Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-06 / 105. szám

VILÁG PROLETARIAN EGYESÜLJETEK! Ara: 80 filler XXII. évf. 105. sz. 1971. május 6., csütörtök. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYE* TANÁCS LAPJA PÉNZÉRT MINDENT?! A z egyik tiszaföldvári tanárnőtől kaptunk levelet, amelyen azóta is gondolkozom. Többek között azt írja, hogy a pedagógiai főiskola egyik hallgatójának gyakorlati felkészítéséért 28 forintot kapott a kollégája. A szóbanforgó tanár csak annyit mondott erre: — ha nem fi­zetnek semmit, de megköszönték volna segítségemet, örülnék, így azonban úgy éreztem magam, mintha pofonvágtak volna. Lehet, hogy adminisztrációs tévedés volt a honorárium kiutalásánál. Lehet, bár az sem változtat azon a tényen, hogy a pedagógusok fizetése olyan, mint a vénasszonyok szoknyája. (Ritkán emelgetik.) No, de nem is ilyenirányú me- ditálásra ösztönzött engem az a levél. A nevelők fizetéséről mindenki tudja, hogy nem jószándék dolga, — hiszen leg­utóbb is 640 millió forintot fordítottak erre a célra, — hanem az ország teherbíró képességének függvénye. Inkább a szó­banforgó tanár emberi magatartása („ha nem fizetnek sem­mit, de megköszönték volna segítségemet, örülnék”) ragadta meg figyelmemet. Bizonyára jól jött volna neki több pénz- Szavaiból azon­ban arra következtetek, hogy számára sem minden a pénz. Nem lehet mindent ropogós százasokkal elintézni. A tiszaföldvári tanárnő írt arról is. hogy egyik volt ta­nítványa arra kérte: szerezzen neki az általános iskola elvég­zését tanúsító bizonyítványt. A tanárnőnek arra a válaszára, hogy azt csak a vizsga után lehet kiadni, legyintett. „— Ugyan, már, pénzért mindent lehet-” Miután ajánlata süket fülekre talált, olyan fölényesen lenéző pillantásokkal mustrálgatta a tanárnőt, hogy azokból kiérződött: „ennek még fejlődni kell, hogy felnőtt módon lehessen vele beszélni.” E gyedi a példa? Korántsem az. Sokan vannak olyanok, akiket a pénz imádata vezérel, akik csak azon keresz­tül szemlélik és értékelik a világ dolgait. Az egyik általános iskola igazgatója panaszkodott nekem a múltkor: — Megállított az utcán egy volt tanítványom: Tanár úr, amikor sorozatosan megbuktam, azt mondta: tanulj fiam, mert nem lélz belőled ember! A fizetésem, a végén mégis több lett, mint a tanár úré. Melyikünk akkor a különb ember? Elismerem, ilyen brutálisan ritkán kerül felszínre ez a téma. Valójában azonban sok embert foglalkoztat a gondo­lat: mi adja az ember értékét, a helyes önbecsülést, végső fokon az élet értelmét? Ha a jövedelem volna az első, a legfontosabb mérce, ak­kor a kufárok homlokán dicsfény ragyogna. Valójában senki sem veszi őket emberszámba, kirekesztik őket a melegszívű, értelmes lények közösségéből. Manapság, az automatizálás korszakában a puszta nyers erőt is egyre inkább úgy szemlélik, mint a bikát az aréná­ban. A nyers erő, az értelmetlen legénykedés egymagában, számomra tragikomikus bohóckodás. Mindig egy öreg pa- r ászt ember háborús sztoriját juttatja eszembe:,,— Senki sem mert a lövészgödörbe bújni a gyakorlaton a tankok előtt. A százados pocskondiázott bennünket, s azzal, hogy majd ő megmutatja, bebújt a lövészgödörbe. Gyütt a tank. Agyon­nyomta. De röhögtünk-” Hát valahogy, ha képletesen is, végső soron ez a hórukk- jancsik sorsa. Most még előfordul, hogy alkalmi munkával, vagonkirakással, vagy egyéb módon, többet keresnek néhol, mint a szakmunkások, de közmegbecsülésre egyáltalán nem számíthatnak, s idővel egyre inkább az élet perifériájára szorulnak. F élreértés ne essék, nem a fizikai munka ellen szólok. Jól tudom, nem lehet mindenki atomtudós. A legbo­nyolultabb, legprecízebb gépeket is le kell gyártani, kezelni és javítani valakinek- A fizikai munka nélkül meg­állna az élet. Ez természetes, mint ahogy az is, hogy a na­gyobb szakmai hozzáértéssel végzett munka könnyebbé és gazdagabbá teszi az életet. Ezért övezi tisztelet és megbecsülés azt, aki a maga szak­májában mindig többre törekszik, önmagával mindig elége­detlen, aki szakmája mesterévé akar válni. Ma még a társadalmi feltételek nem mindenbem adottak ehhez, a környezet ösztönző hatása is minimális nagyon sok helyen. Iparitanuló képzésünkben például az emeltszintű ok­tatás kezdeti lépései tapasztalhatók. A Szovjetunióban vi­szont jártam olyan intézetekben, ahol idegen nyelven képe­zik a kollégiumban lakó ipari tanulókat. Szakmunkásbizo­nyítványuk megszerzésével egyidőben külföldi szakkönyve­ket olvashatnak. Mi még messze járunk ehhez. Nálunk az önképzésnek hallatlanul nagy jelentősége van. Többek között azért is dicséretreméltó a szocialista bri­gádmozgalom, mert elméleti ismereteik gyarapítására ser­kenti a résztvevőket. Mondhatnánk úgy is: a jövő útjára té­ríti. Arra az útra, melyen egyre inkább megszűnik a fizikai és a szellemi munka közötti különbség. S mondani sem kell: ez a folyamat nem a szellemi élet degradálásával megy végbe. A jövő munkásosztálya nálunk is főleg a szakközépis­kolát végzettekből tevődik majd össze. A jól képzett szakmunkásokra azonban máris nagy szükség van. Olyanokra, akik felelősségteljesen, nagy hozzáértéssel vég­zik munkájukat, s azért kapják a jó fizetést. Senki sem kí­vánja, hogy megfelelő anyagi ellenszolgáltatás nélkül dol­gozzanak. Azt viszont joggal várja tőlük — és természetesen másoktól is — a társadalom, hogy a fizetésért, ha úgy tet­szik, a pénzért mindent megtegyenek. Mindent, — a szó jó értelmében­s. a Folytatta munkáját a szakszervezetek 'Dx v XV kongresszusa Szerda reggel 9 órakor a SZOT és a Számvizsgáló Bi­zottság írásos és szóbeli beszámolói továbbá a hatá­rozati javaslat és az alap­szabály módosítására előter­jesztett tervezet fölötti vitá­val folytatta munkáját a szakszervezetek XXII. kong­resszusa. Az elnökségben he­lyet foglalt Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára is. indokolatlan munkahely-vál­toztatások károsak. Ezeket viszont nemcsak és nem első­sorban adminisztratív intéz­kedésekkel lehet megakadá­lyozni, hanem azoknak a kedvezőtlen körülményeknek a megszüntetésével, amelyek a munkahely otthagyására késztetik a dolgozókat. Foglalkozott Nemeslaki Ti­vadar a vállalatok önállósá­gának és felelősségének szá" mottevő növekedésével, —­dásnak ez a negatív jelen­sége kedvezőtlenül hat a közhangulatra is. A gazda­ságirányító szerveknek kell gondoskodniuk arról, hogy a helyes arányok kialakulja-* nak. Szükség van a közgaz­dasági szabályozók olyan al­kalmazására, hogy az indo­kolatlan jövedelem- és bér- különbségek — fokozatosan megszűnjenek. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a vállalati önállóságot 1fla: Tanácskozik a kongresszus . A tanácskozást Kiss Ká-. roly, az SZOT alelnöke ve­zette. A kongresszus második napjának vitájában elsőként Nemeslaki Tivadar, a SZOT titkára emelkedett szólásra:. Utalt arra, hogy a gazda­ságirányítási rendszer három esztendővel ezelőtt beveze­tett reformja helyes politikai és gazdasági intézkedésnek bizonyult, jó tapasztalatokat hozott. Mindezek alapján a következő esztendők fő teen­dője, hogy a korábbinál in­tenzívebben fejlesszük gazda­ságunkat. Az előrehaladás egyik leg­fontosabb feltétele a munka termelékenységének növelése. Annál is inkább. mert a munkaerő, nevezetesen a lét­számhiány terén nem vár­ható a gondok végleges meg­szűnése. Ellenben a létszám­problémákon is sokat segít­het — s ezt a szakszerveze­tek tapasztalatai is igazolják — a munkahelyek korszerű­sítése, a jobb munkaszerve­zés. Ezúttal is hangsúlyozni szeretném — mondta a szó­nok — hogy a munkások a dolgozók tervszerű, folyama­tos munkavégzésének szemé­lyi, anyagi feltételeit a gaz­dasági vezetők kötelesek biz­tosítani. Beszélt arról is, hogy egyes vállalatoknál egyezerre van munkaerőhiány és munkaerő- feleslee. Mindenkinek tisztá­ban kell lennie azzal, hogv az új létszámigénveket első­sorban a vállalatoknál meg­lévő létszám fel esi égből, azaz a kihasználatlan munkaerő­ből lehet és kell fedezni. M’nrlez nem ielenti azt. hogv álta'ánoscágban elíté'iíik a munkaerőmozgást. Csak az (MTI fotó: Pálfal;Gábor felvétele — KS) majd egy visszátérő problé­mát elemezett,. nevezetesen azt, hogy a népgazdaság szempontjából legjelentő­sebb termelő ágazatokban az átlagosnál alacsonyabb a nyereség, . következésként a részesedési alap növekedése is. A szakszervezetek véle­ménye szerint feltétlenül szükség van olyan intézke­désekre — az illetékes álla­mi szervek részéről — ame­lyek mérséklik, feloldják az ilyen feszültségeket. Annál is inkább, mert a gazdálko­és felelősséget helyenként fél­reértelmezik, és nem egé­szen tisztességes jövedelmek megszerzésére is felhasznál­ják. A szakszervezeti kongresz- szus küldöttei közül tegnap is többen felszólaltak, majd este az operaház díszelőadá­sán vették részt, ahol Íía- csaturján Spartacus című balettjét mutatták be. A díszelőadás közönségét Lu­kács Miklós, az operaház igazgatója köszöntötte. Mindenki ügye Üj a gazda — régi a szerep A világ mezőgazdasága Kuba — közelről Bélyegsarok Amatőr művészek seregszemléje Meglepetés a játszótéren Sport Labdával ment el játszani.. * Hagyománytisztelő katonák 0 Arad a Tisza és a Bodrog Az elmúlt napok csapadé­kos időjárásnak hatására kisebb árhullám vonul le a Tiszán és a Bodrogon. A Bodrog vízállása az elmúlt huszonnégy órában Felsőbe- reckinél további tizenöt cen­timétert emelkedett és egyes helyeken a víz elérte a gá­tak „lábát”. Az Észak-Ma­gyarországi Vízügyi Igaz­gatóság a Bodrogzugban óva­tosságból megnyitotta a nyári gátakat, nehogy az esetleg még növekvő ár megrongálja azokat. így többezer hold, mezőgazdasá­gilag nem művelt terület, főleg rét és legelő került víz alá. A, Felső-Tisza Vá-, sárosnafnényhál egy nap alatt ötvenhat centimétert emlekedett és Tokaj alatt a mélyebbenfekvő ártéri ré­szek vjz alá kerültek. A két folyón még nem rendel­tek el árvízvédelmi készült­séget, de az árhullám le­vonulásának meggyorsításá­ra megnyitották a tiszalöki duzzasztómű zsilipkapuit. A vízügyi igazgatóság szerda reggeli jelentése szerint ki­sebb áradás kezdődött a Hernádon és a Sajón is. Harcok Pakisztánban — Önigazgatók •• kongresszusa — Összeesküvés Szomáliában (KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSAINK A 2. OLDALON) | hírek - tudósítások - hírek — tüpósításÖÍTI Jéggyárat épít a MÉK A leendő jéggyár helyé­nek kitűzése decemberben kezdődött, az építkezés pe­dig a tervek szerint ugyan­csak télen, ez év végére fe­jeződik be. A MÉK szolnoki telepén azonban már most beszerelésre készen sorakoz­nak a Romániából impor­tált hűtőberendezések és az üzem előregyártott elemei: az alumíniumlemezek közé préselt poliuretán habfalak. Az alapozást a szolnoki Le­nin Tsz építőbrigádjá vég­zi, a jéggyár összeszerelésé­re pedig a budapesti Élel­miszeripari Gépgyár és Sze­relő Vállalattal kötött szer­ződést a MÉK. ötletes meg­oldással a jégtermelőt egy gyümölcstároló hűtőházzal építik egybe, ahol a 60 va­gon műjégen kívül 20—23 vagon téli almát is raktá­rozhatnak majd. A mintegy négymillió fo­rint költséggel létesülő jég­gyár a MÉK igényeinek ki­elégítése mellett „besegít­het” a kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységek jö­vő nyári jégellá búsába is, mivel napi kapacitását 100 tonnára tervezték. Tegnap két városban és négy nagyközségben választották meg a tanácsok vezetőit Május 5-én újabb két városban és négy. nagyköz­ségben tartották meg a ta­nácsok alakuló ülésüket. Mezőtúron — ahol a ta­nács alakuló ülésén részt- vett Fodor Mihály, a megyei tanács elnöke, a város or­szággyűlési képviselője. — a városi választási elnökség beszámolója, valamint az ügyrendi bizottság megvá­lasztása és jelentése után került sor a tanács elnöké­nek, elnökhelyettesének megválasztására és a vb- titkár kinevezésére. A ta­nács elnökévé Lévai Zslg- mondot, elnökhelyettessé Molnár Ernőt választották, vb- titkárnak pedig dr. Ve- csey Sándort nevezték ki. Karcagon is megtartotta alakuló ülését a városi ta­nács. ahol elnöknek Kundra Józsefet, elnökhelyettesnek Tóth Istvánt választották, vb-titkárnak pedig Földvári Imrénét nevezték ki. A négy nagyközségben is megválasztották a tanácsok vezetőit és kinevezték a vb- titkárokat. Kunszentmárton­ban a tanács elnöke Gu­lyás Imre, vb-titkára dr. Tö- rőcsik János; Kenderesen ta­nácselnök Tordai József, vb- titkár Kerti Miklós; Jász­apátiban tanácselnök Ga­zsó József, vb-tltkár Tóth Bálint; Jászkiséren tanács­elnök Bánlaki Zoltán, vb- titkár Magyar István lett. Rákóczi fája menthetetlen A balatonakarattyai fa­matuzsálem, a 600 éves Rá­kóczi szilfa, tavaly már csak néhány oldalhajtásával mutatta az élet jeleit. A fa a vizsgálatok szerint ment­hetetlen. Az idén már nem is hozott zöld ágat. Az or­szág legnevesebb botaniku­sai, szakemberei munkálkod­tak megmentésén és a köz­ségi tanács is mindent meg­tett, hogy meghosszabbítsa a természeti ritkaság életét. A szakemberek megállapításai szerint a Rákóczi szilfát is az amerikai szilfavész né­ven ismert betegség támadta meg és pusztította el. A fa hatalmas törzsét és csonka ágkoronáját nem tá- volítják el a balatonakaraty- tyai magas dombról, meg­hagyják természeti emlék-; nek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom