Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-22 / 145. szám

1971. június 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s földmély titkait kutatják Ereszkedés a mélybe FILMJEGYZET Ben Wade és a farmer Akik a Az út meredek, törött fenyők keresztezik. Autó itt nem megy tovább. Gyalog, kilométereken át kurjongat­va keressük a vecsem-bükki expedíciós tábort Végre! Itt-ott fára szegeit fémlapok elvezetnek a kék és sárga sátrakhoz, a füs­tölgő tűzhöz, mely fölött kondér lóg. Kétszáz méter ide a zsomboly és műszeres barakk. Szanaszét száradó ponyvák, ruhadarabok, fü­lig sáros csizmák. Tegnap felhőszakadás volt úszott a tábor. Lakói élelemért se tudtak lemenni Bódvaszi- lasra, mely tíz kilométerre az utolsó emberlakta hely. * Mit akar itt tulajdonkép­pen a Budaesti Vörös Me­teor harminc alpinistája? — Karsztvizet új barlang- rendszert igyekszünk fel­tárni Kessleg Hubert nyom­dokain — mondja Szente István táborvezető geológus. — Lejutottunk három füg­gélyes, egymásba torkolló kürtőn 280 méter mélység­be, ami barlang-rekord a Kárpát-medencében. Most Igyekszünk pontosan , feltér­képezni az üregeket. Majd mélyebbre hatolunk. Vízfes­téssel, egyéb kutató módo­zatokkal Kesslerék megálla­pították, hogy 300 méteren többkilométeres, karsztvíz­zel teli barlangrendszernek kell lennie. Húsz méter vá­laszt el bennünket tőle. A környék vízellátása szem­pontjából óriási jelentőségű lenne, ha mielőbb rátalál­nánk. Arról nem beszélve, micsoda természeti szépség­gel szolgálhat a hegymélyi, Ismeretlen barlangvilág. Már a levezető, második ter­mészetes akna fala csupa »zínes, dúsfürtű cseppkő... — Van-e biztató jel? — Lent a fenéken olyan ti huzat, hogy eloltja a karbidlámpát Ezt csak nagy légterű üreg, vagy egyéb felszíni nyílás okozhatja. Dolgozni kezd a csörlő, s kisvártatva sisakos, bőrig ázott ruhájú fiatalember emelkedik ki a zsomboly mélyéből. A táborvezető rá- sandít. —- Ügy látom; megizzadt Gyurkó Barna! Tudja, cso­dálkozom, hogy nem szök- döstek még el a munkatár­saim. Itt nincs ám fizetség. Minden táborlakó önkéntes alpinista, vagy amatőr bar­langász. Csak a szenvedély tartja együtt a népet. A felbukkant kutató alig 17 éves. Gimnazista. Mis­kolcról csatlakozott a gár­dához. Másik véglet: Ré­vész Lajos bácsi, ötven éve mássza a hegyeket, bújja a barlangokat. Ferenczi Tibor műszerész megjárta már az Északi Sarkot is. Most a Természetbarát Szövetség kérése alapján sportolóként tölt egy hetet a táborban. !3em mindenki ilyen sze­rencsés azonban. A kutató­tábor lakóinak fele rendes szabadságának terhére köl­tözött ki ide az isten háta mögé, hogy hasznos szen­vedélyének hódoljon. Tég- lási Judit műszaki rajzolót például nem engedte el a MÁV Tervező Intézet, Fize­tés nélküli szabadságot is keservesen kapott. — Persze, ha a Vasutas^ A növények és a kémia A lublini Munkaegészség­ügyi és Mezőgazdasági Hi­giéniai Kutatóintézet a vilá­gon szinte egyedülálló tudo­mányos tevékenységet foly­tat. Feladatkörébe tartozik egyebek között a növényvé­dőszerek növényzetre gyako­rolt hatásának vizsgálata. E kutatási témában az intézet együttműködik a KGST ko­ordinációs bizottságává} ja. ban fociznék, simán menne minden — mondja. — Mert nálunk csak ez számít sport­nak. fir A vecsem-bükki expedíció anyagi helyzete nem vala­mi rózsás. A Vízgazdálkodá­si Kutató Intézet csupán 40 ezer forintot irányzott elő a kéthetes expedícióra, s en­nek fele elmegy kosztra, útiköltségre. A felszerelést úgy sírták össze. Sátrakat a sportkör adott, víztároló kannákat, főzőedényeket az Egyesült Vegyiművek. A Villamos Távvezeték Vál­lalat áramfejlesztő masiná­val és egy GAZ 63-as te­repjáróval segíti vállalkozá­sukat, míg a négy szinten működő rádió adó-vevő be­rendezést, továbbá a csőr- lőt, mely személyt és tár­gyat hevedereken mélybe szállít, s felszínre hoz: a jósvafői kutató állomás bo­csátotta rendelkezésükre. Személyi felszerelésük már saját zsebre megy, ami komoly megterhelés. Palán- kai János például három­szor dolgozott eddig a mély­ben. Ezalatt vízhatlan ove- rállja szétfoszlott, s dob­hatja el azt a két tréning­ruhát amit a barlangi pára­dús hideg ellen felvett az overáll alá. — Akárhogy számolom, csak ez hétszáz forint! — S miként nyert ki- egyenlítést? — Űj felfedezés örömé­vel. Két napja találtunk egy száz méter mély oldalágat, mely a főaknával párhuza­mosan fut a mélységbe. Most már abban is dolgo­zunk. fii Délután fél négy! A ba­rakkban recsegve megszó­lal a hangszóró: Lujza, akaszd ki magad s állj fél­re! Belóg a villanyvezeték! A figyelmeztetés a harma­dik szintről, kétszáz méter mélyből tör a napvilágra, ahol egy brigád éppen mé­réseket eszközöl. Kérdő Péter, a villamostechnikai berendezések főnöke rög­tön szedelőzködik, hogy kapcsokkal, szögekkel alá- szálljon, s végig a szikla­falhoz rögzítse a huzalt. Ha beleakad valaki, s elszakad; súlyos balesetet okozhat. Két napja a telefonzsinór ment tönkre. Süket volt három órán keresztül az egész tábor, az egész bar­langmély. fi- ' A rövidhullámú rádióál­lomás az expedíció idegköz­pontja. Örömet és bajt köz­vetít, külszíni világot és nyirkos, szűk barlangmélyt köt össze. Hasonlóan fontos szerepe van a csőriének. Egy elvé­tett mozdulat s zuhan a fe­neketlen sziklasírba a leg­tapasztaltabb, legügyesebb barlangász. Duzzadt, véres szemekkel ül Kányási Jó­zsef a csörlő dobjánál. Mint aki három napja nem aludt. Mikor szóvá teszem, rá­bólint — Körülbelül így van. Tegnapelőtt éjfélig működ­tünk. Az éjjel pedig le sem fekhettem. Folyt a munka. Persze váltótárs akadt vol­na, de úgy vagyok vele, hogy nagyon az én kezem­hez idomult már ez a masi­na. S hát szeretem klub­társaimat .1 Harminc megszállott ter­mészetbarát így küzd június végéig a vecsem-bükki zsomboly titkainak megfej­téséért, a jó s egészséges ivóvízért, hazánk eddig is­meretlen földmélyi szépsé­geinek feltárásáért. Sok szükséget éreznek, de nem háborognak miatta. Je­lentős eredmények dicsérik munkájukat, ám nem pöf- feszkednek és nem nyújtják kezüket ordóért A bot­csinálta bölcsek Az elmúlt két évad igazolta a Szentendrei Teátrum létjogo­sultságát. Nemcsak báváltotta a hozzá fűzött reményeket, ha­nem messzemenően eleget tett annak a várakozásnak is, — amellyel a régi magyar drámák feltámasztásának színháztörténe­ti fórumát adta meg. Most a nyári szezonban tizenegy alka­lommal két újabb, minden bi­zonnyal nagy tetszést arató da­rabot láthat majd a közönség Szentendre Fő terén. Az egy es­tét betötő két mű, a Szüzesség Acél-Tüköré és a Botcsinálta bölcsek közül az utóbbi, újból a magyar színháztörténet kezdő lépéseit idézi. Ugyanis — negyed évvel a Pikko herceg és Jutka Perzsi ősbemutatója után, 1793 szep­temberében került színre Pesten az első magyar nyelven játszott olasz vígopera Giovanni Paisi- ello I filosofi immaginari című remekműve. Az Európa szinte valamennyi operaházában si­kerrel előadott dalművet az olasz komponista eredetileg az orosz cári udvar megrendelésé­re írta. s Szentpétervárott 1779- ben mutatták be. Az ezután kö­vetkező negyedszázad alatt 15 városban olaszul. 20 városban németül, másik 10 városban pe­dig orosz, francia, lengyel, dán és magyar nyelven előadott víg­operáról az olasz zeneesztéták úgy emékeznek meg, hogy ez Paisiellonak egyik legjelentő­sebb műve, a vígopera költői alkotása, olyan zenei remek, — mint Cimarosa Titkos házas­sága. A hazai ősbemutatón csak részben énekelték a vígoperát; szövegének recitativóit prózai rövidítésben deklamálták. Az előadásnak azonban ebben a formájában is úttörő jelentősé­ge volt, mert a magyar színtár­sulatot főleg zenés darabok ke­csegtethették eredménnyel, a német színházzal vívott versen­gésben. A pesti „delektáns ak- torok” viszont kitűnő érzékről tettek tanúságot a darab vá­lasztásával, minthogy az első .olasz opera magyarítására olyan művet szemeltek ki, amelynek zenei értékét két évszázad hi­telesítette, szövege máig sem fa­kult meg. A hazai ősbemutató után 178 évvel Szentendrén bemutatásra kerülő opera vezérkönyve a ve­lencei Marciana könyvtárban megtalált eredeti partitúra fény­képmásolatáról készült. Üj, tel­jes fordítását kiváló operaéne­keseink szólaltatják meg, s a Teátrum közönsége csaknem két évszázaddal a hazai ősbe­mutató után hiánytalanul élvez­heti a korszerű átültetésben, a Botcsinálta bölcsek címre ke­resztelt vibrálóan mulatságos* csipkelődő, helyenként bájosan érzelmes vígopera életkedvét, szatirikus derűjét. Tetszés szerinti ízű méz Egy lengyel méhész a bu- kowi vajdaságból különböző ízű mézet nyer — málna, uborka, citrom, — miközben a mézet a kaptárból már üveg, vagy műanyag edény­be csomagolva veszi ki. A különböző mézfajtákat a mé­hek gyümölcs és zöldséglé­vel táplálása után nyeri. A kaptárba elhelyezett üres tartályokat a méhek azonnal felhasználják sejtek építésé­re. majd azokat megtöltik mézzel. A bukowi méhész módszerei után sok ország­ból érdeklődnek. Előbb A hallgatag ember nyitott be a mozivásznon Paul Newman hidegvérű mozdulatával, aztán Yul Brynnerrel az élen idedübör- gött A hét mesterlövész, har- madjában pedig Ben Wade és a farmer, a maga nemében klasszikus hőspárosa érkezett meg. Szivárognak a westemek előőrsei. Mit előőrs? Utóvéd inkább, hiszen már volt egy virágkoruk a magyar mozik­ban, a filmgyártás kezdeté­től úgy 1948-ig. Aztán lecsa­pódott a sorompó és egészen a legutóbbi évekig ide musz­táng be nem tehette a patá­ját. No, nem volt éppen nagy baj, a nyugati világ kiebru- dalt szelemi termékei közül a westernek hiányoztak leg­kevésbé. Aminthogy az sem baj, hogy mostanában újra zöld utát kapott némelyikük. Amíg ilyen szigorú és gon­dos a válogatás, nem kell tartanunk a western túl so­kát emlegetett erkölcs- és íilésromboló hatásától. Az amnesztiában részesített hé­tfőm film alapján azt hihet­jük, hogy ez a földkerekség /legjámborabb műfaja. Elsősorban is bármennyi- / re képtelen a cselekmé- I nyük, a feldolgozás módjá­ban még a szomorú fordu­latok is annyi játékosságot rejtegetnek, hogy egy pilla­natig se vesszük komolyan a vásznon történteket. Marad hát tisztán a mese és a minden esetben igen szín­vonalas színészi alakítások élvezete, de méginkább a végletekig csiszolódott játék- tfechnika csodálata. Mert meg kell hagyni, a vereke­dés-koreográfiának, a lovas bravúroknak, a szemfény­vesztő trükköknek vérbeli virtuózai a vadnyugati fil­mek rendezői, operatőrei, vágói, de kiváltképp kaszka­dőrjei. A Központi Statisztikai Hivatal és a statisztikai ki­adó vállalat közreadta a gyermekgondozási segély el­ső három évének adatait. Az összesítések szerint eddig negyedmillió anya vet­te igénybe az állami segít­séget kisgyermeke gondozá­sához, részükre 2,(j milliárd forintot fizettek ki. Olyan anyák is vállalták a gyer­mekáldást, akik a segély nélkül — anyagi helyzetük stabilizálódásáig — még né­hány évet vártak volna. Ez azt is jelenti, hogy fiatalabb anyak hozták világra első és És ami meglepő annak a számára, aki — mint e jegy­zet szerzője — csak homá­lyos gyerekkori emlékekből és a külföldön járt kritiku­sok illemszabta szitkozódása- iból ismerte a westernt: al­kalmas még jó hangzású mondanivaló tolmácsolására, sőt segítséget nyújthat egy­fajta humánus, önfeláldozó hőstípus népszerűsítéséhez is. Persze csak olyan szin­ten, mint egy ügyesebb if­júsági regény. A három említett kaland- film közül a Ben Wade és a farmer készült legkoráb­ban, csaknem két évtizedes késéssel vergődött el hoz­zánk. Korrekt munka Daves rendezése, ha mellőzte vol­na a hollywoodi ízlésnek oly kedves érzelmeskedést, szikár drámához is hason­líthatott volna alkotása. Két életforma vitája. Ben Wade nőhódító, könnyű kézzel pénzt szóró bandita­gavallér. Dán marhavésszel, aszállyal, pénzzavarral küsz­ködő, családszerető farmer. Ellenségként állnak szemben egymással, és lassan, kimon­datlanul barátokká válnak. Mert Dánt tulajdonképpen ugyanaz a becsületérzés és anyagi kényszer nyűgözi farmja magányába, ami Bent egy rablóbanda élére hajszolja. Homályosan sejtik, hogy valahol rothad a préri körülöttük, a nagy farmerek és nagy rablók amerika iga­zi urai. Az ilyesmihez nekik se gusztusuk, se tőkéjük. Ben hagyja hát, hogy a farmer börtönbe kísérje, úgy is ked­venc szórakozása a börtön­ből való szökés. Dán hihető­leg megkapja a 200 dollár vérdijat, és hogy az ültetvé­nye se száradjon el, a film záróképén — természetesen a felhőtlen égből — megered a várva várt eső. második gyermeküket), mint ezt megelőzően. Ennek egész­ségügyi jelentősége az amya- és a gyermek szempontjá­ból egyaránt figyelemremél­tó. Közismert ugyanis, hogy a fiatal anyáknál sokkal ritkábban lépnek fel komp­likációk, s gyermekeik is el­lenállóbbak, életképesebbek, mint a későn szülők. A segély­folyósítás első évében ug­rásszerűen emelkedett a születések száma, míg 1967- ben 148 886 gyermek látott napvilágot, 1968-ban már 154419-re nőtt az újszülöttek száma. Moldvay Győző AZ EBÉD Olvastam az újságokban, hogy az egyik Hong-Kong-i szálloda éttermé­ben 16 ezer dolláros ebédet fogyasz­tott két vendég. Nagyon elgondol­koztam az