Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. májas 9r Borsányi Vera : iszíniunonn Gyurival a nagymama miatt vesztünk össze. Sehogy sem akarta, hogy elmenjek hozzá. Hogy úgyis olyan ritkán szabadulok el otthonról, és ilyenkor is a nagyihoz ■megyek! De én nem tágítottam. A legjobb barátnömhöz nem megyek olyan szívesen, mint nagyihoz. De Gyuri ezt nem érti• Nagyika háza elé érve megfogta a karom, hogy nem enged. Szerettem volna ahhoz a jól fésült fejéhez vágni valamit. Őrülten fájt a karom, annyira szorította. Ez a marha azt hiszi, nem kell elszámolnom a testemmel otthon. Az hiányzik, hogy anyám kék foltokat lásson rajtam! — Vedd tudomásul — üvöltötte —. ha ide most bemész. soha többé nem látsz! > — Űgyis csak kecsegtetsz! ■— ordítottam vissza és kitéptem magam a szorításából. Nagy fka rendkívül örült nekem, rögtön a fánkot rakta elém. Mindig fánkot süt, rögeszméje, hogy szeretem. Kissé ütött-kopott már a drága lé-lek. de isteni fej. — Vele mindenről eltudok beszélgetni. egyáltalán nem ■nagymami-típus. Egy színfolt. Egyetlen szenvedélye van csupán, a spórolás. Kupor- gat. mint a többi öregasz- szony, de ezzel nem a gondtalan öregségét akarja biztosítani. Naponta'félretesz egykét forintot a kredencbe — agy gyöngyház tányérba. A hónap végére van negyven forintja, magához veszi és titokzatos utakra indul■ Sokáig nekem sem vallotta be, de egyszer úgy döntött, nem bírja magában tartam, titkát. Bevallotta, ilyenkor beül egy taxiba és viteti magát. Az útirányt mindig a szezontól teszi függővé. Tavasszal az állatkertbe megy. nyáron a Várba, vagy a Margitszigetre. Télen csak rövid utakra kocsikázik mert fázik, és belül valahová fogyasztani. Mert nagyika csak fogyaszt. Nem eszik és nem iszik, hanem fogyaszt. És kacag. Szégyenlősen ugyan, de kacag. Csak nekem mond el mindent, bizalmasan. Én csak általános hülyeségekről tudok vele eldumcsizni. pedig szívesen beavatnám az én kis életembe, de nagyika szemében én egy úgynevezett szent unoka vagyok. Valahogy soha nincs lelkem kiábrándítani. De most tomboltam magamban, úgy éreztem, ott a lakásban rögtön megfulladok• Rávettem nagyikát, menjünk el sétálni, hiszen kitűnő idő van, vétek bentmaradni. Rendkívül örült az ötletnek, sőt biztosított, hajlandó leküzdeni tériszonyát: menjünk át a kishajóval Pestre. A ház előtt körülnéztem; Gyuri ez az őrült tényleg beváltja szavát, hogy sohatöb- bé nem látom. Titkon reménykedtem, hátha feltűnik valamelyik kapualjból. De nem. Volt szíve itthagyni! A nyomorult! A kishajó éppen indulásra kész, amikor odaérünk. Nagyika ijedten keres kapaszkodást lehetőséget, amikoris valaki udvariasan karonfog- ja és felviszi a bárkára. — Gyuri! a francból került ez ide! — Ö, köszönöm, fiatalember! Köszönöm, hogy ilyen udvarias• Szintén átjön a túloldalra? — kérdezi nagyika. aki nem elégszik meg ezzel a. kis segítséggel. Most egész úton hálálkodni fog, mert minden jócselekedettől meghatódik. — Engem is rávett az unokám — folytatja nagyika — gyere, áthajózunk Pestre és kiülünk egy teraszra haboskávézni... Bocsánatkérően rámnéz; szó sem volt holmi haboskávéról. Gyorsan átgondolom anyagi helyzetemet. Na! Gyuri a helyzet magaslatán. Vigyorog, dumál, gesztikulál, de csak a nagymamának, mintha én ott sem lennék. Bele kellene ájulnom a vízbe, aztán ugorhatna utánam! — Nagyon ritka ma már az úri fiú ebben a huligán világban — mondja nagyika és bizalmasan csimpaszkodik Gyuriba. Az úri fiú most előveszi legszélesebb mosolyát — ilyenkor ötvenkét foga van —, hogy nyugtázza a vallomást. — Csak nem a kedves unokája? — mutat rám Gyuri. Nagyika büszkén kihúzza magát és megsimogatja a fejem• — A néni nagyon fiatal ahhoz, hogy ilyen nagy unokája legyen. — A dédunokája vagyok — mondtam vicsorítva. — Kozmetikázom magam. Titokban persze. De az unokám, az megéri, ö mondja meg milyen krémeket vegyek. — Nem kell mindent kifecsegni egy idegennek — mondom jó hangosan. Nagyika ftacardszik. — Nagyon . zárkózott kislány. Tudja, még nincsenek udvarlói. Roppant komoly és jó munkaerő... Ez a mániája. Az ő mércéje, ha valaki jó munkaerő. — ...és tudná, milyen házias! Remekül főz meg süt. Nálunk ez családi vonás. — Sajnos, ritka az a mai lány. aki ilyen fiatalon már ügyes háziasszony. Tetszik tudni, járok egy kislánnyal, annyi idős lehet, mint a néni unokája, de az egy rettenet. Édesanyám betegsége idején főzött rám, egy kilót lefogytam. Ehetetlen ételeket tett elémMeg kell ölnöm. — És tessék elképzelni — fecseg tovább Gyuri — a jó modor is hiányzik ezekből a csitrikből. Azzal a kislánynyal egy jobb helyre nem tudok elmenni. Egy vipera. Nem olyan csendes, mint a néni unokája! Hangoskodik, kötekedik. A múltkor is köpködött az utcán, mert dühös volt rám. — Ott kell hagyni az ilyent! — Nagyika. teljesen átéli a történetet. — Sosem lesz jó feleség belőle! — Mindegyik ilyen, tessék elhinni. Az egyik tizenkilenc... — Az unokámat kicsi korától kezdve szigorúan nevelte a lányom. Olyasmi, — hogy ellenkezés, soha nem fordult elő. Nagyon őszinte gyerek. Neki az anyja a barátnője! Végre átérünk Pestre• A kiszállásnál óvatosan Gyuri bokájába rúgok. Aztán jön a terasz. — Veletek tarthatok én is? — kérdem flegmán. A kávé jó. a hab friss, — Gyurit gyűlöl'Jm. Lassan nagyikát is. Tüntetőén elbújok a napszemüvegem mögé, kicsit el is fordulok tőlük, napozok. Ök ketten zavartalan beszélgetnek. — Szólj már valamit te is, na! nógat nagyika. — Ne ülj itt csak úgy. Nem illik. — Haza kéne menni! — Látja, nem tud felodód- ni- A kis vadóc. — Nagyika rosszalóan csóválja a fejét. A számlát is természetesen Gyurink egyenlíti fci. Nem fizeti; ahogy csinálja. az egyenlítés. Nagyikát teljesen levette a lábáról. — Bem rakpart huszonöt — mondja búcsúzóul — nyugodtan keressen fel. ha van ideje. Talán az unokámmal is találkozik — néz jelentőségteljesen Gyurira. Lassan sétálunk a Duna- parton hazafelé. Nagyika megáll, hosszan abba az irányba néz. amerre Gyurit látta eltűnni. — Ha neked egyszer egy ilyen akadna! MEGGYES LÁSZLÓ: OLVASÓ PAPP LAJOS i UTÓPIA Ha a tavaszi díszszemléken nem láncfogakat csikorító tankok nem alligátor-formájú kétéltű rohamlövegek, „ nem viperaként ágaskodó rakéták, tekintetnél sebesebb, szuperszonikus archeopterixek tülekednének dübörögve és dermesztő menetekben. Ö, ha minden háború úgy kezdődnék, hogy a legfegyelmezettebb kiskatonák az előírásoknak megfelelően végrehajtott „háátra-arc!” után '' kézenfognák a fehér bottal tapogatózó világtalanokat. • Hogy átvezessék őket elsötétített nappalaik mérges-alattomos futóárkain a városainkba sereglett szirénák biztató rivallgása közben. Ha majd minden haditámaszpont hétvégi kirándulóhely lett, sárga-piros vikendházakkal és fenyőillatú, dúsított levegővel és a vízpart homokjában játszadoznak későbbi városok falához sorozott kőművesek, továbbszolgáló technikusok és törzsszolgálatot teljesítő mérnökök, statisztikusok. És aztán letáboroznának négyen-öten is a legforgalmasabb, csattogó-dörömbölő útkereszteződéseknél, hogy megállíthassák mind a robogó járműveket, amikor egy kisfiú sebesen guruló, tarka labdája után szalad ki a kapu alól. Egy novembervégi szürkületben, úgy délután 6 óra körül át nem fogható világtengerek óriás búvárharangjai alól, hegyek gyomrában izzított széntelepek fehérre hevülő energiáiból, vízesések szikra-ívéből hirtelen föllobog majd a megálmodott, második verőfény az égen. Á három „M" közül az egyik Nem d legjelentősebb... A hetven éves filozófiai professzor ugyanis néhány évvel ezelőtt még csak a szakemberek között volt ismert. Am, miután 1968 májusában a párizsi diákok az utcákat a „három M” jelszava alatt tartották heteken át megszállva, mindenki egyszeriben arra lett kiváncsi, ki a harmadik. Az első kettőt ugyanis, Marxot és Mao Ce-tungot a világ közvéleménye jól ismeri. De ki az a Herbert Marcuse és hogyan kerül — szinte prófétai ranggal — a két, valóban jelentős, történelmi személyiséggel egy sorba? A Berlinben született, német fiatalember nagy figyelemmel tanulmányozta Marx írásait. Ennek hatására határozott szembenállás alakult ki benne a marxizmus szociáldemokrata félremagyarázásával, a Bernstein féle revizionizmus- sal szemben. Ebbén az időben jelentős hatással volt filozófiájának alakulására Lukács György is. A húszas években Marcuse szoros kapcsolatban állt a „frankfurti kör” néven ismert társasággal, amelyből sok, később jói ismert nyugat-európai filozófus kerüit ki. s amelynek hatása a Nyugat marxizmusának alakulására ugyancsak közismert. A frankfurti kör •— amelyet nem lehet egységes filozófiai iskolának, vagy homogén politikai csoportosulásnak nevezni — magában foglalt olyanokat, akik egyértelműen marxistának vallották magukat, de olyanokat is, akik csupán azt ismerték el. hogy a marxizmusnak is hatása volt műveikre. Inkább a Hegel és Marx iránti szimpátia és a politikai antifasizmus tartotta össze őket mint az egységes filozófiai koncepció. A szervezett munkás- mozgalomtól távol tartották magukat. A frankfurti kör nem tekinthető tehát a marxizmus története egy részének, csupán annak bizonyítéka hogy a haladó gondolkodású filozófusok ebben az időben már nem vonhatták ki magukat annak hatása alól. Ezen a talajon indult Marcuse is, s ez a későbbiekben is meghatározza filozófiáját. Miután a fasizmus hatalomra jutott Németországban, emigrálni kényszerült. Ebben az időben még pozitívan értékeli Lenin filozófiai munkásságát, de — noha élesen támadja azt — a fasizmus társadalmi, gazdasági, politikai mechanizmusától különválasztja az annak talaján keletkezett etikai elemeket, a szabadság és az emberi értékek problémáját. Az egyéniség szerepét állítja a tömegek tör- témelemformáló szerepével szembe. Mint meglátjuk, később, politikai jobbratoíódá- sának idején ezt a nézetét a végsőkig abszolutizálja. Marcuse 1942 és 1950 között az Egyesült Államokban élt s ott a külügyminisztérium egyik részlegének vezetője volt. Szoros kapcsolatot tartott a kolumbiai egyetem ún. szovjet- ológiai központjával és a Harward egyetem hasonló intézetével. Ezeknek az intézményeknek az ideológiai alapállása feltételezte, hogy Marcuse a kommunistaelle- nesség, a szovjetellenesség koncepcióját elfogadja. Vagy talán fordítva pontosabb: Marcuse politikai színváltozása vezetett ahhoz, hogy ilyen állások betöltésére hívják meg. Ami filozófiáját illeti, ezekben az években éles fordulatot vesz a freudizmus felé; mint mások, maga is megpróbálkozik a freudizmus és a marxizmus „ösz- szeházasításával”. Műveinek alapgondolata így foglalható össze: A szexuális ösztönök elfojtása tünet, amely külső jele az emberi szabadság társadalmak által való korlátozásának. Itt már világos a marxista szabadságkoncepcióval való szembenállása. E szerint ugyanis a szabadság az osztály elnyomás bilincseitől való megszabadulást, az ember teljes uralmát jelenti a társadalom és a természet erői felett. Marcuse szabadság koncepciója ezzel szemben lázadás mindenfajta társadalmi szabályozás és kontroll ellen, mindenfajta személyiségkorlátozás ellen. Abban igaza van Marcuse-nak, hogy az úgynevezett szexuális forradalom tünet. Ám nem az „emberi szabadság korlátozásának” jellemző tünete, hanem a velejéig rothadt, felbomló imperialista társadalom eszménynélküliségét, ideáloktól és ideológiáktól való , meg- fosztottságát, az anyagi jólét talaján virágzó szellemi szegénységet fejezi ki. Ezen a ponton találkozik Marcuse a minden rend ellen lázadó diákok anarchizmusával, a „beat nemzedék” és a hippik mozgalmaival. S így lehet prófétájuk — ám hamis próféta, mert a neve zászló ugyan, de erre a zászlóra semmilyen cél nincs felírva. Ha csak nem fogadjuk el célnak magát az anarchizmust, ami már a múlt század derekán is megbukott, s melynek jelszava harc minden konkrét cél nélkül, harc a rend, a szervezettség ellen, az ösztönösség és individualizmus jegyében. (Lenin annakidején pontosan megfogalmazta az anarchizmus lényegét: „Az anarchizmus fennállása óta a kizsákmányolás ellen hangoztatott általános frázisokon kívül semmit sem adott... Hiányzik belőle a kizsákmányolás okainak megértése; a társadalom ama fejlődésének meg_ értése, amely a szocializmushoz vezet; az osztályharcnak, mint a szocializmust megvalósító alkotó erőnek a megértése”). Marcuse azt állítja, hoj ~ a munkásosztály megszűnt foradalmd erő lenni a nyugati államokban, miután elérte a jólét egy bizonyos fokát. Ahol pedig hatalomra került, ott nyomban konzervatívvá vált — mondja —, mert célja I a meglévő új rend stabilizálása, nem pedig a forradalom továbbfejlesztése. Nem új állítások ezek. Magukban foglalják mindazoknak a nézeteit. akik Trockijtól Gyila- szia az elárult forradalomról'’ valamit is összehordtak. Marcuse nem kel nyíltan a kapitalizmus védelmére, de annál veszélyesebb, s közvetett szolgálata a burzsoáziának annál hasznosabb. —> Ugyanis élesen bírálja a kapitalizmust, de kritikája az egyén szabadságának kérdésére koncentrál, az osztályalaptól eltekintve, s a kapitalizmusról, mint elnyomó szervről beszél általában, — nem pedig egy meghatározott uralkodó osztály hatalmának megtestesüléséről; J agad ja még a reményét Is annak, hogy a munkásosztály r kapitalizmus 2 sírásója leheti - -
