Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-10 / 135. szám
1571. Jflnius 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Fiatal maradt a fiatalok között Modern földindulás Beremenden Gyáróriás épül „Ha újra kezdhetném, újra így csinálnám.,.*6 A kisújszállási Kossuth úti általános iskolában vagyunk, úttörő kiállításon. Az egyik asztalon vastag bőrkötéses napló. A bejegyzett sorok mellett fényképek tömege, a lapok között meghatott köszönetét mondó levelek tucatjai. A fényképeket nézegetem. Legtöbbjükön vidám gyerekek karéjában ősz hajú, mosolygós szemű férfi. S a levelek folyton visszatérő sorai; — „...soha nem felejtjük el azt a tíz napot..", „...rengeteget tanultunk, meg sem tudjuk köszönni...” „...jövő nyáron is szeretnénk elmenni a táborba, már alig várom!” A megyei kisdobosvezető tanfolyamok sok éves krónikája ez a napló. A levelek címzettje, a fényképek csillogó szemű férfija pedig II- lényi Elemér, e tanfolyamok, táborozások szervezője, vezetője, előadója, röviden; mindenese. Lakása az ifjúsági mozgalom kisebb múzeumának is beillenék. Szobájának falain oklevelek, régi nyakkendők, fényképek. Minden darabnak története van, — mindegyikhez emlékek szoros szálai fűzik. Kérésemre előkerülnek a kitüntetések is; a Munka- Érdemérem, amit a felszabadulás tizedik évfordulójára kapott, s a Kiváló Üttörő- vezető jelyény, amelyet kétszer is elnyert. Asztalán két frissen kapott meghívó. Az egyiken a Parlamentbe hívják az úttörővezetők országos jubileumi díszünnepségére. A másikon az áll, hogy az Elnöki Tanács kiváló mozgalmi munkájáért a jubileum alkalmából kitüntetésben részesíti. Kérdésemre hogy mikor és hogyan indult el ez idevezető úton \ — pillanatok alatt lázba jön, s csillogó szemekkel mesél: 1947-ben Egerben kezdődött. Még nem sokat tudtunk az ifjúsági szervezetről, feleségemmel együtt inkább csak éreztük, hogy mit kell tennünk. Egyházi iskolában tanítottunk, szinte egyenként „lopkodtuk el” a gyerekeket a cserkészettől. Nagyon nehéz volt. de amire megtörtént az iskolák államosítása, nálunk már meg is alakult a csapat. Az első a városban. S hogy még nagyobb legyen az örömünk, még ebben az évben elnyertük a Ságvári zászlót. Aztán a következő évek sem voltak könnyebbek. - Egerből Tiszafüredre került, ahol négy évig járási úttörőtitkár volt. Kerékpáron járta. naponta a községeket. — Előfordult, hogy ugyanazon a napon Igaron csapattanács ülést tartott, Őrsön bemutató rajfoglalkozást vezetett, s Nagyivánban a táborozást készítette elő, szülőkkel érvelt, községi vezetőkkel tárgyalt, hogy a gyerekek eljuthassanak a Balatonra, — Sopronba, Pécsre. Kérdésemre, hogy hogyan bírta erővel — mosolyogva válaszol; Amikor egy-egy faluba megérkeztem, gyerekek szaladtak elém, öleltek, csókoltak, szinte lecibáltak a kerékpárról. Hát el lehetett volna így fáradni? El lehetett. Ha a munka hevében, az első évek szervezkedésének lázában, a mindig újabb feladatok tengerében nem is érzett fáradtságot, a szívét megviselte a sok kerékpározás, a mindennapos utazás. Abba kellett hagynia. Karcagra helyezték városi titkárnak. Az ott töltött tizenegy évet élete legszebb fejezetének tartja. Evekig működött irányítása alatt a megyei kisdobosvezető tábor, a fiatal pedagógusok százai tanulták meg tőle a mozgalmi munka vezetésének módszereit, csodálták gyerekek iránti rajongását. Csodálták és megértették a titkot, Elemér bácsi „nagy titkát”, amely az ő szájából roppant egyszerűen hangzik: a gyerekeket szeretni kell, nagyon szeretni, s a gyereknél nincs hálásabb a világon. Aztán Kisújszállásra került. Meggyengült egészsége a mozgalmas évtizedek után csendesebb munkára, lasúbb tempóra kényszerítette. — Most a gyógypedagógiai iskola igazgatóhelyettese. De Illényi Elemér itt is, most is lobog lelkesedik, a kisújszállási úttörőknek most is a régi Elemér bácsi. Egy-egy rajgyűlés, őrsi foglalkozás legnagyobb kitüntetése, ha Elemér bácsi részt vesz rajta. Hívják, várják, meséltet- nek vele, játékokat tanulnak tőle. S ő megy, ha fáradt leül megpihenni, de kedvenceit, a gyerekeket soha nem utasítja vissza. S ha haja ősz is, szívében, lelkében fiatal maradt. Az maradt, mert közöttük élt, s él ma is hatvanegy éves korában. Valahogy ügy vagyok én — mondja — mint az egyszeri juhász a kolompszó- val. Annak is mindig az csengett a fülébe, amikor már nem is hallhatta. Engem a gyerekzsivaj vonz, a sokszor hallott dalok, a tábortűz melletti csatakiáltások. Elmennék értük a világ végére is. Ha újra kezdhetném, újra így csinál- nám.„i Pontosan igy... Illényi Elemért az Elnöki Tanács a pedagógus napon a „Munka Érdemrend” ezüst fokozatával tüntette ki. Sipőcz László Cementgyáraink többsége a századfordulót megelőzően, illetve azt követően épült, érthető tehát, hogy az öreg gyárak — a többszöri felújítások ellenére — nem tuda Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK, NSZK, Lengyel- ország, Ausztria egyaránt szállít gépeket. A gyár vezetői elmondták: a technológia kiválasztását gondos piacilyen lesz a Beremendi Cement és Mészmű jak kielégíteni a jelentkező igényeket. Mennyire elmaradott cementiparunk, azt mutatják a következő számok: Míg a fejlett országokban átlag 500 kilogramm az egy lakosra jutó cementtermelés évente, addig nálunk 280 kilogramm. Évenként mintegy 3 millió tonna cementet gyártunk és 1 millió tonnát importálunk. Érthető volt a Gazdasági Bizottság döntése, amellyel a hazai építőanyag, azon belül a cementipar fejlesztéséről intézkedett. Annak következtében kezdődött meg Beremenden 1968-ban az új cementgyár építése. Az új üzem létesítése 2,6 milliárd forintba kerül, ebből 1 milliárdot képviselnek az építőiapri jellegű munkák, a másik milliárdot különböző gépek vásárlására fordítják, míg 0,6 milliárd értékűek lesznek a kapcsolódó létesítmények. Az építkezésben 50 magyar vállalat vesz részt. Széleskörű nemzetközi kooperációval készülnek el a berendezések: A róka és a holló A holló a fa ágán ült, s szájában egy darab Hóvirágsajtot tartott. A róka a fa tövében kuporgott, és mé- zes-mázosan hízelkedett: — Mindenki azt meséli, Hollócska, hogy neked van a legszebb hangod az erdőben. Igazán énekelhetnél ne. kém valamit... A holló nem sokáig kérette magát, énekelni kezdett. Amint a száját kinyitotta, a sajt lepottyant a földre, a róka felkapta és kuncogva elszaladt vele. A holló észre sem vette, önfeledten énekelt tovább. Éppen arra sétált a süket fájd, aki azzal a nehéz, szinte megoldhatatlannak látszó feladattal volt megbízva, hogy a Vadonvízió soron következő táncdalfesztiváljára 125 énekest teremtsen elő. Megpillantotta az önfeledten danászó hollót, nem teketóriázott, leszerződtette. Bár a hollónak a fesztiválon csak a 125. helyezést sikerült megszereznie, ez is elegendő volt ahhoz, hogy rendszeresen helyet kapjon az Erdei Rendező Iroda egyik haknibrigádjában, s azontúl már ementáli sajtra is futotta neki. Tanulság: érdemes kitátani a szánkat! Á két kecske Két kecske, — ellenkező irányból jövet, — egyszerre akart átkelni egy szakadékon, amelyet csupán egy vékony deszkapalló ívelt át. A palló közepén találkoztak, tettetett nyájassággal összeölelkeztek, egymás egészsége felől tudakozódtak. Majd az öregebbik kecske megkérdezte: — Hová igyekszel, tisztelt ifjú barátom? — Ezer fej káposzta van rámbízva, sok a munka, — nagy a felelősség, épp ezért megkérem, engedjen tovább haladni...! — Hohó, barátocskám —; így a vén kecske, — és viszont főnyalogató vagyok a Sóhivatalban, az én munkám még fontosabb, így hát ön engedjen utat nekem! Az ifjabbik nem volt hajlandó engedni, dühös szitko- zódásba kezdett, már-már felöklelte idősebb társát. — Ejnye, fiatal barátom, nem így kell ezt elintézni! Üljünk le, beszéljük meg a problémát, s bizonyára találunk majd valami megoldást! — tanácsolta a tapasztalt öreg állat. Ügy is tettek, hozattak két széket maguknak, — leültek egymással szemközt a palló közepén, és hosszas diskurzusba kezdtek arról, hogy melyiküknek is sietősebb az útja, s melyiküknek illenék kitérnie. Végül mindketten elálmosodtak, elszunnyadtak, s egy óvatlan pillanatban székestől együtt beleestek a szakadékba. Tanulság: hosszú értekezletek alatt nem árt csavarral a padlóhoz rögzíteni a székeket!... Radványi Barna kutatás és gazdaságossági számítások előzték meg. Annak alapján rendelték meg az NSZK-beli Klöchner— Humbold—Deutz cégtől a nyersőrlő és kliengerégető berendezéseket. A cementőrléshez az NDK-beli Zelesz az 500-as, 200 ezer tonna a 600-as, a többi 700-as port- land-cement. Évente mintegy 4,5 millió devizadollár megtakarítást eredményez a népgazdaságnak. A termelést a vezérlőépületből irányítják automaták segítségével. A kész cementet 10, egyenként 32 méter magas silóban tárolják majd. Az üzem legmagasabb építménye a 76 méter magas hőkicserélő torony, amelynek tetejéről jól látni nemcsak az üzem 40 hektárnyi területét, hanem a szomszédos kőbányát is a Beremend dombján, amelyhez az ország legdrágább útja vezet. Ez az úgynevezett Belaz-út, amely a kőbányát összeköti a gyárral, mintegy 5 kilométer hosszú, 10 méter széles. A betonburkolata 30 centiméter vastag. Szükség is van erre, mert azon 28 tonnás óriás szovjet dömperek közlekednek majd. Az út építése ki-J lométerenként 15 millió forintba került. De épült külön pályaudvar 4 kilométeres vágányhálózattaL Természetesen épültek és épülnek lakások, munkás- szállások. A gyár törzsgárdáját most alakítják ki. A műszakiak 80 százaléka olyan fiatal szakember lesz, akik már az üzem építésénél is Látkép a BCM építkezéséről mentanlagenbau cég szállította a gépeket. A gyártás központja a klingerégető üzem, ahol két egyenként 1500 tonna/nap kiinger teljesítményű lebegtetés hőcserélős, hűtőrostélyos forgókemencét építettek ott vannak — vagyis együtt nőnek, és egymáshoz nőnek érzelmileg is a gyárral. Jelenleg mintegy ezer- nyolcszázan dolgoznak a beremendi gyáróriás építésén, akik most nem is oly régen jelentős felajánlást tettek: az Ez a kép a két, óriás forgókemence készült szerelése közben be, melyet olajtüzeléssel üzemeltetnek majd. A gyártás korszerűségét bizonyítja, hogy míg a nedves eljárásnál 1700—2000 kcal hő kell egy kilogramm kiinger előállításához, a száraz eljárásnál csupán 700—800 kcal. És hazánk új cementgyára elkészülte után száraz eljárással évente 1 millió 70 000 tonna cementet gyárt Ebből mintegy 700 ezer tonna építkezés első üteme 1972. április 4-re, a második ütem 1972. augusztus 20-ra elkészül, vagyis csaknem 1 évvel korábban a tervezettnél. A BCM hajdani búzaföldön épül fel rekord idő alatt: hazánkban ilyen rövid idő alatt még nem készült el hasonló nagyságú létesítmény. Elkészülte után meg- könnyebbedik építtetők és építők dolga. V. V.
