Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-16 / 140. szám
1971. június 1«. SZOLNOK MEGTET NÉPLAP 3 EGY SEPRŰ — SOK SEPRŰ Egy papírdarabka, egy közönséges kis fehér papírszelet röpült ki a busz ablakán. Kecsesen libbent egyet-ket- töt, aztán letelepedett az út kövére. Még el sem helyezkedett tisztességesen, mikor egy autó fékezett csikorogva mellette, az egyik utas kiugrott, felkapta a papírost, majd a sofőr a gázra taposott és a jármű száguldani kezdett a busz után, ahonnan a papír kiesett. A cetli még fel sem ocsúdott első meglepetéséből, már nyújtották is gazdája kezéhez — elvesztettek valamit — mondta a megtaláló. — Igen, ez megtörtént. Nem nálunk, hanem Moszkvában. Ngkünk csak annyi közünk van az ügyhöz, — hogy a buszon magyar turisták utaztak. Hogy Szolnokon nem fordulhat elő Ilyesmi? Ez biztos. Itt mindenki szabadon köpködheti széjjel a tökmagot, — (miért árulnak egyébként majdnem minden utcasarkon?) fricskáz- hatja nagy ívben a parázsló csikkeket és szórhatja el a zsíros lángospapírt. Az olyan aprócska kis hőstetteinket, hogy önfelál- dozóan tapossuk a parkok füvét, hogy fáradságot nem kímélve szaggatjuk le a virágokat, tépázzuk a csemetefákat, hogy nagy gonddal lódítjuk az utcára a szennyvizet, nem méltányolják kellően. Elismerem, hogy a vállalatokkal nem lehet konkurrálni. Könnyű nekik. hisz csak megpakolnak egy teherautót szénnel, gyümölccsel, papírral vagy bármi mással, ami könnyen szétszórható. Nincs mit egymás szemére vetni. Az üzletek, vállalatok előtti járdáknak épp úgy nincs gazdájuk, mint a Tisza-parti sétánynak. Magánember, vagy vállalat, — mindegy. Valamennyien egy lezser mozdulattal hárítjuk el a kérdőre vonást. Azért van a köztisztasági vállalat, a házmester, hogy takarítson. Az ő nemtörődömségük az oka, hogy az idegenek koszosnak tartják városunkat. Mi, akik naponta egyenként öt kilogramm szemetet produkálunk, mossuk kezeinket. Egyébként is fűzzük hozzá gyakran —, mit tehet az ego az egyetlen seprűjével. Nem végeztem bonyolult számításokat egy seprű hány seprű lehet ügyben. Nem is kell matematikusnak lenni ahhoz hogy rájöjjünk hogyan sokszorozódhatnék meg az egy seprű és az egy önözőkan- na egy 65 ezer lakosú városban. Nem vitás, bosszantó, ha a kóbor kutyák, a szél vagy a guberálók húzzák szét nap nap után a házak elé kirakott szemetet, mert a vállalat nem szállítja el azt időben. A látványon semmit sem enyhít, ha tudomásunkra hozzák illetékesek, hogy munkaerőhiánynyal küszködnek, hogy nincsenek korszerű gépeik és a régebbi masinákból is csak kevés. A tüdőnkbe akkor is a poros, baktériumokkal teli levegő kerül, ha méltányoljuk a vállalat locsolóautó körüli problémáit. Messzemenő következtetéseket mindezekből nem vonhatunk le, de tudomásul kell vennünk, a köztisztasági vállalat egyedül, a mi segítségünk nélkül nem boldogul! Ezért kezdeményezett a Vöröskereszt az állami szervekkel karöltve országszerte tisztasági mozgalmakat „Virágos Debrecenért”, — „Tiszta Budapestért”, „Építsük, szépítsük községeinket városainkat” hirdetik az akciók. Biztató jelek vannak arra, hogy a mozgalom szele végigsöpör Szolnok utcáin is. A vöröskeresztes aktívák százai fáradoznak, hogy tisztaságra, rend szeretet re szoktassanak valamennyiünket. Már jónéhány elismerő fémtáblácska jelzi a házak falán a Vöröskereszt dicséretét. Itt álljunk meg egy szóra. Valóban elismerés illeti meg a Tiszta udvar — rendes háj gazdáit. Igazat és hangot kell adnunk azonban az olyan Véleményeknek, amelyek az elmarasztalást, a figyelmeztetést, a bírságokat legalább olyan hatásosnak Ítélik, mint a dicséretet Hatóságainknak, a KÖJÁL-nak, a rendőrségnek és az ingatlankezelő vállalatnak nemcsak jogában áll, hanem kötelessége is megbüntetni, vagy bűntetteim a higiéniát a tisztaságot félvállról kezelő vállalat- és üzletvezetőket, a rendetlen járókelőket, a hanyag házmestereket. Kell a dicséret, kell az elmarasztaló intézkedés is, de sem ez, sem az nem pótolhatja a rendszerető emberi gondoskodást, ami városunkban ma még igen sok kívánnivalót hagy maga után. Kovács Katalin A Lengyel Kultúra népi díszítő és Iparművészeti kiállítás ízléses darabjait «eddig ezerkétszáz érdeklődő tekintette meg. A helyszínen megvásárolható, ötletes ipairmű- vészeti tárgyak közül a bőrdíszműveknek: ősieknek, pénztárcáknak, óraszíjaknak volt a legnagyobb sikere. A színvonalas, kiállítás’ holnapig várja látogatóit Szolnokon, a Ságvári művelődési házban. Ezt követően pedig a megy ében több, helyen is bemutatják. VISSZA A VOLÁNHOZ A Volán Tröszt a napokban felhívással fordult a Volán vállalatokhoz a munkaerőgondok enyhítése érdekében. Akcióprogramot dolgoztak lei, amelynek lényege, hogy azok a hivatásos gépkocsivezetői jogosítványnyal rendelkezők, akik most más munkakörben dolgoznak — elsősorban a vállalat dolgozói között lévők — megfelelő bérezés mellett, hosszab-rövidebb időre, akár munkaidő után, szabad napjaikon üljenek gépkocsiba, vállaljanak fuvarozást. A jogosítvánnyal nem rendelkezők pedig vállalják magukra a forgalomban résztvevő munkatársuk helyettesítését. A Volán vállalatok szállítási feladatai az idén megnövekedtek. Egyrészt a darabáru fuvarozást, másrészt a megszűnt vasútvonalak helyén a személyszállítást kell jól lebonyolítaniuk. — Emellett nagy feladatot ró a vállalatokra a negyedik ötéves terv új beruházásaihoz az anyagszállítás és a mezőgazdasági termények raktárba, piacra fuvarozása. Csőhiba okozta a Hajdúszoboszlói földgázrobbanást Import PB gáz a hiány pótlására — Befejeződött a bányahatóság vizsgálata Mint arról mór hírt adtunk, május 28-án jelentős myagi kárt okozó csőrobbanás és tűz keletkezett a haj- luszoboszlói földgázelőkészítő üzem kompresszortelepén. Az etánmentesítő rendszer mintegy 150 milliméteres szívócsöve 26,3 atmoszférás belső nyomáson 40 centiméter hosszban felhasadt. A nagy nyomással szabadba lépő gáz izétroncsolta a kompresszorház üvegezett falát, majd a letöredező betondarabok jkozta szikrától begyulladt. A tűz az épületben, a technológiai vezetékekben és gépi berendezésekben jelentős károkat okozott. A kompresszorház tartópilléréről visszavert lángolt úől Baráth János kompresz- >zortelepi vezető-gépész nem ;udott idejében elmenekülni* így súlyos másod- és har- nadfokú égést szenvedett. A sérültet előbb a debreceni tUnikára, majd onnan repülőgéppel a budapesti Honvéd Kórházba szállították, izonban minden gondoskodás ellenére sem tudták életét megmenteni. Három munkatársa, akik a hatalmas gépegységek mögött dolgoztak, sérülés nélkül szerencsésen el tudták hagyni munkahelyüket. A robbanás következtében a földgázüzem toviábbra Is csak előkészítetlen földgázt tud a fogyasztók részére szolgáltatni, mivel a kompresszorüzem nélkül a technológiai berendezés nem üzemeltethető. így mintegy napi 200 tonna cseppfolyós PB-gáz termelés esik ki. amit az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt az ellátás zavartalansága érdekében Importálni kénytelen. A megkezdődött helyreállítási munkálatok során azt tapasztalták, hogy a tényleges károk jóval kisebbek, mint ahogy a robbanás után közvetlenül vélték. A hét hatalmas földgázkompresszort a már keringő hűtővíz teljesen megvédte a, lángoktól, csupán vezérlő rendszerükben keletkezett kár. Azúizem újraindítása azonban még így is csak többhetes megfeszített munka után várható. A szolnoki Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség befejezte a vizsgálatot a halálos balesettel járó súlyos üzemzavarral kapcsolatban. Megállapította, hogy a francia importból származó cső kívülrő] nem látható gyártási eredetű hibával került be- építésre és a hat évig tartó üzemeltetés után már a szokásos megengedett üzemnyomást sem bírta eL A cső felhasadása nemi függ össze üzemeltetés kfözbeni technológiai fegyelemsértéssel, vagy egyéb biztonság- technikai szabálysértéssel. A sérült csőszakaszt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem laboratóriuma részletes vizsgálat alá vette, hogy hasonló esetek elkerülésére megalapozott intézkedések történehssenek. Vállalat dolgozói közül — mint Petykó Mihály, a munkaügyi osztály vezetője elmondta — az elmúlt hetekben mintegy százan jelentkeztek, hogy szabad idejüket feláldozva visszatérnek a volánhoz és segítenek a fuvarozásban. Igaz, a vállalatnál sokkal j több dolgozónak van jogo- ' sítványa, mint azt az eddigi jelentkezésből hinnék. Még reménykednek, hogy a többi régi gépkocsivezető is segítségükre lesz és vállal „különmunkát”. Ami jó mellékkeresetet is jelent, mivel annak, aki egy hétig i folyamatosan — munkaidő alatt vezet, jár a rendes munkadíja és a gépkocsivezetői díj 50 százaléka. Aki munkaidő után és szabad napokon vállal fuvarozást, annak a rendes gépkocsivezetői díjat fizetik. A 7. sz. Volánnál alkalmazzák azokat a gépkocsi- vezetőket is, akik más vállalatnál, üzemnél dolgoznak ugyan, de szabad Idejükben, szabadságuk alatt szívesen végeznek fuvarozást és így ségítenék a vállalatot munkaerő gondjainak enyhítésében. Ötven év után... Vakítva süt a nap. Az utcán végig virág. A tanításnak vége már. Lányok, fiúk gyűlnek sorra, osztják a bizonyítványt... ötvennégy évvel ezelőtt, 1917-ben alakult meg a jelenlegi jászberényi Felsőfokú Tanítóképző Intézet legelső elődje. Nyitóhallgatói négy eseményekben bővelkedő esztendő után 1921- ben szereztek elemi népiskolai tanítói oklevelet, s rajzottak szét az ország különböző részére. Nyolc, akkor végzett diák, két tanár, egy nevelő, Ernő bácsi, a pedellus és számtalan majdnem évfolyamtárs az oklevélosztás ötvenedik évfordulóját ünnepelte szombaton délelőtt Jászberényben. * A véletlen már a vonaton egymás mellé sodort benün- ket. Felfigyeltem az ünneplő ruhába öltözött idősebb bá- csikák picinyke csoportjára, s azon igyekeztem, hogy valahol mellettük kapjak I helyet. Pár perc után megbizonyosodtam róla, hogy ők az ünnepeltek. Nevek, adatok, sztorik keringenek. Guszti bácsi, Kádár Ágoston — későbbi beszélgetésünk eredményeként tudom a nevét — mesél. Egy korábbi találkozásról esik szó, mely a negyevenedik jubileumot ünnepelte méltóképp. — Útba esett, gondoltam, megkeresem a cimborám. Feleségemmel betoppantunk a levelezésünk révén ismert lakóhelyére, de élete párját találtuk csupán otthon. A bemutatkozás után kétségbeesve mesélte, hogy férje rettentő módon fél a találkozótól, úgy véli, negyven év után nem Ismer majd senki rá, s mint őszintén neki bevallotta: legszívesebben itthon maradt volna. Könyörögve kérte, csináljunk valamit, ismerjem legalább én a cimborát. Villanásnyi tökéletes személyleírás, aztán rohantunk az állomásra tovább. A legelső ember, kivel összetalálkoztunk természetesen a rég! jóbarát. Feleségem — megelőzve engem — az előzetes leírás nyomán szinte a nyakába ugrott az örömtől. Volt nagy boldogság. Szemmel láthatóan megnyugodva ballagott velünk tovább, míg pár lépés után hirtelen megállt, s gyanakodva nézett ránk. — „A feleséged, hogy ismert rám? Hisz nem ismertük egymást..Meghökkentem. Itt a lebukás. Szerencsére az asszonynak helyén volt az esze, azonnal vágta rá: — Hát a tablóképi Semmit sem változtál... Megszűnt a gyanakvás. Éf Az intézet klubja pillanatok alatt élettel telik meg. Eltűnik, elröppen a kor, harsány üdvözlések, nagy vállveregetések, barát! ölelések. Nevet, mosolyog mindenki, nem fáj a láb, tovatűnt a reuma, s minden csúnya kór egy napig halott, a szív újra régi, egymást látva vadul dobog. Hátul, a terem sarkában feleségek, családtagok húzódnak meg. Nézik, figyelik a papát, s ezt az annyit emlegetett kedves, öreg bandát V. laki azt mondja: „orvosság ez a találkozás”. Ügy vélem, az igazságnál jár. Fényképek kerülnek elő, rég! és új egyaránt Ez a jászberényi tanítójelöltek csapata — fordul felém Hartmann József, aki Csehszlovákiából látogatott az alkalomra át Hálóingből csináltunk futballruhát, s a mellünkre rajzolt T betű nem tehetségtelent jelentett ám. Székely Mihály testvére is velünk játszott, mondhatom klassz csapat volt Mikor Berzátzy László és Waczek Béla belépett, hirtelen csend lett Mindenki az ajtó felé fordult és mintha a régi „foglaljatok helyet, fiúk” biztatásra várnának. Aztán felenged, újra oldódik a hangulat. Laci bácsi nevetve meséli, hogy valami fiatal, szinte serdület- len, alig negyven esztendős régi diákja” meghallván a találkozás hírét afelől érdeklődött hogy vajon a tanár úr osztálytársai gyűlnek-e össze ismét? — Ugyan, ne fzetlenkedjél — szólt a „kioktatás” — hát nem veszed észre, hogy a suhancokat csak tanítottam...? A régi osztálykönyvet lapozgatom. ízlelgetem az ismeretlen tantárgy megfogalmazásokat, böngészem a gyöngybetűs osztályzatokat Kitűnő, jeles, jó... s aztán így tovább. Felpillantok, próbálom megkeresni az érdemjegy tulajdonosát. Legtöbbjük talán már egyáltalán nem emlékszik rá. Feledteti a számtalan általuk adományozott osztályzat 1921-ben megszűnt, befejeződött nebulóskodásuk, s csak alkalmanként évfordulókon lettek újra diákká. Soha nem kollegák találkoznak, a foglalkozás tulajdonképpen mellékes, csak a rend kedvéért mondják újra és újra eL Ami lényeg, ami megmarad: a közös pajtáskodás, a számtalan huncutkodás, az a bizonyos elindulás. «*• Igen,’ elindulás.' Nehezebb egy pálya valamennyi más pontjánál. Waczek Béla bácsi biztatására mo6t névsor szerint errőL s az utána következettről vall a társaság. Milyen kevés a szólí- tást követő Jelen... Egyre több a szomorú hír. Meghalt meghalt, beteg nagyon..; Egy perc, s mennek tovább. Hiába így van ez rendjén már. Sorsok, sorsok egymás után. Jászberényi József nyugdíjazása óta mint szakértő kamatoztatja nem mindennapi borismeretét, Farkas Endre az általános iskolák országos megszervezésén dolgozott, Sajtos Kálmán Budapest egyik legnagyobb általános iskoláját a Marcibányi térit igazgatta, Szilák Ferenc pedig a felszabadulás után a régi mellé négy új diplomát szerzett. Guszti bácsi most várja tizenegyedik unokáját... Lassan befejeződik a tanácskozás. Köszöntés, búcsúbeszéd. Pillanatnyi csend, egy kicsit mindenki elérzéke- nyedik most. De később, a baráti fehér asztal mellett Guszti bácsi már újabb találkozás sztorit mesél: — Az oklevél megszerzése óta nem láttam egyik régi társamat A jubileumra készülődve elhatároztam, hogy megkeresem személyesen. Sikerült rátalálnom családi házacskájára, de hiába kopogtattam, nem nyitott senki ajtót Szerettem volna megbizonyosodni a dologról, ezért kissé beljebb vonulva bizonytalankodva nagyot köszöntem. / harmadik szobából jött a válasz rá: — Gusztlkám, drága cimborám ! Most mondja csak. a hangomról, ötven év után... Kérész Dezső
