Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-27 / 98. szám
1971. április 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Mindenféle — • Kettőtől ötig..• Beleznay Vera irodalmi műsorösszeállítással jelentkezett a Petőfi adó délutáni rendszeres vidám összeállításában. A „vidám”-jelző most a szó szoros értelmében a legnemesebb vidámságot jelenti, mivel a világirodalom olyan nagyságainak írásműveiből válogatott össze szatirikus, csípős jó humorú írásokat, mint Thomas Mann, William Saroyan, Heltai Jenő, Richard Katz, Karel Ca- pek, Somerset Maugham, Ivaljo Petrov és Rejtő Jenő. Az apró rádiójátékokat a szatirikus vidám hangulathoz illeszkedő zenei válogatás fogta közre. (Hegedűs Emmi munkája.) Thomas Marm Királyi fentiig című művével kezdődött a műsor. A nagy német regényíró a kritikai realista epika egyik legnagyobb alakja, minden művében, még a legkönnyebbekben is politizál. Az irodalom, a művészet feladatát úgy fogalmazta meg, hogy t,a műalkotás: társadalmi tett”, vagy legalább is az kellene, hogy legyen. Thomas Mann valamennyi írása elmélkedő, ironizáló hangvételű. Jellemzően bizonyítja ezt az a részlet, melyet most a rádióban hallottunk. A királyi fenség egy díjnyertes költővel beszélget, aki hányatott életéről írt verseivel nyerte el a kitüntetést. Beszélgetésük során kiderül, hogy a költő tulajdonképpen nem élt át febből semmit, sőt az a véleménye, hogy ha átélte volna: nem írhatta volna ezeket a verseket, nem lett volna rá módja Ez a dialógus egy szellemes, mindig a lényegre tapintó gondolatsor, mely oly jellemző a szerzőre. Kitűnően oldotta meg a két művész, Bessenyei Ferenc és Bodrogi Gyula a jellegzetes miliő megteremtését, a rövid jeleneten belül is érzékeltetni tudták a mű lényegét. Szellemes pamflet a Hel- iai Jenő: VII. Emánuel és kora című műve alapján készült jelenet is, melyben az uralkodó és díszes udvartársasága pénzszűkében azt latolgatják, hogy mit lehetne áruba bocsátani, hogyan lehetne — természetesen munka nélkül — pénzt szerezni. Kitűnő novella William Sayoran Apa és fiú című műve. Egy apáról és fiáról, akik a felbomló családból egy rossz Ford-kocsival menekülnek él, járják az országutakat már három éve, nyáron a kocsiban aludva, s csak akkor meg-megállva, mikor a srácnak iskolába kell járnia. A két ember mélyen emberséges, kedvesen lírai története többet mondó, mint ami szavakban végsőfokon elhangzik. Ivaljo Petrov, Rejtő Jenő és Karel Capek egy-egy vidám játéka után Maugham a Három kövér című jelenetét hallhattuk. Ez a többinél kicsit terjengősebb anyag, kitűnő színésznőink interpretációjában nagyszerű szórakozást jelentett. Csala Zsuzsa, Fónay Márta, Ló- rán Lenke. Ruttkai Éva szellemesen, kedvesen komédi- áznak. tetszik nekik a játék. Végül, összefoglalóan. Ez a szerda délután a Petőfi rádióban nemcsak irodalmat, nemes emberi gondolatokat is jelentett. te- trömböczky —t Frankhamisítás! botrány — négy részben Izgalmas, a történelmi eseményeket sok vonatkozásban új oldalról megvilágító sorozatot kezd szerda este vetíteni a televízió. A húszas évek nagy frankhamisítási botrányáról négy részes, egy-egy órás filmet forgatnak. Szerda este kerül képernyőre — a „Századunk 17. folytatásaként — a sorozat első része „Az első bukás” címmel. A film a Hollandiában kipattant botrányról, s a rendőri nyomozás előrehaladásáról tájékoztatja a nézőt. A „Macska—egér háború” főhősei Windischgraetz Lajos herceg és Nádosy Imre országos rendőrfőkapitány, akikre a francia kormány kiküldött detektívei hívták fel a világ közvéleményének figyelmét. „A bankógyár” — magát a pénzhamisítás megszervezését, lebonyolítását mutatja be. Ebben a folytatásban a külföldi politikai körök felelősségéről esik szó. ,A zárórész, a „Párbaj, többszörösen” — már szélesebb összefüggésben vizsgálja a hírhedt pert, s bebizonyítja, hogy ezt az akciót nem lehet elszigetelt magyar kalandnak tekinteni, sokkal szélesebb összeesküvés része, amelyben döntő szerepet játszott a német vezérkar, a német náci jobboldal. Új bemutatóra készül a színház A Szigligeti Színház ez évi utolsó előtti bemutatójaként egy befutott, sikerszerző vígjátékát viszi színre. Az amerikai Neil Simon komédiájához nyúlt hozzá, hogy váratlan nehézségei közepette — színészgondok és egyéb tragédiák — szorult helyzetében a közönség érdekeinek megcsorbítása nélkül teljesíthesse programját. Így került a megoldhatatlannak látszó Tenessee Willi- ams-vígjáték helyébe a köny- nyedebb fajsúlyú Furcsa pár, Nedl Simon komédiája. Kényszerű csere, majd eldől, hogy beválik-e. A kényszerű választásom túl azonban talán egyéb oka is lehet a Furcsa pár műsorba iktatásának. Ugyanis a bombasikereket megért komédiát magyarra Örkény István fordította, s a Tóték és a Macskajáték szerzője nem átallotta a darabhoz hozzáadni nyelvj leleményeit, pesties nyelvi fűszereit, s talán még a rá oly jellemző groteszk látásmódból is cseppentve a komédia poharába. Némi túlzással: Örkény „fiának” fogadta a félvilágot bejárt Simon-darabot. A Furcsa pár szolnoki előadását Székely Gábor rendezi, s ebből máris érthető, hogy akinek művészi érlelődése egybeesett Örkény „édes gyermekeinek”, a Totóknak és a Macskajátéknak sikereivel, most nem idegenkedett a „fogadott fiú” bemutatásának gondolatától sem. És benne talán a színház újdonsült főrendezője — néhány hete vette át a művészeti irányítás karmesteri pálcáját — egy icipicit az Örkény-barát- ságnak is hódol. A színház milliomos drámaíró vígjátékát próbálja, aki millióit darabjaival szerezte. S aki vitathatatlan precíz, pontos ismerője a színpadnak, de méginkább a hatáskeltésnek és a köny- nyebb siker titkainak. Műveinek Párizson kívül — ahol csúfosan megbukott — nem is tudott ellenállni sem Bécs, sem London, sem Budapest. De tapsoltak neki már Debrecenben, Veszprémben és másutt is. Most Szolnok következik. Folytatódik-e sikeres útja? A vígjáték értékeit illetően a vélemények meglehetősen végletesek. Vannak, akik csupán az ügyesen megírt, tucatdarabok kategóriájába utasítják, a szerző szemére vetve jellemeinek klisévoltát, a cselekmény fordulatainak kiszámíthatóságát és a cselekmény menetének lassúságát; mások ugyanakkor mélyebb gondolati tartalmakat is tulajdonítanak a __ Az Autó és f lüTQHEH Alkatrészkereskedeimi ^jjpP Vállalat szolnoki fiókja azonnali belépéssel felvesz ALKATRÉSZ ELADÓI MUNKAKÖRBE alkatrészismerettel rendelkező FÉRFI MUNKAERŐT Autószerelő szakmával rendelkezők előnyben. Jelentkezés: AUIÖKtR szolnoki Hók. Beloiannisz út 2. szám. kétségkívül ügyes alapötletre épülő komédiának. Az igazság valószínűleg: hogy mi minden kerekedik a furcsa alaphelyzetből, melynek lényege, hogy két elvált, illetve válófélben lévő férfi él együtt ideiglenesen férj- feleség módjára, az csaknem teljes mértékben, csaknem minden esetben az előadás módján, erején, színvonalán múlik. Így volt ez az eddigi sikerek esetében, és így lesz Szolnokon is. Mert a Furcsa pár csak a lehetőséget kínálja. A szerző köny- nyűvérű kis komédiájához az előadás, még a közepes is, csak hozzátehet. Elvenni belőle aligha lehet A jó előadás pedig, hozzátéve a maga többletét, még sikert is szülhet A példák bizonyítják. Székely Gábor a vasárnap délelőtti próba szünetében elmondotta, hogy minden törekvése egy valójában kellemes, pergő ritmusú, parádés játék megteremtése. Nem több, de ennél nem is kevesebb. A mélyebb gondolatok hiányáért játékossággal és színpadi frisseséggel szeretné kárpótolni a nézőt Véleménye szerint ebben a szándékában kitűnő segítőtársakra akadt. Elsősorban a Furcsa pár két férfi főszerepét alakító Huszár Lászlóban és Szombathy Gyulában. A vasárnap délelőtti próba láttán az én színházi meteorológiai előrejelzésem: egy könnyű kis vígjáték kitűnő előadásban, kellemes májusi szórakozás és ha netán majd tanulsággal is szolgál, az pedig jóleső ráadás, V. M. Lépcsőfokok Tiszaigaron Tiszaigar ezerháromszáz lakosú község a folyó régi kacskaringói között. Alföldi szemmel nézve kisfalunak számít a történelmi sorsforduló előtt — a fogalom mó- riczi értelmezésében, — azt mondtuk volna rá hogy isten hátamögötti község. Az előző sorok inkább a falu életrajzába kívánkoznának, cikkünkben csupán azért tartottuk fontosnak a múlt emlegetését, hogy örömünk még indokoltabbnak érződjön. Tiszaigar klubkönyvtára ugyanis az Országos Népművelési Tanács pályázatán — a megyei közművelődési szervek egyetértésével és támogatásával — elnyerte a „Kiváló Klubkönyvtár” címet. Nem üres, megérdemeletlen titulus ez, hanem elismerés a község kultúrát támogató vezetésének, a társadalmi és gazdasági szervek áldozatkészségének — s nem utolsósorban a falu művelődést igénylő közösségének, de a klubkönyvtár vezetőjének, Kőszegi Jánosnak is. Mit lát a külső szemlélő, ha belép a klubkönyvtárba? A célszerűen szerkesztett épület halijától jobbra kényelmes, esztétikusán berendezett olvasószoba, amelyből a 4 ezer kötetes könyvtár nyílik. Balra a mozi, a falu nagyságához illő nagyterem, jól használhatják műsoros estek, könnyűzenei hangversenyek rendezésére. Szemben a klubszoba, a szakköri helyiség. Rend, tisztaság mindenhol. Rádió, televízió, magnetofon — ez természetes.« Az olvasási kedvről De nem hisszük, hogy külső megítéléssel is indokolni lehetne a kiváló cím jogosságát. Csakhát úgy van ez, kivétel is akadt persze, hogy a forma és a tartalom között itt is jelentős az összefüggés. A piszkos, elhanyagolt, korszerűtlen művelődési objektumokban érdemes munka nem igen folyik, mert kinek van kedve bemenni egy olyan épületbe, nagyterembe, ahol nem érzi jól magát, mert a hely már eleve lehangoló, taszító. A csinos kis klubkönyvtárban — amely 1969-ben épült társadalmi összefogással — a tartalmi munka, a program miatt is jól érezhetik magukat a községbeliek, a látogatók. Azt már írtuk, hogy van mit olvasniuk az igariaknak. Élnek-e a lehetőséggel? Igen. A tiszafüredi járásban csak a nagyközség előzi meg őket olvasási kedvben, ahol a lakosság egyharmad része könyvtári tag, rendszeres olvasó. Tiszaigaron a lakosság 29,1 százaléka tagja a könyvtárnak. Jelentős eredmény ez, hiszen a járásban levő községekben alig haladja meg a lakoság 20 százalékát az olvasók száma. (Ez sem rossz átlag?) Néhány évvel ezelőtt még 8 ezer, az elmúlt esztendőben pedig már több mint 10 ezer kötetet kölcsönöztek az igariak. Ha jól értettem amit a klubkönyvtár értő és lelkes vezetője mondott, a faluban 5,6 forint az egy lakosra jutó könyvbeszerzési pénzügyi keret. A megyei átlag 4 forint körül van. Az idén 5 ezer forintot ad új könyvekre a községi tanács, de segít az ÁFÉSZ is, a tsz is. Segít? Nem érdemüket akarjuk csökkenteni, dehogy, inkább odacímezzük a következő mondatokat, ahol a gazdasági egységek nem igen nyúlnak a zsebükbe, hogy saját maguknak — a tsz, a ktsz tagjainak, dolgozóinak, saját gyermekeiknek — könyvet vásároljanak. önmagukhoz szűkmarkúak azok a gazdasági szervek, amelyek nem válnak a község kulturális fölemelkedésének részeseivé. Igények és lehetőségek Hosszú lenne felsorolni is, mennyit adott — a kölcsönösség alapján — ez a kis klubkönyvtár a falunak. Az ismeretterjesztő előadások, a kiállítások, a műsoros estek, filmvetítések stb. egész sorát. Az igényektől — a lehetőségei miatt — egy kicsit még így is kénytelen elmaradni a klubkönyvtár. Ebben olyan tényezők is hatnak, amelyekről sehogy sem tehetnek a fenntartók, máshol kell keresni a bajok forrását. Elmondták például a tisza- igariak, hogy sokszor egy-két év is eltelik, de legjobb esetben jónéhány hónap, amíg a városokban bemutatott , új filmek eljutnak a faluba. Nemcsak tiszaigari gond ez! Nem tudta a kis falucska megfizetni a különböző, rangosabb, tartalmasabb, ORI- rendezvények, előadások, fellépti díját. Ez sem kizárólagosan helyi probléma. Sajnos, még a környékben működő öntevékeny művészeti csoportokat sem fogadhatják — vagy csak nagyritkán, — mert nem bírják útiköltséggel. A klubkönyvtár vezetője, Kőszegi János reálisan számoló, kiutat kereső népművelő, így fogalmazta: „addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér”. A nyáron táncparkett, sö- röző, fagylaltozó és szabadtéri mozi épül a klubkönyvtár udvarán. Segít a Bánhalmi Állami Gazdaság és a he* lyi termelőszövetkezet. Ügy igaz: a lehetőségekkel reálisan számoló emberek érik el leghamarabb céljaikat. Illyés Gyula írja csodálatosan szép, „Az Éden elvesztése” című költői oratóriumában, hogy minden hasznos tett., egy lépcsőfok, felfelé. Az igariak így járják útjukat. Tiszai Lajos Késik a zöldár Egyelőre zavartalan a hajózás a Tiszán Ä Tisza vízállása tegnap reggel hét órakor, Szolnoknál pontosan 100 cm volt. A laikus nem sokat tud ebből az adatból megállapítani, a hajók számára viszont annál többet mond. — Ez már alacsony vízállást jelent, de az uszályok még teljes megterheléssel tudnak közlekedni —, magyarázza el szakszerűen Sztojanov Károly, a MAHART szolnoki hajóállomásának vezetője. — Ha a víz még nyolcvan centit apad akkor egyelőre le kell állni a hajóknak. Reméljük, hogy erre nem kerül sor, mert április végén mindig meg szokott érkezni a zöldár. Most azért késik, mert a hegyekben még hideg van, nem kezdődött meg rendesen a hóolvadás. Az 5 vontató, a 6 uszály és a 3 önjáró uszály viszont március 8-án elindult, azóta éjjel-nappal Szállítják a homokot sódert és követ. Az elmúlt évben az árvíz ellenére 50 ezer köbméter homokot és sódert fuvaroztak az uszályok, az idei terv ennél jóval több: 80 ezer köbméter. Tudják-e ezt teljesíteni? — A mi szakmánkban nem teljesen a hajólehet jósolni, mert a vízállástól függ, zás, — kapcsolódik a beszélgetésbe Boda Albin vezetőhelyettes. — Eddig minden nagyszerűen ment, a máj napig 13 ezer 330 köbméter sódert szállítunk a rendeltetési helyére. Ha egé°z évben kedvező lenne az időjárás, akkor a tervünket legalább 20 ezer köbméterrel túl tudnánk teljesíteni. A hajók persze nemcsak homokot, sódert, hanem követ is szállítanak. A kiskörei építkezéshez például 75 ezer tonna kő jut el a” lóén vízi úton. Z. A. A szomorú ember Dombai szomorúan üldögélt a körúti bisztróban és unatkozva rágcsált egy tányér szalmakrumplit. — Mi baj van, öregem? — kérdeztem udvariasan. — Hagyjon békében. A vállalatnál kétszáz forinttal felemelték a fizetésemet. El vagyok keseredve — suttogta letörtem — Miért? Nem örül a fizetésemelésnek? — érdeklődtem, — örülni örülnék, ha nem emelték volna fel még ugyanakkor tíz ember fizetését a vállalatnál. Miért kellett másoknak is kétszáz forint emelést adni? Nem lett volna elég száznyolcvan? Higgye el. elvették az örömömet — legyintett keserűen. — Furcsa ember maga — jegyeztem meg némi éllel. — Teljesen össze vagyok törve. Tudja, a házunkban lakik egy házaspár. A férfi nemrég vett egy Wartburgot. Eddig jó volt nekik a villamos is. Most mindenhová autóval szaladgálnak. Valahányszor beszállok az én Wartburgomba, eszembe jutnak. Nem tudok örülni a saját autómnak. — Nehéz élete lehet magának — bólintottam együttérzően. — Megvert engem az ég! Nekem semmi sem sikerül. Képzelje, a lottón minden héten ugyanazokat a számokat játszom, és pont a múlt héten kellett új számokat beírnom. — Pech. Persze, most húzták ki a régi számait. — Dehogy. Szó sincs róla. A régiből egyet sem húztak ki. Az új számaimból volt egy négyes találatom. Borzasztó! — mondta kétségbeesetten. — Miért? Talán elfelejtette bedobni a szelvényt? — Dehogy felejtettem el. A nyereményt kifizették, százhuszonnégy- ezer forint. Mínusz a levonás. De elvették az örömömet: ugyanazon a héten volt még nyolc négvtalálatos nyertes. Azok is kaptak fejenként százhuszonnégyezer forintot, mínusz a levonás. Ez az, ami elkeserít. Miért nem kaphatok én az élettől olyan ajándékot, amit más nem kap? Miért kell mindig osztoznom? —» kérdezte felindultan Dombai. — Látom, magát csak tapossa az élet. Magának semmi sem sikerül. Na, én megyek is. Hány óra van magánál? — érdeklődtem. — Négy darab. Tudja, szeretek pontos lenni. Ezért a négy óra állásából kiszámítom az átlagidőt. Igaz, hogy van négy órám, de azt hiszi, hogy boldog vagyok? — sóhajtott szomorkásán. — Tudom. A szomszédjának Is van négy darab órája és az Órakereskedelminek még sokkal több órája van. Ez fáj magának? -r- néztem rá együttérzéssel. — Nem fáj, csak néha sajog — válaszolta gondterhelten. — Azért minden gondjával-bajával együtt cserélnék magával — mondtam jelentősen. — Jó lenne, mi? — nézett rám gúnvosan. majd megvetően sziszegte: — Pfuj. Utálom az irigy embereket! Galambos Szilveszter
