Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-20 / 144. szám

1971. június 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 SLVIÁ: ANNÁ MOFFO BOŐR ANDRÁS SÓSKÚTI JÚLIA VASÁRNAP! RIPORTJA A legnagyobb magyar gyűjtemény Cranach festményekkel di­csekedhet. Spanyol remek- ■ műveket szerez: Goya, Ri­bera, Murillo, Velasquez, Tiepolo, Alonso Cano, Zur­barán képeket. Az Esterházy képtár 1815 óta Becsben nyitva állt a nagyközönségnek. A magyar közvélemény már a Nemzeti Múzeum alapítása után han­got ad kívánságának, a kép­tár hazahozataláról. Az időközben megnyílt Szépművészeti Múzeum 1912-ben vette át a Pálfy János által adományozott gyűjteményt — Tizian, Ve­ronese, Tintoretto, XVII. szá­zadi holland és barbiaomi festők műveit. megváltak legszebb darab­jaiktól, s boldogan vagy nem boldogan, de odaajándékoz­ták neki ezeket a legszebb darabokat. Például Kohner Szinyei Pacsirtáját, Nemes Marcel Greco Magdolnáját és Mányoki híres Rákóczi portréját, Hatvány Ferenc Cezane Buffet-jét, Széche­nyi Béla egész gyűjtemé­nyét. .. Csakugyan micsoda mágikus erő volt ez Petro- vicsban, hogy még a Nemzeti Bank is mellé állott és segí­tette, hogy egy Van Dyck-ot vehessen... A fasizálódó Magyarország arai nem tűrhették Petro- vics demokratikus művészet­politikáját — 1935-ben nyugdíjazták. A gyűjtemény értékes darabja: egyiptomi múmia maszk az időszámítás előtti első századból Közvetlenül az első világ­háború kitörése előtt Petro- vics Eleket nevezik ki a mú­zeum igazgatójává. Az a 21 év, amelyet ebben a tisztében eltöltött, a Szép- művészeti Múzeum első, fénykora. Munkájának cél­ja a gyűjtemények fejlesz­tése és tudományos rendezé­se volt. „Valóságos varázslat volt ez, — írja róla Szomory Dezső — amelynek rejtélyes hatása alatt híres gyűjtők A háború vihara feldúlta a múzeum életét A műkin­cseket csomagolás nélkül rakták vagonokba, teher­autókra. Egy része hónapo­kig hányódott a lebombázott grázi pályaudvaron, más részét a szentgotthárdi apát­ság pincéjében őrizték. Az anyag teljes egészében csak 1947-ben került vissza a Szépművészeti Múzeumba. Kádár Márta Nagyapó MEZEY KATALIN: Repülés Sosem ültem repülőgé­pen emlékszem rá befúj a szél a ponyvaab­lakon lebegteti a fülessapkát viaszosvászon a bordáza­ton gyöngyözik a karfiolhab Megrozsdált rajtad a bor­virág Nagyapám öreg zsi- vány Elfutott veled a nyolcvan év Lyukas vaskarikán A szürke tó is elfogyott Leballagott a hold Köszönni már csak azt tudod Hogy neked meghajolt Megjöttek a feleségek Delet harangoztak. Csak kapkodtam a fejem, nem tudtam, mi történt. A válla­lati vezérkar egyszeriben úgy felugrált a fehérrel terített asztal mellől, mintha darázs csípett volna sorban, szépen beosztósan a fenekükbe. Semmi rendkívülit nem lát­tam. Nem állt a főbejáratnál Mercedes, egy hordó Napó­leon-konyak sem gurult elő magától, s ütötte ei a lábu­kat. — Megjöttek a feleségek — szólalt meg mellettem a vé­konyka, fekete fiatalember, a KISZ-titkár. Volt valami a hangjában, amire én is is­mételtem: megjöttek a fele­ségek, megjöttek a feleségek. — Tetszik tudni — mo­solygott a fiú (tehette, alig húszéves, se kutyája, se macskája) — ezt nem én ta­láltam ki. Loptam. Szepesi mondta egyszer egy foci­meccsen: jönnek a csehszlo­vákok, jönnek a csehszlová­kok. Hát én akkoriban kerül­tem erre a posztra, s akkor ízleltem mindent, ami veze­tés. Így kaptam rá erre, hogy megjöttek a feleségek. Kérem én nem tudom, hogy lesz, ha nős leszek, de azt hiszem, messzire megyek lányt is vá­lasztani, s ha az asszonyom lesz, a lábát be nem teheti hozzám a gyárba. Még csak egy ilyen, ünnepség utáni ebédre se! — Hüh, de mérges ember. Hát baj az, ha megjönnek a feleségek? Vannak. — Ugyan tessék már meg­mondani, miért nem jöttek előbb, az ünnepi beszédekre? Oda, az emelvény elé, hall­gatni a férjeket? Van nekem egy vicces komám. Az mond­ta egyszer, az egész válla­latnál az asszonyok a leg­okosabbak. Mert nem hülyék, hogy végighallgassák itt is az uraikat. Hallják eleget otthon.— Bodort, mint egy újkori, igazságos Salamont, úgy sze­rették a gyárban. Munkásból lett vezető, de tetteiben min­dig az maradt, aki volt. Pe­dig a lejtőn felfelé is nehéz megállni. Amikor iskolára küldték a gyár érdekében és a gyár pénzén, őrült A felesége vi­szont hetekig durcás -volt Igaz is. Itt hagyni évekre, s csak néha futtában látni egy harmincéves szépasszonyt, s az elsős kisfiút. Bodomé még a minisztériumba is felment Ott is sírt. Hiába. Elmagya­rázták neki, nemcsak a gyár, a Bodor-család jövője érde­kében is így van jóL A gyárban különben ahogy tisztelték, szerették Bodort, úgy nem az asszonyát Nem volt az rossz nő soha. Csak szépasszony, amolyan „cuki cipőd van édesem” — „jól áll nekem ez a ruha, drá­gám?” menyecske. Nem több egy centivel se. Alighogy a férj kitette a Lábát, Bodomé esti techni­kumba jelentkezett Majd­nem tisztelték érte. De el­mondta fűnek-fának, hogy tanult férjnek művelt fele­ség dukál. Meg, hátha a férj még nagyobb lesz majd, s vele, általa előrelép a feleség. Akik Bodort jól ismerték, legyintettek. Az ugyan soha nem lökdösi polcra a család­ját Tiszta ember az, mint a pohár, látszik. Eltelt négy év. Bodomé érettségizett. Szép eredmény­nyel. Volt rosszmájú, aki azt mondta, a tanárok már fej­fájást kapnak tőle. Nagyem­ber lesz a férje nem sokára, csak ez a nótája. Aztán hazajött Bodor. Min­denható lett. Bodomé rögtön megszakított néhány régi ba­rátságot. A mérnökök asz- szonyai, az igazgatónő nélkül levegőt is alig vett. Egy év múlva Bodomét ki­nevezték a munkaügyi osz­tály vezetőjévé. A réginek három éve hiányzott a nyug­díjból. Azt mondták neki, kell a hely fiataloknak, nők­nek. És ugye a nőpolitika az most... Bodort azóta senki sem tiszteli a gyárban. A régi melósbarátok káromkodnak, ha feleségével karján, kiöl- tözVe, vasárnapi sétára indul. Szép, szelidarcű asszony mellé ültettek a szigeti ün­nepségen. Jól öltözött, csinos, harminc év körüli nő. Balján a férje, sokat bíró téesz fő- agronómus. Már a bemutat­kozáskor tudtam, ezzei az asszonnyal beszélhetek a fe­leségekről. Nevetett, amikor azt mondtam, se fent, se lent nincs férjem. — Pedig soknak az a fon­tos, hol van. ha van a férj. — Neked? — Én egy kicsit furcsa va­gyok, mert azt mondom, a vezető nem családapa típus. Nem is lehet az. Értekezle­tek, éjfélbe hajló tanácsko­zások, reggelig tartó üzleti ügyek. Az asszony ül otthon a gyerekeivel, s addig mon­dogatja nekik, hogy apa so­kat dolgozik, apa közéleti ember, míg maga is elhiszi. —- Ez fontos, hinni kelL — Meg nyugalmas otthon­nal. jó vacsorával várni, öl­tözni divatosan, fodrásznál fésülködni. Te, én újságot is * olvasok. Szaklapokat nézege­tek esténként, ha találok va­lami érdekeset, ami őt érde­kelheti, az íróasztalán nyitva hagyom. — Nem dolgozol? — Dehogynem. Csak az igazán nagy kártyás teszi fel minden fillérjét egy lapra. Orvosímok vagyok. Kis pénz, de pénz. Van ott nekem egy jó barátnőm. Ismered. A ta­nácstitkár felesége. Attól én még soha nem hallottam, hogy így a férjem, úgy az uram. De ha bejön valaki, s mondja, nem ér rá várni, mert ő egy valaki, elfutja a méreg. Egyszer kiabált egy asszonnyal, aki kirándulás előtt ugrott be gyógyszert írat­ni. Azt mondta a nő, kint ül a kocsiban a férje, s meg­haragszik, ha várakoztatják az ő feleségét. Megkapta a magáét Ha megharagszik a férje — azt mondta neki a barátnőm — majd én, a kis senki írnok térdre hullok előtte, s kérem ne mérgelje magát a várakozáson. Akkor mérgeskedett volna, amikor egy kicicomázott libát vett el. — így mondta? — így. Hidd el, nem min­den fekete, ami sötét. Évekig titok volt, hogy a nagyfőnök miért jár reggel hatra dolgozni, amikor ki­lenckor is ráérne. Néhány talpnyaló még utánozta is. Tüsténkedtek neki hajnal­ban. Kávéval kínálták ket- ten-hárman. Hiába, nem ká­vézott mintahogy nem sze­rette az italt sem. Néha cuk­kolták, máskor lenézték ezért Ez se, az se bántotta. Té- len-nyáron minden reggel hatkor az irodájában ült. Juliska néni, az öreg ta­karítónő egy hajnalon elébe állt — Miért tetszik itt ülni, főnök elvtárs? Mások fél ki­lencre is futva érnek be. — Juliska néni, ha így kér­dezi megmondom. Évek óta megszoktam, hogy a felesé­gemmel együtt indulok mun­kába. Ö boltban dolgozik, reggel hatra keli mennie. Félős. Télen fél hatkor még éjszaka van, sötét. Mindig el­kísérem. Nyáron meg korán kelek az idő miatt is. — Boltvezető a főnök elv- elvtárs kedves felesége? — Juliska néni, nem ve­zető. Azért megy mindig hatra, mert a tejet méri. Azóta Juliska néni min­denkinek azt mondja, arany­ember az ő főnöke. Hát nem a feleségét kíséri minden reggel munkába? Ketten vannak már, a gyerekek messze tanulnak. Ilyen is van. Az igazgatónét régen „csí­pem”. Utál, mert flegma jó- napottal megyek el mellette, s azt is csak azért mondom előre, mert ő az idősebb. Másért is haragszik. Egyszer azt mondtam neki. verje csak meg jól a fiát, meglátja nem árt. A kölyök tele volt pénz­zel, kiugrott érettségi előtt másfél évvel az iskolából. Az igazgatóné — mert mindenki tudta — sírt napo­kig. Nem jött dolgozni se, a szégyen miatt, összeveszett az urával, mert az rögtön felvetette a gyereket a ra­kodókhoz. — Tróger az igazgató fia, ezt a szégyent. Mit szólnak az emberek? — Tényleg tróger, de nem úgy, ahogy te gondolod — kiabált a férj. — Egyébként fiatal, erős, mint a bika. Dolgozzon! Az igazgatóné ezt sírta el nekem. A férjének adtam igazat — Kedvesem, maga nem a nőket pártolja, az anyákat? Pedig maga is az. Furcsa. Hallottam már, egyszer azt mondta egy barátnőmnek, hogy megint vannak magyar úriasszonyok. Mondom sokszor, csinálják utánunk a férfiak, ha tud­ják, mi mennyi nyomja a vállunkat. És mégis vagyunk dolgozunk. Még kedvvel is tesszük. Mert akinek ehhez nincs ereje, nehezen viselik el az emberek. Teher, nyűg otthon, munkában. A nőket én, saját nememet, szeretem. Nem szeretem azokat a fe­leségeket, akikről írtam, s akikről tudok. Nincs miért felnézni rájuk. Az ilyenekre, A többiért tűzbe mennék. i világhírű olasz származású énekesnő Anna Moffo, a Iw York-i Metropolitan tagja játssza a magyar— BZK koprodukcióban készülő Csárdáskirálynő című film címszerepét. MTI foto: Friedmann Endre felvétele — KS Szezér, világviszonylat- bais neves képzőművészeti akcást őriz a klasszicizáló rászánsz palota, a legna- gjlb magyar gyűjtemény, a Sépművészeti Mjúzeum. l Szépművészeti Múzieu- m 1906 december elsején njőtták meg. S bár a Szművészeti Múzeum éprte még csak 65 éves, a ratlan értékű gyűjte- mé jóval korábbi. A mj els,múzeumunk a Széche- nyferetnc által 1802-ben a neteti múzeum létesítésé, re lajánlott könyv- címer és rém gyűjtemény bői te­relődött. Ebben a Széche­nyibe anyagban volt né­hai festmény is — ezek a Nezeti Múzeum Képtárá- rPiielső darabjai. 115-ben „egyesület állott reá — Kubinyi Ágoston- nk a Nemzeti Múzeum ixgatójának indítására — aely céljául tűzé ki egy, a fgyar Nemzeti Múzeum bgyűjteménye mellett fel- átandó nemzeti képcsar- n alakítását”. szabadságharc idején, Ksuth utasítására a „ma­gi kincstári elnöki lakhoz hozott 78 olajfestmény” — kilt a múzeumba. Így Lu- caCranach három remek- me, Dürer ‘ Férfi portréja, Tbretto két portréja. \ Nemzeti Képcsarnok ünpélyes megnyitására 1 Síben került sor, s ezizel mezületett az első állandó kiátás hazánkban, amelyen maar festők alkotásaival ismkedhetett meg a közön- ségEkkor 29 művész 52 kép; mutatták be. Na változást jelentett egy isik gazdag gyűjte- ménj az Országos Képtár megámlása, amely a Nem­zeti Teeum Képtárától füg­getlen jött létre. Gerincét a vil.iírű Esterházy kép­tár aitta, amely 1870-ben 1 erülttlami tulajdonba. Az Esterty család művészet iránt deklődő főurai, már a 17. házadtól gyűjtik a műalkisokat. De a képtár igazi egalapítója Miklós hercegnőit, aki egymaga ezer tményt. három és féleze rajzot és ötvenezer metsz-t vásárolt. Olaszor­szági ján szerezte meg Corréo Madonnáját, ameljl a korábban Ná­polyii járt Goethe is m'eg- emlélik „Itáliai utazás”- ábanlyűjteménye Raffael, Leonio, Rembrandt, Ver- meerfals, Claude Lorrain,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom