Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-15 / 113. szám

1971. május 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tisztesség hétköznapjai A szakszeivezeti könyvtárak helyzete megyénkben Alig néhány héttel a Verseghy Ferenc megyei könyvtár összefoglaló jelentése után — melyet „Beszélnek a számok” címmel ismertettünk — újabb hasonló értékelés látott nap­világot, ezúttal a szakszervezetek megyei tanácsának elnök­ségi ülésén, ahol egyik napirendi pontként a szakszervezeti könyvtárhálózat helyzetéről szóló beszámoló szerepelt. A szak- szervezetek megyei tanácsának elnöksége legutóbb 1968-ban foglalkozott e témával, s akkor meghatározta azokat a leg­fontosabb feladatokat, melyeket a könyvtári munka haté­konyságának növelése érdekében elvégezni szükséges. Az el­telt három év elegendő időnek tűnik az újabb ellenőrzés megtételéhez. Beszélnek a számok A fizetésnap egy kicsit a lótás-futás ideje is az asszo­nyoknak. Ilyenkor hosszab­ban időznek a boltok pult­jainál. Sokan apró-cseprő dolgokat ilyenkor vásárolnak meg egy egész hónapra. Az a kétgyerekes asszony is így szokta, akiről az első történetem szól. Helyeseb­ben nem is róla. Az ő ese­téről. Mosószereket, szappant, cukrot, lisztet vett a nagy Csemegében, a Kossuth té­ren. Sietett. Aznap még mos­ni akart, meg jó vacsorát főzni a gyerekeknek. A pénztárnál ötszázassal fizetett. A számláján csak nyolcvanegynéhány forint volt. Elkapta a visszajáró forintosokat, gyorsan pénz­tárcájába gyűrte a tízest és már rohant is tovább. Ketten szaladtak utána. A pénztárosnő, meg egy fiatal fruska. Jaj, azt mondják, csak el ne menjen már így. Hiszen ötszázassal fizetett. Négy pirosat nyomtak a ke­zébe. Négyszáz forint nagy pénz egy bolti pénztárosnak — s legalább annyira nagy két gyerekét egyedül nevelő asz. szonynak. — Majdnem elbőgtem ma­gam örömömben — mesélte még pár nappal is az eset után. Olyan jó dolog az ilyesmi, olyan tisztességes. 1 Nemszeretem az üzlet szót. Van benne valami, ami ma­radi. ósdi. A múlt héten mégis megvádoltam Terikét, a Temető utcai kis fodrász- üzlet vezetőjét. Persze vic­cesen. Azt mondtam neki, rontja az üzletet. Dehát ez tulajdonképpen elismerés volt. Hajamat csavargatta, ami­kor bejött egy asszony. Egy­szerű, munkásasszony mon­danák, akik szeretik ezt, elő­szeretettel mondják. Leg­alább úgy, mint egyik kül­földi tévé tudósítónk az „ut­ca emberét”. Mindkettőtől esz a méreg. Szóval, bejött egy asszony. Megállt Tériké mellett, s el­panaszolta nagy baját. Nincs még negyven éves se, s oly­annyira őszült, hogy férje ráparancsolt: festesse be a haját, ö el is ment, egy má­sik fodrászhoz. Levette a fej­kendőjét. Szép, sötétbarna, fényes, jól fésült haja volt. Tegnap estet festették. Ma reggel, hogy a tükörbe né­zett, megijedt, ö mindig vi­lágosbarna volt, neki ez nem tetszik. Sajnálja a pénzt, de inkább újfent festetni akar. Világosabbra, mint1 az igazi volt. Tériké szakértő szemmel vizsgálta meg a másik fod­rász munkáját. Aztán azt mondta: — Tessék elhinni, hibát­lan, szép festés ez. Friss még, egy-két mosás után úgyis világosabb lesz. Aztán ha én most világosabbat ke­nek rá, az bizony csúnya lesz. Még az is megtörténhet, hogy tarka lesz a haja. Nem ajánlom a festést, két nap alatt kettőt. Aztán miért fi­zessen megint egy ötvenest. Barátkozzék meg vele, s egy jó hónap múlva bárkinél fes­tet újra. mondja, hogy vilá­gosabbat kér. Az asszony nézte magát a tükörben. Én Terit bámul­tam. Ilyet még nem hallot­tam. Az asszony búcsúzott. Az ajtónál visszafordult: — Köszönöm, nagyon szé­pen. Ügy látszik, vannak rendes emberek! 2 Jó öt éve már. hoev ear Martfűhöz közeli kis község­ben csúnya gyilkosság tör­tént. Egy fiatalember, a Ti­sza Cipőgyár dolgozója meg­ölte fiatal szép feleségét, Aztán végzett önmagával is.. Családi dráma — megírták az újságok. Azt is, hogy alig hároméves kisfiú maradt ár­ván. A temetésen sokan voltak. A gyáriak köziül is. Különö­sen az asszony műhelyéből. Látták a gyereket, aki távol a szülők közös sírjától értet­lenül nézte, mint zokognak nagyszülei. Abban a műhelyben dol­gozott a gyár legjobb szocia­lista brigádja. Jól ismertem őket. Egyszer szóltak, men­jek el már velük a kis ár­vához, Ferikéhez. — Ahhoz, akinek az apja..., Pedállal hajtható kisautót vittek, cukrot, csokoládét. A gyerek beleült az udvaron, simogatta, örült neki. Aztán megszólalt: — Édes ígérte mindig, — hogy vesz nekem ilyet. Pár nap múlva kockásir­kát mutatott a brigád. Nem emlékszem pontosan a fogal­mazásra, de a lényegre igen. A Petőfi brigád, együtt a műhellyel patronálást vállal az árva sorsáért. Minden hó­napban, a fizetésnapján kis perselyt tesznek a műhely- írnok asztalára. Ki-ki bele teheti pár forintját. Abból lesz Ferikének karácsony, — húsvéti nyuszi, játék, egy- egy ruhadarab. Az is ott volt, hogy bárho­vá, bármelyik másik mű­helybe is helyezik, aki belép a patronálok sorába, felelős­sége nem szűnik, míg a gye­rek fel nem serdül. Ha jól meggondolom, an­nak a gyereknek pedig nem is lenne minderre nagy szük­sége. Arvasegélyt visz az el­árvult házhoz minden hónap­ban a postás. Azok az emberek ott « műhelyben nem dúskálnak a pénzben. Gyerekük, csa­ládjuk is van. És mégis úgy örülnek, ha a nagymama olykor műszak­kezdéskor beviszi a gyárka­puig a kis Ferit. 3 A mérnökházaspár vörös diplomával érkezett a gyár­telepre. Meg két bőrönddel. Az volt mindenük. Fiatalon, nagyon fiatalon kötötték ósz- sze életüket. A gyárban örültek nekik. Kevés errefelé a mérnök, még kevesebb az olyan, aki külföldön végzett, s kiváló papírokkal jön haza. Abban az időben épült fel az első mémökház a gyári lakótelepen. Szép, három­szoba összkomfortos lakások voltak azok. Vidéken adni kell, segíteni kell a letele­pedő fiatalembereknek, hi­szen kapós manapság a kép­zett ember, mint a cukor. Az egyik szép lakást meg­mutatták a házaspárnak. — Nézték, méregették, nem szóltak sokat. Másnap az ifjú ember be­jelentkezett az igazgatóhoz. — Mi nagyon az élet ele­jén vagyunk — mondta csep­pet sem szégyenkezve. — Megnéztük azt a lakást, ami a miénk lehetne. Csakhogy nekünk az sok, nagy. Hirte­len még berendezni sem tud­nánk. Ha lesz is pár éven belül egy gyerekünk, nekünk akkor is elég egy kisebb la­kás. Körülnéztem a gyárban. Sok a nagycsalád, sok a la­kásra váró. Adjanak nekünk, kérem egy kicsit. Ezt a szé­pet. újat meg egy nagy csa­ládnak. Biztosan van rá sok igény... 4 Semmitlen, pályakezdő fia­tal nő. Amikor megtudta, hogy ezerhatszár forint lesz a gyakornoki fizetése, örült. Ennyire sem számított. Először sokan megszólták a szefenysége miatt. — Azt mondták rá, igénytelen. Egy kék köpenyben járt dolgozni, haiát egyenesre vágatta, s egy csattal megtűzte. Nem •öltözött jól é$ az első évben még egy kéthetes üdülésre sem futotta a pénze. Eltelt egy, két év, s már több lett a pénze, jóval több, mint kezdetben. Megmaradt mégis annak, ami volt. Egy­szerűnek, szerénynek. A szorgalma, a munkája viszont példás volt. Szerették társai, tisztelték nemcsak a tudását, a segítőkészségét is. Tegnapelőtt a gyárkapu előtt borítékos sorsjegyet árult egy öregember. A kol­legái megálltak, vették — várták a szerencsét Rábe­szélték. ugyan játsszon már egy kicsit. Nem nagy pénz négy forint. Kért egyet. Húszezer fo­rintot nyert. Amikor megkérdezték, mit kezd a hirtelen jött gazdag­sággal, nagyon halkan annyit mondott: — A felét aszüleimek kül­döm azonnal, ök taníttattak, mindent nekik köszönhetek. Eddig is küldtem minden hó­napban amennyit tudtam. — Ennyit még soha, s tán ha a szerencse nem ér, nem is tudtam volna. — Ügy ölül majd az édesanyám. Azt mondják, ott a gyár­kapuban ölelték, csókolták a kollegái. — Olyan fiatalok, mint ő. Ügy szeretem ezeket a hét­köznapi, látszólag jelentékte­len dolgokat. Nagy változást bizonyítanak. Az emberét... Sóskúti Júlia Hallottam egy párbeszédet Két barátnő beszélget. Az egyik úidonsüli feleség, a má. sik viszont már a második „rabigában” nyög: Az újdonsült: — Nagyon boldog vagyok. A férjem rettenetesen ren­des fiú- Nem iszik, nem ha- muz a szőnyegre, és ráadá­sul öcsinek becéz. — Hogy? öcsinek? Ilyet még nem is hallottam. Saj­nos én még mindig állat vagyok. — Micsodaaa? Állat? — Az. Az első férjem cicu* kámnak becézett, a második, nak meg nyuszikám vagyok. Nincs szimpatikusabb és egyben sajnálatra méltóbb hölgy cégünknél Másenyká- tól. Másenyka, Boldunov osz­tályvezető kartárs titkárnő­je, s szája, ahogy mondani szokták, állandóan sírásra áll. Ha csak eszembe jut ho­gyan gyötrik nap-nap után Másenykát a főnököt váró kitartó ügyfelek, meg a fül­siketítő telefoncsengetések, már borsódzik a hátam. Va­lamennyien pontosan tudni akarják, hol van főnökünk, mikor jön vissza, mikor fo­gad a szobájában. — Honnan tudhatnám? — hajtogatja majdnem sírva Másenyka. — Nekem nem köteles jelenteni, hogy hova távozik, és meddig tartózko­dik szobán kívüL A várakozástól feldühített emberek figyelembe se véve Másenykát, hol óvatosan, hol durván kopognak a főnök ajtaján. — Ej, ej, — fakadtam ki látva Másenyka kellemetlen helyzetét. — Hát meddig me­het ez így? v ...... Nos, itt is beszélnek a szá­mok. Megyénk szakszerveze­ti könyvtárainak — egy köz­ponti, két körzeti, harminc önálló és százhat letéti — összállománya 174 122 kötet könyv. A beiratkozott olva­sók száma 14 649, a kölcsön­zött kötetek száma pedig 248 212. Megállapítható, hogy szinte kivétel nélkül minden mutató jóval az országos át­lag alatt van. Döntő változás nem történt. A miértre rend­kívül egyszerűen lehet vála­szolni. Az 1968. évben meg­határozott feladatok végre­hajtása a megfelelő objektív feltételek szinte teljes hiá­nya miatt lehetetlen volt; A fejlődés gátja Kezdjük a szolnoki köz­ponti könyvtárral. Munkája kettős. Feladata egyrészt a központi szerzeményezés, a leltározás, a katalogizálás végrehajtása, bibliográfiák összeállítása és kiadása, másrészt a hálózat szakirá­nyítása, a rendszeres letéti cserék biztosítása, a könyv­tárosok politikai, szakmai képzésének, folyamatos tájé­koztatásának koordinálása. A könyvtár ezt csupán rész­ben tudja megoldani. A je­lenlegi személyi, elhelyezési, raktározási gondok a továb­bi fejlődést lehetetlenné te­szik, a költségvetési mutató­számok, a hiányos és szegé­nyes technikai felszereltség pedig majd minden kezdemé­nyezést megakadályoznak. Kevés a körzeti könyvtár Ugyanezek a problémák érződnek a hálózat majd va­lamennyi könyvtárának munkáján. A két körzeti könyvtár bizony egy ekkora megyének nagyon kevés; az önállóak közül jónéhány megérett már a vissza soro­lásra, a letéti könyvtárak helyzete pedig egyszerűen si­ralmas Mint Cseppentő Mik­lós, a központi könyvtár ve­— Mi? — mondta szinte sértődötten Másenyka. — Hát ez az egész komé­dia. A kapitalistáknál nincs ilyen. Erről már a mi saj­tónk is írt! Ott a titkárnő mindig tud mindenről; „Smith úr tanácskozáson van. Tizenegy óra, nulla nul­la perctől fogad. Ha nem al­kalmas az időpont, akkor ez­zel a problémával forduljon Johnson úrhoz, harmincket- tedik emelet, első ajtó bal­ra.” így megy ez ott, Marja Pavlovna! Ez módfelett megtetszett Másenykának és a következő reggel megállította a szobá­jából távozó Boldunovot. — Pjotr Szergejevics! — mondta. — Kérem egy percre a türelmét. — Miben állhatok rendel­kezésére? — kérdezte látható elégedetlenséggel Boldunov. — Nem tudná velem közöl­ni, hogy mikor jön vissza? Annyian keresik és nem tudok nekik mit mondani. Ez nekem nagyon kellemet­len. Ez sehogy sem esik egy­zetője mondta szóbeli kiegé­szítésében; gyümölcsládától a padlásig mindenütt megta­lálhatók a könyvek, állapo­tukról pedig jobb nem be­szélni. Rendkívül sok gondot okoznak maguk a könyvtáro­sok is. Bizonyításként elég legyen megemlíteni, hogy kétharmad részük semmiféle könyvtárosi képzettséggel nem rendelkezik, majdnem felének pedig még érettségi­je sincs. A legtöbb helyen egész egyszerűen nem beszél­hetünk tervszerű, tudatos ol­vasónevelésről, de még bár­miféle rendszerességről sem. A megye ismeretterjesztő folyóirata reménytelen ver­senyfutásban van az idővel) Nemrég jelent meg az 1970. decemberi szám. Szerencsére ez alkalommal a késői megjelenés keveseb­bet ártott a cikkek időszerű­ségének. Az MSZMP X. kongresszu­sa ugyan november végén fejezte be munkáját, de ha­tározataival hosszabb időre szabta meg ' feladatainkat. Soós István cikke „Tovább a lenini úton” a kongresszus határozatainak végrehajtásá­ról, az időszezrű feladatokról szól, ezért változatlanul idő­szerű. Mohácsi Ottó a megye me­zőgazdasági szövetkezeteinek a gazdaságirányítás új rend­szerében bekövetkezett fejlő­déséről ír. Cikke elsősorban a szakembereknek szól, de sok érdekes adata és megál­lapítása a laikus olvasónak is sokat mond. A tavalyi árvíz mindnyá­junk számára emlékezetes eseményeit foglalja össze He­gedűs Lajos „Az árvízvéde­kezés a Közép-Tiszavidé- ken’’ című cikkében. ' Egy másik cikk is foglalkozik a Tiszával. Dr. Uherkovich Gábor A tiszai vízgazdálko­dás vízminőségi és hidrobio­be a nemzetközileg ismert játékszabályokkaL Boldunov gondolkodóba esett. Ö sem akart elmarad­ni a nemzetközi színvonal­tól. — Nagyszerű ötlet, — mondta. — Tíz óra harminc­kor itt leszek. Másenykát heves öröm fogta el. — A főnök tíz harminckor fogadja önt, —- mondta a telefonba. — El ne késsen! — önt pedig — mutatott az előtte állóra — tíz óra ötvenkor! Az időpontokat a naplójá­ban is rögzítette. Ez a pon­tosság az eszelősségig lázba hozta az embereket, és per­cenként nézték órájukat. A félfogadás idejére a várószo­ba úgy megtelt emberekkel, hogy a csillár együtt tán­colt lélegzetükkel. Másenyka a naptárt néz­te és hatalmas cseppekben hulltak a könnyei. Boldunov nem volt sehol! Na várj csak, kutyaházi — gondoltam magamban, és el­indultam keresésére. Nagy hévvel tártam ki a főnök Mindezek egyértelműen azt jelentik: az egyes üze­mek, vállalatok szakszerve­zeti bizottságainak felelős vezetői még mindig nem ér­zik szívügyüknek saját könyvtáruk sorsát, a így a dolgozók oktatását, nevelését sem. Szerencsére a szakszerve­zetek megyei tanácsa elnök­ségének tagjai megfelelő je­lentőséget tulajdonítanak az ügynek. Ezt tükrözte vala­mennyi hozzászólás és végül a józan, reális határozat is. mely egyértelműen megálla­pítja; megyénk könyvtárai­nak munkáját olyan színvo­nalra kell emelni« hogy az kapcsolódni tudjon az álta­lános szakszervezeti agitá- ciós-propaganda és kultur- munkához, s ezáltal a szak- szervezeti nevelő munka bá­zisává, váljék. Reméljük, hogy a követke­ző értékelés időszakában er­ről adhatunk számot majd. H. D, lógial problémái című írása, a környezetvédelem egyik igen fontos kérdését, a folyó­vizek tisztaságát vizsgálja. A konkrét Szolnok megyei helyzet és a következő évek tervei alapján figyelmeztet a tennivalókra, amelyek nél­külözhetetlenek a Tisza tisz­taságának megőrzése érdeké­ben. Igen érdekes adalékokat tartalmaz Féja Géza Bányai Koméiról szóló előadása, amely tavaly ősszel Tisza- földváron hangzott el a köl­tő életét és munkásságát be­mutató kiállítás megnyitása­kor. Féja Géza rövid áttekin­tést ad Bányai életéről és költészetéről, mindezt a kö­zeli barát beavatottságával. A folyóirat Féja Géza elő­adása mellett két Bányai ver­seit is közöl, a Vadembert és a Tanyákat. A továbbiakban Kaposvári Gyula Lyka Károlynak a szolnoki művésztelepről szó­ló, írásairól, Sugár István a Szolnok megyei népiskolai oktatás XVIII századi törté­netéről, dr. Győrffy Lajos a kutatás módjáról ír. A Könyvszemle rovatban dr. Szabó László Szabadfalvi József „Az extenzív állatte­nyésztés Magyarországon” cí­mű munkáját ismerteti. párnázott ajtaját, ám szobá­ja üres volt. Az előszobában tolongott a nép, Boldunov- nak meg se híre, se hamva. Nekivágtam hát hétemeletes felhőkarcolónk lépcsőfokai­nak. Egyenest intézetünk fő­fő főnökének fogadó szobá­jához igyekeztem. Az ajtón kívüli tükörnél megigazítot­tam a nyakkendőmet, hatal­masat csaptam a kilincsre és beléptem. A csillár itt na­gyobb volt a mienknél, az égők vakítóbban ragyogtak, és úgy imbolyogtak, mint valami világítótorony. A várószobában egy gombostűt sem lehetett volna elejteni, annyian voltak. — Boldunov elvtársi — kiáltottam el magam. — Mi szél hozott ide? — hallom valahonnan a tömeg­ből főnököm basszus hang­ját. — Várják önt az emberek — kiabáltam át a tömeg morajlását. — Ön rendelte őket oda meghatározott idő­re. — Tökéletesen tisztában vagyok vele, — mondta Bol­dunov. De engem is időre rendeltek ide Mégpedig ki­lenc óra negyven percre. Várok és kész. Ebbe még nem lehet belehalni... Ü. Fordította: Sigér Imre G. Podkupnyak: Félfogadás pontban... Megjelent a Jászkunság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom