Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-22 / 119. szám
1971. május 22. SZOLKOR WEOYta NÉPLAP S A közművelődés időszerű kérdései Kommunista akiívaülés Szolnokon Tegnap délelőtt Szolnokon, a megyei pártbizottság székházéban közművelődési kommunista aktvaülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottsága. A tanácskozáson a megye társadalmi-, kulturális életének vezetői, a közművelődési intézmények felelős vezetői és munkatársai vettek részt. — Zagyi Jánosnak, a megyei pártbizottság titkárának megnyitója után dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság osztály- vezetője tartott előadást „A közművelődés időszerű kérdései a megyei pártbizottság 1970. december 17-i határozata alapján" címmel. Ki kell küszöbölni mindenig ami ésszerűtlen Mai tanácskozásunk olyan hétköznapja a közművelődésnek, amikor eredményeinkről és megoldásra váró feladatainkról váltunk szót, — kezdte előadását Majoros Károly, majd a továbbiakban a tanácskozás összehívásának okaira világított rá, és az eszmecsere időszerűségét húzta alá a X. pártkongresz- szus ide vonatkozó gondolatait is idézve. „Nekünk, kultúrmunkások- nak, — hangsúlyozta — nem lehet szebb és nemesebb feladatunk az elkövetkezendő években, mint az, hogy a közművelődés minden szférájában a marxizmus—leni- nizmus érvényesüljön, az legyen az iránymutató. Célunk, hogy a dolgozók kulturális igénye a szocialista kultúra felé tolódjék el még jobban, mint eddig. Éppen ezért ki keli küszöbölni mindent, ami ésszerűtlen, elavult a közművelődési munka tartalmában és formájában.” A téma részletes kibontásában elsőként arról a széleskörű és csaknem egy évig • . ■ ..voi, felmérésről szólt, melynek többek között a mostani tanácskozás is gyümölcse, következménye. Pontos képet adott a megye életében végbement mélyreható és lényegbevágó változásokról ; azokról, amelyek különösképpen érintik a köz- művelődés fejlődését és előbbre jutását. Jelentős átrétegeződés, nagy életszínvonal-növekedés és életmódváltozás következett be megyénk dolgozóinak életében. Ez természetesen új igényt támaszt a közművelődéssel szemben is, hiszen kulturális értékeinket százezrek vették birtokba, emelkedett az emberek alap- műveltsége, nőtt a szakmai hozzáértésük és erősödött szocialista meggyőződésük.” Sajátos ellentmondások A tényleges helyzet reális elemzésében az előadó utalt a közművelődésben jelentkező sajátos ellentmondásokra is. Többek között a legfontosabbra; arra tudniillik, hogy ma még a társadalom egyre növekvő művelődési igényeivel nem tud lépést tartani az igényeket kielégítendő lehetőség. A különböző rétegek kulturális igényeiről szólva a beszámoló ugyancsak utalt az ipari munkásság körében tapasztalható ellentmondásra, ami a megnövekedett szabad idő és az ezzel párhuzamosan. a művelődésre fordított idő aránytalanságaiban mérhető le. Az ifjúság rétegének helyzetét vizsgálva örvendetes tényként szögezte le a beszámoló, hogy a közművelődési intézmények folyamatos, vagy alkalomszerű látogatóinak 60—80 százaléka fiatal. Ugyanakkor az elemzés nem minősítette elég hatékonynak a művelődési intézmények munkás- és parasztfiatalok körében kifejtett tevékenységét. Előadásában néhány, a közművelődés megítélésével kapcsolatos szemléletbeli torzulással is foglalkozott Majoros Károly, mad a jövő tennivalóinak számbavétele kapcsán ■ kiemelte: „Gondjainkat és eredményeinket együttesen kell látni, és csak ennek alapián lehet célkitűzéseinket. is meghatározni. A közművelődésnek és a kultúrára vágyó embereknek egyoldalú negatív kritikai megközelítése nem tartható tovább. Nem arról van persze szó, hogy kritikátlanul vegyük tudomásul ezen a területen gyengeségeinket, hanem arról, hogy kritikánk az eddiginél jobban párosuljon azzal az elhatározással, hogy közös erővel törekszünk köz- művelődési gondjaink jobb megoldására. Azért is indokolt ezt hangsúlyozni, mert azok a mélyreható anyagi és szociális változások, melyekről az előbb szóltunk, nem hagyták érintetlenül a kulturális élet területét sem. Nehézségeink nagy része tehát gyors fejlődésünkkel párosul. Az persze igaz, hogy ezek a változások pozitív és negatív tendenciát egyaránt magukban rejtenek. Pozitív, hogy a magasabb kultúrszint, a rádió, a televízió széleskörben való elterjedése nagyban kiszélesítette az emberek látókörét, és jelentős mértékben segítette a szocialista gondolkodás formálását, szocialista rendszerünk vonzóerejét. Ugyanakkor negatív tudati hatás a szocialista kultúrától idegen nyugatimádat, a krimi-kultusz, a beat, sex, és sorolhatnánk még tovább. Az is tény, hogy a kulturális munkával szembeni elvárások, az igények sokkal gyorsabban növekedtek, mint kielégítésük lehetőségének megteremtése. Ez igaz általánosságban is, de különösen egyes tásadalmi rétegekre. Ezeket az ellentmondásokat a következő években fokozatosan fel kell oldani. A megoldás eredményes és járható útjának azt tekintjük, ha a közművelődéssel szembeni, helyenként és esetenként Konkrétan jelentkező káros passzivitást az eddiginél gyorsabb ütemben feloldjuk, és sikertelenségeink okát nem szűkítjük le a kultúr- munkások munkájának szűk körére. A párt, állami és tömegszervezeti vezetők szívére és lelkesedésére is számítunk a közművelődésben lévő gondjaink megoldása során; ma jobban, mint tegnap, és holnap jobban, mint ma. Minden réteghez szólni Közművelődési munkánk célja, hogy minden társadalmi réteg ízlését fejlessze, igényét növelje, de különösen nagy gonddal foglalkozzék a munkásokkal, a termelőszövetkezeti dolgozókkal, az ingázókkal és legfőképpen az ifjúsággal. Ez persze nem kizárólag közművelődési probléma, hanem fontos politikai feladat is, hiszen a munkás- osztály vezető szerepe erősítésének sajátos útja ez. A gondolatokban gazdag az utóbbi időben a művelődési szokásokban beállott változásokból eredő veszélyekre is felhívta a figyelmét. Arra tudniillik, hogy az elmúlt években a társadalom körében bizonyos mértekben csökkent az önképzés presztízse, az önművelés becsülete. „Számolnunk keli azzal a veszéllyel — hangsúlyozta az előadó —, hogy az emberek csak pasz- szív befogadókká válnak, s részvételük a szakkörökben és az öntevékeny művészeti csoportokban egyre inkább csökken. Ez pedig semmiképpen nem használ a közösségi nevelés ügyének.” A közművelődési munka tartalmáról alapvetően a következőkét szögezte le a pártbizottság osztályvezetője: „A pártos, a szocializmushoz hű közművelődési munkát igényeljük és fejlesztjük, hogy ezzel is emeljük dolgozóink szocialista gondolkodásának színvonalát. Szeretnénk hangsúlyozni: a kultúr- munkások és a kulturális fejlődésünkért valamennyire is felelősséget érző emberek nem elégedhetnek meg azzal, hogy dolgozóink mit látnak, mit hallanak, mit olvasnak. Ez csak az első kérdés és nem is a legfontosabb. A második és fontosabb, hogy hogyan látnak, hogyan hallanak az emberek vágyis mit ragadnak meg, milyen mélységben hatolnak a látottakba és hallottakba, mit tesznek abból magukévá.” Majd néhány olyan sajátos tendenciát sorakoztatott fel a beszámoló, amely a közművelődés jövőjének alakulására érzékeny befolyással lehet. Többek között, hogy a könyvtárak rangja az utóbbi időben jobban nőtt, mint az korábban tapasztalható volt. Vagy, hogy a jubelumi ünnepségek során a közművelődés részévé vált, szerves részévé a tömegpolitikai munka. Hogy például a forradalmi évfordulók hatására a múzeumok tevékenységében is pozitív irányú változások következtek be. A tendenciák számbavétele után Majoros elvtárs a közművelődés egyik sarkalatos kérdését, a kultúra és a politika viszonyát világította meg egyértelműen, mindenféle tévhitet és egyéb balga nézetet eloszlatva. Pártunknak egy politikája tan „Nem szabad szűkkeblűén értelmezni és értékelni a kulturális életet, de kötelességünk kritizálni azokat a kulturális rendezvényeket, amelyek nem a szocializmus irányába mutatnak. Nem mellőzhetjük tehát, hanem centrálisán kell kezelnünk a politika és a kultúra szoros kapcsolatát Abból az alapelvből indulunk ki, hogy pártunknak egy politikája van, és annak sajátos oldala a kultúrpolitika. Ebben a kapcsolatban viszont a politikának mindig primátusa van a kultúrával szemben. Tartalmilag a pártirányítás elve éppen úgy érvényes a köz- művelődésben, mint a társadalmi vagy gazdasági élet bármely területén. Azonban ez nem jelenthet parancsolgatást, nem jelenthet mechanikus műsorkijelölést. És a politika elsődlegessége nem kizárólag a megyei pártbizottság szintjén érvényesül, hanem minden kommunistának egyéni felelősségében és tevékenységében is kell, hogy megnyilvánuljon. A politikai felelősség semmivel sem kisebb a kulturális életben, mint a szocializmus építésének bármely más területén. Vissza kell utasítanunk minden olyan törekvést, mely a modernség álarcában jelentkezve próbálja kérdőjelzni politikai döntéseinket. Hibás álláspont ez, mert a politikai vonal, a szocialista hatalom senki számára nem kérdőjelezhető. És kénytelenek vagyunk vitatkozni az olyan nézettel is, amely arra hivatkozik, hogy a közművelődésben különös eszközökkel kell megmutatni az egyedit. Ebből a nézetből fakad, hogy gyakori a hibák egyoldalú művészi bemutatása, a pesszimista életszemlélet, a kiúttalanság ábrázolása napjaink szocialista viszonyai között. Felvetődhet persze egy kérdés; ki tudja jobban eldönteni a szocializmus igényét? A művészet-e, vagy a politika? Egyértelmű a válaszunk, és az az álláspontunk, hogy nyilván a politika, mert az képes ideált teremteni. A politikának kell tudni megmutatni azt az eszményit, ami felé törekszünk, és amit sajátos eszközeivel a közművelődésnek is szolgálni kell”. Szólt a továbbiakban az előadó arról a társadalmi felelősségről is, amelyet a közművelődés növekvő politikai tartalmú, szocialista eszmeiségű feladatai követelnek meg a kultúrmunkások- tól. Az előrehaladás kulcskérdéseként pedig éppen a közművelődési munka személyi feltételeinek javítását jelölte meg. Részletesen sorakoztatta fel az újabb feladatokkal járó újabb követelményeket, utalva a köz- művelődés erőinek koordinálására, összehangolására, kollektivitására. Feladatként jelölte meg a közművelődés hatókörének szélesítését és az öntevékeny művészeti mozgalom erősítését. Az előadás befejezésében a megyei pártbizottság osztályvezetője közvetlenül az aktívaülés résztvevőihez szólva az alábbiakat hangoztatta: — „Nem lehet, hogy ne találjuk meg a közönséghez vezető legjobb utat, és nem lehet, hogy azzal vigasztaljuk magunkat: ha a jelen nem is, majd a jövő megérti, amit tettünk. Szívünkkel és lelkesedésünkkel erősíteni kell magunkban azt a gondolatot, hogy a mi munkánk megrendelője a szocializmus. ☆ Dr. Majoros Károly előadói beszéde után hozzászólások következtek Móricz Béla, az MSZMP tiszafüredi járási bizottságának titkára elsősorban a közművelődési munka új formáiról, a művelődési házak közös fenntartásáról és építéséről, valamint a kulturális célokra fordított ösz- szegek koncentrálásának szükségességéről, rendeltetésszerű felhasználásáról beszélt. Budai Péter, a szolnoki városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője a kórusmozgalom biztató fejlődéséről számolt be. Felhívta a figyelmet a kórusok emberformáló, közösségteremtő szerepére és elítélte azokat, akik a közművelődésen akarnak takarékoskodni. Salánki Istvánná, a mezőtúri városi tanács népművelési felügyelője a közművelődés anyagi helyzetéről beszélt. Hivatkozott arra, hogy a művelődési házak igazgatóit gyakran saját meggyőződésük ellenére a pénzhiány kényszeríti rendezvénycentrikus szemléletre. Kovács Sándor, az MSZMP törökszentmiklósi járási bizottsága propaganda- és művelődési osztályának vezetője pedig többek között a pártalapszervezeteknek a közművelődést segítő munkájáról beszélt. Sándor József, az SZMT kulturális bizottságának vezetője a munka- és a műveltség összefüggését vizsgálta. Rámutatott, hogy a szakmai és az általános műveltség egyre kevésbé választható el. Szabó Ferenc, a törökszentmiklósi városi tanács népművelési felügyelője hozzászólásában többek között a szocialista brigádoknak a közművelődésben betöltött szerepéről, és a szocialista brigádok művelődésének segítéséről beszélt. Czakó Jánosné, a megyei tanács művelődésügyi osztály népművelési csoportjának vezetője a népművelők politikusabb továbbképzéséért szólt. Boda Mihály, a MÉSZÖV elnökhelyettese befejezésül a MÉSZÖV népművelést segítő munkájáról számolt be. A hozzászólások után dr. Majoros Károly összefoglalta a vita tanulságait. Az ak- tivaülés Zagyi János zárszavával ért véget. Téma: a kórházvezetés korszerűsítése Szimpózium Szolnokon A Magyar Kórházszövetség a kórházvezetési és szervezési szakbizottság közreműködésével tegnap délelőtt Szolnokon rendezte meg — a szakszervezetek székházában — szimpóziumát. A kórházvezetés korszerűsítése címmel. Az ország különböző egészségügyi intézményeiből, intézeteiből — csaknem háromszáz szöveségi tag és érdeklődő jelent meg. Ott voltak két tanfolyam hallgatói — az orvostovábbképző intéztben jelenleg tanulók, a vezetőnővérek továbbképzésen résztvevők — is. Részt vett a szimpóziumon dr. Aczél György, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője, a Magyar Kórházszövetség elnöke. Megnyitó beszéde után tizenhárom korreferátum hangzott el különböző témákban: Milyen elvtársaik vannak a kórházak dolgozóinak a vezetéssel szemben; melyek a kórház- igazgatás korszerűsítésének időszerű kérdései: hogyan valósul meg a kórházvezetés ég a társadalmi szervek együttműködése; a kórházvezető főnővér helye és szerepe a kórházvezetésben és ígv tovább. Az eladásokat értékes vita követte. A tanácskozás szünetében beszélgettünk az egy éve alakult szövetség ' munkájáról dr. Aczél Györggyel. — Milyen feladatai fannak a kórházszövetségnek? — kérdeztük. — Feltétlenül a továbbképzést, a korszerű intézeti munka megteremtését van hivatva segíteni. Ezért különböző munkacsoportjaink feldolgoznak egy-egy témát, s azokat ilyen szimpóziumon vitatjuk meg. Amikor szövetségünk létrejött — meg kell legyeznem, már az alakuló ülésünkön jóval többen voltunk, mint ahány résztvevőre számítottunk — három csoport látott munkához. Valamennyi csoportnak egy-egy kórházigazgató a vezetője, segítőtársai pedig azok. akik az intézetekben dolgoznak. — Eddig hány ilyen tanácskozásra került sor? — Egy szimpóziumot Budapesten tartottunk, témája a kórházélelmezés volt- Ez a szolnoki a második, témája mar ismert. Meg kell jegyeznem: ennek tartalma, hogy milyen elvárásaik vannak a betegeknek, a kórházak dolgozóinak az intézetek vezetőivel. az orvosigazgatóval, a gazdasági, a műszaki vezetőkkel. a főnővérekkel szemben. Vagyis röviden: milyennek kell lennie a korszerű kórházvezetésnek, a harmadik tanácskozásunkat ősszel tartjuk majd SzeksZárdon és talán jövő év tavaszán a negyediket Szombathelyen. — Mérhető már, hogy mennyire eredményesek ezek a témafeldolgozások, tanácskozások? — Igen. mert mindazok, akik részt vesznek egy-egy ílven összejövetelünkön, a hallottak alapján megpróbálnak már saját hatáskörükben is módosításokat eszközölni pl. most a korszerű kórházvezetés érdekében. Szövetséginknek azonban van egv másik feladata is: éppen a feldolgozott anvagok alapján mi teszünk javaslatot a minisztériumnak különböző, például szervezési vonatkozásokban módosításokra. Programunkat egyébként is egyeztettük az állami vezetés egészségügyi programjával. — Sok tania van már szövetségüknek? — A beléoés önkéntes. Eddig a kórházak egvharmada lépett be szövetségünkbe. — mondotta befejezésül dr. Aczél György. V. V. Elsősegélynyújtók a rajtnál A Magyar Vöröskereszt megyei vezetőségének szervezésében tegnap délelőtt a szolnoki járműjavító vállalat tiszaligeti üdülőjében került sor a középiskolások megyei jubileumi elsősegély- nyújtó versenyére. A mezőtúri Teleki Blanka gimnázium és közgazdasági szakközépiskola, a kisújszállási Móricz Zsigmond gimA_ lendületes, fegyelmezett és magasszínvonalú versenyt a szolnoki 605-ös Ipari Szakmunkásképző Intézet kettes számú csapata nyerte. Nagyszerűen mutatkoztak be első versenyükön az intézet diákjai. Megérdemelték az előkelő helyezést és az azzal járó jutalmakat: a megyei Fehér kötések kerülnek a „sérült" testrészekre názium és szakközépiskola az újszászi általános iskola és gimnázium, valamint a szolnoki Verseghy gimnázium egy-egy, a Varga Katalin gimnázium és a 605-ös Ipari Szakmunkásképző Intézet pedig két-két csapattal állt rajhoz a versenyen. Vöröskereszt serlegét, a szép- irodalmi könyveket és azt a lehetőséget, hogy júliusban ők képviseljék megyénket az ötnapos nemzetközi táborozással egybekötött elsőse-; gélynyujtó versenyen, Fóton,