Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-14 / 112. szám
8 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1971. május* 14, A megye egyik legidősebb kisipari termelőszövetkezete „Kolhoz" Kisújszálláson 1942-ben — Az öregeknek fájó emlék a múlt — Á lőcsös parasztszekér után betonkeverők és modern bútoiok Exportládák a külkereskedelemnek Mindezt a sok újat saját Huszonhárom nyugdíjasuerőből csinálták. Három— kát minden évben meghívnégy éve egy forint hitelt ják házukba. Otthonosan érsem kértek. zik magukat a legidősebbek Két szocialista részleg, s Is az egykori főjegyzői porÜlünk hatan egy frissen festett, szépen berendezett nagyteremben. Itt vannak mindazok az alapítók, akik még nem nyugdíjasok, akik igazán fiatalok voltak 1942- ben, meg 1949-ben. S csodák csodája, nem a kort, a régi fájó emlékeket idézzük. — Ügy negyvenkilencben lehetett — kezdi Varga Kálmán, s Bíró Ferenc már tudja folytatni: — Négyen dolgoztunk egy karra. Pénz, fizetés akkor volt, ha eladtuk, amit csináltunk, Hajnalban kezdtünk korán, aznap este tízkor adta a pénztáros négyünk fizetését, havi bérét. tak bennük. Azt mondták: kolhoz az, oda nagygazda ne vigyen, munkát, ott kommunisták vannak. Jól sej tettéit. Csakhát a kerékgyártók sem voltak ijedős emberek. Büszkén őrzi névsorukat, munkájuk emlékét a ktsz. Az alapítók: Varga Illés, Farkas István, Perge István, Földi Ferenc, Szarka István, Szoboszlai Lajos, Váróczi Áron, Szöllő- si János. Kása János, Engler Kálmán, Csizi Károly, Móricz József. A névsor nem teljes. Mert két hónap múlva, 1942 májusában nyolc kovácsmester is összefogott Kisújszálláson: ra< a hazatért katona mesterek még a hadifogoly-segélyt is a közösnek adták. 1946- ban már a Magyar Postának dolgoztak. Emlékeznek még a zöldrefestett postakocsikra? Olyanokat csináltak, meg taligát sokat. Az egykori „kolhozistáknak” már 1948-ban . volt annyi pénzük, hogy megvásárolták az egykori főjegyző, Pápai István házát, telkét. Most is ott van székházuk. Csakhát sokkal nagyobb, szebb. A nevük 1948-ban változott: Kocsigyártó Kisipari Termelőszövetkezét lett. 1949 februárjában okos tanácsaik nyomán tizenöt aszAkik még dolgoznak a kocsigyártó és az asztalos ktsz alapítói közül: Bíró Ferenc, Varga Kálmán, Varga Gyula, Borók Lajos, Demeter Imre és Kása János. Volt vagy háromezer forint. Magunk osztottuk ' el, ki mennyit húzott, úgy érdemelt. Hárman legényemberek, egy társunk családos. Lassan ment a számolás, tizenegy órakor hoztunk két liter bort a kocsmából. A családos társunk rosszallot- ta, sajnálta érte a pénzt. Fáradt is volt. Beült a műhelybe, egy félig kész szekrénybe, s még mi osztottunk, szoroztunk, elnyomta a buzgó- ság. Csak később jött rá, hogy az ő kontójára pohara ztunk. Rég volt. Ez a Kisújszállási Vas—Fa Kisipari Termelőszövetkezet korban a megye egyik első szövetkezete. Demeter Imre fiatalember pedig most is — mégis tizenötödik éve elnök már egyfolytában. S tiszteli a legelsőket. az alapítókat. Megérdemlik. Á kerékgyártó mesterek munkaközössége • Tizenkét bognár, kerékgyártó mesterember 1942. március elsején összeadta dolgos kezét, becsületes akaratát. Társultak közös munkára, sorsra. A sors pedig kezdetben nem sok jót ígért. Alighogy híre ment, közösségben dolgoznak a kerékgyártók, a nagygazdák, a város urai veszedelmet látVarga Sándor, id. Varga Kálmán, ifj. Varga Kálmán, Miskolci Lajos, Bállá Sándor, Ari János, Minya László és Csepcsányi Géza. Majdnem egy évig külön- külön dolgoztak kerékgyártók és kovácsok. Aztán, 1943. május elsején (milyen nagy dolog volt ez akkor, pontosan ezen a napon) a két társulás egyesült. Új névvel, immár húsz kisújszállási mesterember indult a vas- és faipari dolgozók értékesítő és beszerző szövetkezetébe a dolgos hétköznapokon. Három vezetőemberük volt. Nem volt az sok. Az első vezetőt, Váróczi Áron kerékgyártót sokszor elvitték a kakastollasok. Azt mondták, ő a főkommunista. Így aztán Varga Illés ég Varga Sándor állt megannyiszór a helyére, irányította becsülettel a munkát. Ami volt. ha volt. Mert a háborús időben a büszke kun nagygazdák lábukat sem tették a kolhozisták műhelyébe. Arra jók voltak, hogy honvédségi kocsikat javítsanak. 1948—49: új szövetkezet a’okul Eltelt a legnehezebb idő. A felszabadulás után nagy kedvvel dolgoztak a kerékgyártók, kovácsok. Anyag, pénz volt a legkevesebb. Kölcsönt vettek fel házaiktalos alakított szövetkezetei; a kun városban. Javították a lakosság bútorait, újakat is csináltak. Alapítók: Borús Sándor, Bottlik Bálint, Ka- rakas Károly, Józsa Endre, D. Szabó Kálmán, Bíró Ferenc, Túri István, Varga Gyula* Józsa Endre, Demeter Imre, id. Somlyai Mihály, Hegedűs Lajos, Szarka Sándor, Molnár Sándor, Borók Lajos. A kocsigyártók ekkor jó emberüket, a legnehezebb időkben velük kitartó Varga Illést búcsúztatták. A szerény, nagycsaládos mesterembert . a megyeszékhelyre küldte a párt. A falu szövetkezeteinek, a földművesszövetkezeteknek, a földművesszövetkezetek megyei központjának vezetését bízták rá. A szövetkezet öregjei büszkék rá. Egykori vezetőjük több mint két évtizede becsülettel helytáll. Az ötvenes évek elején fejlődésnek indult városon, falun a szövetkezeti mozgalom. A kocsigyártókhoz új emberek jöttek: lakatos-, bádogos-, villanyszerelő-, kőtél és szíjgyártó szakmabeliek. Továbbra is kocsikat gyártottak, s már lőcsös parasztszekereket is. Aztán vállaltak javítást, villanyszerelést, csináltak kályhacsövet, üstházakat, satupadokat. A fiatalabb, az asztalosok szövetkezete is szépen haladt, gyarapodott. Egyik közösségben sem tudott nagy kárt tenni az ellenforradalom. Gondjuk azért volt, s azonos. Üzemi helyiségeik korszerűtlenek, szűkösek voltak. Először 1959 őszén ült ösz- sze a kocsigyártók és az asztalosok szövetkezetének vezetősége. Az egyesülés gondolatát firtatták. Később, 1960-ban mindkét szövetkezet közgyűlése határozott: 1961. január elsejével egyesül a két ktsz. Így alakult két kis igyekvő kollektívából egy. A Vasés Faipari Ktsz A fások satupadokat, „Erzsébet’’ hálószobát készítettek, a vasasok hordágyak fontos részeit. Űj terméket sürgetett a változó kereslet. Először 1962-ben tárgyaltak külkereskedőkkel. Évente 2,5—3 millió ládát rendelt tőlük a LIGNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat. Az első szállítások után a külkereskedelmi vállalat és a KISZÍV is jelentős pénzt adott, felújításra,, beruházásra. Kétmillióból építkeztek, több mint egymillió forintért gépeket vettek. A szövetkezet mostani telephelyének kialakítása volt ez a beruházás, s 1965-ben már szép A régi gyártmány már csak emlék: parasztszekér. közgyűlésen így jellemezte a fejlődést: — A termelés szerkezete és összetétele az- utóbbi időben sokat változott. A kezdeti időszakban, amikor még a két szövetkezet egyesült, két telephelyen, szétszórtan dolgoztak az emberek, s elenyésző volt a műszaki berendezések, gépek száma is. — Faipari részlegeink narancsos- és tojásos láda készítésével foglalkoztak, az asztalosrészleg főmunkája pedig az Erzsébet-háló volt. A legérdekesebb emlékünk talán az, hogy az egyesülés után is munkapárokban és egyénileg dolgoztak a vasipari szakemberek. 1970-ben sikerrel dolgoztak.’ Olyannyira, hogy május elsején ünnepeltek. Az egyesülés óta először megkapták a KISZÖV Is jelentős pénzt ipari szövetkezet címet és zászlót. A Béke szocialista brigád, amelyik nyolc éve a munkaverseny legjobbja, aranyplakettet, a Május 1-, a Kossuth- és a Petőfi nevét viselő kollektívák ezüst plakettet, a Törekvés pedig zászlót és oklevelet kapott. A szövetkezet vezetői szerény emberek. A múlt küszködéseire, az alapítókra inkább büszkék, mint a mostani sikerekre. Azt mondták 1942-ben. az alapítókra, hogy kommunisIlyen volt ezelőtt 35 évvel a munkahelyük... és ilyen a mostani székházuk. portójuk, jó műhelyeik és székházuk volt. S _ aztán, mégis újra a fejlesztés. öt év alatt, 1970 decemberéig négy és félmillió forintért építkeztek, gépeket vásároltak. Szükség volt rá. A szövetkezet tagjainak száma az egyesüléskor százhúsz volt, már százhetvenötén vannak. Férfi szakma, nehéz munka az övéké. Kevés nő dolgozik náluk. Mégis külön női öltözőre, fürdőre is tellett Termelési eredményeik? öt év alatt kétszeresére nőtt a termelés. Tíz évvel ezelőtt, az egyesülés évében 100 ezer forint értéket termelt egy ember. 1970-ben már 163 ezret Tavaly húszmilliós termelésükből 4,8 millió volt a nyereségük. Demeter Imre, a ktsz elnöke a vezetőségválasztó — Az egy főre eső kereset alakulása 1970-ben 200 forinttal ha’adta meg az előző évit A nyereség pedig megközelítette az 196a. évi háromszorosát. Űj termékek, új, rangos megrendelők Az utóbbi három évben nagyot változott a szövetkezetiek élete. Nemcsak a munkahelyük lett jobb. pénzük több, új termékeket honosítottak meg. A legjelentősebb az építőipari kisgépek gyártása. Megvásárolták egy betonkeverőgép gyártási jogát. Aztán terveztek egy újtípusú betonkeverőt. Mindkettő jó hasznot hoz, az idén is legalább háromszázat rendeltek belőle. Ez a vasipari, két vasas részleg legfontosabb munkája. A faipari részlegek évi 3—4 milliós megrendelésre a Magyar Vagon és Gépgyárnak dolgoznak. Az asztalosok az Otthon Áruházba is szállítanak Budapestre. Kárpitozott foteleket és fotelágyakat. ták. Van pártszervezetük, ifjú kommunista szövetségük; Híres az MHSZ lövészkörük, s a tekézok a vándorserleget is elhozták legutóbb Szolnokról. Ülünk a szépen, saját bútoraikkal kényelmesen berendezett nagyteremben az öregekkel. Varga Kálmán, meg Bíró Ferenc azt mondja: ugye sok jóra is emlékezhet az ember? A rosszról beszélni is kár, a fiatalok alig hiszik már. Hogy sokszor hajnaltól éjfélig dolgoztak egyfolytában, s ha volt miből, csak akkor fizetett a pénztáros. A teremben szép tablók, régi fényképek őrzik a történelmet. Az elnöki irodában oklevelek, díjak között a város elismerése, a sok társadalmi munkáért. Kint az udvaron nem ts egy autó áll. Valamikor egy rozzant Rábájuk volt Meg nagy hitük a szövete kezésben, a közös munkában. S mert kitartottak mellette, egyreszebb az öregek, fiatalok élete a megye egyik legidősebb szövetkezetében. kiváló szocialista brigádjaik tani irt Mostani főgyártmányaink: a betonkeverőit .és a kényelmes fotel
