Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. május 30. leviszi mu Lám milyen sokat jelent, ha a művészek úgy érzik, valamilyen módon az országos figyelem középpontjába kerülnek. Ha ez a figyelem nem is teljes, s ha egy másik művészeti esemény pillanatnyi visszfénye is csupán. Az idei Tavaszi Tárlaton ugyanis feltétlenül a koncentráltabb művészi teljesítmények a szembetűnöek, a művészeknek önmagukkal szemben támasztott nagyobb igényessége — összehasonlítva mondjuk a csak megyei jellegű Téli Tárlattal, vagy a tavalyi hasonló kiállítással. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a helyi tárlat- látogaó közönséget lebecsülnék az alkotók, hogy amikor nincsenek kulturális napok, nincs olyan más esemény, amelyik e képzőművészeti rendezvényt is szükségszerűen élesebben exponál, hogy akkor szándékosan degradálnák magukat. Csupán arról van szó, hogy mind a művészek, mind a már jól ismert, e művészet értékeiről többé kevésbé jól informált helyi közönség hajlamos arra, hogy idővel belelássák magukat egy hosszú ideig változatlan szituációba, hogy a konkrét művekről alkotott értékítéleteket szubjektív (bár nem mindig pontatlan) véleményekre cseréljék fel, egy-egy művész tehetségére, művészi értékére vonatkozóan. Ez a tartós együttélés során szinte elkerülhetetlen. És ha a szolnoki, az alföldi művészet hagyományairól beszélünk, akkor elsősorban éppen ezt a művészek és a közönség közötti tartós együttélést, intenzív kapcsolatot kell kiemelni, mint követendő példát, amelynek azonban az előbb említett értékeltolódásait időnként hasznos lenne helyrebillenteni. Ezért is lenne üdvös mind az alkotók művészi „rugalmasságának” rendszeres kondicionálása, mind a közönség szemléletének, befogadó- képességének ugyancsak rendszeres felfrissítése érdekében végre ténylegesen „megnyitni a kapukat” a továbblépésre inspiráló versenytársak előtt. Az sem lenne haszontalan, ha ezzel a kapunyitással esetleg merőben más fogantatásé, tehát nem alföldi (de semmi esetre sem nem szocialista szándékú) művek is a „küzdő porondra” léphetnének. Hogy az a fajta művészet, amelyet kissé önkényesen az alföldi művészet gyűjtőnév alatt szoktunk emlegetni, a helyi tárlatlátogaló közönség előtt is szembesüljön más, jelenkori magyar képzőművészeti törekvésekkel. Biztos vagyok benne, hogy ez az összehasonlítás az alföldi művészet további fejlődését csak inspirálná, s új lendületet adna a szolnoki művészetnek is. ijem kell félni ettől az erőpróbától. Ugyanis a mai szolnoki művészetnek nem a tehetségükkel van a probléma, hanem véleményem szerint társadalmi helyzetükkel. Mire is gondolok, amikor a társadalmi helyzetet említem? Arra a megbecsülésre és gondoskodásra, amiben a helyi szervek s a helyi közönség részéről részesülnek a művészek. Nagyon helyes, hogy a helyi szervek anyagilag támogatják a művészeket, sőt e gondoskodás mértéke még lehetne nagyobb is, de nem szolgálja érdeküket, ha e támogatás ürügyén, azzal a felkiáltással védjük meg helyi művészeink érdekeit, szinte hermetikusan izolálják e művészetet. A támogatás és megbecsülés azt is jelenti, hogy a művészekkel szemben igényt támasztanak a további fejlődésre. A túlzott partikularitás ugyanis idővel óhatatlanul a provincionalizmusba csap át. S ez hosszú távon semmiképpen sem szolgálja a helyi alkotók művészi érdekeit. . Visszatérve azonban a kiállításra, mint említettem, ez a tárlat egyfajta nagyobb odafigyelés, nagyobb művészi koncentrálást tükröz. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy művészi színvonal tekintetében egységes és egyenletes a tárlat anyaga. Sőt ez az odafigyelés csak még jobban kihoz bizonyos minőségi különbségeket az egyes alkotók között. Ez az egyenetlenség, illetve nevezzük szelektálódásnak, a festészeti anyagban a legszembetűnőbb. Nyilvánvalóvá válik ebből az együttesből is, hogy a legrangosabb festő Berényi Ferenc, hogy Chiovini Ferenc stilárisan is a szolnoki festészet legjobb hagyományait követi, hogy Baranyó Sándornak a művészete nemcsak képenként, hanem sokszor egy művön belül is meglehetősen ellentmondásos, a nagy egy ütőerejű, szuggesztív művészi kifejezéstől a modorosságig terjed e skála. Kállított művei közül legegyértelműbb éppen ezért véleményem szerint, legszínvonalasabb Kis utca című festménye. A Bács-Kiskun megyei festők köréhez tartozó Tóth Menyhért művészi világa feltétlenül egyéni, sajátos s az a hang, amelyet műveiben megüt, országosan is feltétlenül figyelemreméltó. Továbbá a festészeti anyagból az is nyilvánvaló, hogy Meggyes László képi lírája egyre több „díszítő felhanggal” gazdagodik. A grafikában Gácsi Mihály továbbra is sajátosan egyéni művészetével tűnik ki, pillanatnyilag ebben az együttesben csupán az ő művei képviselnek jelentős művészi kvalitást. Most is, mint oly sokszor, talán a szabrászi anyag a legpontosabban körülhatározható, legkarakterisztikusabb együttes a kiállításon. Bár sok olyan plasztikát láthatunk ezen a tárlaton, amelyet régi ismerősként köszönthetünk — gondolok én itt elsősorban Simon Ferenc már értékelt műveire, de Szabó László kiállított alkotásai között is jónéhány régebbi mű szerepel, mégis azt kell mondanom, hogy ezeket a műveket hasznos volt újra viszontlátni, mert feltétlenül emelték a kiállítás színvonalát. A harmadik szolnoki szobrász, Nagy István, az iparművészet és a képzőművészet mezsgyéin jár alkotásaival. Szerencsés módon azonban iparművészeti jellegű munkáiban is át tudta menteni korábbi szobrászati értékeit, így kisméretű terakotta szobrai sem csupán díszítő funkciójúak, hanem rendelkeznek az önérvényű körplasztika minőséIrodaírni est és emlékkiállítás Az ünnepi könyvhét immár igyományos szolnoki iro- ilmi estjére hétfőn este 7 rakor kerül sor a Ságvári ndre Megyei Művelődési özpont színháztermében. A vendégek közt üdvözöl- etjük Darvas József és agy László Kossuth-díjas, zécsi Margit és Berta Bulid József Attila-díjas írókat, költőket, Czine Mihály irodalomtörténészt, valamint Berek Katalin és Bánffy György előadóművészeket. Ugyancsak hétfőn, délután 4 órakor kerül sor az „In memórián Szabó Pál, Váci Mihály, Veres Péter” című emlékkiállítás megnyitására a Verseghy könyvtárban. get adó jegyeivel is. A három szolnoki szobrász mellé méltóképpen társul a kisújszállási Pappi Lajos, mind formailag, mind megmunkálását tekintve robosztusabb, rusztikusabb két műve. Végül engedjenek meg néhány megjegyzést a kiállítás „nemzetközi” jellegéről. Eddig erről szándékosan nem beszéltem, mert a francia festők részvételét ezen a tárlaton félreértésnek tartom. Nem ilyesfajta összehasonlítási lehetőségre gondoltam, amikor a fentiekben a kapunyitás szükségességét emlegettem. Minden tiszteletem és becsületem a művészetet szerető, s e művészetet kedvtelésből űző embereknek, ám meg kell állapítanom, hogy a niost bemutatkozott francia festők talán egyedül csak Marcel Siret kivételével, amolyan jószándékú „vasárnapi művészek”, s műveiket még az sem emelte hivatásos rangra, hogy az előszóban a közép-magyarországi területi szervezet művészeti titkára kissé szervilis és nem kevésbé bombasztikus köszöntőben, mint a francia művészet képviselőit üdvözölte őket. E köszöntővel ellentétben úgy érzem, hogy az alföldi művészetnek korántsem olyan nagy megtisztelés, hogy a területen élő és alkotó képzőművészek a Montreuil-i festőkkel együtt állíthattak ki. Továbbá úgy vélem, hogy ez bizonyos fokig a közönség megtévesztése is. A néző ugyanis a nonfiguratív és figuratív francia képek láttán elbizonytalanodhat az esztétikai értéket illetően annál inkább, mert ez az érték talán éppen a nonfiguratív képekben a legmegfoghatatla- nabb, itt van a legnagyobb lehetőség, hogy formai ügyeskedéseket, mint művészi alkotásokat tüntessenek feL Rideg Gábor A kánikulai napok után végre beborult az ég, villámlott, mennydörgőit és megeredt az eső. A fotóriporternek sikerült megörökítenie egy éjszakai villámot Budapest felett. (MTI foto: Bara István felvétele—KS) Karcagi híradó Első ízben jelentkezik önálló diákújsággal a karcagi mezőgazdasági szakközépiskola. A havonkénti megjelenésre tervezett „Híradó” bemutatkozó számából kitűnik két negyedéves, tehát búcsúzó diák, Petró Géza és Cseh György írása. Az első visszapillantás az isl^fában eltöltött esztendőkre, a második pedig egy tizennyolc éves bensőséges vallomása párttagfelvételi kérelmének indítékairól. Jó a lapzáró sportrovat összefoglalója a II. nagykun diákviadalról, míg a többi anyag — különösen az irodalmi rész — meglehetősen vegyes színvonalú. A kezdet mindenesetre biztató, várjuk a további jelentkezést és a lap bevezetőjében ígértek — „minden következő számunkban többet és jobbat adunk” — teljesítését. KERESZTREJTVENY Gyűlölet és szeretet Vízszintes: 1. Schiller szép mondásának második része. 12. Bportmérkőzés eredménye lehet. 13. Nagyon nagyon szeretem. 14. önkormányzattal rendelkező. 16. Szellemi munkahely, l^. Feszé- lyezettség, kellemeten \ helyzet (ismert idegen szó). 18. Indulat- bzó. 20. Adalék. 21. Csuk. 22. A Schiller-idézet első része. 24. Támadás is lehet ilyen. 25. Énekes madár (névelővel). 26. Odaég. 28. Orosz helyeslés. 29. LUA. 30. Hangjegy (kiejtve). 32. Női név. 33. Gépkocsi rövidítése. 34. Kossuth-dí jas művészettörténész — (Károly). 36. Főzelékféle (névelővel). 37. Növény. 38. Pontosan 35 napja. 40. Gazdasági épület. 41. Szabadsághős, magyar honvédtábornok. 42. ZP. 44. Neovul- káni kőzet (Badacsony). 46. Magához szorítja. 47. Penészgombáktól származó szag. 50. LET. 51. Műsor sugárzása a rádióban, televízióban. 53. Tik-... 54. A csontban lévő lágy anyag. 55. Piramisairól ismert egyiptomi város (mai neve: El Giza). 57. Jogvitát indít. 59. Drukkol. 61. Helyes tippelés eredménye,. Függőleges: 1. Anyag, nyersanyag. 2. Iskolájáról ismert angol város. 3. GNN. 4. A fluor, urán, oxigén és a kobalt vegy- jele. 5. Lom betűi, keverve. 6. SZL. 7. OI. 8. Római 2001. 9. Erre a napra. 10. Előforduló. 11. Francia zeneszerző (1849—1895). 12. A hentesüzletben kapható. 14. A Schiller-idézet befejező része. 15. Atlanti-óceáni szigetcsoport. 18. London legszebb parkja. 19. Fájdalom is lehet ilyen. 22. A Bchiller-idézet harmadik része. 23. ...-kart (törpeautó). 27. Lyuk. népiesen. 31. Írásjel. 34. LTB. 85. A kakas ékessége (névelővel). 37. Válasz. 39. Férfinév. 41. Egymás után beletesz, belehelyez. 43. Emelvény, dobogó. 45. Azonos betűk. 48. Házról... 49. Az Attila név változata. 52. A vezér megtámadása a sakk játékban. 54. Személyével. 56. HÓI. 57. A légnyomás mértékegysége. 58. Jól hasadó ásványok közös neve. 60. Levéltávirat. 61. Megszólítás. Beküldendő: a vízszintes 22., 1., függőleges 22. és 14. számú sorok megfejtése, június 3-ig. Múltheti rejtvényünk helyes megfejtése: Igen, én feltétlenül hiszek benne, a pénteki nap miért lenne kivétel? — Könyvet nyert: Hegedűs Antalné, Mezőtúr. (A könyvet postán küldjük el.) SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP EJTVENYSZEL VÉNYÉ, 1971. május 30. Lnyelvmiívelés ) „Szezonizmus..." (?!) A címül idézett szóalakot a következő mondatból emeltük ki: „Nem tudunk egyetérteni a szezonizmus egyoldalú és káros szemléletével.” Az mindenki előtt világos, hogy a rostára tett szó francia eredetű szezon hangsor képzett alakja. Az azonban már bizonytalan, milyen jelentéstartalmat hordoz és használati értéket képvisel szavunkat az idézett mondatban. Csak a szövegösszefüggésből és a beszédhelyzetből következtethetjük ki, hogy a szó használója arra utal, mennyire elítéli az idényszerűséget, a csak bizonyos időszakokhoz kötött munkát. Újságjaink hasábjain elég gyakran tűnik fel a szezonális képzett forma is. Mindkét szóalak különösen figyelmet érdemel abból a szempontból is, hogy hangszerkezetükben nemcsak idegensze- rűék, hanem keverék formák is. Alapszavuk a francia eredetű szezon hangsor, képzőjük pedig latin. Éppen ezért illeszkednek bele ezek a képzett szavak a „latinos magyarság” szótárában oly gyakran szereplő e képzési sorokba is: latinizmus, formalizmus, realizmus, — brutális drabális, fatális, originális, legális, szezonális stb. Bár a francia eredetű szezon szavunk lassan közkeletűvé válik, mégsem tartjuk helyesnek, hogy oly gyakran kap nyelvi szerepet. Először is elég bizonytalan a jelentéstartalma, s bizonyos beszédhelyzetekben egyértelműbb lenne közlésünk, fogalmazásunk. ha a következő magyar szavak, szókapcsolatok kapnának helyette szerepet: idény, évad, évszak, időszak, határozott időtartam stb. Az is kétségtelen, hogy a szezon hangsor szócsaládja is egyre terebélyesedik, népesebbé válik. Különösen gyakran halljuk és olvassuk a következő öszetételeket, szókapcsolatokat: szezonmunka, szezonbérlet, szezoncikk, szezonáru, szezonnyitó, szezonzáró, futbalszezon, barack szezon, uborkaszezon stb. De az átvitt értelmű uborkaszezon összetétel helyett nem lenne szerencsés az uborkaidény, az uborkaévad, az uborkaévszak összetett szavak használata. A szezon szó egy tréfás humoros vagy inkább gú- nyoros értékű szólásban is szerepet kapott: összetéveszti a szezont a fazonnal. Különben a szezon szó kiejtésével kapcsolatban azt is szóvá kell tennünk, hogy egyesek az idegen kiejtést utánzó igyekezetükben franciás orrhangú magánhangzót ejtenek helytelenül és modorosán. A szezon szó hangsorában, hangszerkezetében is megmagyarosodott, ne ejtsük tehát franciásan, idegensze- rűen. Dr. Bakos József Az első megyei szolfézs verseny TöröKSzentmiklóson, a Kodály nevét viselő zeneiskolában került sor ezen a héten a megyei zeneiskolák növendékeinek szolfézsversenyére. Dallamírásban, lapról-ének- lésben versenyeztek Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Szolnok, Törökszent- miklós legjobb III. és IV. oszt. zeneiskolásai. Majd előre Kijelölt öt magyar népdalból énekeltek el egyénenként kettőt-kettőt. A zsűri elnöki tisztét Kövics Zoltán, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola tanára látta el, tagjai pedig Várszegi Mártonná a megye és Váradi Jánosnó Törökszentmiklós Képviseletében. A szívós, de hangulatában bensőséges és kellemes verseny után az alábbi eredmények születtek: a III. osztályosok kategóriájában Hálák Éva (Törökszentmiklós) lett az első, másodikként végzett Sánta István (Szolnok) és a harmadik helyre került Mészáros János (Kisújszállás); az V. osztályosoknál Csikós Zsuzsanna (Törökszentmiklós) teljesítménye bizonyult a legjobbnak, második lett Lip- ták Endre (Szolnok), harmadik pedig Hivatal Edit (Jászberény). A legszebb népdaléneklésért járó különdíjat Takács Zoltán (Mezőtúr) kapta. A legeredményesebb résztvevőnek a helyi Kodály Zoltán Zeneiskola bizonyult, és elnyerte a városi tanács elnökének különdíját, ugyanakkor a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola szép szerepléséért a művelődésügyi osztály vezetőjének különdíját kapta. Az első próbálkozás sikerj rel zárult, ezután évenként rendezik meg a megye zeneiskoláinak szolfézs versenyét^ s a házigazda mindenkor Tői' rökszentmiklós.
