Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-03 / 129. szám

1971. Június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fél évszázad az egészségügyi nevelés szolgálatában Elsősegítségnyújtó versenyen. ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1971 Emlékkiállítás és irodalmi est Szolnokon A Vöröskereszt Társaságok Ligája • felhívására 1921-ben Európa kilenc országában, köztük hazánkban is meg­alakultak az ifjúsági vörös­keresztes szervezetek. Az első szervezeti szabály­zat a következőkben jelölte meg az ifjúsági vöröskereszt célkitűzéseit: a közegészség- ügy iránti érzék fejlesztése, az elsősegélynyújtás oktatá­sa, a hazaszeretet és az ide­gen népek iránti megbecsü­lés ápolása. E célkitűzések hamar népszerűvé váltak a tanulóifjúság és a pedagógu­sok körében. Az akkori tár­sadalmi és gazdasági viszo­nyokra jellemző szegénység, nyomor következtében a szakszervezetek munkájában első helyre a szociális tevé­kenység került. A fiatalok játékokat, kézimunkákat ké­szítettek, s ezek értékesítésé­vel szerzett pénzből segítet­ték a rászoruló gyermeke­ket. Az egészségvédelmet szol­gáló tevékenység közül em­lítésre méltók: a mosdóállo- mások, mentőszekrények lé­tesítése az iskolákban, vala­mint a szappan- és fogkefe akciók szervezése. Az ifjúsági vöröskereszt honosította meg Magyaror­szágon az anyák napja meg­ünneplését. Kezdeményezésé­ből évek múltával országos mozgalom lett, s ma már egyik legszebb ünnepe a ma­gyar ifjúságnak. Hazánk felszabadulása után a bekövetkezett hatal­mas társadalmi változások befolyásolták az ifjúsági vö­röskereszt tevékenységét is. A jótékonykodás, a szegény­sorsú gyerekek támogatása a népjólét emelkedésével fo­lyamatosan elvesztette fon­tosságát. Döntővé vált az egészségügyi felvilágosítás, az aktív segítésre és az ed­zettségre való nevelés. Az évenként ismétlődő akciók, a tiszta sikoláért és a tiszta táborért folyó verseny, az elsősegélynyújtó, csecsemő­gondozási tanfolyamok, nagylányok iskolája csupán Szolnok megyében több mint hatezer fiatalt készítenek fel az alapvető egészségügyi is­meretekre. A nevelő tevékenység so­rán igaza tartalmat kap a humanizmus, népek közötti barátság és szolidaritás esz­méje. Az ifjú vöröskeresztesek tevékenysége kilépett az is­kola keretéből. Együtt mun­kálkodnak a nagyobb közös­ség, a falu, a város egész­ségéért. Ott táláljuk őket a véradókat szervezők között, közreműködnek a lakóterü­leti tisztasági mozgalomban, segítik az egyedül élő öre­geket a gondozásban. Az elmúlt ötven év ered­ményei méltóak a jubileumi évfordulókhoz, s egyben szi­lárd alapját jelentik az el­következendő évek munká­jának. Az úttörő- és a KISZ szervezetek keretében mű­ködő ifjúsági vöröskeresztes csoportok tevékenységének hatása kiterjed megyénk egész tanulóifjúságára. Ezt bizonyítják asz évforduló kapcsán szervezett iskolai, járási, városi és megyei „Egészségőr tettre kész” ve­télkedők és elsősegélynyújtó versenyek. A jubileumi ünnepségek sorozatában kiemelkedő he­lyet foglal el az első nem­zetközi ifjúsági elsőegély- nyújtó olimpia. Szolnok me­gyét az olimpiát megelőző országos 'versenyen a szolno­ki 605. sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézet öt fős csa­pata képviseli. Az 50. évforduló ünnepségei sorozatában hálával emléke­zünk a az elődökre, a volt ifjú vöröskeresztesekre és veze­tőikre. Különös tisztelettel gondolunk azokra, akik a je­lenben irányítják, szervezik az ifjúsági vöröskeresztet. E jelentőségtudatból áthatva köszöntjük ifjú vö­röskereszteseinket. az őket nevelő pedagógusokat, ta­nárelnököket, ifjúsági felelő­söket, orvosokat, egészség- ügyi dolgozókat, KISZ- és úttörővezetőket. Magyar Gyula megyei vöröskereszt titkár Hasznos egyiitt­Anyagí lehetőségeit tekint­ve Szelevény sem tartozik azon községek közé, ahol a korszerűtlen üzlethálózat a különböző intézmények, vagy hivatalok épületeinek he­lyébe gyakran, tudnának úja­kat építeni. Az ÁFÉSZ kis­vendéglő például évekig egy düledező rossz épületben volt, emiatt még a lakosok állandó kérésére sem lehe­tett biztosítani a melegkony­hás étkeztetést. Sokáig rossz körülmények között dolgoztak a takarék- szövetkezet dolgozói is, A községi tanács — szinte az egész község összefogásá­val — enyhített az évek óta tartó gondokon. Több mint 560 ezer forint költséggel a takarékszövetkezettel, az ÁFÉSZ-szel. a MOKÉP-el és a helyi Szikra Tsz-szel közö­sen a takarékszövetkezet és a községi pártbizottság ré­szére korszerű székházat épített. Jelentős összeget for­dítottak a takarékszövetke­zet és a pártház régi épüle­teinek felújítására és kor­korszerűsítésére, ahol — moSt már megfelelő körül­mények között a község filmszínháza és könyvtára, egy másik felújított épület­ben pedig az immár meleg­konyhás kisvendéglője mű-» ködik. A nagyarányú építkezés és felújítás költségeihez a köz­ségi tanács és az ÁFÉSZ 50—50 ezer, a MOKÉP 120 ezer, a takarékszövetkezet pedig 150 ezer forinttal já­rult hozzá. Jelentős anyagi támogatást adott a megyei pártbizottság, valamint a szelevényi Szikra Tsz, amely­nek építőbrigádja egyben az építkezés kivitelezője is volt. Filmmúzeum Jászberényben Jászberényben, a Déryné művelődési központ és a fegyveres erők városi klub­jának közös szervezésében újra folytatják a korábban beindult archív filmsorozat vetítéseit. A budapesti Film­múzeum által rendelkezésre bocsátott filmtörténeti je­lentőségű alkotások — Nincs béke az olajfák alatt, Szent­pétervár végnapjai, Arany­láz, stb. — nyolc nyári es­tén kerülnek bemutatásra. Talán még soha nem volt szegényebb az ünnepi könyv­hét országos rendezvényso­rozata. Talán még soha nem volt szebb, gazdagabb a könyv szolnoki ünnepe, mint ezút­tal. Hétfőn délután a Verseghy Ferenc könyvtárban, este pedig a Ságvári Endre me­gyei Művelődési Központ színháztermében méltó, igaz ünnepségre, valódi megemlé­kezésre került sor. ír In memóriám Váci Mi­hály, Veres Péter, Szabó Pál... és így sorolhatnánk tovább. Jánkovich Ferenc, a szlovákiai magyar író Fób- ry Zoltán, Kodolányi János. Fájdalmas, veszteségekkel teli év volt az 1970-es, és sajnos annak ígérkezik a 71-es is. Pár hete Erdei Fe­rencet temettük el. Lassan elfogy a nagy nemzedék, el­mennek irodalmi életünk leb jobbjai sorra... A Verseghy könyvtár ta­lán országosán is legelőször megrendezte halottaink há­rom legnagyobbjának, Nyír­egyháza, Balmazújváros, Bi- harugra szülöttének emlék- kiállítását. Soknak talán sze­mélyes ismerősként, s ha másként nem, hát írásaik nyomán, írásaik után. Köny­vek, folyóiratok, kéziratok, naplók, naptári feljegyzések. Veres Péter egyik legutolsó jelzése: „ma délután 2 óra­kor felhív Darvas József...” Igen, Darvas József. A nagy nemzedék élő, alkotó, igazi képviselője, a Magyar írók Országos Szövetségének elnöke, s ennek a kiállítás­nak talán legisleginkább hi­vatott megnyitója. Elszorul a szív és bizony a torok is, amikor három ba­rát, három alkotótárs halá­láról kell beszélni. Személyes élmények egész sora tolako­dik hirtelen elő, nehéz meg­maradni a hivatalos formá­nál. A temérdek gondolat közül most csupán egyet, a legutolsót, a befejezőt hadd említsem: „holtukban is leg­jelenebb irodalmunkhoz tartoznak mindhárman”. ír Irodalmi est. Azt hiszem egyetlen író—olvasó találko­zóval egybekötött irodalmi estén sem voltak ennyien az utóbbi időben Szolnokon. A Ságvári színházterme zsúfo­lásig megtelt érdeklődőkkel, s bizony a későn érkezettek csalódottan vehették tudo­másul : számukra már nem maradt szabad hely. Vendégeink Darvas József és Nagy László Kossuth-dí- jas, Szécsi Margit és Bertha Bulcsú József Attila-díjas írók, költők, Czine Mihály irodalomtörténész és a köz­reműködő előadóművészek, Berek Katalin, valamint Bánffy György voltak, de ott üdvözölhettük a , nézőtéren Veres Péter özvegyét és fiát is. Villanásnyi irodalomtörté­net, önvallomás, versek és prózák egész sora követke­zett. Részlet Darvas József „vitakavaró” Részeg esőjé­ből, a Napfogyatkozás című új Bertha novella, melynek születési körülményeit is megismertük, Szécsi Margit Virrasztók és Fekete' vonat című verse — ez utóbbi a saját előadásában, — majd az est hangulati csúcspontja Berek Kati Nagy László tol­mácsolása. Mintha ezernyi láthatatlan szál kötötte vol­na a költőt s az előadómű­vészt össze, soha tökélete­sebb versátadást. Úgy érez­zük, valamennyi gondolat méltó tolmácsolásra talált. A legszebb sorokat: „...s ki viszi át fogában tartva a szerelmet a túlsó partra?” döbbent csend fogadta, majd a vers befejeztével szinte szűnni nem akaró tapsvihar köszönt. ft Végezetül, befejezésként egy másik köszönet. Köszö­net, s elismerés mindazok­nak, kiknek része volt a —- után és az est elénk vará­zsolásában, a könyv igazi ünnepének megvalósításában. H. D. Tisxai Lajos: , A Barátság vonat utasa voltam 900 nap. Leningrad a Szovjetunió hat Hős Városá­nak egyike. A német fasisz­ta csapatok bekerítették — csak egy kis jégösvény — Az „Élet útja” — maradt szabadon a Ndgy Földre, a Ladoga tó jegén. De a város ellenállt a Wermacht roha­mainak. Kilencszáz napig tartott az ostrom, éhínség, a vízhiány is pusztított, de a Hős Vá­ros kitartott. Ballagok a Nyevszkij proszpekten — Leningrad csaknem 5 kilométeres su- gárútja — az eposzok hőseit keresem, a város halhatatlan védőit. Aztán A. Vologyin, * lenin- grádi kollegám segítségével Leningrad, Nyevszkij proszpekt, 1942. L Péter emlékműve a Dekabristák terén, a Puskin által megénekelt lovasszobor. Falconet alkotása. mindent elérhető közelség­ben találok. A kék festék­kel falra mázolt feliratot: „Polgártársak! Az utcának ez az oldala veszélyesebb tüzérségi tűz idején!” A blokád idején a lakos­ság nem bújhatott óvóhelyre — a gyárakban megtízszere­zett erővel folyt a munka — ezért így figyelmeztették a lakosságot a veszélyesebb út­szakaszokra. Meghagytak egy ilyen föliratot a Nyevszkij proszpekt elején. Fényképeket kapok az ak­kori Leningrádról. Az egyi­ken — megrázó Néva-parti emlék — a havas Nyevszkij, két szánkó, két asszony húz­za. A szánkókon hosszú, fe­hér csomag. A temetőbe mennek... A blokád idején 600 ezer leningrádi lakos halt hősi halált. Alekszej barátom bemutat egy öreg taxisofőrnek, Ivan Burjikovnak. Elindul a Volga. A Finn öböl partján megyünk, egye­lőre nem tudom hová. Azt már látom, ez a Kronstadt felé vezető országút. Üj ismerősöm szűkszavú ember, csak akkor kezd be­szélni, amikor a város szé­lén, az út baloldalán, egy T—34-es tank mellett meg­állítja a kocsit. — Nézze, itt volt az én szakaszom védelmi vonala. Balra mutat, — virágos kertek és színes toronyház- özönt látok. — Nézze ezt a fát. Ezt már utána ültették, előtte egy nagyobb volt a helyén. Ágas-bogas, dúslombú fa volt, de szilánkja is alig maradt. Alatta kérdeztük meg egymástól: Innen hová, hiszen mögöttünk Leningrádi Egy lépést se hátra! Elméláz, körülbicegi a vi­rágligetet. Megértem, hogy nem a regények lapjain kell keresnem Leningrad hőseit... Alekszej barátom beszél az öreg harcos helyett. Meg­tudom, hogy Burjikov gárda­őrmester zászlóaljából a né­metek első rohamakor csak hatan maradtak életben. — S ez a tank? — Ereklye. Védte Lenin- grádot, megjárta Berlint és visszajött. Ide állítottuk a város kapujába. Szép jelkép. Eszembe ju­tott, amit a kedves Inturiszt- vezető mondott: — Leningrádba ellenség még nem tette be a lábát Tovább megyünk az öböl partján. Néhány perc múlva egy másik emlékműnél va­gyunk. Kettétört távíróosz­lop, a pusztulás nyomai. — Eddig jutottak. De be­széljünk vidámabb dolgok­ról, nézzük meg Leningrád szép estéjét A Néva partján suhan a Volga, ismerőseim a város híres épületeiről beszélnek. Fényárban úszik a Péter Pál erőd. A hídról látjuk az Alekszej evszkij sáncot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt ez volt a világ legfélelmetesebb bör­töne. Innen egyetlen fogoly sem került ki élve. Titkos börtön^ volt, akit ide hotztak, az eltűnt mindenki számára, még maga sem tudta, hol van. ,Ha meghalt, titokban temették el, jeltelen sírba. Klodt bronzszobrait csodá­lom a Névé hídján, majd megnézem a Pionyer palota kertjét, ahová a blokád ide­jén elásták a négy világhírű szobrot. Újra és újra visszatér a 900 , nap emléke, — pedig 250 éves élő történelemkönyv a város. Marsak ír erről gyönyörűen: „Mormol a Néva régi ver­seket. 7 Gogol könyvéből lép elő a Nyevszkij. / A Nyári kert Anyegin .fejezet. P Biokra emlékeznek a Szige­tek. / A Raziezzsaján kószál Dosztojevszkij. (Folytatjuk) Egy vödör vízért, — ágyútűz alatt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom