Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-23 / 146. szám
Í871. Jünlus 53, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az ének szerelmesei között Aki este fél nyolc táján látogat el a jászberényi Déryné művelődési központ munkásklubjába, különös jelenségnek lehet tanúja. Elcsendesednek a kártyaklub tagjai, abbahagyja a próbát a Mercur beat-zenekar. Rövid idő múlva a toronyszobából már a következő hangzik: „Figyelem, gyerekek, megadom a hangot...” Megkezdődik a DMK—Hűtőgépgyár madrigál kamarakórusáriak próbája, — Rohonczy Andrea vezetésével. A kórusnak tulajdonképpen nincs alakulási időpontja. Korai baráti szálak, az ének szeretete, a közös éneklés öröme és a kórusvezető törhetetlen lelkesedése tartja össze őket évek óta. Sok történet fér bele ezekbe az évekbe, de talán amit legszívesebben mesélnek el, annak a két boldogházi néninek az esete, akik a vonaton Tájékoztató a pedagógusoknak Tegnap dé'előtt a szolnoki Szigligeti Színházban a Művelődésügyi Minisztérium és a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya képviselői tájékoztatták a járási hivatalok és a városi tanácsok művelődésügyi vezetőit és az iskolák vezetőit a pen dagógusok és kisegítők bérrendezéséről és az azzal összefüggő teendőkről. A megyében a bérrendezés 6241 pedagógust és egyéb dolgozót érint. A fizetésemelésekre Szolnok megyében 26 millió 900 ezer forint jut. Lapunk szombati számában már közöltünk ismertetést a bérrendezésről. A tegnapi megbeszélésen a sajtóban már napvilágot látott, alapelvek és adatok mellett hivatalosan Ismertették a pedagógusok munkaköri bértáblázatát. Mint ismeretes, a korábbi korcsoportok helyett ezúttal három bércsoportot állapítottak meg, mégpedig a 0—6, 7—15 és 15 évnél több szolgálati idővel rendelkező pedagógusok részére. Az egyetemi végzettségű tanárok fizetése a három bércsoportban 1900—3200, 2100—3700, 2400—4400 forint között lehet. Az összeg főiskolai végzettség esetében 1750—3000, 1950—3500. 2250—4200 forint. Tanítók, szakoktatók esetében 1600—2800, 1800—3300, 2100—4000 forint. Óvónők; szakoktatók fizetése A fa reneszánsza A Voronyezsi Erdőtechnf- kai Intézet munkatársainak új fafeldolgozási módszerei lehetővé teszik a fa felhasználását különböző technikai alkatrészek gyártására. A nyírfából, a rezgő nyárfából, égerfából készült csapágyak példáuj gyönge kenés esetén, vagy pedig vízzel való kenés mellett kétszer, sőt ötször annyi ideig is dolgoztak, mint a fémből készült csapágyak. Ezenkívül van még egy jó tulajdonságuk. Csillapítják a gépek vibrációját és ezzel zaját is. A sajtolt fából készült alkatrészeket hengerpadokban, hidraulikus szivattyúkban és fémfűrészekben lehet ‘ alkalmazni. Egy tonna sajtolási módszerrel feldolgozott fa 6—8 tonna bronzot, 15—20 tonna öntöttvasat, nagy súrlódású környezetben pedig 6—8 tonna acélt pótok. 1450—2700, 1650—3200; 1050—3000 forint. Képesítés nélküli gyermekfelügyelők fizetése 1150—1400. 1250 —1800, 1400—2400 forint. Képesítés nélküli pedagógusok egységesen 1000 és 1400 forint közötti fizetést kaphatnak. Aki azonban valamely pedagógiai felsőoktatási intézetben legalább az első évfolyamon nem tett sikeres vizsgát, csupán 1000 forintot kaphat. A bérrendezés végrehajtási utasítása részletesen rendelkezik az iskolák kisegítő dolgozóinak (takarítók, fűtők stb.) bérének megállapításáról és irányelveket tartalmaz a bérrendezés gyakorlati lebonyolításáról is. úgy elgyönyörködtek a kórus énekében, hogy az állomáson elfelejtettek leszállni a vonatról. Ügy érzem, jogosan könyvelik el ezt egyik legnagyobb sikerüknek. Persze a sok évi lelkes munka meghozta a maga hivatalos sikereit is. Ezüstkoszorús minősítést Terzett a kórus, s gyakori szereplője a kü-^ lönböző városi rendezvényeknek. Legutóbb a Szivárványban elért teljesítményükért részesültek elismerésben. , A tervekről is egy-két szót. Most rövid nyári szabadságra készülődnek. Természetesen baráti körük a nyáron is összetart. Két közös kirándulás és táborozás— Hajdúszoboszlón, illetve a Sástó partján — szerepel a programban. Ősszel, hazai környezetben, első önálló estjük megrendezését tervezik. Két óra munkával, játékkal, tréfával. Ez utóbbi is hozzátartozik a kórus életéhez. A befejezés pedig szinte mindig ugyanaz: „Ne felejtsétek el, csütörtökön, — pontosan fél 8-kor: próba1* Még soha nem felejtették el..j-J G. Et* ’,J~ T'-'iirT'- ’ Iskolatelevízió — tévépedagógia Az iskolatelevíziót joggal nevezik az ország legnagyobb iskolájának; sokrétű p rogramját az ország iskolásainak tízezrei nézik, hallgatják és dolgozzák fel a tanítási órákon. Tévhit viszont és se mmi más, hogy a televízió helyettesítheti, esetleg kiszór! thatja a pedagógust. Az igazság a kisújszállási iskolatelev íziós konferencián hangsúlyosan fogalmazódott meg: az iskola televízió nem élhet meg sohasem pedagóguso k nélkül. Ha pedig egy pedagógust az eszközök kiszorít anak, vagy kiszorítanának, meg is érdemli a sorsát, jegyezte meg helyesen a tanácskozáson dr. Kiss Árpád az OPI docense. Más kérdés, hogy lehetőségei révén, okosan felhasználva megsokszorozhatja a pedagógust, a nevelő munkáját Példák sorát hallhattuk a három szekcióban folyó tanácskozáson, hogy egy-egy jól sikerült adás miként gyújtotta fel a tanulók képzeletét, és hogy azzal, hogy képi tartalmat adott bizonyos esetekben annak, amiről a pedagógus gyakran önhibáján kívül csak beszélni tudott volna, vizuali- tása révén a szemléltetésnek emocionális lehetőségeit kínálva, valóban hathatós pedagógiai eszköznek bizonyult. Szó esett arról a csodálkozásról ts, amellyel a tanyán élő gyerekek kísérik a televízió iskolai adásait. De nem lehet eléggé hangoztatni, amire éppen Szabadi Magda, kisújszállási nevelő hívta fel a figyelmet: a tanár elsődleges feladata, hogy a gyermekeket a passzív csodálkozástól eljuttassa az aktív részvételig. És ez bizony nem könnyű. Maga Kelemen Endre, az iskolatelevízió vezetője bevallotta, hogy sokkal könnyebb egy-egy televíziós adást megcsinálni, mintsem a tanítás folyamán jól felhasználni. Sokoldalú, mozgékony szellemű pedagógiai munkát igényelnek a televíziós órák. És itt kell szólni külön 3 kisújszállási nevelők e téren mutatott kiemelkedő munkájáról. Nem véletlen, hogy a televíziós tanítás és tanulás kérdéseiről éppen ebben a városban került sor megyei nyilvánosságú eszmecserére. A szekcióüléseken elhangzott kisújszállási korreferátumokból kiderült: ebben a városban kialakult hagyományai élnek az iskolatelevízió felhasználásának. Ah Arany János Általános Iskola _ már- már a televíziós oktatás kísérleti műhelyének számít. Több nevelője, köztük Ágotái Lászlóné részletesen és tartalmasa^ számolt be az iskolában szerzett, nyugodtan mondhatjuk; a további előrelépés szempontjából is hasznosítható tapasztalatokról. Egyébként azzal a három televízióval, amelyet a Televíziót minden iskolának akció keretében épp a tanácskozás alkalmából ajándékoztak a város ipari üzemei és termelőszövetkezetei az iskoláknak, elérték, hogy Kisújszálláson ma már mindenütt van televízió, valamennyi oktatási egységben. A megyében jelenleg 403 televízió van az iskolákban. Százhatvanhetet köizülük ugyancsak a Televíziót az iskoláknak mozgalom keretében kaptak az oktatási intézmények. Kérdés, vajon jól élnek-e mindenütt az ajándékozás útján hozzájutott nagyszerű lehetőséggel? A tanácskozás önkritikusan adtá meg a választ erre a kérdésre is. Lényege: még korántsem használják a pedagógusok lehetőségeinek arányában az iskolatelevízió adásait. Vagy mert sok helyütt a felhasználás útjában objektív akadályok állnak, vagy egyszerűen kényelmességből. A másik véglet, s ellene is küzdeni kell, mikor a tanítás munkáját egyszerűen rá testál ja a nevelő az iskolatelevízió programjára. Munkája csupán abból áll, hogy benyomja a gombot a műsor kezdetén, majd ugyanezt teszi, ha az adás véget ér. Sok gondot okoz a televízió felhasználásában, hogy sokan a nevelők közül jószándékuk ellenére is nem rendelkeznek semmiféle előképzettséggel, hiszen az oktatás felsőfokú intézményeiben érdemben nem esik szó tv-pedagógiá- ról. Megyénkben is kívül esett még a továbbképzés keretein is a televíziós oktatás didaktikai problematikája. Így a pedagógiának ezen a területén sok ma még az ösztönös ténykedés. Érthető tehát, hogy a konferencia hatására a jövő évtől kezdve a pedagógusok megyei továbbképzésének Tanácskozás Kisújszálláson szerves részét alkotja majd a Hogyan tanítsunk a televízióval? kérdéskomplexus. Öröm volt hallani a felkészült hozzászólókat Legalább tizenöten készítettek korreferátumot, formás rendbe szedve gondolataikat Így valóban érdemi dialógus alakulhatott ki tévések és pedagógusok között A megosztott örömök és gondok alapján kialakulhatott a tanácskozás közös nyelve. A konferencia egyáltalán nem vált a televízió kritikátlan dicshimnuszává, hanem az előre mutató javaslatok és bíráló megjegyzések révén mindkét fél számára kölcsönösen hasznos tapasztalatcserévé minősült A jelenlevő pedagógusok nem hallgatták el, hogy az adásokhoz kapcsolódó feladatlapok gyakran késve érkeznek, hogy az iskolatelevízió műsora felsőtagozatban túlságosan ötödikosztály centrikus. És a többi osztály részére aránytalanul kevesebb adás jut Akadt kérelem, kiváltság is bőven. Mindenekelőtt, hogy a televízió indítson iskolai előkészítő tanfolyamot azoknak az óvodáskorú gyerekeknek, akik valamilyen okból nem járnak óvodába. Az igények listájára került többek között újabb történelmi adások a hetedik és nyolcadik osztályosok számára. A résztvevő pedagógusok nem fukarkodnak a televíziós programok színvonalemelkedését célzó kritikai észrevételekkel sem. Az iskolatelevízió jelenlévő szerkesztői, munkatársai, vezetője Kelemen Endre hálásan köszönték az elhangzott megjegyzéseket, melyeket munkájuk tökéletesítésében már a közeljövőben hasznosítani kívánnak. A kisújszállási konferencia tehát az iskolai televíziós oktatás; a televíziós tanulás történetében bizonyára jelentős helyet foglal majd eL Az iskolatelevíziósok ős a pedagógusok hétfői, egész napos gazdag tartalmú tanácskozásához méltó kereteket biztosított a kisújszállási városi tanács, a megyei tanács művelődésügyi osztályának hathatós támogatását is élvezve. Jól adta meg a módját, hogy a megye határain is túl mutató Jól adta meg a módiát, hogy ' konferenciának külsőségeiben is megfeledő rangot biztosítson. Valkő Mihály ELSŐ VONZALOM Xz egész életemre kiható első szerelmet az határozta meg, hogy akkoriban anyám takarítani járt. Űri házakhoz, többek között Tromme- lékhez is. A legőszintébben szólva, sohasem dicsekedtem volna anyám foglalkozásával. Nem olyan időket élünk. Meg aztán úgy érzem magam mint egy valódi gróf a származásukkal kérkedő újgazdagok között. Csak azétt árulom el az igazat, mert enélkül nem tudnám elmondani ezt a történetet. Tehát, anyám takarítani járt Trommelék velünk szemben laktak. És mindany- nyian Zuglóban laktunk. Hat-hét éves lehettem ebben az időben. Az biztos, hogy már iskolába jártam. Átmentem anyám után Trommelékhez. Akadálytalanul bejutottam a lakásba. Végig minden ajtó nyitva volt. Anyám a belső szobában dolgozott. Egyik talpa alatt padlókefével ide-oda csuszkáit. Olyan nevetséges volt, hogy vigyorogva megálltam és néztem, mert azt hittem, játszik. Ö is vidáman intett felém, de a csúszkálást nem hagyta abba. Aztán bejött egy velem egykorú kislány, Trommel Babyka. öt már láttam az utcán és onnan is tudtam a létezéséről, hogy mióta megtanultam olvasni, átküldte anyámmal a mesekönyveit. Olyan szép kislányt azóta sem láttam. Finombőrű volt és földöntúlian tiszta és kedves, és mosolygó, és rögtön megmutatta az egész házat, és szökdécselve mutatta meg. A kertet is. A WC-t is, ahol csodálatos minőségi fehér papírok voltak egy dobozban. — Vegyél ki egy papírt —• mondtam. Trommel Babyka kivett egyet. Szaladtunk ceruzáért és rajzoltam neki, mert el akartam kápráztatni. Hálából és azért, mert beleszerettem. Aznap elhasználtuk a WC- papírok felét. Mindre bohócot rajzoltam, piros és kék színessel. Az utókor, mint „bohóc korszak”-ról fog majd megemlékezni művészi pályámnak erről a szakaszáról. Minden kezemügyembe kerülő papírdarabra bohócot rajzoltam akkoriban. Más nem érdekelt. A házakat, autókat, repülőket meghagytam a többieknek. Engem az ember érdekelt. Mint bohóc. Trommel Babyka úgy leste minden művem születését, mint soha nem látott kinyilatkoztatást. Akárcsak én, 6 sem volt képes megunni a bohócokat , És természetesen ó is be- lémszeretett. Egymásra talált az alkotó férfi és a gondoskodó nő. Ezután minden takarítás alkalmával átmentem. Ezt Trommel Babyka mamája sem ellenezte, csupán arra figyelmeztetett, hogy módjával használjam az egészségügyi papírt. És adott egy almát. Bár szerelmünket semmi sem zavarta, egyre jobban vágytam arra, hogy kitörjünk a Trommelék háza által nyújtott szűk Világból, és mint királynőt vezessem Ba- bykát a magam határtalan birodalmába. Ez a birodalom ott terült el az udvarunkon'' és környékén. A királynő hasonlatnál maradva: be akartam vezetni Trommel Babykát az udvarba.. A ház. amelyben laktunk, földszintes volt és legalább' ötven méter hosszú. Mellettünk foghíjas kerítés választott ej egy lóistállót és kocsiszínt. Ide csak esténként jöttek a fuvarosok. Napközben egy Rumos becenevű öregember őrködött, vagyis denaturált szeszt ivott és egy harisnyaszárból — amit időnként elloptunk tóle — bagót tömött a szájába. Felőle nyugodtan csúszkálhattunk a szalmakazlakról, mászkálhattunk a padláson, vagy a kocsik alatt. De ez még nem minden! Ott volt az udvar végében a szemétdomb. Valóságos aranybánya, ezernyi felhasználható tárggyal. De még ez sem minden! Mert a szemétdombon is túl volt egy alacsony kerítés, amögött pedig, kicsit mélyebben. lakott a bolond Rózsi, akinek, ha lekiáltottunk, kijött a háza elé és az öklét rázva ordítozott, miközben a fekete kutyája hörögve rángatta láncát. Hát ezt akartam megmu- tani Trommel Babykának. Ide akartam öt vinni magammal. Az én világomba, amiről már annyit meséltem neki. Szíve leghőbb vágya volt velem jönni, de a mamája még a széltől is féltette. Végre, egy gyönyörű tavaszi napon elengedte, lel- kemre kötve, högy nagyon vigyázzak rá és ne legyünk sokáig. Aggódott, de már nem tudott ellenállni Babyka könyörgésének. Rögtön a szemétdomb felé vezettem. Kézenfogva mentünk. Ö fehér harisnyában és fekete lakkcipőben, én pedig mezítláb. Túlságosan is siettem, úgy, hogy el kellett engednem a kezét, mert félve lépegetett a magasra nőtt gazban. — Ezt nézd meg — mondtam, amikor odaértünk. — Szemét — mondta. — Ide nézz! — kiáltottam vidáman és felkaptam egy piros lábast, és egy darab vassal ütni kezdtem, mint a dobot. Szemem-szám tele lett a lepattogó zománccal, de azért csak ütöttem. — Haggyad! Menjünk innen — mondta Babyka. Ledobtam a lábast és beláttam, hogy nem itt kellett volna kezdeni. Ismét kézen- fogtam. — Gyere, most olyat mutatok, amilyet még nem láttál! Indultunk az udvar vége felé. Erre még magasabb volt a gaz. Csak attól féltem, hogy a bolond Rózsi nem lesz otthon. Trommel Babyka megállt. — No gyere! — mondtam. — Nem akarok — mondta Babyka. — Meglátod, milyen érdekes lesz. — Nem érdekel. Elengedtem a kezét és csodálkozva néztem rá. — Már fáradt vagyok, és itt minden olyan piszkos — mondta Babyka. — Gyere csak, később már egész jó út lesz — mondtam, és előre léptem néhányat. — Nem megyek — mondta Babyka és visszafordult. Amíg a házukig értünk, hallgattunk. Nem haragudtam rá. csak nagyon szomorú lettem, és nem volt mit mondanom. Többé nem mentem át hozzájuk. Magamban szenvedtem a boldogtalan szerelemtől és azon tépelődtem, hogy talán a kocsiszínt kellett volna megmutatnom, vagy be kellett volna csöngetnünk az utca végén levő villába és elszaladni. Dehát azt csak este lehet, amikor nem látják, hogy ki volt az. ősszel, mikor jött a hideg idő, Trommelék nekem adták Babyka használt kabátját. Szürke Bocskay kabát volt, az akkori divat szerint Ha az arcomhoz ért, megérez- tem rajta Babykáék lakásának szagát és Babyka arcának illatát. Ahogy most erősen visszagondolok, úgy emlékszem, naftalin szaga volt. Ennyi maradt az egész életemre kiható első szerelemből. Császár István Együtt a próbán.„
