, miután a fogyasztás növekedésével egyelőre még nem tart lépést a felvásár­lás. A kenyérellátás mennyi­ségileg kielégítő volt, a mi­nőséget azonban még elég­gé kifogásolták a vásárlók, ami közrejátszott abban, hogy a tavalyinál 4,8 száza­lékkal több péksütemény fo­gyott. Gyümölcs- és főze- lékkonzervekből 20 százalék­kal több került az üzletek­be, borból 7—8 százalékkal többet adtak el. Nem volt panasz más fontos élelmi­szercikkek, például a liszt, a cukor, a rizs stb. kínálatra sem. Üjabban sok szó esik a gyümölcs-, zöldségfelvásár­lásról és ellátásról. Ez­zel kapcsolatban a MÉM illetékesei rámutatlak: a közelmúltban korszerűsí­tették a zöldség-gyümölcs- forgalmazás egész rendsze­rét. A minisztérium felül­vizsgálja a termelők anyagi érdekeltségét és a termelés gépesítésének, korszerűsíté­sének lehetőségeit. Minderre azért van szükség, mert a gazdaságok ma már sok­szor nem szívesen vállal­koznak a lakosság ellátá­sa szempontjából igen lé­nyeges növények termesz­tésére. Példa erre, hogy a szövetke­zeti kereskedelem 1971-re 550 000 tonnányi zöldség fel­vásárlását irányozta elő, eb­ből 50 000 tonnára azonban nem sikerült szerződéses partnert találni. A termelők általában a vöröshagyma, az uborka és a zöldbab termesz­tésétől tartózkodnak, de eléggé nehezen vállalkoznak a paradicsom szerződéses szállítására is. Mindez rá­nyomja bélyegét az idei első félévi ellátásra. Már az év eleji tárolt árukészlet sem érte él néhány cikknél az 1970. évi induló szintet, kü­lönösen télialmából és leves- zöldségből volt kevesebb a raktárakban. A februári napfényes, tavaszlas időjá­rás szerencsére kedvezett a hajtatott zöldségfélék fejlő­désére. A szezon idén három hét­tel korábban indult, mint tavaly, s így már április­tól kezdve az 1970. évinél jobb piaci ellátást biztosí­tottak a termelők. Májusban a korai zöldségfé­lékből és gyümölcsökből bő­séges volt a kínálat, és az árak alacsonyabbak voltak az elmúlt évinél. A termelői felhozatal így májusban ú.1- burgonvéból kilencszerese, zöldségből csaknem kétszere­se. gyümölcsből pedig há­romszorosa volt a tavalyi­nak. Ennek megfelelően a piaci árak is mérséklődtek, például a gyümölcsöké 45 százalékkal. As alumínium ipar ötéves tervének startfa A Magyar Alumíniumipa­ri Tröszt budapesti alumíni­umszerkezeti üzemében meg­kezdte a termelést az az új gépsor, amelyen hűtőházak, mezőgazdasági létesítmények, hétvégi házak építéséhez al­kalmas hőszigetelt alumíni­umpaneleket állítanak elő. Ez a létesítmény csupán egyik kisebb beruházása az Alumíniumipari Tröszt fejlesztési programjának. Az ötéves tervidőszakot ugyanis az alumínium­ipar az új beruházások üzembehelyezésére, fokozot­tabb kihasználása és újabb létesítmények építése jegyé­ben kezdte. A részleteiben most elké­szült ötéves terv szerint 8,3 milliárd forintot fordítanak öt év alatt az alumíniumipar fejlesztésére. Ebből az első évben, tehát még az idén 2,1 milliárd forintot használnak fel, s ugyanennyit szánnak a jövő évi programra. Je­lenleg zökkenőmentesen fo­lyik az ajkai új timföldgyár építése, amely a tervek sze­rint a jövő évben kezdi meg működését. Már 1972-ben 80 ezer tonna timföldet állít elő, s termelése három év alatt évi 240 ezer tonnára fut fel. Az új létesítmények és a gyártmányfejlesztés eredmé­nyeként az alumíniumipar számottevően fokozza kész­termék-kibocsátását. Az al- másfűzítői timföldgyárban például, ahol szintén nagy­arányú bővítést hajtanak végre megkezdődött a vegy­ipar és a gyógyszeripar szá­mára szükséges különleges timföldek előállítása. A Mo­sonmagyaróvári timföldgyár műkorund-bázisű tűzálló — és csiszolóanyagok gyártását kezdte meg, elsősorban a fokozódó exportigények ki­elégítésére. Az ajkai ulumí- niumkohó űj présöntőgépek­kel részben a hazai gépipar számára, részben exporttá gyárt öntvényeket. Az ino- tai alumíniumkohó a folyé­kony szén feldolgozását szol­gáló, öntve hengerlő beren­dezéseit egészítette ki szeg- és szegecsgyártó gépekkel. Ugyanitt megkezdte működé­sét az új huzalhúzó, ahol többek között a kerítésfona­tok anyagát is gyártják. A tatabányai alumíniumkohó egy új berendezés munkába állításával közvetlenül be­kapcsolódott a kábelek, ve­zetékek gyártásába, s így a legnagyobb alumíniumfel- használó, a villamosipar igé­nyeinek kielégítésébe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom