Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

1971. május 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A rokon szénv mérlege NATO tervek Európában A huszadik század második felének embere megszokta, hogy a világpoli­tika minden fordulatánál mérlegre tegye: mit lép a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Nem is gondo­lunk talán rá, hogy ebben a megszokás­ban a dolgozó emberek, a kommunista- és munkásmozgalom korszakos vívmá­nya öltött testet Az ugyanis, hogy a vi­lágtörténelem — mint Leonyid Brezs- nyev éppen az SZKP XXIV. kongresz- szusán is emlékeztett rá — már nem fej­lődhet a szocializmus és a kommunizmus nélkül, nem fejlődhet a szocializmus és a kommunizmus ellenében. Ezért is te­kintett osztatlan érdeklődéssel a világ ezen a tavaszon tíz napon ét a Kreml Kongresszusi Palotájára. A XXIV. kongresszus minden vonatko­zásban a béke programjával lépett fel. S itt most nemcsak a Központi Bizottság deklődéssel fogadott szakaszára gondo­lunk, amely a világsajtóba Brezsnyev hatpontos béketerve néven vonult be. Nem egyetlen — bármily jelentékeny — rész­letre szeretnénk itt utalni, hanem az egészre: a XXIV. kongresszus által meg­vitatott és jóváhagyott nagyszabású mun­kaprogramra. Az új ötéves terv irányelvei ugyanis — ha szabad így fogalmazni — öntörvényűknél fogva mindennél ékeseb­ben vallanak arról, hogy a szocializmus, a kommunizmus egyetlen célja és értelme az emberi lét megszépítése (jelen esetben a szovjet nép életszínvonalának gyors­értelmű, minőségi ugrást hozó emelése). Ez pedig elvileg is, gyakorlatilag is — a megvalósításra váró tervek felől közelít­ve — a legigazibb békeprogram. A szovjet külpolitika alapvető célja éppen az, hogy kedvező nemzetközi feltételeket teremt­sen a szocializmus és a kommunizmus fel­építéséhez. Ennek a külpolitikai programnak az aranyfedezete a Szovjetunió minden gaz­dasági sikere — s ebből a szempontból ha úgy tetszik, a politika hitelének szem­szögéből is roppant fontosságúak a XXIV. kongresszus gazdasági döntései. Fontosak mindenekelőtt abban a tekin­tetben, hogy ország—világ meggyőződhet róla, hogy a Szovjetunió — vagy általá­nosabban: a fejlett szocialista társadalom — nem a . forradalom exportjával, nem holmi „expanzióval” kívánja diadalra jut­tatni a szocializmus eszméit, hanem pél­dájával és gyakorlatával adja mind újabb bizonyítékait annak, hogy a szocia­lista rend az egyetlen értelmes és ember­séges válasz a modern társadalmi lét ál­tal felvetett kérdésekre. De nagy horderejűek ezek a gazdasági döntések azért is, mert a kétségtelen mo­rális erő mellett igen kézzelfoghatóan gyarapítják a Szovjetunió — a szocializ­mus, a kommunizmus — anyagi erejét, következőleg védelmi potenciálját is. Gromiko külügyminiszter fogalmazta meg a kongresszusi felszólalásában az általánosan érzékelhető igazságot, hogy a Szovjetunió szerte a világon a bizalom légkörét teremtette meg maga körül. S hogy ez így van, az a szovjet külpoliti­ka lenini következetességének, a Szovjet­unió magabiztosságából fakadó higgadtsá­gának és megfontoltságának is köszönhe­tő. Érdemes idézni Gromiko szép meg­fogalmazását: „Gyakran felteszik a kér­dést: mi adja meg a szovjet külpolitika vonzerejét? A válasz leegyszerűsítése len­ne, ha erre csupán erőnkben keresnénk a megoldást. Köztudott, hogy kívülünk más erős államok is léteznek, amelyek külpolitikája nem olyan vonzó, mint a mienk. A mi külpolitikánk hatékonysága nemcsak erőnkben, hanem igazságunkban is rejlik”. Igen, az elvi szovjet külpolitikában szerves egvséget alkot az igazság, az in­ternacionalizmus és az erő, a forradalmi- ság és a béke védelme. Aki pedig netán kétségbe próbálja vonni, hogy ez így van, annak érdemes emlékezetébe idézni, hogy éppen az imperializmus elleni küzdelem legelső vonalában harcolók a XXIV. kongresszus szószékéről is milyen meleg szavakkal mondtak köszönetét az SZKP- nak, a szovjet kormánynak és a Szovjet­unió népeinek cselekvő, proletár inter­nacionalista, értékes támogatásukért. A szovjet külpolitikának éppen az a tiszte­letet parancsoló jellemző vonása, hogy éppoly távol áll tőle a meghátrálás az imperialisták fenyegetéseivel szemben, mint az öncélú, s éppenséggel kishitűség­re vagy gyenge idegzetre valló „ultrafor- radalmiság”. Állásfoglalása világos és egyértelmű: mi tiszteletben tartjuk má­sok törvényes jogait, de megköveteljük, hogy mások így viselkedjenek velünk szemben. A huszadik század második felének embere —mint mondtuk — meg­szokta, hogy a világpolitika -minden for­dulatánál mérlegre tegye: mit lép a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egye­sült Államok:. S minden fordulattal nyil­vánvalóbb lesz, hogy az emberiség rokon- szenvének mérlege a szocialista szuperha­talom békepolitikája felé billen. A fejlődő Darhan Napról napra fejlődik és erősödik a fiatal észak-mon- góliai szacialista város, Dar­han ipari potenciálja. A kö­zelmúltban újabb vállalatot, egy élelmszeripari kombiná­tot adtak át rendeltetésének a városban. D. Szoszorba­ram, a kombinát főmérnöke többek között az alábbi nyi­latkozatot adta az építkezés­ről: — A kombinátot a Szov­jetunióból szállított legkor­szerűbb, magas termelékeny­ségű berendezésekkel szerel­tük fel. Jelenleg már körül­belül 15 tonna kenyeret és péksüteményt, 20 tonna tej­terméket és többféle cuk­rászipari terméket állítunk elő naponta. Hálásak va­gyunk a szovjet emberek­nek, amiért ilyen jelentős segítséget nyújtottak szá­munkra a vállalat létreho­zásánál. kásállamunk politikája szá­mára megnyerjük az értelmi­ség becsületes tagjait. Tud­juk, hogy az értelmiség vi­szonylag jelentős része kü­lönböző jobboldali radikális, agresszív csoportok befolyása alá került, ami még bonyo- lutabbá teszi az e területen folytatott harcunkat, mint­hogy mérnökeink, techniku­saink, közgazdászaink, orvo­saink, pedagógusaink, tudó­saink és a többi értelmiségi szakavatott alkotó munkája nélkül nem tudjuk felépíteni a fejlett szocialista társadal­mat- Ezért a párt jobbját nyújtja az értelmiség mind­azon becsületes tanainak, akik munkájukkal hozzá kí­vánnak járulni a szocializ­mus építéséhez. Nem va­gyunk hajlandók azonban elv­telen kompromisszumokra vagy eszmei-politikai enged­ményekre, határozottan har­colni fogunk az „elit-elmélet” felújítása ellen. A politikai tömeg• munka fejlesztésében fontos szerepet töltetnek be az állami szervek és a tanácsok. A tanácsok hatal­mas munkát végezhetnek or­szágunk lakosságának a Párt politikája érdekében történő megnyerése terén, különösen ha a pártszervek és pártszer­vezetek segítségével haté­kony helyi kommunális po­litikát alakítanak ki. Ilyen értelemben a tanácsok, amennyiben országunk vala­mennyi becsületes állampol­gárával együttműködnek, a szocialista demokrácia egyik legjefc^tősebb tényezőjét, pártunknak az ország lakos­ságával való kapcsolata egyik legeredményesebb gyakorlati megnyilvánulási formáját jelentik. A figyelem középpontjá­ban állt és áll ma is az if­jú nemzedék kérdése. Az ifjúság minden társadalom legdinamikusabban fejlődő alkotóeleme- Számunkra, kommunisták számára a fi* atal nemzedék természetes szövetséges, minthogy az a társadalmi rendszer is, me­lyet építünk — a szocializ­mus — történelmileg fiatal társadalom. Az ifjúság körében végzett munkának abból a tény­ből kell kiindulnia, hogy az elmúlt évek fejlődése hatás­sal volt az ifjúság tudatára- Számos probléma azonban különösen nevelési kérdések, a nemzedékek közötti kap­csolat, az ifjúságnak a szo­cializmushoz, a párthoz, tár­sadalmunkhoz, a Szovjetuni­óhoz való viszonya, stb. — régebbi keletű. E problémák összefüggnek az ifjúság kö­rében végzett politikai és nevelőmunka korábbi hiá­nyosságaival. A párt tudatában van az ifjúság kommunista nevelé­séért való felelősségének és ezért még jobban kíván gon­doskodni a fiatal nemzedék sokoldalú fejlődéséről, a fej­lett szocialista társadalom­ban való aktív részvételé­ről és elkötelezettségéről. A párt történetében a tömegmunka előtérbe állí­tása mindig összefüggött a szakszervezeti munka elő­térbe állításával. A szak- szervezetekben értünk el bi­zonyos eredményeket a tisz­togatás során, de a fő fel­adat, a szakszervezet sajátos kettős feladatának betöltése és tovább fejlesztése (a ter­melés fejlesztéséről való gon­doskodás és a dolgozók ér­dekvédelme) ma még sürgős megoldásra váró feladat- A dolgozók túlnyomó többségét tömörítő szakszervezetek po­litikai nevelő. munkájának jelentősége különösen nap­jainkban lép előtérbe, a párttisztogatás után, amikor számos pártalapszervezet lét­számában meggyöngült. A társadalom erkölcsi és politikai egységének megszi­lárdítása, a dolgozóknak a párthoz való felzárkózása és a tömegek aktív részvételé­nek biztosítása a pártpoliti­ka végrehajtásában jelentette és jelenti minden pártszerv, pártszervezet ég kommunis­ta ideológiai és politika? te­vékenységének alapvető ér­telmét. A tömegek felé for­dulás jelszavának lényege; folytassunk elszánt harcot a még meglevő jobbo’dali opportunista és kispolgári nézetek ellen, a dolgozók megnyeréséért, küzdjünk le minden akadályt, ami gátolja a dolgozók kezdeményezésé­nek kibontakozását „Síkraszállunk a külföldi számolásáért, a fegyveres er verzet mennyiségének csőkké ben, ahol a katonai szemben mindenekelőtt Közép-Európá (Részlet Leonyid Brezsny resszusán elhangzott beszám A témának nem csak a NATO-tanács közelgő, júni­us első napjaiban megtar­tandó ülése ad aktualitást, hanem Nixon elnöknek az amerikai kongresszushoz in­tézett külpolitikai üzenete is, amely — az Európára vonat­kozó részében — fenyegető katonapolitikai elemeket ép­pen úgy tartalmaz, mint az európai biztonsági konferen­cia késleltetésére irányuló, alig leplezett szándékot. Más­részt a téma felvetésének időszerűségét hangsúlyozzák a védelmi jellegű Varsói Szerződés tagállamainak a békés rendezés, a vitás prob­lémák politikai megoldásá­nak irányába tett újabb lé­katonai támaszpontok fel- ök létszámának és a fegy- ntéséért azokban a térségek- állás különösen veszélyes, ban. ennek, az SZKP XXIV. kong- olójából.) tételezés alapjában véve mindig ugyanaz: az atlanti tömb haderőinek váratlan és nagyintenzitású támadással — hagyományos és nukleá­ris eszközök alkalmazásával — a lehető legrövidebb időn belül „keletre” kell áttenni- ök a harccselekmények szín­helyét. A harcias amerikai és nyugat-német katonai ve­zetők erről a hadászati el­képzelésről még nemrégiben is nyíltan beszéltek. Miután azonban a Varsói Szerződés­ben egyesült szocialista had­seregek kézzelfogható tanú- bizonyságát adták erőfölé­nyükre, (a védelmi „gát” leg­főbb elemét természetesen a szovjet hadsereg alkotja), a és jelentősen növeljék ha­gyományos t íróikét- A nyu­gat-európai partnerek — a nyomásnak engedve — meg­ígérték, hogy a következő öt esztendős fejlesztési prog­ramban egv milliárd dollár­ral emelek hadikiadásaikat. Sok tissd lábban látó nyu­gat-európai vezető ma már felismeri, hiogy az amerikai uralkodó i törnek a tűzzel folytatott játéka igen vesze­delmes. Ebtiéíl a felismerés­ből ered az líif fyesült Államok és a NÁr f Ószövetségnek egyre éleseb') jé váló érdek- összeütközés'é. Az európai enyhülési íf .ólyamatban, NSZK-nak; > a Szovjetuni­óval és Lengyelországgal aláírt sze .TZŐdéseibOn már kifejezésre juj* a tényleges erőviszony ok Kényszerű tu­domásul i vétele, katonapoli­tikai kon zekrvenciájának le­vonása. . A helyzetet reáli­san me gitélő államférfiak egyszerű? en nem hisznek ab­NA QY - BRITAN NI Aj | KÖZÉP- EURÓPAI SZÖVETSÉGES | £ JPARANCSHOKSAG B.d *r.uiMch./semb*:|) Njjrrt*r( P Göppingen » USA szárazföldi csapat állomáshely USA haditangarászati támaszpont ® USA lági támaszp zpont A NATO parancsnokságai, katonai támaszpontjai, és. a közép-európai hadszíntér be­rendezése (jobbra fent). pései. Az SZKP XXIV. kong­resszusa megerősítette a test­vérországok kormányainak egységes álláspontját, hogy kontinensünkön mielőbb fel kell számolni a veszélyekkel terhes katonai szembenállást — a NATO és a Varsói Szer­ződés egyidejű megszünteté­sével. Mindaddig azonban, amíg az atlanti tömb létezik, a szocialista közösség nem csökkentheti védelmi felké­szültségét, és egyesített fegy­veres erőinek további fejlesz­téséről sem mondhat le. A számok — még a had­ügyben kevésbé járatosak számára is — önmagukért beszélnek. A tizenöt NATO- tagállam jelenleg mintegy 6 millió katonát tart fegyver­ben. Észak-Európában és a központi hadszíntéren, Kö- zép-Európában 29 hadosz­tályt, 5200 harckocsit, mint­egy 2000 korszerű repülőgé­pet összpontosítottak több mint 900 ezer fővel. A nyu­gat-német hadsereg létszáma megközelíti a félmilliót, az NSZK-ban állomásozó 7. amerikai hadseregé a 275 ez­ret (ehhez jön még a Föld­közi-tengeren cirkáló 6. flot­ta 25 ezer főnyi tengerészé­vel és tengerészgyalogságá­val.) Különösen veszélyessé teszi a helyzetet, hogy jelen­leg körülbelül 7000 harcá­szati-hadműveleti rendelteté­sű amerikai atomtöltetet tá­rolnak titkos nyugat-német­országi raktárakban, melyek­nek robbanóereje hozzávető­legesen 500 megatonnának (1 megatonna = egy millió tonna trinitrotoluol robbaná­si enerp;áia) felei meg. ösz- S7ehason1ításul a klasszikus­nak mondott „Hirosima-bom- ba” mindössze 20 ez«r tonna TNT-vel volt egyenlő. Az erők és eszközök ilyen példátlan koncentrálása — elentétben a NATO propa­gandistáinak állításával — nem védelmi célokat szolgál. Éppen ellenkezőleg: az atlan­ti tömb integrált hadosztá­lyait az úgynevezett „előre­tolt stratégia” keretében úgy helyezték el. hogy minél kö­zelebb legvenek — mindösz- sze 80—120 kilométerre — a szocialista országok határai­hoz. A rendszeresen megtar­tott hadgyakorlatokon a fel­NATO-hatalmak kormányai kénytelenek voltak reálisab­ban számot vetni az általuk tervezett agresszió súlyos kockázataival. Rá kellett éb­redniük, hogy egy eurcipai fegyveres konfliktusban sem­mi esélyük sem lenne a "ka­tonai győzelemre, ez a felis­merésük azonban korán sem jelenti azt, mintha véglege­sen feladták volna eredeti szándékaikat. A NATO katonai tevé­kenységében egy idő óta két­irányú mozgás figyelhető meg. Az egyik irányzat hívei változatlanul azt vallják — amint ezt az amerikai Inter­national Herald Tribune fél­reérthetetlenül megfogalmaz­ta —, hogy „a hetvenes évek­ben a legfontosabb probléma továbbra is a nukleáris fegy­ver marad. Ennek kell domi­nálnia a különböző hadászati megoldásokban”. A NATO- nak a nyilvánosság szeme elől elzárt vezető törzseiben, a nukleáris tervező csoport ülésein nem arról folyik a vita, egyáltalán felhasznál­ják-e az Európában lévő atomtölteteket (ez a kérdés már eleve eldöntött), hanem arról, hogy milyen űrméretű nukleáris harceszközöket ves­senek be az „X” napon? A NATO-tanács 1969-es brüsz- szeli ülésén határozatot hoz­tak a harcászati atomfegyver alkalmazásáról. Erre már az esetleges konfliktus kezdeti időszakában sor kerülne. A fentebb említett határozat — az imperialista hatalmak ro­vására megváltozott erővi­szonyok ellenére — ma is érvényben van. sőt 197n-ben az úiabb NATO-tanácsülésen szükségesnek tartották az at­lanti tömb rakéta-atom po- tenciáljának megerősítését. Egyes amerikai katonai szakértők — számolván egy esetleges atomháború nem- kívánatos következményei­vel — a NATO hivatalosan elfogadott „rugalmas reagá­lási” stratégiáia keretében elfogadhatóbbnak tartják a hagyománvos (tehát nem atom) háborúra való felké­szülést. Washington ebből a feltételezésből kiindulva ar­ra sarkallta atlanti szövetsé­geseit, vállaljanak még na­gyobb fegyverkezesi terheket ban, hogy a Pentagon által nekik ajánlott hagyományos európai háború meghatáro­zott keretek között marad­hat, ha egyszer kirobbanna. Sok egyéb tényező hatására is mind nagyobb tért nyer a kollektív biztonsági rend­szer eszméje. A kilátások kedvezőek, noha még igen sok akadályt kell leküzde­niük a szocialista országok- ‘ nak, a politikai megoldás­ban érdekelt haladó erők­nek. A perspektíva, amelyet a Varsói Szerződés tagálla­mai felvázoltak rokonszen­ves. konstruktív és elfogad­ható: általánossá kell tenni az erőszakról való lemondást, fel kell számolni Európa megosztását és a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymásmelleit élése elve alapján véglegesen ki kell zárni a katonai esz­közök alkalmazását az euró­pai nemzetek közösségének egymás közötti kapcsolatból. Dr. Serfőző László alezredes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom