Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
1971. június 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Borzák Lajos vasárnapi riportja Nagykörű híres asszonya Vall a vén masztodon állkapcsa A Nógrád megyei Buják termelőszövetkezetének homokbányájából értékes őskori lelet került elő. Egy jó egy méteres masztodon-állkapocs, amely — mint kiderült — szokatlanul bőbeszédű hírmondója az ősi időknek. A tudós paleontológusok szerint ugyanis az állat körülbelül 7—8 millió évvel ezelőtt élhetett ezen a tájon, mégpedig nem js túlságosan rövid ideig. Ehhez a megállapításhoz az segítette őket, hogy az állkapoccsal együtt az alsó agyarakon kívül a fogsort is megtalálták, mégpedig az állkapocsba beágyazottan. S a fogsorban gyökérig elkoptatott fog is volt. Ez pedig kétségtelen bizonysága annak. hogy az állat teljesen elaggottan, feltehetőleg vég- elgyengülésben vagy ha erőszakos úton is, de vitathatatlanul végelgyengült állapotban pusztult el. A elefántféléknek ugyanis életük virágjában nem is lenne szükségük fogorvosra, mert ha egy foguk elkopik — s ez az ő étvágyuk mellett ugyancsak gyakran fordul elő — egyszerűen kiköpik és növesztenek helyette másikat. Ez a természetes „fogpótlási’’ képességük mindaddig megmarad, amíg életerejükből futja. Ha tehát ez az állat tövig kopott fogát nem merte „eltávolítani”, mert már nem remélhetett utána jobbat, ez csak annak lehet a bizonyítéka, hogy elérkezett életerejének, vitalitásának végére. A 7—8 millió éves masztodon-aggastyánt esetleges további titkairól még vallatják a Természettudományi Múzeum tudós kutatói. Késsül as athéni Akropoliss mása Bodor Gábor másodéves építészmérnök hallgató nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy egy hónap alatt — 7500 munkaórában — egymaga felépíti az ókor egyik 50 esztendeig tartó „nagyberuházása”, az Athéni Akropolisz tökéletes mását. Az 1:50 kicsinyítésű fellegvár a júniusban Csillebércen nyíló Minipolisiz egyik látványossága lesz. — A vizsgák után terveimmel, és a körülbelül fél- mázsányi fehér vasbeton építőanyaggal kivonulok az építkezés színhelyére, az egyik tanműhelybe — mutat kollégiumi szobájának az Akropolisz tervrajzait őrző sarkára. — Elsőként a legkisebb épület, a mindössze 13 centiméter magas Niké templom átadását tervezem. Ezt követi majd az ion oszloprendes Erechteion templom felhúzása, déli oldalán a 4,5 centiméter magas leányalakokkal. Pontosan a munkaidő felét veszi igénybe a Parthenon felépítése. Sok-sok aprólékos munka kell ahhoz, hogy Athéné 40 centiméter magas temploma ismét hajdani pompájában állhasson. A monstre építmény nem kevesebb mint 600 miniatűr cserépből ösz- szetevődő tető alá kei*ül, a homlokzatán ugyancsak kifaragom a mitológiai jeleneteket ábrázoló Timpanont. Az egyik legérdekesebb szobrászfeladat lesz a szentély hatalmas elefántcsont szobra, a hajdan 15 méter magas Athéna Parthenos ,30 centiméteres másolatának Ri- faragása. A valóságban 100 méter magas, 300 méter hosszan húzódó fellegvár miniadatai Csillebércen 60 centiméter magasságot és 5 méter hosszúságot érnek eL A hófehér betonsziklákkal övezett műhegy lejtőjéről nem hiányzik majd a „30 000 nézősereget befogadó”, körala- fcú Dionyszosz színház sem. A szarkaláblepte gát alatt van a vásártér. A disznópiac nincs is messze Gregor Antalék házához. Ott nézelődik Gregorné a süldők körül. Onnan hívja Veres Imre, az ÁFÉSZ felvásárlója. — Regina néni magát keresik. — Megyek már, ki keres? — A Néplaptól jött az elvtárs. — Jaj, hogy éppen most mondtuk le. Már nagyon hozzánk nőtt. De a pénz miatt terhes volt. Szegény jó uram magatehetetlen beteg, kapunk 571 forintot. Ezért mondtam le. fje tessék már haragudni. Igazán nehezen váltam meg tőle. — Regina néni, nem ezért .keresik. El akar beszélgetni magával az elvtárs. Tudja, mikor megnyerte a nagy rádiót. ft Ülünk a tiszta, kis ház ámbitusán. Ez már nem is a faluszéle, még azon is túl van. A tanács nem is adna már építési engedélyt ide. Mikor még felhúzták nem kellett ilyesmi. Tavaly körülkapta a víz. öreg Grego- rék összepakolták a kis cók- mókot mindenre készülve. A nagy oklevelet is levették a falról. Szép, díszoklevél. Egy van belőle ebben az országban. Az egymilliomodik szövetkezeti tagnak. Kiállították, 1949. november 20- án. A SZŐVOSZ-ban, aláírta Dögéi Imre elnök, Dé- gen Imre főtitkár. Híres asszony lett akkor Gregorné. — Filmrevettek a moziban. Kaptam sok levelet, mindenhonnan. Sokan mondták: na, nénje láttuk a filmen. Meg bevittek Szolnokra autóval a színházba. Ottan felszólaltam a gyűlésen, azt meg a mikrofon micsodálta tovább az utcára. Ül a széken, öreges feketén, 69 esztendősen Gregor Antalné. Beszél, beszél. Örül, hogy beszélhet róla, mikor ünnepelték. — Nagygyűlésen volt a nagykörűi moziban. Le is vetettek sokszor, ott volt az egész falu. Idegenek Is jöttek. Papp Jánosné, az MNDSZ megyei titkára, meghalt már szegény. Tüdős elvtrás, a SZÖVOSZ megyei elnöke, nyugodjék. Meg Varga Illés, a SZÖVOSZ megyei titkára. Meg Budapestről is sokan. Ül, másodpercekre pontosan vissza tudja adni azt a nagygyűlést. — Akkor volt a beszolgáltatás. Azt kérdezik tőlem az újságírók, vannak-e itt kulá- kok? Hogyne lennének — mondom. Amott is van egy, a tojásbegyűjtő kislánnyal civakodott. Ez aztán név- szerint megjelent az újságban, bizony nem dicsért mindenki érte. Csend van az udvaron. A lakásban is, a gátoldalban is, mindenütt. — Nem jó már a nagyrádió? — Ahogy maga kapott elvtárs, én úgy kaptam. — Ügy tudják a faluban? — Ügy, mert így lett hí- resztelve. Mikor az emléklapot átadták, Majzik Jenő volt az ügyvezető. Még ő is úgy tett: Regina néni hagyja ezt itt pár napig. Kitesszük a kirakatba, aztán majd a nagyrádióval együtt visszük. A rádiót még azóta is kapom. Nem hiányzik. Csakhogy hírelték. Már sokan biztattak, mért nem követelem ki, mert az nekem jár. Ha jár, majd adják. Van úgy. hogy a véletlen a kiszámíto'ttnál is jobban talál. Az országos megtiszteltetés talán nem is illethetett volna jobban embert, Gregornénál. Ügy történt — őszi este volt, lekvárt főztem, tudom. Sári Imre, a tanácselnök jött egy idegennel: lépjek be a szövetkezetbe. Én lépjek be, hát negyvenhat óta tag vagyok? Emlékezz már Imre, mikor olajjal fizettük meg a tagsági jegyet a pengős világban. Azon hoztak egy kis ezt-azt Pestről. összeadtuk ki, mit tudott. Pár esztendőben még a bort is. Csintó Kis Mátyás szegény — most temettük — a villanyégőt meg a hajtószíjat is magától adta a darálóba. A kapott- földűek mind ott voltunk akkor. Sári Imre csak mondja, az uram tagsága az rendben is van, de az enyém, meg még sokunké nem. Mert mikor a tíz forintokat befizettük Bander Nádas Pali, az akkori fejes, elsinkofálta a pénzt. El is ment Dunántúlra. Nemcsak én jártam így. Hát mondom Sári Imrének, ha csak ennyi bajotok van, írjatok be. Egyszer csak, jönnek, hogy ezt meg is kell ünnepelni, mert én vagyok a milliomodik szövetkezeti tag. «r Ünnepelték. Ajándékokat kapott vállalatoktól. Megismerte életét az ország. Nehéz élete volt. Tíz év után, két gyereket hátrahagyva, meghalt Gregor István. Eltemették. — Akkor anyósomék úgy tettek, a két kicsi ne maradjon idegenre. Hátha ezzel a kis emberrel megszokjuk, megérj tűk egymást. Sem is volt különösebb baj. Gregor Antal átvette bátyja pár holdját, nevelte családját. De szegény emberbe mindig csapatostól köt bele a baj. — Negyvenötben apósom szántott az újföldön. Gránátba szaladt az eke. Csupa- vérben hazahozták. A kislányom 8 esztendős volt már akkor, még ő is szaladozott a faluban. Mert az orvos azt mondta, csak úgy tudja megmenteni a tatát, ha főzött pálinkát szerzünk a sebet kimosni, meg kötszert. Akkor Gregor Antalra rámaradt a szüle kis gazdaságának gondja is. — Neki kellett felszántani, bevetni a gránátos fölt det is. Kikísértem, ameddig láttam. Megálltam a gát tetején, néztem, hogy szánt. Az eszem se volt a helyén: hogy jaj énnekem. Eltemettem a jó uramat, már elvesztem ezt a jó embert is. Nem lett baj. Gregorék két holdját, hatra kerekítette a földigénylő bizottság. — Csak messze volt nagyon. Csataszögön kaptunk a haszonbéres tagból. Nőttek a gyerekek. Piriké- ék 48-ban megesküdtek. — Járt ide egy tiszt motorral az ávótól. A mi Pityunkat is hítta. Nem megy ő, azt mondja, megmarad a földnél. De, hogy olyan messzire volt, egyszer csak felkerekedett a gyerek. Hat évig szolgált az ávónál, de olyan lelkiismeretesen, hogy egyszer egy magasrangú parancsnok is eljött ide, megdicsérni. Már este volt, zúg egy autó: itt lakik a Gregor István édesanyja? Pityunk aztán átkerült a rendőrségre. Onnan leszerelt, most gépkocsivezető a tsz- ben. Boldogulnak, család van. A pénzt aztán van hová tenni, építettek. A vő is tsz-tag volt, átkerült a ktsz-be. Gregor Antal pedig alapítótag. Ül a verendán, az ötven kilós, sovány kis emberke. — Már úgy, hogy 49-ben alakult a csoport, én meg 50 tavaszán mentem. De 16 esztendeig egy napot sem maradtam távol. Ameddig bírtam. Most oszt elfuttak alatta. Három hónapja minden nap szurkál a doktor, de se előre, se hátra. Elfuttak már ezalatt. Jó lett volna még egy kicsit élni. Gregorné epret hoz, kínálja a szívbeteg embert. — Az én uram, jó pártbeli volt. Nem az az ember, hogy azt mondta volna: ne menj. Mert hogy engem beválasztottak. ☆ Ünnep után a nagykörűi földművesszövetkezet kilenctagú igazgatóságába választották az egymilliomodik szövetkezőt. Azóta is mindig újra. — Bizony, mit talpaltam én? Még akkor az járta, a gyűlést este 9-re hívták ösz- sze. Ne zavarjuk a határban a munkát. Az meg, nem is volt jó gyűlés, ami nem tartott éjfélig. Volt, ám sok baj. Akkor még a földművesszövetkezet, termelőcsoport íöldbérlőszövetkezet, egy eresz alatt állt. A földművesszövetkezet felelt 1950-ig a termelőcsoportokért is. — Lehetett ám, bajt csinálni. Elkértek ezt—azt: vetőgépet, más szerszámot. Kölcsön, de nem adták visz- sza. Én aztán kikeltem: hát ez lopás. Mind visszatérült a gazdájához. Jó tsz a nagykörűi, gazdag szövetkezet az ÁFÉSZ is. Egy feketében járó asz- szony nagyon sok éjszakája, nappala benne van. Egy boltjuk volt kezdetén, az Engel- ház, 11 üzletük van most. A felnőttek majd mind szövetkezeti tagok. — Regina néni tudja-e. miről híres még Nagykörű? Itt alakult meg 1898-ban Szolnok megye első Hangya szövetkezete. — Hallottam. Már amire én emlékszem, hogy a gazdag emberek voltak. A Veres Nádas Mihály volt a fejesük. A boltosok megbuktak mindig. A Hangyát nem is emlegeti már Nagykörű. -A fiatalabbak már a milliomodik szövetkezőt se nagyon. Németh Gábor, ÁFÉSZ elnök ugyan tagadja: — Mos is újjáválasztották az igazgatóságba. A többit fiatalították, de őt szó nélkül hagyták. Csak tudják, hogy ki volt, meg hogy mit tett értünk. A legszéle házban, a kék szarkaláblepte gát tövében dohog Gregor Antalné. A tsz szociális bizottsági elnöke nem ad nekik rozsét a kemencéhez. Azt mondta, látta, hogy van az udvaron. — Láthatta, mert vettem. De ez minden öregnek jár. Az én uram egy tapodtat sem tágított a 16 év alatt. A végén ezt kapja? Milyen kommunista az, aki így fogja fel. Mikor a kapuig kisér, a Tisza partra néz, már megenyhül: — A révészasszony. Az még mindig úgy szokott megszólítani, na hogy van az egymilliomodik tagunk? ! Borzák Lajos „Palánták" (MTI fotók)
