Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-13 / 138. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. június 13. A vendéglátó- ipar gondjai Jugoszláviában A látogatók számát és az eltöltött időt tekintve, a meleg, déli tengerek felé száguldó gépkocsik sorát nézve, Jugoszlávia méltán sorolható Európa „turista országai” közé. Ezt elsősorban mediterrán klímájának, a tájak természet* szépségének s nem utolsósorban az „idegenforgalmi ipar” erőfeszítéseinek ötleteinek köszönheti. Az Adria-part valóságos Riviéra, ahol a kevesebb pénzű turista és a gazdagabb utazó egyaránt kedvező és megfelelő szállást talál. Számos szálloda épült — szerényebb igényű és luxus-szálló egyVáltott műszak, túlóra Az idegenforgalom azonban gyorsabb ütemben fejlődött, mint az ellátással, a kiszolgálással kapcsolatos kérdések megoldása és — mi a legfontosabb — az új szállodák személyzetének kiképzése. A vendéglátóiparban az emberi munka nem helyettesíthető gépekkel. A jó főnök, vagy pincér már „fél siker” ebben a szakmában. A sajtóból, baráti beszélgetésekből kiderül, hogy a jugoszlávok nem tartottak lépést a szakmai követelmények gyorsütemű növekedésével. Nem azért, mert nem akarták vagy elfelejtették volna. Egyszerűen nem volt idő elegendő számú szakember kiképzésére. A jugoszláv idegenforgalom évente 6 ezer új munkást tudna alkalmazni, a szálloda-személyzet száma azonban évente legfeljebb négy és félezerrel nő. A hiányzó munkaerőt váltott műszakkal, s főleg túlórával pótolják. Ha a vendégek panaszkodnak a kiszolgálásra, a személyzet minden erőfeszítést megtesz a helyzet javítására. Történt is már egy sor intézkedés. Hatvanhét ven- dégátóipari iskola 13 000 tanulót képez ki, akik várhatóan jó szakemberek lesznek, hiszen az iskola erre nagy gondot fordít. A két lehetőség De az iskolák mégsem tudnak elegendő szakembert képezni. A jugoszláv gond nem egyedülálló: a probléma világjelenség. A gyakorlatban két lehetőség adódik a szállodai dolgozók képzésére: az iskola és a foglalkoztatás. Az utóbbi időben Tugoszlávióban is a szakemberképzésnek ezt a módját választották. Természetesen, a munka során képzettek némileg hátránvban vannak az iskolát végzettekkel szemben, de nem annyira, hogy ne lennének képesek munkájukat megfelelően elvégezni. Vendégmunkások Nyugat-E u répában Áz eleven történelem skanzene Az európai országok egyenlőtlen gazdasági fejlődése oda vezetett, hogy némely országban viszonylagos mrunkaerőtöbblet. más országokban pedig munkaerőhiány van. A legfejlettebb országoknak ugyan megvannak a maguk munkanélkülijei, egyidejűleg azonban hiányuk van kevésbé kvalifikált munkásokban. Ilyeneket bőven kaphatnak az olyan országból, amelyekben a gazdasági élet fejlődése rendszerint alacsony szinten van. Ma már több millió emberről van szó. Ez a jelentős munkaerőmozgás azonban sok problémát hoz magával mindkét fél számára — a vendégek és a vendéglátó országok számára — egyaránt. Vezet Francia- ország A vendégmunkások számarányát tekintve Franciaország vezet. A múlt év végén ott 3,5 millió úgynevezett „gastarbeiter” dolgozott és számuk csupán 1970 folyamán 160 000-rel növekedett. Egyidejűleg Franciaországban kb. fél millió munkanélküli van, közöttük sok fiatalember. Maga az a tény, hogy a munkanélküliek számának egyidejű növekedése mellett egyre több lesz a külföldről érkezett munkás azt mutatja, hogy a külföldi munkások alkalmazásának megvannak a maga sajátosságai. A külföldi munkásoknak többnyire alacsonyabbak az igényei áz élet, a munka és az élet- körülmények terén, mint a hazai lakosoknak. Ezért alkalmaztatásuk leginkább ott fizetődik ki, ahol nem szükséges magas képzettség, vagy ahol képzettségre egyáltalán nincs szükség. A legnehezebb és társadalmilag legkevésbé értékes munkát tehát mindenekelőtt az idegenek végzik. A hazai munkások, akik valamelyik szakmában képesítést szereztek, nem akarják ezeket a képzettséget egyáltalán nem igénylő munkát elvállalni, főleg nem az olyan feltételek mellett, amelyeket a francia munkáltatók nyújtanak. A Franciaországban dolgozó idegen munkások között a legnagyobb csoportot a portugálok alkotják, akik nagyon, igénytelenek és akiknek célja csak az, hogy minél több pénzt takarítsanak meg otthon élő családjuk számára. Az idegen munkások számát tekintve a második helyen a Német Szövetségi Köztársaság van. 1968 végén 1,9 millió külföldi munkás dolgozott itt, 1970 augusztusában azonban számuk már 3 millióra nőtt és azóta is állandóan emelkedik. A legtöbb az olasz (19 százalék), a jugoszláv <17,3 százalék) és a török (15,8 százalék) vendégmunkás. Joggal lehet elmondani. hogy sok nyugatnémet siker az idegen munkások nélkül teljesen elképzelhetetlen lett volna. Utakat, házakat építenek, gyárakban és a szolgáltató szférában dolgoznak. Illegálisan is Egyre több idegen érkezik illegálisan Nyugatnémetországba. Ez év elején kb. 50 000 olyan török jött, akiknek nem volt meg a szükséges munkavállalási és tartózkodási engedélye. Ezek az emberek megkerülték az egyébként kötelező orvosi vizsgálatot. Sok közöttük a beteg. Ezenkívül az a tény, hogy az NSZK-ban illegálisan tartózkodtak, teljesen jogfosztott helyzetbe taszította őket Szervezett partik kezdték zsarolni őket, akik napszámosokként alkalmazták őket. miközben felvették helyettük a bért A munkások aztán keresetüknek csak egy részét, vagy felét kapták meg, miközben még elképesztő össze, geket kellett fizetniük a nagyon rossz elszállásolásért. Ha zsarolás miatt panaszt emelnének, akkor az országból kitoloncolnák őket. A nyugatnémet szervek az év elején elhatározták, hogy az országban illegálisan tartózkodó munkásokat, ha ez kitudódik, azonnal kitoloncolják. Ennek a határozatnak az alapján az NSZK-ból több ezer idegent, túlnyomóan törököt utasítottak ki. Ez az intézkedés azonban lehangol tságot váltott ki Törökországban. A török szervek nem veszik jó néven, hogy a nyugatnémet fél először csalogatta a törököket, hogy jöjjenek az NSZK-ba, most pedig ilyen válogatás nélküli módszerekkel szabadul meg tőlük. Hasonló a helyzet Nyugat- Berlinben és Ausztriában is. Nyugat-Berlinben kb.130 000 külföldi munkás dolgozik, leginkább török (39 000) jugoszláv (30 000) és görög (8500). A nyugatberlini munkaügyi hivatal nemrégen bejelentette, hogy legalább 10 000 külföldi munkás tartózkodik és dolgozik illegálisan a városban. A munkáltatóikra kirótt felemelt pénzbüntetések azt a célt szolgálják, hogy megakadályozzák a be nem jelentett munkások számának további emelkedését. Ahogy nemrégiben Bécs polgármestere, F. Slavik közölte csupán az osztrák fővárosban mintegy 40 000 be nem jelentett külföldi munkás tartózkodik. Az osztrák hivatalos helyek egyelőre még nem döntöttek arról, hogy milyen eszközökkel éljenek ennek a problémának a megoldására. Sajátságos goadok Svájcban Egészen sajátságos problémák jelentkeznek a külföldi munkaerőkkel kapcsolatban (Svájcban. Jelenleg Svájcban egymillió külföldi munkás él, ami elég magas szám, ha figyelembe vesszük, hogy valamivel több mint hat millió svájci állampolgár van. A gazdasági tevékenység itt sem tudná elérni a jelenlegi színvonalat, ha nem volnának idegen munkások; sok minden, ami ma Svájcban megvan nélkülük csak óhaj volna. Am a külföldi munkások száma elérte azt a határt, amikor a svájciak felteszik maguknak a kérdést: otthon vannak-e még egyáltalán Svájcban? A nacionalista csoportok egyre újabb és újabb javaslatokkal jönnek, hogy csökkentsék fél millióra a Svájcban élő idegenek számát. Svédország is azok közé a nyugat-európai országok közé tartozik, ahol jelentős a külföldi munkások száma. A múlt év végén 210 000 volt. A Svédországban dolgozó külföldi munkások közül a legtöbben a többi északi országból származnak. Csak Finnországból több mint 100 000 érkezett. Sok a jugoszláv (18 000), a nyugatnémet (15 000). a görög és az olasz. Hiányzik a nyelvismeret Mindenütt nagy nehézséget okoz az idegen munkásoknak a helyi nyelv ismeretének hiánya. Gyakran ez oda vezet, hogy nem tudják őket azokra a helyekre tenni, amelyekre képesítésük van, hogy csupán ott dolgozhatnak, ahol nem feltétlenül szükséges mindent pontosan kifejezni. Azok a munkások, akik illegálisan dolgoznak, még ezen kívül is hátrányba vannak, mivel nincsen betegségi és baleseti biztosításuk. Az idegen munkások elszállásolása többnyire nem nagyon megnyugtató. Gyakorta előadódnak olyan esetek. hogy a külföldi munkásoknak alacsonyabb a bérük, mint a hazai munkásoké, akik ugyanazt a munkát végzik. Nem kis probléma a külföldi munkások és a hazai lakosok közötti viszony sem, ami nagyon rossz, főleg ott, ahol túl sok Idegen munkás összpontosul egy helyen. Ezt az amúgy is oly kényes viszonyt még rontja az, hogy a külföldi munkások egyes csoportjainál viszonylag nagy a bűnözés és olyan szokások uralkodnak. amelyeket a vendéglátó országban nem fogadnak megértéssel. Gyakran beszélnek arról, hogy milyen hasznot hoznak a „gastarbeiterek’’ saját anyaországuk számára. El-1 mondják, hogy mennyi devizát hoztak haza vagy utaltak át, de többnyire megfeledkeznek arról, hogy mit veszít hazájuk a munkaerő kiáramlásával. Ahogy szükség van a nemzetközi árucserére, meghatározott mértékig elkerülhetetlen az is. hogy az egyik ország munkásai bizonyos ideig bizonyos munkát ne végezzenek más országokban. A „gastarbeiterek” rendszere azonban valami más. Ezek a munkások nem a hazai munkaadó megbízásából és hasznára végeznek munkát, hanem egész idegen vállalatok és társaságok érdekében, akik kihasználják munkájukat, miközben bármikor elbocsáthatják és hazaküldhe- tik őket. A „gastarbeiterek” rendszere hozzájárul az európai országok közötti gazdasági egyenlőtlenség fenntartásához és elmélyítéséhez és következményeivel fékjévé válik, ama országok gazdasági fejlődésének ahonnan a vendégmunkások érkeznek. A bulgáriai Gabrovóban levő Etar néprajzi szabadtéri múzeum a maga nemében egyedülálló Európában; az itt berendezett műhelyekben a régi szerszámokkal ma is termelő munkát végeznek, felelevenítve a 300 évvel ezelőtti szokásokat. Gabrovo — évszázadokkal ezelőtt — az ország virágzó kereskedelmi, ipari és kulturális központja volt. — Miben különbözik ez a múzeum a többitől? — kérdeztük az igazgatót, Lazar Donkov festőművészt, akinek kezdeményezésére és tervei alapján ez a skanzen létrejött. A „vízgépek" — A teremben elhelyezett néprajzi tárgyak élettelennek tűnnek, ha nem használjuk őket, — kezdi a beszélgetést az igazgató. Szabadtéri múzeumok Európa sok más országában vannak már. de az az érzésem, hogy közülük egyik sem olyan kifejező, mint az Etar, ahol a régi szerszámokat működés közben mutatjuk be. Így közvetlenebb betekintést kaphatunk a hajdankori emberek életébe. Gabrovo lakói már a 17. században gátakkal szelidf- tették a vad hegyi patakokat és a patakok vizét felhasználták mint kimeríthetetlen és ingyenes energiaforrást, a különféle ötletesen szerkesztett esztergapadok, malmok, kötélfonó kerekek hajtására. A kézművesek negyedében sok gép még ma is a Sivek- folyó vizével működik. Az „elcsent" találmány Az 1854-ben épített kötélverőhöz macskafejes kövekkel kirakott út vezet. A köves földszinten magasból hulló víz hajtja a fakerekeket. Fent az emeleten hat önműködő készülék helyezkedik el, ezek a köteleket sodorják, gombolyítják. A múlt század közepén egy osztrák utazó, Félix Kanitz azt írta, hogy a Gabrovoban gyártott készülékek olyan tökéletesek, hogy a maga részéről sokáig nem hitte el, hogy azok nem Ausztriából, vagy Németországból szár. maznak. A gabrovóiak — mint az osztrák utazó írta — feltalálták az ipari kémkedést: elcsentek Ausztriából egy fából faragott alkatrészt és azt vasból készítették el otthon. Utána egész sor ész- szerűsítést hajtottak végre, ha a szál elszakadt, akkor egy kis fadarab leállította a szerkezetet, hogy az orsó ne forogjon hiába és ne pocsékolja az anyagot. Ez lehetővé tette, hogy egyetlen munkás kezeljen tíz készüléket. A titokzatos esztergapad Ősrégi fatörzsek között vezették a gabrovóiak a vizet olyan magasra, hogy a fa- észtergapadokat hajtsa. Ez is gabrovói találmány és később gabrovói szabadalom lett. Csak ők értettek ahhoz, hogy a megfelelő fát kiválasszák és ezt a tudást szigorú titokként őrizték. Más helységekben is készítettek esztergapadot, de azoknak, orsói „igen gyúlékonyak” voltak. Egy ügyeskezű mester még ma is a legszebb edényeket faragja jávorfából és hogy „ne okozzon felesleges kiadást’’ — maréknyi fűrészporral csiszolja őket. Gabrovói titok épp úgy, mint ahogy gabrovói rejtély marad az esztergapad vízvezetéke is. Egyébként az edények festése sem kerül semmibe, csupán egy kis korom és forgács szükséges hozzá. Másik gabrovói találmány a mosógép, legalábbis annak ősi formája, amely szappan és áram nélkül mos. Nagy fadézsa ez. óriási serleghez hasonlít és a benne levő gyapjútakarókra és szőnyegekre vastag, erős sugárban vezetik a vizet, amely egyszerűen kisodorja a szennyeződést. (Fordítás a pozsonyi Pravdából) Gépágyú a mélyrepiilők ellen A mai harci repülőgépek mindinkább növekvő sebessége egyre nagyobb követelményeket támaszt a légvédelmi eszközökkel szemben, mivel főképpen az alacsonyan szálló gépek leküzdéséhez alig néhány másodperc áll rendelkezésre. Bár legújabban az alacsonyan szálló célok leküzdéséhez már a rakétákat is felhasználják, a légvédelmi géppuskák és a könnyű légvédelmi gépágyúk jelentősége sem csökkent. Ezért alkalmazzák a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeiben a könnyű ikercsövű légvédelmi gépágyút. E korszerű könnyű légvédelmi gépágyú lövedékének nagy a kezdősebessége, ezenfelül többcsöves rendszere nagy tűzsűrűséget és tűzgyorsasá- got biztosít Szükséges, hogy a gépágyú találati pontossága nagy legyen, végül, de nem utolsósorban, hogy a legrövidebb időn belül legyen tűz- kész helyzetbe hozható. A 23 mm-es gépágyú három kilométeren belüli légi célok, valamint két kilométeren belüli földi célok leküzdésére alkalmas. A lövedékek a hangsebesség háromszorosával hagyják el a gépágyú ikercsövét. Percenként ezer lövés leadására képes ez a gépágyú. Lőszerei repeszrombológyújtó, illetve páncéltörőgyújtó gránáttal rendelkeznek és hatásosak mind a különféle légi célok, mind a páncélozott földi célok ellen. Egyetlen találat elegendő ahhoz, hogy az ellenséges harci repülőgépet megsemmisítse. A vékony páncélzatú földi harcjárművek számára szintén komoly veszélyt jelent a nagy tűzerejű gépágyú. Előnyps tulajdonsága, hogy gyorsan lehet harckész helyzetbe hozni. A lövegtalpnak menetkész elyzetből tűz- kész helyzetbe való állításához csak egy kézikart kell meghúzni. Ekkor a lövegtalp hidraulikusan a talajra süly- lyed és a kerekek oldalra kibillennek. Az irányzás célzótávcső és tükrös irányzókészülék segítségével történik. Az előbbit a földi célok, az utóbbit a légi célok leküzdésekor használják. A tükrös irány- zékot egy automata célzóberendezésre szerelték. Az automata elvégzi a fontosabb számításokat, s az így kapott adatok alapján az irányzó- lijvész hatásosan tüzelhet. A 23 mm-es légvédelmi gépágyú tehát olyan korszerű és nagyteljesítményű fegyver, amely mindig alkalmas a csapatoknak az alacsonyan szálló támadó repülőgépek elleni védelmére. —L L—
