Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-03 / 129. szám

I 1971. Június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A visegrádi vár szomszédságában 28 millió forintos be­ruházással szálloda épül. Az építkezést 1970 augusztusá­ban kezdték és még az idén júliusban átadják rendelte­tésének az 5 szintes, impozáns épületet. A szálloda I. és II. szintjén 160 ágyas szálló lesz, a III. emeleten 70 ágyas turistaszálló kap helyet. Étterem, olvasószobák, bár, konyha, társalgó szolgálják a vendégek kényelmét. (MTI foto — Király Krisztina felv. — KS) Szeged gázellátása A szegedi gázprogramnak megfelelően a jövő év végéig az egész várost , földgáz­használatra állítják át, s en­nek megfelelően átépítik a város csőhálózatát. Nagyobb átmérőjű, szilárdabb falú vezetékeket helyeznek a földbe. Csak ebben az év­ben mintegy 50 000 méter vezetéket fektetnek le. A szegedi gázművek mű­szaki dolgozói a régi háló­zat átvizsgálásakor megálla­pították, hogy egyes szaka­szokon még hosszú időre el­odázható a régi öntöttvas vezetékek cseréje, mégpedig ,.bitumen-injekciók” segítsé­gével. Ennek lényege, hogy az általuk szerkesztett kom­presszorral különleges össze­tételű bitument fecskendez­nek az egyik végén lezárt csővezetékbe. Majd bizonyos idő után a bitument kiszi­vattyúzzák. Ezáltal a régi, helyenként száz éves vezeté­kek illesztési, kóctömítései — amelyeket a száraz jel­legű földgáz kiszárítana — teljesen feltömődnek. Ezzel a módszerrel több kilométer hosszú régi vezetéket tesz­nek átmenetileg alkalmassá a földgáz fogadására. látsszunk színházat! Weöres Sándor műsor Szolnokon „Ne csak az ember olvas­sa a verset, a vers is az embert!” — írta le néhány évvel ezelőtt Weöres Sándor a Tűzkút előszavában. Ez a magas mércével megszabott igény kedden délután szó­ról szóra megvalósult a szolnoki Szigligeti Színház­ban. Több, mint ötszáz általá­nos iskolás nézte — mit néz­te? Játszotta, izgulta, élte! — végig a megyei könyvtár, a városi tanács művelődési osztálya és a Tisza Antal Űttörőház által rendezett műsort, amely Weöres Sán­dor gyermekverseinek bűvös és egyben áttetszőén tiszta világába vezette be őket. Ma már senki sem vonja kétségbe Weöres'' Sándor gyermekirodalmi munkássá­gának hatalmas jelentőségét. Volt idő, amikor a maga­sabb rendű költészet ellen­felei egyszerűen ritmusvir­tuóznak, rímzsonglőmek könyvelték el ezekért a vi- . rágzó gazdasággal áíradó versgyömgyökért. Pedig már az is goromba egyszerűsítés, hogy gyermekverseknek ne­vezzük őket. Különösen gyűj­teményes kötete Rongyseő- nyeg és Magyar etűdök cik­lusát végigolvasva derül ki, hogy mennyi filozófiai kris­tályosodási pontot zárnak könnyed soraikba ezek a né­hány soros dalok. Elsősorban Pápayné Ke- menczey Judité, a Verseghy könyvtár gyermekrészlegé­nek vezetőjéé az érdem, hogy ez az egészen rendha­gyó műsor létrejött, illetve ilyen ragyogóan megvalósult. Összeállítása úgy kalauzolta a gyerekeket Weöres Sándor birodalmába, hogy néhány perc után szinte maguk vet- téjk át az irányítást, önfe­ledt rácsodálkozással fogad­ták Kemenczey Judit biz­tos, finom műsorvezetését, amelyről a szeretettel vég­zett munka öröme sugárzott. Sikerült hallgatóságát a leg­teljesebb mértékben aktivi­zálnia, minden erőszakoltság nélkül. Rajzverseny, dal- és verstanulás, ritmusjáték csat­lakozott az irodalmi műsor­hoz, a nézőtér a színpadon fellépők egyenrangú partne­révé társult. Áttételes érte­lemben: olvasta a vers a gyerekeket. Fantáziájuk hi­hetetlenül gyors lobogásba kezdett. Bizonyos vagyok benne, hogjf maradandó él­ményük volt ez á színházi délután. Annyira ritka aiz ilyen in­tenzív közönségmozgósítás, hogy a közreműködők telje­sítményét csaknem elfelej­tettem dicsérni. Pedig hát ők váltották ki a hatást. Só­lyom Katit, a pécsi Nemzeti Színház művészét kell emlí­tenünk elsőnek. Nem hiába van országos híre az ő gyer­mekműsorokban való szerep­lésének Különös, enyhén rekedtes orgánuma tökélete­sen azonosult a versek hang­ütésével. Huszár Lászlót, a Szigli­geti Színház művészét meg­lepő volt látni ebben a sze­repkörben. Robusztus egyé­niségét érdekesen alakította a törékeny anyagú költésizet követélményeihez. Ismét remekelt Csengery Adrienne operaénekesnő és kísérője, Stadler Vilmos blöckflote-művész, valamint Molnár Lajos Liszt Ferenc- díjas táncos. A maguk szín­vonalán méltóan társultak hozzájuk a Beloiannisz úti, a Kassai úti, a Ságvári kör­úti, a Költői úti és az új­városi általános iskolák iro­dalmi színpadai, kamarakó­rusai és tónccsoportjai. Örömmel hallottuk, hogy a műsor megismétlését ter­vezik az ősszel. Weöres Sán­dor megígérte, hogy szemé­lyesen jelen lesz. Sz. J. Sikkasztás, visszaélés a mezőt ári Uj klet Tsz-foeit Közérdekű bejelentés alap­ján indított vizsgálat derí­tett fényt a mezőtúri Űj Élet Tsz-ben, uralkodó állapotok­ra, a gazdaság vezetőinek sikkasztásaira. 1970 májusá­ban a szövetkezet hat tagja a városi Népi Ellenőrzési Bi­zottsághoz fordult: a gazda­ság vezetői, adminisztráto­rai jelentős összegű —együt­tesen 100 ezer forint — pré­miumot jogtalanul vettek fel. A prémium kifizetésének jó­váhagyása a III-as törvény szerint a közgyűlés hatáskö­rébe tartozik, de ezügyben nem kérték ki a közösség vé­leményét. A vizsgálatkor Csató Fe­renc tsz elnök a törvényes­ségre hivatkozott, mondván: a közgyűlés ezt 1970. febru­ár 19-én engedélyezte. Am jegyzőkönyv helyett az 1969. évi pénzügyi tervet mutatta, melyben 200 ezer forint ösz- gzegű prémium szerepelt. (Eszerint: lám jó fiúk vol­tunk, csak a felét vettük fel.) Egy hónap eltelt, amíg „közgyűlési jegyzőkönyvet” tudtak felmutatni. Ekkor úgy látszott, hogy a vizsgálat holtpontra jutott. A bejelentők azonban iga­zuk és a társadalmi tulaj­donért érzett felelősségük tu­datában újból a NEB-hez fordultak. Az újabb bejelen­tés kétségessé tette a köz­gyűlési jegyzőkönyv valódi­ságát és egyéb visszásságok­ra is felhívta a népi elle­nőrzés figyelmét. A bejelen­tőknek lett igazuk. A NEB tagok és népi ellenőrök megvizsgálták a szövetkezet mérlegét, pénzügyi gazdál­kodását és a szövetkezeti de­mokrácia érvényesülését. Fiktív jegyzőkönyvek Csató Ferenc elnöknél öt jegyzőkönyvet találtak. Ezek közül kettőt a szokástól el­térően más vezetett, az írás is eltérő volt. kitűnt, hogy r Uj búzafajták szaporítása A MÉM műszaki fejlesz­tési főosztályának utasításá­ra megyénkben is felülvizs­gálják a vetőmagszaporító gazdaságokat. A megyei ta­nács vb meizőgazdasági osz­tályának vezetésével a me­gyei vetőmagfelügyelőség, a fajtakísérleti állomás, az ál­lami gazdaságok főosztálya és a tsz-szövetségek, a vető­magtermeltető vállalat szol­noki szakembereinek bevo­násával 15 gazdaságban azt vizsgálják, megvannak-e a feltételek — műszaki-, ta­lajadottság-, szakember ellá­tottság terén — arra, hogy biztonságosan szaporíthassák az új fajtákat és így meg­felelő búzavetőmaggal lássák el elsősorban a megye gaz­daságait, és amennyiben szükséges, a fölöslegből pe­dig az export igényeket. A tapasztalatok szerint ál­talában továbbra is számít­hatnak az eddigi vetőmag­szaporító gazdaságokra. A vetőm agíe rme lte tő vál­lalat szolnoki igazgatója Szarvas Imre és főmérnöke Gál Dénes elmondták, hogy a termésbiztonság érdeké­ben, valamint a betakarítási csúcsmunka széthúzása vé­gett jó az, ha több búza­fajtát vetnek a gazdaságok. Javasolták, hogy a vetéste­rületükön 20 százalékban korai, 65 százalékban közép­korai és 15 százalékban kö­zépkései fajtát termesszenek. A IV. ötéves terv végére az országban és a megyénk­ben is el kell érni, hogy az új őszi búzafajták aránya a Bezosztájának fele, vagy en­nél több legyen. Növényvédőszer az élelmiszerekben A Német Szövetségi Köz­társaságban nemrég rende­let jelent meg, amely szabá­lyozza azt a maximális nö- vónyvédőszer-mennyiséget, amelyet az élelmiszerek a szervezetre való káros hatás nélkül tartalmazhatnak. E megengedett mennyiség álta­lában 0,1—3 milligramm/ki- logramm lehet. E rendkívül csekély mennyiség jelenlétét csak igen érzékeny műszerek segítségével lehet megállapí­tani. A gázkromatográf se­gítségévei még igen nagy mennyiségű anyagban is megállapítható a növényvé­dőszer jelenléte: például 1 millió kilogrammban is ki­mutatható 1 grammnyi anyag. J. ZAHAROV: DICSÉRET Kollektívánk prémiumot kapott. Az igaz, hogy nem sokat, de kapott. Mindössze háromzázhatvan rubelt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez így is arányban állt az elért ered­ménnyel. Kijelöltük a legrátermettebbeket, akik ezután hoz­záláttak az összeg érdemszerinti elosztásához. Iván Petro- vicsnak, a kollektíva vezetőjének 60 rubelt szavaztunk meg, Veniamin Sztyepanovicsnak, a műszaki vezetőnek ötven ru­belt. Kuzkinnak, a brigádvezetőnek negyven rubelt... Ahogy a beosztás csökkent, úgy csökkent az összeg is. Az erre ér­demesek közül senkit sem hagytunk ki. Vahter Trofimics- nak így juttattunk öt rubelt Azért ennyit, mert ő még nyugdíjat is kap ezenkívül. Elosztottuk, — de éreztük, hogy az elosztásnál nincs minden rendben. Kérdezzük, hogy le­het-e nagy öröme, mondjuk ennek a Trofimicsnak, attól az öt rubel prémiumtól? Még meg fog sértődni végül. Ekkor valaki azt ajánlotta, hogy az ösztönzésnek egy más fajtáját, a köszönetnyilvánítást, a dicséretet kell szélesebb körben alkalmazni a kollektíva munkájának az elismerésében. Át­néztük a névsort, és néhány embernél a dicséretet alkal­maztuk. Így az egyes kategóriákban a pénzjutalom összege nőtt. Ennél a variánsnál Klavdia Mihajlovna, a mi kedves számlázónk zárta a kört tíz rubellel. Ekkor meg azok kö­zött keletkezett hangoskodás, akik csak dicséretet kaptak: gondold csak meg jól, még azt mondják: köszönetnyilvání­tás, dicséret, de ha a prémium összege összesen tíz rubel, akkor a dicséret értéke csak hét és félre rúg, nem többre. Hát ez már nevetséges! A kritika mindenképpen helyén­való. Azt gondoljuk, hogy valóban igen lejárattuk a dicséret szerepét. És ekkor valaki a helyi szakszervezeti elnökség tagjai közül azt javasolta, hogy magasra kell emelni a di­cséret jelentőségét. — Igen ám, de ezt hogyan? — kérdeztük. — Igen egyszerű, — mondta. — Iván Petrovicsnak 130 rubelt kell adni, Veniamin Sztyepanovicsnak 120-at, Kuzkin elvtársnak, mint a legjobb brigád vezetőjének meg 110-et A többieknek meg mindenkinek egyformán — dicséretet. Igv mindenki úgy fogja fogadni a dicséretet, mintha az száz rubelt érne, és egy kopejkával sem kevesebbet Nagy, megható ötlet volt. Nem? Oroszból fordította: Sigér Imre ezekét utólag szerkesztették, a hitelesítők nevét pedig alá hamisították. A másik hármat azért csatolták hoz­zájuk, hogy a hitelesség lát­szatát keltsék. De így is pon. latlanok voltak, mert 1970. február 19-én keltezték az egyik közgyűlési jegyző­könyvet. Az elnök aznap sza­badságon volt. A prémium kifizetése viszont két nappal előbb megtörtént. A hamisság, a törvényte­lenség tehát bebizonyoso­dott. A prémiumot a köz­gyűlés megkerülésével vet­ték fel. A népi ellenőröknek felmutatott és az MNB-nél lévő 1969 évi pénzügyi terv sem egyezett. Az utóbbiból hiányzott a 200 ezer forintos prémium terv adata. Á 3290 holdas Üj Élet Tsz 3 éven át a 20/B-s kategóriá­ba tartozott, (természeti, köz-- gazdasági adottságai miatt), s több millió forintos, vissza nem térítendő állami támo­gatást élvezett. Ez súlyosbít­ja a csalás tényét. A 100 ezer forintos pré­miumot 19 felé osztották szét. Ebből Csató Ferenc el­nök 15 ezer, Herbály Sán­dor főagronémus 9 ezer. Sző­ke Kálmán főkönyvelő 9 ezer, Simon István raktáros, az ellenőrző bizottság elnö­ke 4 ezer, Mikó Jánosné Dénztáros 2500 forintot vett fel. Törvénytelen „személyi kölcsönök” A népi ellenőrzés tétele­sen vizsgálta a tsz pénztárát, könyvelését és a bizonylato­kat is. Kitűnt, hogy jónéhá- nyan OTP-nek tekintették a tsz pénztárát, onnan jelentős összegű, kamatmetes kölcsö­nöket vettek fel. Természe­tesen törvénytelenül. Mikó Jánosné pénztáros 1969. jan. 2. — 1969. szeptem­ber 13.-a közt 10 esetben. 77 850 forint „kölcsönt” vett ki a pénztárból. Egyszer 42 ezer, más alkalommal 15 ezer forintot. A pénzkivétel jogcímét indokolni kell, de legtöbbször ezt sem indo­kolták. Az 1/1964. PM. sz. rende­let előírja: addig tilos újabb összeget kiadni, mielőtt az illető a régit visszafizette. Az Üj Élet Tsz-ben ezt egyálta­lán nem tartották be. Az el-, számolás legtöbbször 30 na­pon túl történt. Nagyjából az említett időpontig így vett fel Roszik György főállatte- nvésztő 172 ezer, Komár Pál gépcsoportveZető 65 510, Csató Ferenc elnök ?5 500 forintot. Olyan „furcsaságok” is akad­tak. hogy Roszik György ne­vére Simon István ellenőrző bizottsági elnök vett fel köl­csönt, s az előbbi nevét alá hamisították. (Simon és Mi- kóné is házat épített). Ér­dekes. hogy a „kölcsönzők” között egyetlen fizikai dol­gozó sem akadt. Kitűnt, hogy a tsz-ben la­za a pénzügyi elszámolás. Erről nyilvántartást nem ve­zettek. Az elszámolást sen­ki sem szorgalmazta. Ugyan melyik vezetőnek lett volna érdeke? Jogtalan pénzforgalmi jutalék A régi munkaegységkönyv lehetővé tetté, hogy a tsz . egyes vezetői, alkalmazottai a pénzforgalom után jutalé­kot kapjanak. Ám ezt a 16/1964. FM. sz. rendelet megszüntette. Ez mit sem za­varta Csatóékat. '1969-től 1970. július 31-ig összesen 28 272 forintot vettek fel pénzforgalmi jutalék címén. Így például Csató Ferenc el­nök. Szőke Kálmán főköny­velő, Mikó Jánosné pénztá­ros, Molnár Istvánná és Kiss Nándomé adminisztrátorok. A készpénz és anyaggaz­dálkodás szabályait soroza­tosan megsértették a tsz-ben. ‘ Hogy milyen viszonyok ural­kodtak ott, még néhány pél­dát kiegészítésként: 1969. au­gusztus 20-án két személy 1000—1000 forint jutalmat kapott. De ezt csak novem­ber 5-én helyezték kiadásba. 1969. szeptember 3-án az egyik tsz tag 800 forintot fi­zetett be a pénztárba. Ezt a pénztáros később 13-ára ja­vította ki, ám a tőpéldányt „elfelejtette” javítani.. Köz­ben a pénzt ő használta. Mikóné magabiztos volt dolgában, meg ez ev febru- árjábarf is több mint 10 ezer forintot vett ki így a pénz­tárból. Tehette, mert hiány­zott az ellenőrzés. Ajándékozás, korrupció A szövetkezet vezetői ma­gántervezővel (a Bekésszent- andrási Vízgazdalkodasi Tár­sulat alkalmazottjával) ké­szíttették el az öntözőtelep tervét. Mondták: így olcsóbb. De elfelejtették a több mint 10 ezer forintos munkára szó­ló másodálláshoz kikérni a táikulat vezetőinek engedé­lyét. Nem nagy ügy, de a NEB-et ezzel is félre akar­ták vezetni. A tsz-ben — mint máshol is — sok a vásárolt alkat­rész. Ezek pénztárbizonyla­ta megvan, de a raktári De- vételezése gyakran hiány­zik. Lehet, hogy az alkatré­szeket nem lopták el, de a készletek útját nem lehet kö­vetni. A két malacét annál in­kább. Az egyik kívülálló, épí­tési műszaki ellenőr — még 1969-ben — két, egyenként „22 kiló súlyú” /malacot vá­sárolt a tsz-böl. Az akkori gondozó állítása szerint ezek egyenként 60 kilósak yoltak. Az ajándék súlykülönűózet tehát jelentős. De ez szere­pel a bizonylaton, a 70 kiló- nyi táp viszont nem. Pedig ezt is a műszaki ellenőr ko­csijába rakták be. Durván megsértették a szövetkezeti demokráciát Az Új Élet Tsz-ben dur­ván megsértették a szövetke­zeti demokráciát. A tagok kilépése, kizárása az elnök­től függött. 1970-ben tizen­nyolc kilépő volt. de közü­lük csak hárman kérték ezt írásban, (Törvény írja elő). Am ezek is hiányoznak. Hogy miért mentek ei tizennyol­cán, nincs róla dokumentum. Szóbeszéd járja, túl a Kö­rösön, ahol a gazdaság köz­pontja van: aki kinyitotta a száját, mennie kellett. A közgyűlés összehívásá­nak módját a III-as törvény írja elő. Ám ezt sem tartot­ták be a tsz-ben. Nincs do­kumentum a határozatké­pességről (nincs jelenléti ív), hiányoznak a beszámolók, s a határozathozatal. A veze­tőségi ülésekről úgyszintén. Üresek, semmitmondóak a jegyzőkönyvek. A NEB vizsgálata hóna­pokkal ezelőtt lezárult. Ar­ról a NEB elnöke és a vá­rosi tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályveze­tője tájékoztatta az Üj Élet Tsz tagságát. A két rendkí­vüli közgyűlést a tanács ősz. tályvezetője kezdeményezte. Sajnos, a tagok többsége a közgyűlésen se döbbent rá, a helyzet komolyságára, nem ítélte el vezetőik tetteit. Pe­dig a NEB vizsgálatra adott írásos anyagban Csatóék el­ismerték, hogy a prémium kifizetésről nem tartottak közgyűlést. A hamis jegyző­könyvről és egyéb tényekről hallgattak. A Szolnok megyei Rend­őrfőkapitányságon bizonyára nem. A mezőtúri városi NEB bűnvádi feljelentésére, a tár­sadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalás címén — eljárás indult a tettesek el­len. A vizsgálat még tart A társadalmi tulajdon herdálói bizonyára elnyerik méltó büntetésüket. Máthé László "

Next

/
Oldalképek
Tartalom