Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-13 / 111. szám
1971. május 13. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 5 Miről írna Ön, ha újságíró lenne ? Mészáros József a megyei beruházási vállalat igazgatója — A nagy beruházások építése, megvalósulásuk üteme általában beszédtéma, mert nemcsak a szakmabelieket érinti, hogy mikorra készül el egy nagy irodaház, szálloda, vagy több száz lakás. A „függöny” mögötti tényezőket, azonban csak mi ismerjük, a gondok minket sújtanak. A látszólag másodrangú kérdések döntően lelassíthatják, megnehezíthetik a kivitelezők munkáját. Ki gondolná például, hogy mennyi problémát szül azoknak a területeknek az előkészítése, ahol építkezni akarunk. A városi tanács igazgatási osztálya kisajátítja a szanálandó telkeket és szanálja a lebontásra ítélt házakat. Ez idáig sima ügy. Csakhogy a tanács az idevonatkozó jogszabályok szerint állapíthatja meg egy-egy telek- ingatlan árát. Ezt a tulajdonosok sok esetben kevésnek találják és a bírósághoz fordulhatnak. A kialakult gyakorlat szerint a bíróság általában magasabb árat állapít meg, mert a telek jelenlegi forgalmi értékét veszi figyelembe. Tehát úgy tűnik, mintha a tanács a Kisajátított rovására akarna jól járni. Nem tudom mióta hadakozunk már azért, adják meg a tanácsoknak is azt a jogot, hogy alkudhassanak a tulajdonossal a telek árán, s ne kössék meg őket olyan jogszabállyal, amely ellen a bírósághoz fordulóknak mindig igazuk van. Azontúl, hogy a két szervet ez a felesleges formaság szembe állítja, s a tanácsot a kérlelhetetlen bürokrata címében tünteti fel, időhúzást, hiábavaló aktagyártást eredményez ez a gyakorlat, amelynek a későbbi munka látja kárát. Holott a tanácsnak a szanálások mellett, más nehéz feladatokat is meg kell oldani. Lebontanak egész utcákat, egy-két ház marad csupán, de az ott élőknek továbbra is ugyanúgy kell vizet, villanyt, utat biztosítani. A lakók sürgetnek minket, mikor költözhetnek már az új lakásokba, csakogy az új lakások építése ezeknek a felszín alatti tényezőknek is a függvénye. Batha Sándor autóbuszkalauz, Cibakháza — Arra kérném az utasokat, hogy segítsenek megvalósítani a számtalanszor kért és jogosan igényelt kulturált utazást. íme a mai élményem : Szolnokra mentünk Cibakházáról, amikor útközben egy részeg bepiszkított a kocsiba. A kalauznak kötelessége leszállítani az ilyen embert. A felszólításoknak azonban utasunk nem tett eleget. Kértem a személyazonossági igazolványát, nem adta át. A kötelező 50 forint pénzbírságról pedig hallani sem akart. Végül Szolnokon, a Kossuth téren át kellett adni a rendőrnek. — Sokan panaszkodnak az elviselhetetlen körülményekre a buszozás során. Az utasok azonban elfelejtik, hogy legtöbbször ők teszik elviselhetetlenné az utazást egymás számára. — De más témám is lenne. Harminckét éves vagyok, hat gyermek apja. Kinn lakunk az öregszőlőben, három kilométerre Cibakházától. Reggel 4 órakor indulok el hazulról munkába és éjfélkor érek haza. Ráadásul a kislányom iskoláskorú lett, így elhatároztam, hogy a községben fogok házat építeni. Egy házhely azonban 15—20 ezer forintba kerül, ami az én zsebemhez mérten túl drága, hiszen ennyi gyerek mellett nagyon nehéz a pénzt összespórolni. A nagycsaládosokat nem lehetne-e kedvezményes telekvásárlással segíteni? — Végül írnék valami örvendetesét is. A szőlőben lakók ellátása hosszú ideig nem volt kielégítő. A boltunkban nagyon sok áru volt hiánycikk, de ritkán, jutottunk tejhez, friss kenyérhez is. Az asszonyok az ÁFÉSZ vezetőinek panaszkodtak emiatt, ök intézkedtek, és ma már kint is megvásárolhatunk minden fontosabb élelmiszert. Dr. Driesz Lajos a szolnoki városi tanács igazgatási osztályának vezetője — Az új tanácstörvényről. Az eltelt húsz esztendő bebizonyította, hogy a szocialista államhatalom szervei, a tanácsok életképesek és valóban a dolgozó nép érdekeit szem előtt tartva dolgoznak. A társadalom fejlődése viszont szükségessé tette a demokratizmus továbbfejlesztését a tanácsokon belül is. Az utóbbi években ennek szellemében láttak napvilágot a különböző jogszabályok, amelyek már jelezték: a fokozott önállóság az eddigieknél nagyobb felelősséggel jár együtt. Az új tanácstörvény az államigazgatásban dolgozók körében nagy tetszést váltott ki, szükségszerű követelménynek fogtuk föl, amely megjelöli a további fejlődés útját. Az apparátusnak a törvény végrehajtására föl kell készülnie szakmailag, politikailag egyaránt. — A másik téma amiről írnék: a megnövekedett feladatok közül egyik legfontosabb a lakásügyek intézése, a lakásügyi jogszabályok végrehajtása. Az új lakásügyi jogszabályok célkitűzése, hogy elsősorban azok jussanak lakáshoz, akik arra valóban rászorulnak. A jogszabály szelleméből adódik az is, hogy a lakosság ereiéhez mérten anvn'tilncf ic; i cirill ion hozzá. az állam teherviseléséhez. A megújított és újonnan benyújtott lakáskérelmeket megfelelő rendszerbe kell foglalnunk és ennek alapján kell megállapítanunk a helyes sorrendet. Ez nagy felelősséggel jár, különösen ha azt nézzük, hogy Szolnokon ma még az épülő lakások száma nem elég az igények kielégítéséhez. Városunk régi elavult épületeinek jó része is életveszélyessé válik, s az ott lakókat soron kívül kell elhelyeznünk. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy az államigazgatási apparátus — a várospolitikai elvek figyelembe vételével — a lakosság megértésére számítva tud csak feladatának eleget tenni. Makula Márta közgazdász, statisztikai hivatal — Biztos vagyok benne, hogy a sajtó sokat tudna segíteni, éppen ezért, ha újságíró lennék, rendszeresen foglalkoznék azzal, hogyan tudnak beilleszkedni a „bevándorlók” Szolnok város vérkeringésébe. Tudomásom szerint több mint tízezer ember — nem bennszülött szolnoki — él vagy dolgozik Szolnokon. Egy részük bejáró, de elég jelentős azoknak a száma is, akik már itt laknak. Véleményem szerint nem közömbös, hogy ezek az emberek hogyan és mikor érzik magukénak a várost és az sem mindegy, hogy a város milyen áron — nem túl sok fenntartással? — fogadja be ezeket az embereket. Meggyőződésem, hogy bárhonnan is kerülnek ide az emberek — különösen a fiatalok — ha megismerik a város hagyományait, szokásait és fejlődését, ha munkahelyükön jó a közszellem, a magánéletben pedig barátokra lelnek, akkor éppen úgy szerethetik Szolnokot, mint a legtősgyökeresebb ittlakó. Természetesen így mindez túl egyszerűnek hangzik, pedig a valóságban komplikált. Az „idegenbe szakadt” embert a szokatlan környezet, a tájékozatlansága bátortalanná, olykor zárkózottá teszi. Segítség nélkül nehezen találja meg azt az utat, amit végig kell járni, azért, hogy otthonává váljon az a város, ahol él, dolgozik. Ehhez nyújtanék én segítséget — ha újságíró lennék — akár úgy, hogy felhívnám a figyelmet a különböző fórumokra, ahol az emberek megismerhetik egymást, vagy pedig úgy. hogy javasolnám, hozzanak létre minél több ilyen közösséget. Szolnokon a közgazdasági társaság megyei szervezetének védnökségében működik az ifjú közgazdász kör. Nemrég alakultunk, nagy elfoglaltságunk miatt csak kéthetenként jövünk össze. Akkor azonban jól érezzük magunkat, szórakozunk, tanulunk és ami a legfontosabb, az ifjú közgazdász körön belül sikerült megszüntetni a ben- szülött szolnoki és az ide költözött fiatalok közötti feszültséget Lapath Géza A Tiszaföldvárl ÁFÉSZ vas-műszaki boltjának vezetője — Ha én újságot írnék — óvjon tőle az ég, — hiszen 45 éve a kereskedelmi szakmát űzöm — sokat írnék az áruellátással kapcsolatos gondokról, elsősorban azok okairól. — Nem mondom, foglalkozik a sajtó most is ezekkel a kérdésekkel — különösen ha valamilyen hiánycikkről van szó — kevés szó esik viszont arról, hogy a bolt vezetőjén kívül hányán döntenek még abban, hogy milyen áru kerül a boltba. írnék arról a mindjobban eluralkodó szemléletről, hogy mostanában nem a fogyasztói igény határozza meg, hogy gyárt-e az ipar valamilyen árut, hanem az, hogy mennyire jövedelmező annak előállítása. — Lehet, hogy rossz reklámot csinálnék vele boltunknak, becsületemre hallgatva mégis tájékoztatnám a sajtón keresztül a vásárlókat, hogy mit érdemes és mit nem érdemes venni. Mint kereskedő például végtelenül örülök, ha eladunk egy Balkán, Riga, vagy Komár motort, mint ember viszont restelkedve gondolok arra, hogy ahhoz a motorhoz, amit én ajánlottam, pár hónap múlva nem tudok majd pótalkatrészt adni. — Ha én újságíró .lennék, gyakran tenném fel a kérdést: vajon ésszerűen cselekszik-e az a vállalat, amely megvásárolja az ilyen árut, elárassza velük a boltokat, ránk — boltvezetőkre és eladókra — zúdítva a vásárlók haragját. írnék ezekről a dolgokról, mert hiszek a sajtó segítő szándékában, még akkor is, amikor bírál. írásaimban ott lenne azonban annak a tagadása, hogy segítséget jelent az írás akkor is, amikor egyoldalúan ír egy-egy hibáról. Ha így tennék, úgy hiszem ritkábban fordulna elő, hogy egy-egy bíráló cikk hatására a vásárló felpaprikázva jön be a boltba és azt is hibának látja, amivel a cikk elolvasása előtt meg volt elégedve. Dr. Szűcs Sándor , a megyei tanácskórház gyermekorvosa — Amikor ezt a kérdést teszik fel az embernek, hirtelen nagyon sok minden eszébe jut. A zsúfolt és gyakran késő szolnoki autóbuszok, a megye legnagyobb sport- kombinátjának építése körüli huza-vonák, stb. stb. Ezekről a dolgokról már egy vagy több alkalommal jelentek meg — néha nem is hatástalan — újságcikkek. Ezért inkább most olyan dolgot említenék, amin egy- személyben segíthetnénk, kikerülve az oly gyakori hivatali bürokráciát. — Az emberek elképesztően keveset mozognak. A mozgáson, most nem a versenyszerűen űzött sportolást értem, hiszen a figyelemre méltó sporteredmények manapság már igazi tehetségeget, arra rátermett egyéneket igényelnek. Az emberek nagy többsége azonban átlagember. Közülük nagyon sokan a napi munkaidő eltelte után is ülnek, dohányoznak. Eszükbe sem jut, hogy megtornásztassák egész nap mozdulatlanságra kárhoztatott ízületeiket, izmaikat. Kényelemszeretet, nemtörődömség, sok esetben pedig annak hiánya, hogy nincsenek tisztában a mozgás és a sport jelentőségével, — mindez együtt idézi elő „mozdulatlanságukat”. — Ha újságíró lennék, gyakrabban hívnám fel az emberek figyelmét arra, hogy a napfényre, a friss levegőre, a mozgásra ugyanúgy igényt tart az emberi szervezet, mint a táplálékra. Erősíti az ellenálló képességet, csökkenti a megbetegedési hajlamot, elűzi a rossz közérzetet és emellett nagyszerű kikapcsolódást, felfrissülést jelent. — A sportpályák, uszodák kapui nyitva állnak mindenki előtt Csak a hozzáálláson kellene változtatni és mindjárt színesebben, változatosabban, s elsősorban sokkal egészségesebben élhetnénk. Vezsenyi Péter a Szolnoki Dózsa vízilabda csapatának játékosa — Fiatal sportoló vagyok, és azt hiszem, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy többszáz fiatal sportoló nevében szólok, azok nevében, akiket különösen érzékenyen érint a minimális továbbtanulási lehetőség Szolnokon. A jövőnk nincs biztosítva azzal, hogy huszonévesen élsportolókká váltunk. A fiatal játékosok, atléták perspektívájáról a három x utáni hogyan továbbról ritkán esik szó. Nem szól a fáma arról sem, hogy mire össze- kovácsolódna egy csapat, széthullik, felbomlik, mert a fiatal lányok, fiúk toF így elem! Figyelem! A Tisza Cipőgyár tisztelettel értesíti kedves vásárlóit, hogy & a MARTFŰI, SZOLNOKI, KARCAGI boltjaiban 1971 május 17-29-e között kedvezménye» tavaszi cipóvá sárt rendez TISZA CIPŐGYÁR = OLCSÓ ÁR KERESSE FEL SZAKBOLTJAINKAT! SZOLNOKI ÉPÍTŐ-, JAVÍTÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ VALLALAT szobafestő-mázoló dolgozókat alkalmaz 44 órás munkahét Minden második szombat szabadi Jelentkezni lehet: a vállalat festő telepén, SZOLNOK, Sólyom út. ' ____ - '■ —■—i v ábbtanulnak és azt Szolnokon nem tehetik. Az ifi csapatunkban például az érettségi után hárman maradtunk. A többiek elmentek Szegedre, Pestre egyetemre, főiskolára. A továbbtanulók a legritkább esetben tudják összeegyeztetni párszáz kilométer távolságból a tanulást és azt, hogy régi csapatukban továbbra is aktívan sportoljanak. Jó példa erre Cserve- nyák Tibi, a Dózsa kapusa, aki Budapesten a műszaki egyetem vegyészmérnöki karán tanul és Szolnokon véd. Talán még egy kapus megoldhatja, hogy csapatától távol tréningezzen, hiszen a kapuk mindenütt egyformák és ő mindig egyedül áll a két kapufa között. Neki sem könnyű, nem irigyelem ezért a megoldásért. Erről írnék, róluk, rólunk, azokról akiknek el kell hagyniuk a városukat, csapatukat, akikre kényszerű döntést erőszakolnak a körülmények, akiknek választani kell, hogy akítvan sportolnak tovább, vagy továbbtanulással alapozzák meg jövőjüket. A kettő ugyanis összeegyeztethetetlen ezen a megyeszékhelyen. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert akik elmennek egyetemre, főiskolára, azokat hűtlenséggel vádolják és hosszú türelmi időt kell kivárniuk, míg esetleg átigazolják őket és újból versenyezhetnek \a zöld gyepen, a salakpályán, vagy az uszoda vizében.
