Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-26 / 122. szám
1971. május 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Szivattyúkísérletek modelleken Az atomerőművek hűtőv ízszükséglete rendkívül nagy. ennek megfelelően igen nagy teljesítményű szivattyúk szükségesek a víz keringettetéséhez. Nem mindegy, hogy e szivattyúk milyen hatásfokkal dolgoznak, hiszen már néhány százalékos javu. lás is tetemes energiamegtakarítással jár. Angliában, az atomerőművek egyik „fellegvárában”, a konstruktőrök 1:12 léptékű modellek segítségével vizsgálják a szivattyúhoz közeledő, majd abba belépő víz viselkedését. A megfigyelések tapasztalatai alapján alakítják ki a gépek optimális hatásfokát. A képen az egyik atomerőmű számára készülő, percenkénti 430 köbméteres (!) szállítókapacitású szivattyú modellje látható. Bár a kísérletek elég sokba kerülnek, mégis kifizetődő a lefolytatásuk. FORRO SIKER Véget ért a Székely Mihály Zenei Napok Alig két hete lelkes hangon számoltam be a jászberényi zenei napos kórus- hangversenyének átütő sikeréről. Akkor azt hittem, azt a sikert már nem múlja felül semmi. Hétfőn este azonban az Operaház művészeinek jóvoltából a jászberényi zenei ünnepnapok záróestjén minden eddiginél fényesebb siker született. A zeneszerető város és az ország egyik legrangosabb zenei intézményének baráti kézfogása, az él- ményeKben gazdag est folyamán forró öleléssé vált, — a kifejezés átvitt értelmében. A város nagy fiának és az Operaház halhatatan, pótolhatatlan veszteségű énekese emlékének szóló közös gesztus a zene kiemelkedően szép pillanatait teremtette meg. Az előadóművész, a világhírű énekes géniuszának szellemében fogant találkozás jól Reprezentálta: Székely Mihály művészete ma is elevenen ható erő, holta után még inkább, mint életében. Szelleme láthatatlanul munkálkodik egy város, a szülőváros zenei kúltúrájá- nak erjesztésében, s az Operaház művészei számára pedig példája kiapadhatatlan forrás, állandó ösztönzőerő az elmélyülő, átlényegülni és átlényegíteni tudó művészi munkára. Valami elkezdődött ebben a városban — mondta szárnyas szavakkal, tőle szokatlan lelkesedéssel Abody Béla az est bevezetőjében. Ady jólismert költői képét alkalmazva, így fogalmazott: az ér elindult az óceán felé. Az a tény, hogy az immár negyedik alkalommal megrendezett zenei napok programjain hatezer jászberényi lakos vett részt, egyértelműen bizonyítja: a város zene iránti érdeklődésben túl van érkorszakán, patak módjára tör a zene tömeges megszerettetésének óceánja felé. — Jászberény példát mutat, hogyan lehet gyümölcsözően kamatoztatni halhatatlan szellemi értékeinket. — Az évenként sorra kerülő zenei napoknak ezért van kiemelkedő helye a város történetében. De a Székely Mihály hagyományok ápolásával beírta nevét a város a magyar zene történetének könyvébe is. A jászberényi zenei napoknak rangja és becsülete van. Dárdai Andor, az Operaház művészeti titkára is melegen köszönte meg a városFILMJEGYZET Változatlan érdeklődést további Szolnok megyei sikerek Egerben Angyal elrablása Jellegzetes darabja a nyári moziműsornak. Ősi filmforgalmazási hagyomány- hogy nyáron lehetőleg kímélni igyekeznek a nézőt a gondolkodástól. Simon Templar régi barátunk és ellenfelünk a képernyőről, kiválóan alkalmas a feladat megoldására. Egyben nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy a televízió nem feltétlenül ellensége a mozinak. A végetérhetetlen, Angyal-sorozat nélkül nem valószínű, hogy egy héten át műsoron mernének tartani a szolnoki mozik ilyen halo- vány bűnügyi filmet. Az meg egészen bizonyos, hogy a közönség sokkal kevésbé érdeklődne, ha nem inspirálnák tévé-emlékei. Sajnos legföljebb csak mosolyogva legyinthetünk erre a közönségsikerre. Örülni neki még helytelenebb lenne, mint túlságosan bosszankodni rajta. A szórakoztató filmipar leghevenyészettebb termékei közé tartozik, híjával írói ötletnek, rendezői bravúrnak, színészi- játéknak, látványnak, izgalomnak. Az égvilágon semmit nem vesztettünk volna vele, ha nem vásárolja meg Angyal új, ezúttal színes, szélesvásznú kalandját a Hungarofilm. Roger Moore a filmtörténet egyik legcsapnivalóbb kalandorának adta át jelentéktelen porhüvelyét. Templar arc nélküli zsoldos. (Mit zsoldos? azok legalább józan ésszel felfogható anyagi indítékok vonzására cselekedtek.) Emlékeztet arra a délceg, fej nélküli katonaruhás alakra, amit „Szolgálati időm emlékére” felirattal fogalmazott a megboldogult monarchia. Ahogy a hiányzó fej helyére beragaszthatta minden obsitos a fényképét, azon módon képzelhetik bele a maguk aktivitás-mentes életébe az Angyal-hívők bálványuk diadalait. Angyal győzelmeiben soha nin,cs kockázat, csak fölény, nincs egyénisége, csak renoméja, nincs igazságérzete csak valami „majd én megmuta- tom”-féle izgágasága. Ez a mostani, minden fércében hamisítvány filmje már saját szintjéhez viszonyítva is elképesztő válságjegyekkel hivalkodik. Valószínűleg abból az ötletből kiindulva, hogy az emlékezetes angliai vonatrablást egy bűnügyi film inspiráltai Angyal partnemőjévé egy zseniális krimiszerzőnőt választottak. Az ő művei alapján hoz létre valami bankártársaság egy minden technikai csodával felszerelt, abszolút bevehetetlen kincsőrző erődöt, amit azonban, az ugyancsak az írónő műveinek min. tájára szerveződött rablóbanda mégiscsak elfoglalna, ha Templar, a magántulajdon védangyala nem járna túl mindenki eszén, ugyancsak az írónő módszere szerint. Egyetlen tény a megnyugtató. Az, hogy a film alapján soha senki nem fog rablást végrehajtani. Csz) (Munkatársunk jelentése) Adós vagyok még a hétfő esti események ismertetésével. Ha a vers- és prózámon, dók teljesítményét kitűnőnek neveztem, valami hasonlót kell mondanom az ének- és hangszerszólistákról is. Örömmel jelenthetem, hogy Ványai György, a mezőtúri Teleki Blanka .gimnázium és Papp Éva a szolnoki Verseghy gimnázium tanulója ci- tera-, illetőleg zongorabemutatójával aranyérmet szerzett. Hasonlóan aranyos Juhász Erzsébet a mezőtúri Dó. zsa György gimnáziumból, szóló ének kategóriában. Szép számmal jutott az ezüst, illetve bronzérmekből is és így az egri Gárdonyi Géza Színház mellett felállított hátalmas eredményjelző tábla meggyőző Szolnok megyei sikereket jelez. Hétfő délután megkezdődött a diákszínpadok bemutatója is. Megyénk három képviselője közül kettő, az újszászi gimnázium Vörös Sándor Bóbita és a szolnoki 605. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet Kollégiumi idill című produkciójával már bemutatkozott, mégpedig nagy közönségsikerrel. Az aranygyanús tiszaföldvá- riak Babits Mihály Jónás könyvével kedden, a késő délutáni órákban lépnek dobogóra. A hétfői nap talán legjelentősebb eseménye az első tudósításomban már jelzett ifjúsági nagygyűlés. A Dobó téren megtartott rendezvény szónoka — dr. Vajó Péter távollétében, Borbély Gábor, a KISZ KB középiskolai osztályának vezetője volt. A kedd délelőtti események sajnos meghozták az első csalódást. A Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában megtartott képző, foto és népművészeti kiállítás eredményhirdetésén nem találkoztunk Szolnok megyei aranyérmessel; Befejeződött a kamarakórusok és a népi tánccsoportok viadala is. Az első kategóriában a kunszentmártoni József Attila gimnázium ezüst, a kisújszállási Móricz Zsigmond gimnázium csapata pedig bronzérmet szerzett. A népi táncszereplés igazi siker. A túrkevei 627. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet arany, a martfűi cipőipari szakiskola pedig ezüstöt nyert. Este sor kerül a tánczenekarok, táncdalénekesek és társastánc csoportok bemutatkozására. Hérész Dezső nak mindazt, amit Jászberény az Operaház örökös tágja emlékének áldoz. Egyben ígéretet is téve, szívből jövőt és határozottat: amíg a város így adózik Székely Mihály szellemének, az Operaház is vállalja mindenkor és mindig a reá háruló, számára is megtisztelő kötelességet. A Lehel-klubban rendezett operahangverseny bizonyította is, hogy az Operaház Dárdai vezette gárdája valóban nem szürke feladatként fogta fel mostani szereplését; a hangverseny valamennyi résztvevője művészete legjavát nyújtotta, kivételesen szép élménnyel gazdagítva a nagyterem ünnepi közönségét. Házy Erzsébet a most felújított Pillangókisasszony — előtte való este volt a premierje az Erkel Színházban — Cso- csoszanjának két áriájával ajándékozta meg a hallgatóságot. Benne hosszú idő után egy modem pillangókisasz- szonyt ismerhettünk meg; végre nem a hamis, érzelgős szentimentalizmus, hanem az ember idegéig ható drámai zene, igazi erővel és őszinte átéléssel. Simándy József a Bajazzók Caniojának híres áriájával bizonyította — utolérhetetlen átlényegülési képességeit. Komlóssy Erzsébet, akit vasárnap este mutatott be a televízió csaknem egyórás tévéfilmben, ezúttal is hódított egyéniségének eredeti színeivel és kitűnően előadott, elementárisán ható Carmen-áriáVal. Mélyen emberi drámát állított a színpadra Radnay György, a Bánk bán Tiborc szerepének valóban emlékezetes tolmácsolásával. Aztán Ägay Karola, aki a gyermekét féltő anya, Szilágyi Erzsébet áriájában drámai ábrázoló képességeit, majd a Solvejg dalában énekesi karakterének lírai finomságait csillogtatta meg. Szendrei Karper László, a gitár magyar klasz- szikusa. Tarrega egyik szerzeményét szólaltatta meg. igen bennsőségesen. És a zongoránál Dénes Erzsébet, aki nélkül az est sikere aligha lehetett volna elképzelhető. Tizenhárom zenei rendezvény a Jászság székhelyén és további kettő a járás területén. Ezt jelenti a már említett óceán felé vezető út 1971-es ünnepi summája. Valkó Mihály r Tiszamenti Vegyiművek Vállalat Szolnok, felvételre keres gimnáziumi és közgazdasági technikumi érettségivel rendelkező nőket, valamint gép és gyorsírókat. Jelentkezni lehet: a vállalat munkaügyi osztályán/ Szolnok, Tószegi út AMaUföhis Zihál a túltelített vonat. Az utasok lefojtva dühöngenek. Megannyi hőpalackba zárt szellem. Egy szoborarcú hölgy olyan velőtrázóan vijjogott arcidegzsábájáról, ha le akarták húzni az ablakot, hogy inkább mindenki vállalta saját verejtékét és az • orrmardosó dohányfüstöt. Akik állnak, gyűlölik az ülőket. Akik ülnek, ’ viszonozzák. Irigylik az állókat, mert azoknak nem kell a forró műbőrüléshez tapadniuk. Vajha lehetne, ülni és állni egyszerre! Egy úr megpróbálja enyhe sántaságát száz százalékos hadirokkantságnak álcázni. Hiába. A bőrmellé- nyes fiú nem adja át a helyét. Ftl- hallgatós rádiójának vezetéke, mint valami köldökzsinór, csakis szellemi anyaméhével, a beat-tel köti össze. Egyedül az ultipartiba hoz izgalmat a hőség. A háromság legélesebb szemű tagja megkontráz egy rebetlit, mert ellenfele szomjasan nyeldekelni kezd. Ez kizárólag úgy fordulhatott elő, hogy a korsaját ürítő zöld ász lapul a kezében. A sport- és bűnügyi rovatokat már rég fölfalták, elfeledve gyűrűdnek az újságok. Lapjaikon örök titokra kárhoztatva érvelnek a vezércikkek, befagynak az indokínai had- mozdulatok. akciópózba merevült az El Fatah és a Tupamaros. Hőség, unalom, közöny. De egyszerre csak, már Török- szén tmiklós szemaforjai közelében: csatt! csörr! és szilánkokkal elegyes levegőzuhatag. Miután kihápogtuk meglepetésünket, szörnyülködve észleljük, hogy az egyik ablak fele hiányzik, kintről törte be valaki vagy valami. — Huligánok! — morran föl kapásból a sánta úr. — Követ dobni egy mozgó személyvonatra. Vészféket! Kalauzt! Van rendőr a szerelvényen? — í|a, nyugi azzal a vészfékkel — emelkedik az ultiparti legszélesebb vállú spillere. — Elvégre, a kár a , MÁV-é. Nekem fontosabb, hogy beérjek műszakkezdésre Szolnokra, mint hogy most fél óráig hajku- rásszunk a mezőn egy szerencsétlen libapásztoi1 gyereket, aki véletlenül ide csúzlizott. — Köszönöm én az ilyen véletleneket — replikázik a szoborarcú hölgy. — Elsősorban is nem tudhatjuk, hogy kis csúzlikavics volt-e, vagy egy féltégla, mert az ablaktábláról kifele pattant. És ha beesik? És ha az üvegcserepek széle elmetszi valakinek a nyakütőerét? És ha a szemünkbe fúródik egy szilánk? Legalább nyolc ember életét vagy szemevilágát veszélyeztette ez a maga szerint ártatlan gazemberkedés. A vészes lehetőségeket néhány perces tűnődés követi. A tört ablakon betóduló levegő hűvösen cirógatja az arcokat, elernyeszti az idegeket. — Tudja, szerintem hogy eshetett meg ilyesmi? — fordul a bőrmellé- nyes fiú a szoborarcúhoz. — Ide a bökőt, ha tudta a merénylő, hogy magának arcidegzsábája van. A megjegyzés olyan viharos sikert vált ki, hogy a fiút váratlan nagylelkűségi hullám önti el: — Csüccsenjen le faterkám! — veregeti hátba a sánta urat. — Messze még a Keleti. — Tuljadonképpen már gyógyult — simogatja szoborarcát a hölgy zavarában. — Csak félek, hogy kiújul. Bár most ez a friss légáramlás, úgy érzem, jót tesz neki... De hiszen maga vérzik! — vijjog fel ismét velőtrázóan. Most vesszük észre, hogy az ablaktörésnek mégiscsak van sérültje. Egy suhanc, aki eddig észrevétlenül húzódott meg az ablak mellett. Barna arcán vékony vércirmok kanyarognak. Bocsánatkérő mozdulatokkal söprögeti trikójáról a szilánkokat. : A sánta úr cgframonogrammos patyolatzsebkendőt tapaszt a suhanc arcára. Az ultisok szilvaszesszel kínálják az ijedtségre. A szoborarcú ezüstkupakot csavar le egy karcsú, csiszolt üvegcséről és orchidea-illatú francia parfőmmel keni végig a karcolásokat. A vonat rákapcsol. Megzizzen- nek az újságok. Hirtelen valóságosabb lesz, hogy a dél-vietnami kormánycsapatok újra támadnak az A Shau völgyben, hogy Izm irhán a rendőrök agvolő+tek egy diákot, hogy a New York Tirres főszerkesztőhelyettese Kínába látogat... Sz. J.
