Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-07 / 106. szám
1971. május 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Munkáslalvak— munkásműveltség A technika és az orvostudomány Orvosi müsxerhiállítás Szolnokon A Nappal együtt kelnek. Jönnek vonaton, autóbuszon, ponyvás teherautókon, motorkerékpárokon, biciklivel. Órákat utaznak minden nap, — reggel „be Szolnokra”, este haza, a faluba. Legfrissebb adatok szerint naponta tizennyolcezer dolgozó jár be a környező falvakból szolnoki munkahelyekre. Falu-e a falu? Falu-e a falu, ahonnan bejárnak? Közigazgatási értelmezés szerint igen, de társadalomszerkezeti megoszlás alapján a . fogalom már nem fedi klasszikusan értelmezett tartalmát. Néhány évtizede még a kapával, kaszával vállukon mezőre indulókkal, a kondás hajnali dudálásával és a kocsikenőcsöt, medveszíj cukrot áruló szatócsboltokkal azonosítottuk a falu legfelületibb ismérveit. A hazug romantika belevonta jelkép- rendszerébe az árvalányha- jat és az akáclombos alvégeket is, meg a szépen csilingelő giling-galangot is. Arról hallgatott, hogy a szép zöld lombok alatt, a piroscserepes kis házak arasznyi, ablakai mögött, hogy kaszált a halál, a tüdőbaj, a torokgyík... A mai falvakról már senkinek sincs ilyen képzeletköre. Mindenki tudja, a kaszát felváltotta a kombájn, a szatócsboltok helyett sok helyen már szép, nagy áruházakban vásárolnak a falusi emberek is, — egészségügyi kormányzatunk sok mindent tett, hogy a falvak lakóinak orvosi ellátása javuljon. Eddig jól felismertek, tisztázottak a falu közgondolkodásbéli fogalmai. Abban a kérdésben azonban, hogy kik laknak a falvakban, már nem mindig ilyen lényeglátó a konvenciókban gondolkodó ember. Kézenfekvőnek látszó választ adtak a megkérdezettek: a falvakban termelőszövetkezeti parasztok élnek. Ez általában igaz is, de a nagyvárosok körüli falvak esetében különbséget kell tennünk; Működik ugyan mindenhol egy, esetleg több termelőszövetkezet, de ezek a városkörüli „bolygók” mégis inkább munkásfalvak. A városoknak és maguknak a szóbanforgó falvaknak az iparosítása — ez utóbbi főleg az elmúlt öt esztendőben szélesedett ki — lényeges társadalomszerkezeti átalakulást okozott. Szolnok „bolygói” Vizsgáljuk a kérdést hely- hezkötöttebben. A négyezer lelkes Szajolból csaknem ezer munkabíró jár be a városba dolgozni. A helyi termelőszövetkezetben a keresőképes lélekszám tíz-tizenöt százaléka dolgozik. Az ezerkilenc- száz lakosú Tiszatenyő egy- harmad része Szolnokon keresi meg kenyerét. Hasonló — kisebb-nagyobb eltéréssel — az eljáró munkások és a lakosság arányszáma Tószegen, Rákóczifalván, Zagyva- rékason, Besenyszögön, stb. És ezzel elérkeztünk a cikk központi kérdésfelvetéséhez. Az előzőekből következően megszületett egy eddig még feloldatlan ellentét: a társadalmi termelésben való részvétel és a kulturális, szociális javakból való részesedés kiegyensúlyozatlansága. Kis községek, nagy gondok Akik kevésbé örülnek eredményeinknek, azok is kénytelenek elismerni, hogy a magyar falu anyagi lehetőségeiben, életszínvonalában és életformájában óriási a változás. Mégis, úgy vélem, a veretes költői megfogalmazás leginkább rájuk kell, hogy vonatkozzék: „Mégnem elég...” A tavaszelőn részt vettem * Tíszatenyőn egy baráti beszélgetésen, ahol a község vezetői elmondták örömeiket, gondjaikat. Ök is abból indultak ki — vak, vagy rosszindulatú, aki nem érzi ezt az összehasonlítási alapot — hogy jelentősen emelkedett a lakosság életszínvonala, de jónéhány kérdésben a jogos igények messze előbbre járnak a lehetőségeknél. Tavaly riportot írtam a faluról. Olyasmi megállapítást tettem, hogy a kulturálódási igény lassan követi a község civilizálódását. Megkérdezték tőlem az említett beszélgetésen, hogy én szívesen járnék-e a falu klubkönyvtárába? Megjelent előttem a dülle- dező, csaknem romos épület képe. Kérdéssel válaszoltam: Nem tudnak újat építeni? A községi tanács elnöke erre elmondta, nemhogy kulturális célokra nincs pénz, bölcsődét, óvodát sem tudnak építeni. Kesernyésen hozzáfűzte, hogy már spórolnak az új óvodára, már csak 24 költségvetési év kell, hogy együtt legyen a pénz. Azt hittem viccel, sajnos dehogyis. A falu tanácsának évi jövedelme ugyanis 90 ezer forint körül van. Ebből 40 ezret különböző fenntartási célokra kénytelenek elkölteni, — és ha a megmaradó 5o ezer forintot félreteszik, akkor majd jó 20—25 év múlva meglesz a pénz az óvodára. Szajolban is új óvoda kellene, a jelenlegi elhelyezési létszám háromszorosát kitevő. Itt a községi tanács elnöke azt mondta, hogy ha megspórolják a más célokra is nagyon-nagyon szükséges pénzt, — akkor 10 év múlva hozzákezdhetnek az építkezéshez. Ezek után meg merjem kérdezni, hogy miért csak 8 ezer forint évi támogatást adnak a községi klubkönyvtár működési költségeihez? A szó és a tett egysége Néhány évvel ezelőtt igen sok szó esett a peremközségek kulturális helyzetéről, — szorosan kapcsolva ezt a témakört a munkásosztály műveltségi szintjének hatékony emeléséhez. Segítőszándékú gondolatok kerültek fölszínre, többek között a vonzáskört gyakorló nagyüzemek, vállalatok anyagi segítségnyújtásának lehetősége is. Mi történt azóta? Szinte semmi. Hivatalos értesüléseink szerint egyetlen Szolnok környéki község művelődési házának, vagy munkásklubjának sem nyújtanak segítséget a város nagyüzemei, vállalatai. Közismert, hogy a bejáró munkások zömét az üzem, a vállalat kulturális életébe alig-alig lehet bevonni: indul a vonat, az autóbusz, stb..; S otthon? Ismerve a kérdéses községek anyagi helyzetét, kulturális ellátottságát, válasz helyett azt kell megállapítanunk, hogy a kör bezárult. A bejáró munkásság kulturális, de néhány vonatkozásban szociális igényét sem tudjuk kielégíteni: sem a munkahelyén, sem a falujában. Pedig nem frázis, naponként beigazolódó igazság; a munkásság művelődés- ügye egyik nagyon fontos politikai kulcskérdésünk. Mit tehetnének az üzemek? Orbán József országgyűlési képviselővel beszélgettem a múltkoriban. Elmondta, szeretné elérni, hogy a szolnoki nagyüzemek némelyike óvodát építsen, (esetleg közösen) Szolnok munkáslakta kerületében. És most hadd idézzük a szajoli tanácselnök panaszos megállapítását: Két évvel ezelőtt az ÁFOR adott volna 400 ezer forintot a községi Intenzív terápiás szoba óvodához, de nem akadt társvállalkozó üzem. Higgyük el, hogy csak a pénzen múlott. A nagyüzemeknek, vállalatoknak egyelőre még a székhelyeiken is súlyos milliókat lekötő kötelezettségeik vannak. De az nem tenne tönkre egyetlen nagyüzemet, vállalatot sem, ha rendelkezésükre álló kulturális alapból elvállalnák egy-egy község klubkönyvtárának, munkásklubjának fenntartását. A tiszatenyői klubkönyvtárat a helyi November 7. Tsz közel 200 ezer forint költséggel tataroztatja; a Palotási Állami Gazdaság 12 ezer forintot ad a beseny- szögi művelődési otthonnak; az újszászi tsz 10 ezer forintot, a zagyvarékasi tsz 28 ezer forintot áldoz a falu kulturális életére. És sorolhatnám.;. Pe mennyit adnak az ipari nagyüzemek, vállalatok azoknak a falvaknak, ahonnan munkásaikat kapják? Vagyis munkásaiknak. A jászberényi Hűtőgépgyár már négy jászsági falut • segít kulturális célokra fordítható pénzzel. Dicséret az úttörőnek, nem érdemüket akarjuk kisebbíteni, de ez még csepp a tengerben. A megye ipar! üzemeinél, vállalatainál évi 9 millió forint körüli kulturális alap halmozódik fel. Nem költik ezt bizonyára rossz helyre, de az tény, hogy bejáró munkásaik kulturális igényeinek Nyolc évvel ezelőtt rendezett először kiállítást Szolnokon az Orvosi Műszerke- resKedelmi Vállalat. Tegnaptól ismét háromnapos bemutató keretében láthatja a szakmai közönség a szocialista országokból beszerezhető legmodernebb orvosi műszereket. A kiállító külföldi cégek közül az NDK-beli Intermed külkereskedelmi vállalat mutatja be a legnagyobb érdeklődéssel fogadott orvosi műszereket; altatógépet, művesét, laboratóriumi vizsgálatokhoz automatikus analizátort, intenzív terápiás berendezéseket. A berlini vállalat Brazíliától—Angliáig, s valamennyi szocialista országba szállítja áruit. A Szovjetunió után az orvosi műszer kereskedelemben hazánk második legjelentősebb partnere, hiszen nemcsak vásárolunk tőlük, hanem a Medicor Művek is szállít az NDK-ba elektromos és gyógyászati segédeszközöket. A megyei tanács nagytermében rendezett tegnap délelőtti ünnepélyes megnyitón részt vett a magyarországi képviselet vezetője RolfStei- nert és Kun Imre, az OM- KER igazgatóhelyettese is, reprezentálva a vállálatOK szoros, jó együttműködését. A kiállítást, amelyet már az első napon is sokan kerestek fel, dr. Büttner Károly, megyei főorvos nyitotta meg A rövid ünnepség után a kiállítók elmondták, nem véletlenül Szolnokon rendezi az OMKER e nagyszabású kiállítását. AIV. ötéves tervben a megyeszékhelyen épül fel az ország legnagyobb, 1100 ágyas kórháza, amelynek berendezésében és műszerellátásában az Intermed- cég is érdekelt. Szóba került, hogy az új kórházba a teljes konyhai felszerelést az NDK. ból vásárolják meg. ANYANYELVE: A DAL Beszélgetős egy körvezetővel kielégítésével nem foglalkoznak megfelelően. Egy szívvel, okos fejjel Megkérdeztem néhány nagyüzemi szakszervezeti vezetőt, hogy miért nem törődnek fokozottabban ezzel a fontos kérdéssel? Ök így érvelnek: Jutna oda is valamennyi pénz — már mint a kérdéses „utazó falvakba” — de„biancóra” nem adhatnak. Program kellene, javaslat, amit támogatnának. A községi népművelők mit mondanak? Azt, hogy tudnának ők színvonalas programot biztosítani, csak pénz kellene hozzáÜgy hiszem, mindegyikőjüknek igaza van. Kinek-ki- nek a saját szemszögéből vizsgálva a kérdést. De... Mégis káros ez a terméketlen egymásrahivatkozás. Tiszai Lajos A katonai főiskolák szolnoki fesztiválján a békéscsabai tiszthelyettesképző kórusa aratta az egyik legnagyobb sikert. Fellépésük után szerettem volna gratulálni Kávási Sándor karnagynak, de már eltűnt a tapsviharban. — Másik énekkarát, a mezőtúriakat vezényli az úttörők megyei kórustalálkozóján — válaszolták érdeklődésemre. Mint kiderült, a kórust győzelemre vezette: — egyedül ők nyertek részvételi jogot a veszprémi országos fesztiválra- Ellenben Kávási Sándorral megint nem tudtam találkozniSzűkebb hazájában, Mezőtúron sem volt könnyebb. — A Petőfi énekkar próbája este lesz — közölték a művelődési házban. Nézzen be inkább a József Attila téri iskolába. Az iskolában, minthogy már véget ért az énekkari foglalkozás, azt tanácsolták, telefonáljak a laktanyába. A Aláírták a magyar—francia rádiós egyesményt — „Nagyon örülök ennek az egyezménynek, annál is inkább, mert bővebb lehetőség nyílik arra, hogy a magyar nép jobban megismerjen bennünket franciákat, s a franciák pedig a magyarokat”. — Nyilatkozta a Magyar Rádió és a Francia Rádió együttműködési egyezményének aláírása után Raymond Poussard, a Francia Rádió és Televízió vezérigazgatóhelyettese a sajtó munkatársainak. Az öt évre szóló egyezményt, s az 1971— 1972-re szóló munkatervet csütörtök délelőtt látta el Kézjegyével a Magyar Rádió Pollack Mihály téri épületében a Magyar Rádió és Televízió elnöke, és Raymond Poussard, a Francia Rádió és Televízió vezérigazgatóhelyettese. Az ünnepi aktuson megjelent a Külügyminisztérium, s a Magyar Rádió és TV több vezető munkatársa, valamint a Francia Köztársaság budapesti nagykövetségének több képviselője. A most aláírt egyezmény színes, változatos