olcsónak egyáltalán nem mondható úri mulatság fölött. Az ebéd ára ugyanis fél millió forint körüli összeg. Ez már igen szép pénz, még Hong-Kongban is. Ki lehetett vajon ez a két úr, aki ezt az igazán „császári”, 108 fogá- sos ebédet elfogyasztotta? Különböző feltevéseim vannak, de csak bizony talán feltevések, — a vak homályban tapogatózom. A vendéglátó esetleg egy helybeli gyáregység igazgatója lehet, a ven­dég pedig a központi gyár valame­lyik korifeusa. Esetleg azért kellett ilyen hatalmas összeget beruházni, hogy a központi ember lássa, vidé­ken is drága ám az élet és így hát­ha ugyanazt a bérszintet állapítják meg azonos munkáért a vidéki gyár­egység dolgozóinak is, amit a köz­ponti üzem munkásai kapnak. Lehet, hogy valami ilyesmiről van szó, de mondom, ez csak amolyan találgatás részemről. Van egy másik lehetséges eset: a .x két hombár gyomrú úr üzleti part­nerek. A Hong-Kong-i vendéglátó­nak netán sok eladhatatlan kacat- áru maradt a nyakán, amit mégsem akar azért a Tiszába, — bocsánat, dehogy a Tiszába — a Dél-Kínai tengerbe zúdítani, inkább áldoz va­lamicskét” a munkaebédre és eköz­ben meggyőzi a vendéget a termé­kek nagyszerűségéről. Valószínűleg azért tartott két napig a dinom-dá- nom, hogy legyen idő a meggyő­zésre. Esetleg, mondom, ilyesmi is lehet a dolog mögött, ott Hong- Kongban. Az sem kizárt persze, hogy a ven­déglátó úr a potom 16 ezer dollár befektetésével csupán jó kapcsolata­it akarta ápolni, a feltételezhetően nagyigényű úrraL Tudjuk, manapság mennyire új tartalmat kapott a „kapcsolatszó” és mennyire fontos. Lehet, hogy ez a derék, 16 ezer dol­lárt áldozó valakit a végszükség jut­tatta el ama bizonyos kétnapos pa­zarlásig. Esetleg évek óta nem tu­dott elintézni felsőbbségeinél vala­mi számára nagyon fontos dolgot, így megpróbálkozott a fehér asztal mellett. Persze még számos variáció lehet­séges, dehát az ilyesmi ügyek bo­nyolultsága és diszkréciója miatt nem tud az ember mindent végig gondolni. Nyitott kérdés előttem az is, hogy ♦ miért közölték ezt a hírt a magyar * újságok. Elképzelhető, hogy kuriozi- ♦ tása miatt, de... de lehet azért en- * nek más célja is. Például a hír meg- $ nyutató hatása is számottevő. Aki { elolvassa, megtudja mennyit paza- | rolnak el egyetlen ebédre, — Hong- ♦ Kongban. Megnyugodhat, mennyivel ? szerényebbek vagyunk. Mert azért a x mi kis házunk táján félmillió to- X rintba kerülő kétszemélyes vállalati x ebédről még nem hallottunk. ; Ezt tartom én a hír megnyugtató t hasznának, ezt a kitekintést. Van azért szűk „keresztmetszet” X itt is. A hír ugyanis mindenképpen X hiányos. Azt sem ártana tudni, hogy X a Hong-Kong-i vendéglátó hogyan X fizette ki az ebéd árát? Csak úgy X belenyúlt a zsebébe, fizetek főúr, X volt két ebédem, tessék ez 16 ezer, X ez a 100 dollár meg a borravaló X alapon, vagy netán csekkfüzetéből té. X pett ki egy lapot, vagy esetleg bank- X átutalással operált. No, ez már X mindegy, a kérdés lényege csak az, X hogy saját zsebéből fizetett-e a ga- ♦ vallér Hong-Kong-i vendéglátó, X avagy ott is van repi, — azaz rep- X rezentáció — mely sokszor ápol, el- X takar. X — ti — * X Sz. 3. Negyedmillióan vették igénybe a gyermek- gondozási segélyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom