Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-25 / 121. szám

1971. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Keszthelyen megnyitotta kapuit a Balatonpart legújabb szállodája, a Hotel Helikon. A tízszintes, 240 kétágyas, fürdőszobás szobák felét téli vendégfogadásra is beren­dezték. 250 személyes étterem, eszpresszó és drink bár áll a vendégek rendelkezésére. A szálló elé épített na­pozó-szigetre érdekes megoldású függőhídon keresztül juthatnak el a vendégek. Képünkön: az új szálloda. (MTI feto — Kovács Sándor felv. _ KS) Hazaérkezett a Barátság vonat Egy felmérés után... Az ipari munkásság művelődési helyzete Törőkszent mi klóson nyének, a járási-városi mu­Megváltozott életkörülmények A munkahely felelőssége H. D. TélkcmaA'Cult velődésí központ és a könyv­tár tevékenységét is. A rend­kívül reális végső jelentés megtárgyalására, részletes elemzésére a tanács végre­hajtó bizottsága előtt került sor. Törökszentmiklóson az új ipari létesítmények telepíté­se és a meglévők dinamikus fejlesztése következtében az iparban dolgozók száma tíz év alatt megháromszoroeó- dott. A jelenlegi 4383 fő már az aktív keresők 44 százalé­kát jelenti. A vállalatok, üzemek és ktsz-ek adatai alapján az állandóan foglal­koztatottak 78 százaléka fi­zikai dolgozó. A felmérés adatai elsősorban rájuk vo­natkoznak. egyik eszközzel sem. Csak­nem 40 százalék ötvennél több kötetes kézikönyvtár tulajdonosa, a napi esemé­nyek iránt való érdeklődést pedig mindennél jobban jel­zi a mintegy 56 féle megren­delt, rendszeresen előfizetett napilap és folyóirat Az utóbb felsorolt adatok úgy vélem meggyőzőek. A kultúra eszközei és eredmé­nyei iránt tanúsított érdek­lődés megcáfolhatatlan. A kérdés az csupán, hogy va­jon mennyire tudják ennek az aktivitásnak folyamatos­ságát biztosítani a munka­hely és a művelődés helyi intézményei? lene üzemben még kulturá­lis tervet sem készítenek, s a művelődésügyi osztály ál­tal részükre rendszeresen megtartott tájékoztatón az érdekelteknek alig harma­da jelenik meg. Az évi 10— 12, jórészt formális rendez­vény a differenciált igénye­ket még minimálisan sem elégíti ki, csupán a kampány­szerűséget igazolja újra. Az egyes akciók többségét nem követi folyamatos munka. Pedig a felmérés azt bizo^ nyitja, hogy elegendő kultu­A VÁROS Ha a svéd filmművészet szóbakerül, az első művész, aki eszünkbe jut: Ingmar Bergmann. Világhírét modern filmjeinek, modernségét vi­szont nem holmi meglepette- tő formai újításnak, extra­vagáns megoldásoknak kö. szönheti, hanem sajátos, rendkívül szuggesztív látás­módjának. Bergmannak csaknem min­den műve személyes vallo­más. Kifejezésmódja, az, ahogy az emberekről, az ál­talános emberi útkeresésről szól — felismerhetően egyé­ni. bármely művészeti ágban, bármely műfajban szólal is meg. Mindemellett kellemes meglepetés a svéd művész eredeti hangjátéka. Két do­log, ami rögtön szembeötlik: a jellegzetesen bergmani vi­lág és a hangjátéki eszközök biztos kezelése. Cselekmény­bonyolítása lelki problémák­ra koncentráló, a hallgatótól intuitív képességeket kíván. Jelképekkel, szimbolikus esz­közökkel operál, a történet a valóságbein és a főhős gon­dolataiban szinte egyidőben játszódik. S mindez úgy, hogy a „látható’’ hiánya mit sem von le a darab izgalmá­ból, misztikus drámaiságából. A játék hőse, Joakim ke­resi önmagát A város — mintegy az ő életének jelké­pes tere — egy vízió: egy va­laha gazdag, most pusztuló romos lakóhely. Itt bolyong Joakim a valóság és emlékei romjai között, keresi a vá­laszt: hol, mikor és hogyan rontotta el a saját és a hoz­zá tartozók életét. A darab két legizgalma­sabb, legkifejezőbb figurája a halálra ítélt gyerekgyilkos feleség — Ronyecz Mária markánsan egyszerű, kitűnő alakítása — és Joakim kép­zeletében a halált képviselő Oliver Mortis — Márkus László minden modorosság­tól meglepően mentes meg­formálásában. Végül Mensáros László. 0 Joakim, akinek játéka a ki­váló szereposztásból is kima­gaslik. Finom tónusokkal, visszafogottan, nagy kifeje­zőerővel játszik, 6 szabja meg a darab hangulatát ala­kítása élmény. Vasárnap késő éjszaka ha­zaérkezett a Szovjetunióból a Szolnok megyei dolgozóit Barátság-vonata A közel ötezer kilométert megjárt háromszázharminc Szolnok megyei dolgozó Leningrád- ban, Tallinn ban és Moszk­vában jsmerkedett a szov­jet emberekkel. Az IBUSZ és az INTU- RIST idegenvezetőinek se­gítségével a tlszatájl turis­ták két napig a szépséges Lenin grád nevezetességeit csodálhatták, majd Szolnok megye testvérvárosa, Tal­linn dolgozóival találkoztak. Moszkvában is két napnyi időt tölthettek a különvonat utasai. Tisztelegtek a tudós- forradalmár, a világ prole­tariátus vezére, Lenin em­léke előtt, koszorút helyez­tek el a mauzóleum falá­nál. A tíz napos út epizódjai­ról külön cikksorozatban számolunk be. A törökszentmiklósi városi tanács vb művelődésügyi osztálya április 14. és május 5. között felmérést végzett a város ipari munkásságának művelődési helyzetéről. Tíz üzem kétszáznegyven dolgo­zója válaszolt az egyenként harminchárom kérdést tar­talmazó kérdőívre, s az így kapott adatokat egészítették ki a különféle gazdasági és társadalmi szervek vezetői­vel, szocialista brigádveze­tőkkel folytatott beszélgeté­sek eredményeivel. Tanul­mányozták az egyes szak- szervezetek, valamint a KISZ alapszervezetek kultu­rális munkáját, sőt megvizs­gálták a város két legfonto­sabb művelődési intézmé­A gödrök mélyén családi tűzhelyek füstölögtek Hatal­mas lábosokban itt is, ott is fortyogott valami. A tűz kö­rül három-négy generáció ül­dögélt Mozdulatlanul, földre kuporodva — egyiptomi szobrokból árad ilyen merev nyugalom. Mikor a gépkocsink meg­érkezett, mintegy varázsütés­re életre kelt minden. Han­gos sivalkodással csapatnyi lurkó rohanta meg a „taxit”. Néhányan azonnal alábúj­tak a többiek a fényes dísz­tárcsában nézegették magu­kat. Az öcsödi cigányvajda, idős Kolompár Kálmán, fe­hér libatollat kaparászott villájával. Mikor egy kisebb hegynyi összejött, meggyúj­totta. A füstbe apró gyerek állt bele, szinte felszívódott a bűzös oszlopban. — Olyan szépeket látni benne — mondta szédelegve, mikor ki. parancsolták — Ismeri-e a betűket vaj­da? — Az én időmben nem volt olyan cigány, aki iskolát járt volna, én mégis kijártam há­rom osztályt. Tudok írni, ol­vasni is — mondta kissé bi­zonytalanul az 57 éves em­ber. A beszélgetéskor „tiszte­letlen” lurkók vettek ben­nünket körül. Az egyik aki negyedik osztályba jár, csu- folódva megszólalt: — Nem is tud olvasni az öreg, nem is tud. — Elmész innen mert be­léd vágom a villát — védte tekintélyét a vajda. A gyerek elfutott és onnan kiabálta: — Mindig hazudik, nem is tud írni. nem is tud... A felnőttek megvédték az öreget, mert bár más lobog­tatta a tanács pecsétes írá­sát, hogy ő a cigánybíró, az idősebbek szemében azért az öreg Kolompár a vajda. A panaszokat is ő tolmácsolta a többiek nevében. Azt is* hogy miért nincs villany a telepen, holott a legszélső putritól mindössze egy kar­nyújtásnyira hunyorog gú­nyosan a villanyégő. Hogy miért nem szolgálják ki a cigányokat itallal Öcsöd egyetlen vendéglátó egységé­ben sem. Ezt az utóbbit nem is ta­gadom, nem hittem el. Azon­nal akadt három önként je­lentkező, aki hajlandó volt eljönni velünk hogy bebizo­nyítsa: a cigányoknak nincs helyük egyetlen kocsmában sem. Kocsiba ültünk Rostás Gáborral, Kolompár László­val és ifj. Rostás Mihállyal, majd a híd melletti falatozó­ba indultunk. Űtitársaink jól öltözöttek voltak, mind­hármuknak állandó munka­helye van. Egyikük hatalmas táskarádiót szorongatott a hóna alatt — egyszóval nem keltettek olyan benyomást, amit ne tudna a legkénye­sebb kocsmajáró ízlése is el­viselni: Mi előre mentünk utá­nunk jött be a három ci­gány fiatalember. Az egyik féldecit, a másik fröccsöt, a harmadik jaffát kért. A fia­tal kiszolgálónő azonnal go­rombán rájuk támadt: —• Mondtam már nektek rális alappal rendelkeznek az érintett üzemek. Felhasz­nálásukban viszont az arány­talanság dominál. Gyakori a kisebb csoportok nagy ösz- szegű kirándulása, ünnepi vacsorák és más dísztalálko­zók kulturális alapból törté­nő finanszírozása. Csaknem minden mutató­szám visszaesett 1970-ben például 9 üzem 92 ismeret- terjesztő előadásra kötött szerződést, míg 1971-ben ez a szám 5 üzem 38 előadásra csökkent Természetesen vannak ki­vételek is. A Budapesti Me­zőgazdasági Gépgyár török­szentmiklósi gyáregységének munkája például minden te­kintetben rászolgál az elis­merésre. A művelődési központ és a könyvtár A vizsgálat jelzi, hogy a leginkább hivatott két helyi művelődési intézmény a mű­velődési központ és a könyv­tár munkájában sem dombo­rodott kí kellő mértékben a munkások művelődését segí­tő tevékenység. Számos hasz­nos kezdeményezés mellett — a szocialista brigádok le­velező vetélkedője, a kultu­rális napok megszervezése és lebonyolítása — többnyire objektív befolyásoló ténye­zők hatására — korszerűtlen intézmény, az előadók fluk­tuációja — tevékenységük a várakozás alatt marad. Elkeseredésre, vagy bár­miféle pesszimizmusra ter­mészetesen nincs ok. A fel­mérés egyértelműen bizo­nyítja azt is, hogy az előre­lépés biztosítva van. A józan, reális állásfoglalás, a megfe­lelő határozatok bizonyára biztosítják majd a változást. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy az egyes üzemek és vállalatok felada­tuknak érezzék a megfelelő kulturális feltételek biztosí­tását. Saját munkásaik mű­velődéséről van szó... RIPORT — hangoskodott csakúgy te­gezve —, hogy nem kaptok semmit! Ha hoztok üveget elvihetitek, de itt semmit nem fogyaszthattok, se jaffát, semmit!! Aztán nagynehezen odalö­kött a férfiaknak két doboz cigarettát, akik — legalábbis én úgy láttam — szégyenkez­ve kullogtak ki. A vezetőt arról kérdeztük: kitől van utasítása, hogy nem szolgál ki cigányokat? Hallgatott, hallgatott Aztán arról kez­dett beszélni, hogy ezeket nem lehet beengedni, mert egyszer kitörték az ablakot... — Ezentúl cigarettát sem kapunk, peddig reggel mun­kába menet innen indul az autó, és míg várunk rá, mi­lyen jó volt itt megvásárolni — mondta Rostás Gábor odakint. Bár vissza akartunk menni a telepre, hogy folytassuk a riportot, ezek után meggon­doltuk magunkat. A cigá­nyok felháborodása olyan nagy volt. hogy már semmi­képp nem tudtuk volna ott folytatni a beszélgetést, ahol elkezdtük. Érthetetlen és fel­háborító az öcsödi falatozó vezetőjének és kiszolgálójá­nak magatartása. Bár, a nagyközség lakói nagyon so­kat panaszkodnak a cigányok viselkedésére — legtöbbször nem alaptalanul — mégsem lehet kiközösíteni őket. Azok a törvények, amelyek szük­ség esetén a rendet biztosít­ják a telepen, egyúttal azt is előírják, hogy a falusiaKkal egyenlő bánásmódban kell részesíteni a cigányokat. — palágyi —> — trömböczky — M Összefogással enyhítettek gondjaikon Szövetkezeti tervező tár­sulást hozott létre a jászla- dányi vegyesipari ktsz és a tiszakécskei Új Ellet Tsz. A társulás megalakulását az tette szükségessé, hogy me­gyénk szövetkezetednél mind jobban szaporodnak a kü­lönféle ipari tevékenységet végző melléküzemágak, za­vartalan működésükhöz Nagyképűség Kifelé furakod- tam a boltból, amikor a pult fö­lött észrevettem a plakátot: Burgo­nyámkor 10 Ft. Időbe telt, amíg ráeszméltem, hogy mi az. Akkor han­gosan is kimond- tam, ízlelgettem. De ilyen keserve­sen még sohasem állt rá a nyelvem magyar szóra, pert úgy éreztem, semmit sem jelent. Burgonyacukor, — morogtam ma­gamban. Aztán, hogy burgonyabo­gár. Mert erre már rájárt a nyel­vem. Igen a sza­vak fogalmakat fe­jeznek ki, a fogal­makhoz pedig va­lamilyen módon viszonyulnak. Va­lami eszünkbe jut róluk, érzelmi szál fűz hozzájuk. És ekkor rádöb­bentem: ez az elő- kelősködő, kere­sett szóösszetétel engem meglop! Érzelmileg. Mert, ha azt mondom: krumplicukor, ak­kor máris elomlik a nyelvemen. Lá­tom gyermekko- eom _szatócsboltját Kolman bácsival, akihez már csak azért is élvezet volt elmenni, mert süket volt az is­tenadta és ott ked­vünkre kiordítoz­hattuk magunkat. Érzem a bolt illa­tát, izzadó tenye­remben a réz tíz­filléreseket, egy­szóval átélem gyermekkorom egy darabkáját. Ezt orozta er tő­lem a plakát. Cse­rébe adja a bur­gonyacukrot. Hát nem! Ezt nem en­gedem! Pedig én is ül­dözöm az idegen szavakat. Örülök, hogy a slafrok, hózentyóger és vi- nersnicli kiment a divatból. De vajon e'z a burgonyacu­kor magyarítás-e? Vagy csupán 'á7 egyik jövevényszó felvett másikat, a hivatalosabban hangzót akarják rámtukmálni ? — Mert köztudott, hogy a burgonya (á la Bourgogne) épp olyan tőröl- metszett finn— ugor szó, mint te­szem azt a ko­nyak..; Ám lehet, téve­dek ebben a krumpll-dol ogban. És helyes az a tö­rekvés, mely egy- jelentésű szavaink esetében a jobban hangzó (kérdés, hogy kinek?) szeb­ben csengő (kér­dés, hogy minek?) mellett buzdít — Engem meg lehet győzni, hajlok a jó szóra. Ígérem, hogy vendéglőben vadsertést rende­lek, vagy gráná­tos-menetet. Utá­na áttanulmányo­zom filmszínhá­zaink műsorát, megtekintek egy magyar mozgó­fényképet, majd feltolakszom a géperejű társas­bér járóműre, esetleg fogok egy bérgépkocsit, hogy időben hazaérjek. A sarkon pattoga­tott tengerit (vagy törökbúzát) vásá­rolok a gyerekek­nek, és este el­mondom nekik a mesét a zöldser­tésről ... De amíg meg nem győznek: krumplicukor! Kutya ura fakó! Csonkaréti Károly agyán akkor hiányoznak a szükséges feltételek. A szövetkezetek kezdet­leges tervezd csoportjai — ahol van ilyen — nem képe­sek új termékek bevezeté­sére, a szükséges technoló­giák, a korszerű szerszá­mok és speciális épületek tervezésére, illetve a gyár­tás eredményes megszerve­zésére. A nagyobb tervező irodák viszont nem szíve­sen, vagy túl hosszú kivi­telezési határidővel vállal­jál« a számukra kisméretű­nek számító munkát A társulás — amelynek tagjai a tsz-ek, a ktsz-ek és az ÁFÉSZ-ek lehetnek — minden __ bizonnyal enyhít majd az említett gondokon. Előnye, hogy idejében és önköltségi áron végzi majd — a szövetkezeten: meg­rendelésére — a tervezési és szervezési munkát, a tár­sulásokhoz tartozó ktsz-ek pedig vállalják majd az el­készített tervek kivitelezé­sét A társulás valójában már megalakulása előtt elkezdte munKáját. Törzsgárdája — akkor még a jászladányi ve­gyesipari ktsz dolgozói — készítette a jászladányi autó­szerviz terveit majd később a galvanizáló üzem tervraj­zát Társulása szerveződése után pedig szinte megalaku­lásának napján elkezdte mű­ködését Számos szövetkezet, üzem és vállalat kereste fel meg­rendeléseivel. ezek közül legjelentősebb a tiszakécskei tsz 15 millió forintos költ­séggel épülő 200 férőhelyes tehénistállója. Az AFOR-ral pedig Szolnok, Pest és Fe­jér megye tájegységein 62 üzemanyagtöltő állomás ter­vezésére és kivitelezésére kö­töttek megállapodást. Nem mindennapi fejlődés­ről, változásról tesznek ta­núbizonyságot a munkások életszínvonalára, életkörül­ményeire vonatkozó kérdé­sek válaszai. A megkérde­zettek 55 százaléka lakástu­lajdonos, egyharmad részük porszívóval, vagy padlókefé- lővel, kétharmad részük mo­sógéppel rendelkezik és igen sok családban van mát- hűtő- szekrény is. Igen jónak mondható a tömegkommuni­kációs eszköeökkel való el­látottság. A többségnek egy­aránt van rádió és televízió készüléke, s mindössze két százalék nem rendelkezik Ä város 17 üzeme közül 14-ben csökkentett munka­időben dolgoznak. Megnöve­kedett tehát a dolgozók sza­badideje, s az eddigi kizáró­lagos vasárnap mellett most már gyakran a szombat is szabad rendelkezésre álL Sajnos a munkahelyek többségében nem érzik en­nek igazi jelentőségét. A munkahelyi kulturális tevékenység nem fejlődik kelő mértékben. A tudatos­ság, a tervszerűség csaknem tejes hiányát jelzi, hogy ki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom