Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-08 / 107. szám
1971. május 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Most búcsúznak Folytatta munkáját a szakszervezetek kongresszusa MM a ünnep van az iskolák- ■í™ ban; nem hivatalos, házi ünnepség, családias. — meghitt, bensőséges. A középiskolákban ballagnak a a végzős diákok. Az alkalomra megyénkben is ünnepi díszbe öltöznek a gimnáziumok és a szakközépiskoláit; a tantermek íalain és a padokon mindenütt virág és zöld lombok, a táblákon búcsú-rajzok, fei rátok színessel vagy épp virággal kirakva: s a túlságosan modernnek ható vil- lanvcsengők helyett is előkerülnek — ahol még talé’ha- tóak — a régi hagy omár ver sabb időjelző „hangszerek”, akár egy kisharang, vagy éppen egv kolomo. Jelzésükre százak és százak indulnak búcsú körútra. Társaiktól, tanáraiktól, az iskolától búcsúznak. Az eltelt négy esztendő örömeitől és gondjaitól. Életük egv darabiától búcsúznak, s az érzelmeknek ezekben a nehéz óráiban a szorongás épp úgv elfoffhatia őket. mint a függetlenség és a felszabadiiltcás bizserge- tő öröme. Ré°i ballagó nóták hangiára búcsúznak, hagyományos keretek között, de korántsem a hagyományok régi értelmében. Már nem a ráiuk váró ellenséges élettől megrettenve szenegik el búcsújukat, egv úgynevezett boldog, gondtalan — idealizált — diákélet nosztalgiájával. hanem a?; élet egy meghatározott szakaszától vesznek búcsút, hogv befogadja őket a tágasabb, a teljesebb élet. A mai életsza- gú Iskola mindennapi küzdelmei és a most búcsúzó diákokra váró életcsaták, az elbocsáitó iskolapadok és az élet munkapadjai korántsem esnek oly távolra egymástól, hogy ez a távolság szorongásokkal tölthetné el a búcsúzó diákok seregét. Bizonyos városokban ma is szokás, főként) a diákrtk városában — Patakon, hogy amikor a búcsúzó végzősök a kanuhoz érnék. ballagásuk végeztével, az iskola legkisebb diákja várja őket, s háttal dőlve a kapunak. megiHetődéssél tárja előttük szabadra a-z utat emíl mintegy jelkénesen kibocsátva „az öregeket” az iskolából az életbe. S közben hangzik az ének; „Nyitják már előttem a nagykaput, de sok felé ágazik itt el az út”- a mai búcsúzás tartalmának nagyszerűsége abban áll, hogy a diákokra váró utak sokfelé ágaznak. És ezek az utak kivétel nélkül a lehetőség útjai. S akik választhatnak, az útra lépők a négy esztendő alatt szerzett tudás és emberség birtokában olyan útlevéllel rendelkeznek. amelyik a rájuk váró élet valamennyi útjára érvényes. Az iskolai ballá- gás ünnepségeinek ez ad felemelő pátoszt. S a mai ballagó diákoknak további erőt az a tudat, hogy annak a nagyszerű munkának lesznek részesei, amely „e készen kapott félig-kész világot” — egészre formálja. Ezért mondhatjuk a vén diák költővel, Adyval: Föl. föl, fiúk, csak semmi félelem! A búcsú fájdalommal is jár mindenkor. S a ballagás sem kivétel. Ahol érzelmi szálak rzakadnak, emberi kapcsolatok szűnnek meg, még hogyha újabbaknak adják is át helyüket, felsaidul a szív, beleremeg a lélek. Ezért ezen a napon sok fiatal szemébep csillog ott a könnv. sok búcsúzó diák arcát felhőzi szomorúság. — Ahogy járják a termeket és idézik a lélekszorító emlékeket. Kezükben virág. s ahogy haladnak, újabb és újabb csokorral gazdagodnak. a szülői, rokoni, baráti és diáktársi szeretet jelei ezek a csokrok. Mert a diák- búcsú ünnepén ünnepel a család is. a rokonok is, s az ismerősök is. Nincs szebb dolog látni, mint a szeretet megnyilvánulásának megható Pillanatait és jeleneteit. J71 zen a napon a balla- gó diákok százait ünnepeljük, akik vállukon jelképes útravalóul kis tarisznyában vagy egy batyucská- ban pogácsával, egy pénzdarabbal, esetleg egy gyűszű- nyl fiolában borral Is. vagy egyéb ajándékokkal indulnak valóságos útjukra- Tovább. De nem a megkopott és idejétmúlt, tartalmatlan bal- lagónóta megénekelte úton, a filiszterség felé, hanem egy dinamikus társadalom lehetőségeibe, ahol tehetségük, szorgalmuk, emberségük arányában várja őket a boldogulás. Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. V. M. (Folytatás az 1. oldalról.) két nálunk ma nem egy, két. vagy tizenkét ember dönti el, hanem minden lényeges dologban tanácskozunk a dolgozókkal. A gazdaságirányítás reformja jelentős változtatást követelt a szakszervezeti munkában — mondotta a Minisztertanács elnöke —, s hozzáfűzném: ha helyesen, okosan, jól akarunk továbbra is dolgozni, akkor mindannyiunknak állandóan meg kell újhódnunk. Munkánknak állandóan korszerűnek kell lennie, mert lehetnek kérdések, amelyekre a két év előtti helyes válaszok ma dogmatikusnak, túlhaladottnak, ásatagnaic bizonyulhatnak. Nemzetközi kérdésekre rátérve ugyancsak a mai korszaknak megfelelő módszerek jelentőségét emelte ki. Népünk boldogulásáért akarunk dolgozni — mon* dotta —, abban a tudatban, hogy munkánkért felelősséggel tartozunk a munkásmozgalom előtt is. Ez az elv a kormány tevékenységében úgy jut kifejezésre, hogy a legszorosabban a szocialista országokkal működünk együtt. A szocialista országok közül mindenekelőtt a Varsói Szerződés tagállamaival. gazdaságilag elsősorban azokkal, amelyekkel összekapcsol bennünket a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Emellett igyekszünk előmozdítani a szocialista országok összességének egységét, tehát azokkal is együtt akarunk dolgozni, amelyek nem tagjai a Varsói Szerződésnek. őszinte barátai vagyunk a Szovjetuniónak. Nemcsak észokokból, jól felfogott érdekeinkből adódóan, nemcsak azért, mert kereskedelmi forgalmunk nagy része a Szovjetunióval bonyolódik le, s mert határosak vagyunk e szocialista nagyhatalommal, hanem azért, mert a vérünkben, a szívünkben van a Szovjetunió iránti barátság érzése. (Nagy taps). — Itthon és külföldön sokan képtelenek vagy nem RKarják megérteni: ha ez így van, akkor mivel magyarázható, hogy magyar állami vezetők különböző nyugati országokban tesznek látoga• • Ülésezik az ideggyógyászok tiszántúli szakcsoportja Az ideggyógyászok tiszántúli szakcsoportja — most első alkalommal — a szolnoki MÁV kórházban tartja ülését. A tegnap kezdődött kétnapos előadássorozatot dr. Molnár László egyetemi tanár, a debreceni Ideg- ElmeÁrpából készült szőnyeg A silótakarmány jól tartósítható, ha nem éri nedvesség és levegő. Ennek érdekében aztán megtesznek mindent, amit csak lehet: betakarják hártyával, ledöngölik földdel és agyaggal, betontornyokat és betonárkokat építenek számára, kiszivattyúzzák belőle a levegőt, vibrátorokkal összerázzák, konzerváló vegyianyagokat adagolnak hozzá. Lengyel gépészek új, eredeti eljárást javasoltak az értékes takarmány tartósítására. A silót kicsépelt szalmaréteggel borítják be és sűrűn bevetik árpával. A fiatal hajtások és a gyöke rek, amelyek behálózzák a szalmaréteget, olyan tömör szőnyeget képeznek, hogy a levegő és a nedvesség nem tud áthatolni. klinika főorvosa nyitotta meg. Ezt követően dr. Kör- nyei István professzor, a pécsi klinika főorvosának elnökletével kerekasztal konferenciát rendeztek időszerű szakmai kérdésekről. Ezután a discopathiáról — (discopathia magyarul gerinccsigolya meszesedés) — hangzottak el előadások, illetve hozzászólások. Mint Balajthy Béla, a szolnoki MÁV kórház idegosztálya főorvosának hozzászólásából kitűnt, hozzájuk a betegek 73 százaléka discopathiás panaszokkal kerül. A gerinccsigolya meszesedésben szenvedők mintegy kétharmada férfi, legtöbbjük nehéz fizikai munkát végez. A gyógyultan távozóknak nem szabadna ismét nehéz fizikai munkát végezni, sokan mégsem választanak könnyebb beosztást, mert az jelentős fizetéscsökkenéssel járna. A kiújuló discopathiás panaszok megelőzésére csak munkajogi vonatkozásban lehetne valamit tenni, ami viszont már nem az orvosok feladata. Délután a psychiatria tárgyköréből tartottak előadást neves ideggyógyászok, utána a résztvevők megtekintették a szolnoki művésztelepet. A résztvevők egy csoportja tásokat, hogy külügyminiszterünket, aki nemrég Olaszországban járt, magánkihall- gatáson fogadta a pápa is, barátságos beszélgetést folytattak, aminek valószínűleg lesz is némi eredménye az állam és egyház kapcsolatában. Felmerül az is, hogy ideológiai ellentétben vagyunk Kínával, ugyanakkor külkereskedelmi miniszterünk Kínában jár. — Az emberek nem mindig tudják, hogyan ítéljék meg ezeket a dolgokat, nehezen igazodnak el rajtuk. Pedig nézetem ezerint ezek egyszerű dolgok. Amellett, hogy a szocialista országokkal ösz- szefogunk, a világ minden más országával is kapcsolatokat igyekszünk kiépíteni, olyan szinten, ahogy erre lehetőség adódik. Helytelenül járnánk el, ha azt, hogy valakire, egy-egy országra vagy országok csoportjára megharagszunk, azzal nyilvánítanánk ki, hogy nem állunk velük szóba. Légüres tér a világpolitikában nincs. Ahol ml, szocialista országok nem vagyunk jelen, ahonnan megsértődve távoltartjuk magunkat, ott pz imperialisták, az ellenségeink megjelennek és ellenünk dolgoznak. — Én is voltam szakszervezeti funkcionárius, s jól tudom, hogy a szakszervezeti vezetőknek sokkal könnyebb a dolguk, ha csak hat-hét szocialista ország szakszervezeti vezetőivel kell tárgyalniuk, így félóra alatt akár a világ legnagyobb kérdéseiben is meg tudnak egyezni. Kissé nehezebb a helyzet akkor, ha a Szakszervezeti Világszövetség testületében jönnek össze, ahol a nem szocialista országok képviselői is jelen vannak s a mieinktől eltérő kérdésekkel kell egyeztetni sajátunkat.. Itt már nehezebb dolgozni, s mégis egységre kell törekedni. Az ilyen testületben azonban csak így lehet egységre jutni, hogy kölcsönösen engedményeket teszünk azért, hogy végső soron előrehaladhassunk. Még nehezebb feladat egységre jutni a Szak- szervezeti Világszövetséghez nem tartozó szervezetekkel. Nekünk, az SZVSZ tagjainak. magyar szervezett dolgozóknak nem szabad örök időre lemondanunk a szak- szervezeti világmozgalom egységének megteremtéséről. Ez nem a holnap vagy a jövő hét feladata, de minden nap küzdenünfc kell az egységért. Az egység létrehozásáig bizonyára hosszú idő telik még el. De egyáltalán nem lehetetlen, hogy akcióegységet tudunk létrehozni azokkal az osztálytestvéreinkkel is. akik nem tartoznak a Szakszervezeti Világszövetséghez. Ilyen akcióegység lehetséges például az indokínai háború elítélésében. Európában az eu. rópai biztonsági konférencia létrehozásáért kell lépéseket tenniük a szakszervezeteknek. Fock Jenő ezután a kormány és a szakszervezetek közötti együttműködésről beszélt- Utalt arra a közvélemény által is ismert tényre, hogy a SZOT vezetői és a kormány tagjai — félévenként — rendszeresen tanácskoznak. Az együttműködés azonban ennél sokkal szorosabb, mindennapibb. A Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára rendszeresen részt vesz a kormány ülésein, a Minisztertanácsban napirendre kerülő témák már az előkészítés időszakában ismertek a szak- szervezetek előtt, tehát azokat nem állítják kész helyzet elé. A kormány gazdasági bizottságában is képviselve van a SZOT. Helyeselte a kormány elnöke azt a javaslatot. hogy a kormányzati munkába vonják be az eddiginél jobban az egyes iparági szakszereveztek vezetőit is. A normarendezésről is szólt Fock Jenő, arról, hogy — ez a szó mintha már eltűnt volna a közhasználatból — szükség van a normák rendezésére, mégpedig folvamatosan. Ű1 technológiák meghonosításával az üzemekben a munka szervezettebbé válhat, a normákat tehát az újfajta szervezettséghez kell igazítani. De semmi esetre sem úgy, — amint egy sor üzemben mostanában történt, hogy néhány ember összedugta a fejét, és nemtárgyalva se párt- szervezettel, se szakszervezettel, egyszerűen átirlcálták a normákat, ,,eszi, nem eszi, nem kao mást” alapon. Az ilyen módszer elítélendő, ez az eljárás a szakszervezet semmibevételét jelenti. — A szakszervezetnek ugyanúgy mindenütt, minden üzemben ott kell lennie. — együtt keli dolgoznia az igazgatóval, a gazdasági vezetőkkel, mint ahogy egvütt dolgozik a Minisztertanácscsal is a SZOT vezetése — mondotta. — Már most felhívom a figyelmet arra. hogv a szakszervezeti munkában a tanácstörvény életbelépése kapcsán további jelentős miszerint a nyugdíjösszeg felső határa az eredeti kereset 75 százaléka. Ezt fel kellene emelni 80—85 vagy 90 százalékra, olyan formán, hogy a nyugdíjkorhatár után munkában töltött további évek kétszeresen vagy háromszorosan számítsanak. — Azon is gondolkodnunk kell, hogy kiterjesszük a nyugdíjasok egyes területeken már tíz, illetve tizenkettő ezer forintban megállapított., az évi hatezer forinthoz képest már jóval felemelt kereseti lehetőségét. Ennek kidolgozásában van még tennivalónk. Beszéde befejező részében Fock Jenő emlékeztetett arra, hogy kétmillió ember munkaideje már csökkent, s hozzáfűzte: az ipari és építőipari do'gozók munkaidejének csökkentését a második változtatásra lesz szükség- Arról van szó, hogy egy sor feladatot, amelyet eddik kormányzati szervek végeztek, a jövőben a tanácsok fognak intézni a saját területükön. Mivel a szakszervezeteknek is megvannak a területi szerved, ezeknek a szerveknek a munkáját hozzá kell Igazítani a tanácsok új körülményeihez, megváltozott helyzetéhez, hogy a szakszervezetektől se kerüljenek „feljebb” a kérdések akkor, ba azokat ott helyben, a tanácsokkal közösen el lehet intézni. — Egyetértés van a kormány és a szakszervezetek között abban is, hogy a megtermelendő nemzeti jövedelmet úgy osszuk el: — ÍBöbb mint háromnegyed rész jusson fogyasztásra és valamivel kevesebb, mint negyedrészt fordítsunk beruházásra. felhalmozásra. Ahhoz. hogy a tervezett arányokat be tudjuk tartani, a kormány nevében kérem a szakszervezetek segítségét a beruházási munkákhoz is. A továbbiakban a munkaerőmozgásról. a törzsgárda- tagok nagyobb megbecsüléséről. a szocialista brigádmozgalomról beszélt, majd a káderpolitikáról szólva a többi között ezeket mondta: — Megesik. hogy évekig tartó túlzott türelemmel elnézzük az egy-egy vállalatot már túlhaladott módszerekkel vezető igazgató működését, olvan vezetőét, aki nem törődik sem az üzemi demokráciával, sem önmaga továbbképzésével, de azzal sem, hogv körülötte új káderek nevelőd ienek. pedig láttuk, hogy felnőnek mellette rátermettebb, hoz-áké- pest feüel kimagaslóbb káderek. Ezzel a problémával is mec kell birkózni, bátrabban alkalmaz'^ „ káderpolitika he'ves elveit. Szociális kérdésekkel foglalkozva elmondta: ezen a területen gördülékenyebb a kormány és a szakszervezetek együttműködése, a feladatok között utalt arra, — hogy már ez év végéig rendezni kellene azoknak a nyuedíikorhatárt elérőknek a helyzetét, akik még jó pgészsémek örvendenek, bírják a munkát. — Már a jövő évben be kellene vezetnünk olvan gnpt'nrTatot — mondta Fork Jenő. amelv arra ösztönzi a korhatárt el hogy ne akarjanak rögtön nvug- díiba menni. 'Táltoztntoi lehetne a jelenlegi előíráson, szakaszban már gyorsított tempóban hajtották végre, s ebből hibák, népgazdasági károk származtak. Sokszor álltak a rövidebb munkaidő miatt klrakatlanul a vagonok, mert éppen szabad szombat volt, a termelékenység jó ideig stagnált, növekedett a túlórák száma, s ez utóbbi tendencia még most is tart. Ezeket a tapasztalatokat mindenképpen figyelembe kell venni. mielőtt további területeken csökkent- lük a munkaidőt. A további munkaidőcsökkentést az is nehezíti. hogy 1973—74-től kezdve 30—40 ezerrel kevesebb fiatal léD munkába, mint az elmúlt években. — Ezzel kapcsolatban mondom el. de sok más területen ts megszívlelendő az a sokszoros tapasztalat, hogv semmi olvat ne teevfink. amit később vissza kell vonnunk. Ne hozzunk olyan ár- vaev béHntézkedést, munka’dő- csökkentési. vagy egyéb tetszetős és „tapsvihart” kiváltó rendelkezést. amit nincs erőnk végrehajtani. Tizen négy év óta mi ebben a szellemben dolgozunk, akkor teszünk népszerű intézkedéseket, amikor azok feltételei megértek, de olyasmibe nem vágunk bele. amit nem tudunk véghezvinni. A mostani tanácskozást teljes joggal úgy foghatom fel. mint munkásosztályunk parlamentjének ülésszakát, és ahogyan a parlamentben a kormány odafigyel minden felszólalásra — s nemcsak a miniszterekhez szóló közvetlen interpellációkra. — ugyanúgy ígérhetem, hogy az itteni kongresszuson elhangzott valamennyi felszólalást a jegyzőkönyvek alapján átvizsgálunk. Mindazt, ami az itteni vitában a kormányzatra teendőket ró. a kormány munkaterveiben figyelembe vesszük. E kérdésekre a SZOT vezetőivel történő tanácskozásainkon vissza fogunk térni. Befejezésül hangsúlyozta, hogy sikeres négy esztendő áll mögöttünk és lelkesítő, nagy feladatokat kell megoldani a következő esztendőkben. A kormány, a Szakszervezetek, a dolgozók pondialt Is ismerőik, megértjük. azok saját gondinink is, amelyek megoldásáért továbbra Is együtt kell munkálkodni. Fock Jenő nagv tanssal fogadott beszéde után több külföldi testvérszervezet delegációjának vezetője kapott szót. *
