Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

1971. május 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A SZOLNOKI KULTURÁLIS HETEK NYITÁNYA Katonai Főiskolák és Tanintézetek IV. Országos Fesztiválja Szolnokon A „Kilián” spirit u álc együttese A képrögzítőbe épített te­lefonon a londoni diszpécser jelentkezik: „Adom a vona­lat Moszkvának!” — mond­ja, és máris konferálja a kép tartalmát, a tekercs út­jára indul s a vonalkákból körülbelül 13 perc alatt ki­alakul a' kép a három aszt­ronautáról: Satalovrói és társairól. Bizonyára feltűnt az olva­sónak, hogy néhány nap óta lapunkban megnövekedett a világ legfrissebb, legizgalma­sabb eseményeiről készült fotók száma. Mindazok a ké­pek, amelyek a Télefoto — AP — MTI — KS jelzéssel jelennek meg a lapban, az említett módon — a tenge­rentúlról tengeralatti kábe­len, az európai kontinens kü­lönböző pontjairól pedig vo­nalon — érkeznek. Két évvel ezelőtt a Köz­ponti Sajtószolgálat a me­gyei napilapok megbízásából bérbevette az Associated Press képügynökség faximi- le típusú képrögzítőjét, a te­lefaxot. Ezen a készüléken a London—Párizs—Frank­furt—Zürich—Bécs vonalon keresztül jutnak a képek — naponta mintegy hatvan — Budapestre, a központi Saj­tószolgálathoz. A megvei lapok és a világ kép- ügynöksógei A Központi Sajtószolgálat ezekből, továbbá a Foto In­ternational és a UPI képügy_ nökségek kollekciójából vá­logatja össze a megyei lapok számára a külföldi fotók vá. Lisztekét. A képek egyrésze, különösen azok, amelyek éi- szaka. vagy a délelőtt; órák­ban érkeznek, gyorspostával jutnak a szerkesztőségünkbe, a késő délután érkezők pe­dig — legyenek azok hazaiak vagy külföldiek most már a mj szerkesztőségünkbe is — kén távírón. A képtáviró a szerkesztőség technikai kor­szerűsítésének egyik rendkí­vül fontos eleme, hiszen ez­által lapunk bekapcsolódik a világ nagy képügynöksé- geínek vérkeringésébe. A korszerűség egyik fő­jellemzője a sajtóban ma a frisseség. Nem elegendő te­hát csak a telex-gépeinkkel bekapcsolódnunk a világese­ményekről tudósító, a hírek ezreit ontó hírügynökségek hálózatába; _ mindehhez ma már szorosan hozzátartozik az események gyors képi il­lusztrálása is. Ezt a célt szol. gálja a képtáviró, illetve a telefax. A Központi Sajtószolgálat képrögzítőjén a világ legkü­lönbözőbb részein történt eseményekről, az eseménytől számított egy, másfél órán belül, sajtóban történő köz­lés céljára alkalmas képeket kapunk. Hogyan születik a tolefoto? Hogyan történik ez? — kérdezheti az olvasó. A kép­rögzítő automatikus készülélv, s nem igényli, hogy a kezelő- személyzet állandóan 'figye­lemmel kísérje; így éjjel is működik- a faximile típusú képrögzítőt olyan képek véte­lére tervezték, amelyek tele­fon-vonalon (megfelelő át­alakítás esetén rádión) vett jeleket használhat fel. A gépben egy nagy tisztaságú aeéiírőél és forgócsavar kö­zött egv elektro-érzékenv pa_ pír halad, állandó sebesség­gel. A csavarvonal érintkező pontián áram folvik a natú­ron keresztül, s így kémiai reakció jön létre, am; a pa­pírt elszínezi. Ennek az el­színeződésnek a mértéke az árami nagyságától függ; az áram nagyságát pedig a vo- kalon vett -jel vezérli, Tehát papír mozgása együttesen hozzák létre a metszéspont­ban a papíron a vízzsintes sorokat- Vagyis ahol az áram keresztülfolyik, egy jel jön létre és így épül fel a kép. A gép egyébként színes fo­tók továbbítására is alkal­mas. természetesen színele­mekre bontva. A képeket most már a me­gyei lapok szerkesztőségeibe kell eljuttatni. Ez pedig úgy történik, hogy a Központi Sajtószolgálat és valamennyi képtáviróvai rendelkező me­gyei lap szerkesztősége egy- időbe-n postai telefonvonalon — erősítő közbeiktatásával — kapcsolatot létesít. A köz­pontban a matt papírszala­gon érkezett képeket repro­dukálják és a reprodukált fényes képet egy Neva-rend- szerű szovjet adóberendezés hengerére erősítik. A gép fo­tocellájára eső változó fény­erő, változó erősségű elek­tromos jeleket hoz létre. Az í£y nyert jeleket azután te­lefonvonalon továbbítják. T elefon vonalon érkezik A megyei lapolt szerkesz­tőségeibe — tehát a vevőol­dalon — minden este hétkor megélénkül az élet. A vevő­állomás kezelője bejelentke­zik a diszpécsernél s a tó­nusegyeztetés után felhang­zik a központban a diszpé­cser hangja: Halló szerkesz­tőségek! Indul az adás! Lapunk szerkesztőségé­ben, szintén a posta közbeik­tatásával, a jeleket felerősí­tik, ezekkel egy lámpa fé­nyét vezérlik. A képről visz- szaverődő váltakozó erőssé­gű fényerő szintén elektro­mos jelekké alakítható, az elektromos jelek pedig visz- szaalakíthatók képpé. — Az adásidő előtt és után az adó, illetve a vevőkészüléken lé­vő telefonon keresztül a két állomás kapcsolatban van egymással­A szerkesztőségünkre ez­után az a feladat hárul, hogy a negatívot kiszerelje, 2—3 perces hívás után előtűnik a pozitív kép, amit csak meg kell szárítani. Az ügyeletes szerkesztő megállapítja, a kép méretét s máris továb­bíthatja a nyomdának, hogy A rádió kabaré- színhaza Az esedékes kabaréműsor ebben a hónapban hétfőről az ünnep estjére került, fő- műsorként. Ez, ha úgy tet­szik, már rangot is jelent. Jelenti azt, hogy a közönség megszerette ezt a vidám csipkelődő, sok nevetést ígé­rő, tartalmas műsort. Érdekes, hogy a kabaré, talán éppen ebben a ha­vonta jelentkező műsorban egy új, a régi formákkal csak itt-ott rokon útra tért. Egyre kevesebb a jelenet, a hagyományos forma, a hang­súly eltolódik a beszélgetős, könnyed, szinte improviza- tív műsorformákra. Nem véletlen, hogy a má­jusi kabaré szóvivője ismét Radványi Barna- Jellegzete­sen ízes, majdnem népies beszédmodora, mindig élce­lődésre hajló hangvétele tetszik a közönségnek. „Szó­vivő”-társaival együtt olyan konferanszié modort honosí­tottak meg, mely nem tö­rekszik feltétlen görcsbehú­zó nevetést ingerelni, nem viccek sorozatát fűzi egybe hanem inkább elbeszélget velünk.. ' Már a múltkori adásban sikere volt a nyilatkozat­paródiáknak, most Bárdi György tolmácsolásában egy filmfesztiválról és egy tár­latról hallhattunk. Az utóbbi volt a jobb. Mert míg a filmfesztiválról egy gügye- ráki hangvétellel nagyon sok közhelyet mondott el, addig a tárlatról nyilatkozó figurában olyan jellegzetes alakot formál meg, mely­nek affektáló modora, ké­nyeskedése, rádióból, tévé­ből, sajnos ismert. A „Kicsuda-micsuda”, no­ha most is ügyes, ötletes volt, kissé hosszabbra nyú- lott a kelleténél, igazolva azt, hogy nem mindig sze­rencsés a bevált jó ötletet saját keretein túl nyújtani. Jenő—Lujza kettőse azt adta, amit megszoktunk tő­lük. Amivel most talán több: Komlós János új, öt­lete, az önparódia, mely mind a saját, mind Major Tamár esetében bizonyította, hogy olyan új lehetőség, olyan új szín, mellyel eddig szinte nem találkoztunk. Fenyvesi Gabi és Angyal János paródiája a rádió ka­baréról nehezen indult, s később is inkább a parodi­záló jókedv és a jó utánozú- készség, mint az ötletesség segített. A műsor koronája ismét a hónap hírei sorozat volt, melyben Komlós János, Ősz Ferenc, Mikes György. So­mogyi Pál, Gedeon Pál. Pe- terdi Pál fűztek gondolato­Erősen megnövekedett né­hány napra a keresztcsíkos váll-lappal díszített egyen­ruhát — a tiszti, tiszthe­lyettesi növendékek jellegze­tes formaöltözete — viselő fiatalok száma Szolnokon. * Három katonai főiskola, a két vendég: a Kossuth La­jos és a Zalka Máté, a ren­dező Kilián György nevét viselő, valamint az egyetlen tanintézet, a békéscsabai Központi Tiszthelyettesi Is­kola negyedik alkalommal találkozott, hogy bebizonyít, sák újra: leendő tisztjeink és tiszthelyetteseink nem csu­pán a haditudományok elsa­játítása területén kiválóak, katonai jártasságuk mellett szeretik és értő gonddal mű­velik az öntevékeny művé­szeti mozgalom majd vala­mennyi ágát. Két nap — május 1-én é® 2-án — benépesült a Ságvárj művelődési központ színpadi dobogója; csoportok, szólis­ták váltogatták egymást. A nézőtéren «pedig: százak iz­galommal szorongtak. Sűrűn csattant a taps, gyakori volt az ismétlés, a ráadás — a közönség szívébe fogadta a fesztivált. Fergeteges és toborzó Elsőként a Kossuth Lajos Katonai Főiskola képviselői léptek dobogóra. A vegyes­kar előadásában megnyitó­ként elhangzott két Balázs Árpád feldolgozás és Bárdos Dana-danája megfelelő volt. A „Ritmus koktél” — Lavina tánczenekar, modern tánckar és a szólisták — erősen kö­zepes, viszont két szellemes szatirikus összeállítást lát­tunk, s ami külön öröm, a téma: a mai katonaélet. Meg­lepően egyéninek, sajátosnak hatott a „Carmina Burána” című középkori diákpamflett előadása, néhány egészen „profi” megoldással. A be­mutató kétségkívül legjobb része a néptánc együttes és különösen Aradi Tamás sízólótáncos volt. Előadásában Béres András Toborzőja megérdemelten nagy sikert aratott. Mellesleg dolgozgatunk A fesztivál meglepetése a Zalka Máté Katonai Műsza­ki Főiskola szereplése. Mű­soruk kitűnően szerkesztett és nagyszerűen megvalósított összeállítás. „Egy bolygó nem tér vissza” címmel névadó­juk emlékének áldoztak a megnyitó irodalmi színpadi •bemutatóval. Ügyes a „Tar­ka forgó” című népi játék is, de legjobban a „Melles­leg dolgozgatunk” szatíra sikerült. Kaméleon Az elmúlt időszakban ön­magához képest talán a bé­késcsabai Tiszthelyettesi Is­kola fejlődött a legtöbbet. Méltó partnere lett a három főiskolának. Vegyeskarában — melyet a fnezőtúri Kávási Sándor vezényel — ott éne­kel a híres Csordás-ikrek közül az egyik fiú. Színját­szói merész tervet valósítot­tak meg, Csehov „Kaméleon^ című egyíelvonásosa szere­pel műsorukon. Igaz, itt van még bőven javítani való. A „Kék csillag” együttes igazi értékét az erősítési problé­mák miatt nehéz lenne meg­állapítani, egy biztos, a szó­listák Rattai József kivételé­vel gyengék. In memóriám Fodqr Ferenc Valamivel részletesebben a rendező Kilián György Re­pülő Műszaki Főiskola pro­dukciójáról. Örömmel nyug­Az V. Szolnoki Kulturális Hetek keretében vasárnap Szolnokon a Ságvári úti ál­talános iskola aulájában rendezték meg a Szolnok megyei úttörő kórushang­versenyt. A járási-városi versenyek legjobbjai közül tiz kórus vehetett részt a bemutatón. Futaki Piroska, a KISZ me­gyei bizottságának munka­társa megnyitójában utalt arra, hogy az ének, a zene át meg átszövi az úttörőéle­tet, színesebbé, hangulato­sabbá teszi a csapat munká­ját, vonzóvá az ünnepeket és vidámmá a hétköznapokat. Mint ismeretes az úttörő- mozgalom az idén ünnepli fennállásának 25. évfordu­lóját. A vasárnapi hang­versenyen az évfordulóra is emlékeztettek a kórusok, el­sősorban a műsorukba ikta­tott úttörődalokkal. Jó úton haladunk A tíz kórus bemutatója után Csorna Kálmán, a vá­rosi tanács eb löké jogos elé­gedettséggel állapította meg, hogy jó úton halad a kórusmozgalom Szolnok me­gyében. Ezt nemcsak a kó­rusok számának gyarapodá­sa jelzi, hanem elsősorban Kulturáltságuk, bemutatóik művészi színvonalának egyenletes fejlődése. A zsűrinek ki kellett vá­lasztania azt az énekkart, amelyik július 9—10—11-én Veszprémben képviseli a megyét a III. Országos Út­törő Nagykórus Fesztiválon, tázluk, hogy regi rangjához, a hagyományokhoz híven szerepelt ismét, sőt talán ezúttal jobban is. Igaz. a kezdet nem sok jót ígért. Zakar Sándor formán alul szavalt, a trombita-hármas pedig úgy érzem, még nem volt eléggé színpadérett. Az „In memóriám Fodor Fe­renc” című dokumentum­játékkal aztán végre bein­dult a gépezet. A fiatalon hősi halált halt pilótáról szóló bemutató, nyugodtan mondhatom: a fesztivál leg­nagyobb eseménye. Egyed Ferenc, Bartók „Allegro barbaró”-jának megszólalta­tása egy klasszissal maga­sabb osztályt is bőven elbír. A siker szárnyakat adott a többieknek. Remekelt a Ha­lász István vezette vegyes- kai-, és kitűnő volt a folklór összeállítás is. Sajátos színt képviselt a Bujdosó Imre vezette vokálegyüttes és végre egy jó tánczenekar. Böröczky József paródiája után percekig nem szűnt a tapsvihar. ■fr Hétfőn este — lapzártakor — a Szigligeti Színházban a ftesztivál legjobb csoportjai és szólistái részvételével nagysikerű gálaestet rendez­tek. H. D. Balázs Árpád, a zsűri el­nöke elmondotta, hogy a bemutatott műsorok alapján három kórus közül kellett választaniuk- A mezőtúri városi úttörő énekkar, a kisújszállási Kossuth Lajos úti általános iskola és a szolnoki Kassai úti általános iskola megközelítően azonos színvonalú produkciót mu­tatott be: 4 mezőtúriak utaz­nak Veszprémbe A zsűri végül a mezőtúri városi énekkar bemutatóját ítélte legjobbnak. Kávási Sándor kórusa túri népdal­csokrot adott elő, majd Bar­tók Jószágigéző és Balázs Bölcsődal című művét éne­kelte. A sikert elsősorban a népdalcsokorral érték el. Balázs Ái-pád értékelésében többek között elmondotta, hogy Szolnok megyében a mezőtúriak különleges, he­lyi sajátosságot tudnak pro­dukálni a népdaléneklésben. Dicsérte a Bartók-mű tiszta, harmonikus előadásai, és a két szólista szép éneklését is. Utalt arra, hogy nagy fel­adat előtt áll a mezőtúri kó­rus, hiszen az ország legjobb úttörő énekkarai között kell képviselnie a megyét, az egész ország nyilvánossága előtt mivel a veszprémi fesztiválról a rádió és a te­levízió is Közvetítést ad. A kórus azonban képes arra, hogy jól szerepeljen, külö­nösen, ha szorgalmas mun­kával tovább csiszolja, ala­kítja műsorát. I>. A, , elkészíthessék a klisét. kát, jobbnál-jobb ötleteket egymásba. — trömböczky — Érkeaik a kép x saerkebziósé gba Á telefontól a telefaxig A kép útja az eseménytől az olvasóhoz a csavarvonal forgása és a Kórushangverseny

Next

/
Oldalképek
Tartalom