programot ígér mindkét ország rádió hallgatóinak és tévé nézőinek. Televíziós vonatkozásban ugvancsaK számos újdonságot ígér a nézőknek a most hitelesített okmány. A két ország tévéje ezután is kölcsönösen kicseréli a fontosabb politikai, gazdasági, kulturális eseményekről készült anyagait, s tájékoztatja egymást az új tévéjátékokról, szórakoztató műsorokról. A Magyar Televízió egy francia irodalmi mű nyomán készít filmet. A magyar szakemberek pedig továbbra is hasznosítják maid a francia kollégák színes televízió gyakorlatának tapasztalatait, eredményeit. laktanyából visszaszóltak, —• hogy a honvédkórus ma később kezd, mert Kávási tanár- úrnak be kellett ugrania az anyakönyvi hivatalba. — Ugyanis ő a mezőtúri esküvők, névadó ünnepségek orgonistája is egyben. — Számoljuk csak, össze a funkcióit — kértem, amikor végre mégiscsak találkoztunk. — Egyetlen funkcióm van: énektanár vagyok. Én lennék a legboldogabb, ha más feladatom nem lenne, mint egy iskolában tanítani, vagy egy kórust vezetni. Dehát ilyen kis városban, mint Mezőtúr, szükségszerűen többfelé osztódik a munkával töltött idő. Nem panaszképp mondom, mert szívesen csinálom. A városi úttörőkórust, a József Attila téri általános iskola kamarakórusát, a gimnázium, a művelődési ház és a honvédség énekkarát vezetem. Ezen kívül heti 12 órában tanítok. és ellátom az anyakönyvi hivatal rendezvényeinek orgonakíséretét. — fis közben még Békéscsabára is ingázik? . — Az tulajdonképpen, csak patronálás. A tiszthelyettesképző karvezetőie megbetegedett az év elején. Volt mezőtúri tanítványom. Hargitai Zoli, aki kétszer nyert aranyérmet a csillebérci úttörő énekversenyeken, most Csabán sorkatona, ö irányítja a próbákat, én csak hetenként egyszer utazom át segíteni. No meg, ha fellépés v?n. — Bogy bírja mindezt energiával, idővel? — Gyakori és nem is indokolatlan a panaszkodás mostanában a pedagógusok túlterheltsége miatt. Mégis azt vallom. hogy az örömmel végzett, jól megszervezett munka inkább megedzi az embert, mintsem tönkretenné. — Mióta karvezető? — Éppen 25 éve, de már jóval előbb elköteleztem magam az énekkel. Elemista koromban Csenki Imre, az Állami Népi Együttes későbbi világhírű karnagya volt a tanárom. Harminckilencben országos versenyt nyert vezetésével a mezőtúri kórus. — Amikor Csenki Imre elment Mezőtúrról, követtem őt a debreceni tanítóképzőbe. — Negyvenhatban friss oklevelemmel hazajöttem szülővárosomba, kántortanítónak- — Először a Fóti úti iskolába tanítottam egy hetvenegyes létszámú osztályt, elsősöket. Már akkor kézjelről szólmi- záltattam őket. furulyazenekart alakítottam belőlük. — Aztán elvégeztem levelezőn a főiskola énekszakát, és azóta lényegesebb változás nem is történt: énekórák, próbák, felléDések. — És tegyük hozzá sikerek, hiszen nehezen tudnánk hamarjában felsorolni kórusai aranyérmeit és egyéb kitüntetéseit. — örültem nekik, de sohasem ez volt a fő célom. Nevelni, ismereteket, szemléletet adni a dallal: ez az, amiért mindent érdemes. — Nincs ellenszenvesebb számomra, mint az olyan kórus, amelyben mindent elnyom a hangzás virtuozitása, a szövegből alig hallatszik valami, a gondolatból meg éppen semmi. Fordítva, a gondolatra kell felépíteni az éneket. Dúdolni kezd. karjai ve- zénylőmozdulatba lendülnek, a szavak elmaradnak, dallal fejezi be a beszélgetést. — Anyanyelvén. Sz. J. A Szolnoki Vas- és Faipari Ktsz MEGVÉTELRE FELAJÁNL: 1 db 4 tonnás ráfutófékes teherpótkocsit 1 db 4 m3 befogadó képességű faszárítő berendezést továbbá elfekvő készletéből nagykereskedelmi áron különböző méretű „T” — „Z” idom és szögvas féleségeket és */2 colostól 2 colosig horganyzott és fekete acélcsöveket nagyobb tonnás mennyiségben is. ÉRDEKLŐDNI: SZOLNOK, Vas- és Faipari Ktsz. Landler J. úti telepén. Barta István osztvályvezetőnél.
