Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

Hm. április 4., SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Képviselőjelöltjeink Ragó Antal Ami az első pillantásra is szembetűnő: hetvenhárom éves korában is egyenes, szálfa termet. Aztán a kedélye: anekdo- tázva bölcselkedő ember. Az a típus, aki sokat tud a világról, és azt lebilincselően tudja elmondani. Ragó Antal élete nyitott könyv az előtt, aki ismeri Szolnok megye munkásmozgal­mának történetét, mert ő összeforrt vele. Tisza Antal hívására 1912-ben lépett be a földmunkás szakszervezetbe. Tagja volt a Vági-pártnak, majd a MÁV műhely moz- donyszereldéjében élesztgette a munkás­öntudatot és ezért kijutott neki a meghur­coltatásból, vallatásokból. A felszabadulás utáni évek azonban kárpótolták mindezért A debreceni ideiglenes nemzetgyűlés első ülésén már ő képviselte harcostársait. — Bár 1948-ban felkerültem Budapestre, a kapcsolatom a megyével nem szakadt meg. Felkerestek régi ismerősök — külö­nösen egyetemi felvételek ügyében — és én, akin tudtam, segítettem. Elsősorban azokon, akik tiszta szándékkal kopogtattak be hozzám, jogtalan előnyök szerzéséért hiába is jöttek. A megye sem feledkezett el Ragó Antal­ról. A kunszentmártoni járás választópol­gárai 1958-ban országgyűlési képviselővé választották. Ezután még többen fordultak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal. — Minden kornak megvan a maga prob­lémája. A megválasztásom utáni időkben a mezőgazdaság szocialista átszervezése folyt. Idős tsz-tagok kerestek meg háztáji ügyé­ben, nyugdíjjárulékuk intézéséért. A leg­nagyobb örömöm az volt, amikor megállí­tottak a körzetben azzal, hogy: — Tudja, Ragó elvtárs, elinéződött az ügyem. Köszö­nöm a segítségét... Bár már nyugdíjas, a pihenést most sem ismeri. A MEDOSZ Pest megyei elnöke, fáradhatatlan társadalmi munkás. — A feleségemet két év óta kórházról kórházra visszük. Betegen fekszik most is, a. szívére van panasz. Ez az oka annak, hogy az utóbbi időben keveset tudtam a választóim között tartózkodni. Meg is bí­ráltak a kunszentmártoniak: Mi nagyon •szeretjük Ragó elvtársat, de amióta nyug­díjas, i'itkábban látjuk — mondták. Budapesti otthonában is szolnoki ma- . radt. A falakon szolnoki festők képei, a jászdózsai árvíz drámai eseményét idézi az egyik festmény. Beszélgetésünk utolsó té­mája az elkövetkezendő ciklus. Az 1-es számú országgyűlési választókerület kép­viselőjelöltje megválasztása után Szolnok egyik felét képviseli a parlamentben. — Nem tudom, miért esett rám a válasz­tás, talán úgy gondolták ä szolnokiak, hogy szépen búcsúzzam el a közéleti tevékeny­ségtől. A város valóban nagyra becsüli Ragó Antal múltját, munkásságát. Jelölése azon­ban több ennek puszta elismerésénél. Ha­talmas élettapasztalatával, a közügyekben való jártasságával az elkövetkező ciklus­ban még sokat tehet a városért. Orbán József Jőnéhány olyan embert ismerek, aki nem szívesen beszél önmagáról, a személyes jel­legű kérdésekre vonatkozó válaszok mind­mind közösségi, közéleti gondba, feladatba torkoltának. Orbán József képviselőjelöltnél, a Szol­noki Cukorgyár asztalos csoportvezetőjénél is ezt tapasztaltam. — Mióta dolgozik itt? — Amikor idejöttem, nézze, még csak ennyi volt. Ez az épület is nemrégen ké­szült, ott meg a korszerű répaosztályozó... De most is tart még a rekonstrukció. Kü­lönböző vállalatok dolgoznak a gyár terü­letén, elég sok gondunk van a munka koor­dinálásával, meg a pénzünk is elég kevés, de azért csináljuk. Kellene még vagy 40— 50 millió forint, hogy teljes legyen a gyár felújítása. Közben belépünk egy kis asztalosmű­helybe. Mégis megkapom a választ: — Huszonhét éve ez az én műhelyem... Sűrűn megszakad a beszélgetésünk, perc nem marad, hogy valaki ne keresné, ne kérné, ne kérdezné. — Józsi bácsi, mikor kapunk új állvá­nyokat a véséshez... Hány méter legyen a tolózár hátlapja, Józsi bácsi... Nézze már meg, mit végeztünk, Józsi bácsi... — Megszokta már, hogy nincs egy sza­bad perce? — Így van ez a szabad időmben is. Sza­bad idő? Dehogy van nekem olyan. Mun- kásőr vagyok, marxista egyetemre járok, sűrűn keresnek a szolnoki választópolgá­rok... — Az ’elmúlt négy évben is képviselő voltam. Rendszeresen megtartottam a fo­gadónapokat, jöttek az emberek. A leg­többen a lakásomra jártak ügyes-bajos dol­gaikkal. Egyszer beállítanak a téglagyá­riak: Józsi bácsi, rossz helyen van a kú- tunk... Megnéztem, bizony úgy kellett a kútra járni, hogy keresztül kellett menni a forgalmas utcán. Kértem a városi taná­csot, segítsenek, állítsanak új kutat, ne­hogy elüsse a gyerekeket az autó. Néhány hét múlva megint eljöttek hozzám a tég­lagyáriak, egy üveg vizet hoztak: Kóstolja meg, Józsi bácsi, ez folyik a kútunkból... Nekem is négy gyermekem van. — Ha megválasztják? — A város párt és állami vezetői, meg a KFM segítségével el szeretném érni, hogy jól megcsinálják végre a 410-es utat. Különben ez kötelességem is lesz, ha meg­választanak, mert már három jelölőgyű­lésen kérték tőlem a választópolgárok. A másik „program’l az óvoda-építés. — A cukorgyári? — Nem, nekünk van. Hanem arra gon­doltam, hogy a környező üzemek hasznos jóindulatára kellene apellálnunk. Tudjuk, nagyon nehéz az óvodai helyzet. Azt kell megértetnünk a vállalatokkal, hogy adja­nak pénzt az óvodaépítéshez, társuljanak, mert saját magukkal, saját dolgozóiknak tesznek jót. Kívánhatjuk-e az édesanyák­tól, hogy nyugodtan, minden munkapercet kihasználva dolgozzanak, ha közben azért kell idegeskedniük, jaj mi van a kicsivel. A választókerületemben több olyan nagy­üzem van, amelyik — társulva — képes lesz óvodát építeni. Nos, egyelőre ennyit arról, hogy mit iá akarok. Czinege Lajos választási nagygyűlése Szolnokon Április 7-én Szolnokra lá­togat Cziríege Lajos, az MSZMP KB tagja, vezérez­redes, honvédelmi miniszter. A nap programjában város­nézés, a megye, a város ve­hetőivel, képviselőjelöltekkel ,,fealé találkozás, üzemlátoga­tás szerepel. Este 6 órakor a Szigligeti Színházban válasz­tási nagygyűlés lesz, amelyen ünnepi beszédet Czinege La­jos mond. Az ünnepség má­sodik részében s ialiinni Kuljus táncegyüttes ad mű­i ——, - Távirat a Néplapnak A tallinni OHTUI-EHT Újság egész kollektívája köszönti önö­ket április 4-e, hazájuk nemzeti ünnepe alkalmával. Felszabadu­lási ünnepük akalmából kívá­nunk önöknek és testvérváro­sunk minden dolgozójának új sikereket. Kívánjuk, hogy mun­kájuk, melyet népeink, orszá­gaink barátságáért kifejtenek, szolgálja a szocializmus és a pro. letárnemzetköziség ügyét. HEINO DENOÖ pz OffTUtóöT túszegkeulöje Az SZKP kongresszusának szombati vitájáról Felszólalt Solohov és í»romiko Az SZKP XXIV. kongresz- szusának küldöttei szomba­ton már jóval 10 óra előtt elfoglalták helyüket az im­pozáns kongresszusi palotá­ban. hogy folytassák a Köz- ponti Bizottság beszámolója, a Reviziós Bizottság jelenté­se feletti vitát. Az elnöki tisztet betömő Viktor Grisin az SZKP PB póttagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára Kovaljenkonak az orenburgi pártbizottság első titkárának adta meg a szót. Mihail Solohov, a követke­ző felszó’aló kijelentette, — hogy a szovjet alkotó értel­miség számára az elmúlt öt év a kommunista párt lobo­gói alatt még szorosabb fel­zárkózásnak a szovjet em­berek esztétikai kultúrája és —• ami a legfontosabb kom­munista nevelése iránti fele­lősség még világosabb fel­ismerésének az évei voltak. A szovjet irodalom hangja messze túllépte a haza hatá­rait. Általánosan elismert. tény az, hangoztatta Solohov. hogy irodalmunk igen eszmei iro­dalom. Nincs olyan ország, amelynek irodalma e téren versenyezhetne a mienkkel. Az író kijelentette, hogy éppen ez váltja ki „ideológiai ellenségeinknek és azok cin­kosainak, a revizionistáknak a dühödt haragját”. Ezek folytatta Solohov, szeretné­nek rávenni bennünket ar­ra, hogy feladjuk a szocia­lizmus és a kommunizmus meggyőződése® harcosainak szilárd állásait. hogy le mondjunk eszmeiségünkről és népségünkről. A szónok ezzel kapcsolatban emlékez­tet Fischer egykori osztrák kommunistára aki különö­sen buzgólkodik a szocialista realizmus ..megdöntésén”. Solohov felhívta a szovjet írókat, határozottan támad­ják a rené*áfókat és revizio­nistákat. állítsák szembe , ve­lük „kipróbált, fegyverüket, Lenin soha el nem múló igazságát”. ..Teljes mértékben támo­gatjuk azt az öktív és követ­kezetes segítséget, amelyet országunk az imperialista agresszorok ellen harcoló vietnami és más indokínai népeknek, a Közel-Kelet né­peinek nyújt” — jelentette ki felszólalásában Vaszúij Konotoo. a moszkvai terüle­ti pártbizottság első titkára Kaysone Phomvihan. a Laoszi Hazafias Front Párt­ja Központi Bizottságának elnökhelyettese hangoztatta, hogy a Szovjetunió állandó támogatást nyújtott és nvújt a nemzeti felszabadító moz­galomnak, a munkásosztály­nak, és a kizsákmányolt né­peknek. A két kongresszus között eltelt időszakot a szovjet nép életében az SZKP veze­tő szeredének további növe­kedése jellemezte, jelentette ki Dzsabar Raszulov. a Tad- zsik Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. ,,A Szovjetunió, a szocia­lista tábor, a munkás és fel­szabadító mozgalom történel­mi tevékenysége új. maga­sabb szakaszába lép, s az önök kongresszusának hatalmas hatása van erre a folyamat­ra” — jelentette ki a küldöt­teket üdvözlő Rodney Aris- mendi, az Uruguayi Kom­munista Párt Köznonti Bi­zottságának első titkára. „A jelenlegi helyzetben a legfontosabb a közös harc erősítése a békéért. azért, hogy az imperialistákat rá- kényszerítsék a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésére” — jelentette ki Aar- ne Saarinen, a Fmn Kommu­nista Párt elnöke­„Az ország életében rend­kívül gyümölcsöző időszak­nak” nevezte Turdakun Uszubalijev, a Kirgiz Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára az SZKP XXHI. kongresszusa óta eltelt időszakot. ..örü­lünk annak, hogy a párton és az országon belül kialakult a káderek iránti mélységes bizalom szilárd légköre, mert ez a lenini stílusú vezetés diadalát jelentij — mondotta. Uszubalijev aláhúzta, hogy ezeknek az eredmé­nyeknek az elérésében döntő szerepet játszott a lenini nemzetiségi politika. A sok- nemzetiségű Szovjetunió a népek internacionalista kö­zösségének nagyszerű példá­ja. Muhamednazar Gapurov, a türkmén KP Központi Bi­zottságának első titkára után Abdel Mohszen Abu El-Nur. az EAK Arab Szocialista Unióiának főtitkára üdvöz­letében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió „a népek felsza­badító és haladó mozgalmá­nak fontos és szilárd táma­sza”. „A megtiszteltetés jutott osztályrészemül, hogy ötven évvel ezeiőtí itt a Kremlben részt vehettem a Komintern III. kongresszusának munká­jában hallhattam Lenint, aki a szoviet ország nagyszabású terveiről, mozgalmunk fejlő­désének távlatairól beszélt Beszélgethettem Leninnel — mondotta Rodolfo Ghioldi. az Argentin KP Központi Bi­zottsága Végrehajtó Bizottsá­gának tagja. Andrei Gromiko szovjet külüffvminiszter felszólalásá­ban kijelentette, hogy a szo- cialita országok ..megbízható gátat jelentettek bármelv ag- resszorral szemben és jelen­tenek ezután .is”. A szoviet küinolitika főbb vonásait fedezetve rámuta­tott a szocialista közösség megszilárdulásában mutatko­zó kedvező eredményekre, a szocialista közösség politikai, gazdasági és védelmi kap­csolatainak erősödésére. „A szocialista világrendszerhez tartozó országok szoros és sokoldalú effvüttműködése úi tapasztalatokkal gazdagodott és á’ianHóan erősödik” — je­lentette ki. — Nekünk nincs területi igényünk egyetlen állammal szemben sem. nincs szándé­kunkban megkárosítani bár­kinek törvényes jogait és ér­dekeit — jelentette ki. — Ugyanezt kívánjuk azonban saját országunkkal szemben is. „Európai viszonylatban jól fejlődnek kapcsolataink E ranciaországgai, nagy lépést tettek előre kapcsolataink Olaszországgal” — fűzte hozzá. Az európai helyzet normalizálódásának fontos tényezője a Német Szövetsé­gi Köztársasággal kötött szovjet és lengyel szerződés aláírása. Az európai tartós béke megteremtésének útján te­endő fontos lépések közé so­rolta Gromiko az összeurópai tanácskozás megtartását, a Nyugat-Berlinnel kapcsola­tos tárgyalások sikeres befe­jezését. A szovjet—amerikai vi­szonyról szólva Gromiko ki­jelentette: Washingtonban teljes ko­molysággal kell mérlegelni azt amit Leonyid Brezsnyev a Központi Bizottság beszá­moló jelentésében kifej­tett. A Szovjetunió az Egye­sült Államokhoz fűződő nor­mális kapcsolatokért száll síkra lehetségesnek tartja a szoviet—amerikai kapcsola­tok megjavítását. — Mindamellett — fűzte hozzá — Washingtonnak konkrét tettekkel kell alátá­masztania kijelentéseit. Mi nem vagyunk híve az olyan tárgyalásoknak, amelyek ví- vőversenyhez hasonlók. Mi komoly tárgyalásokat kívá­nunk. A Kínai Népköztársaság­hoz fűződő kapcsolatok kér­déséhez Gromiko a követke­zőket mondotta: — Országunk és pártunk nagy jelentőséget tulajdonít e kapcsolatoknak. Politikán­kat a Központi Bizottság be­számoló jelentése megfogal­mazta, meggyőzően és nagy logikai erővel fejtette ki. A szovjet—kín&i kapcsolatok javulása nagy jelentőségű lenne az imperializmus ‘és az agresszió elleni harc szempontjából. A kínai ve­zetőktől a kínai féltől függ, milyen iránvban fejlődnek a jövőben a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kap­csolatai. A sok dicsőséget szerzett katonai egységek kibontott harci zászlóival vonult be a terembe a szoviet feeweres erők küldöttsége, hogy üd­vözölje a kongresszusi kül­dötteket. Az ünneni induló hangjai mellett hozták be a terembe a legendás Aurora cirkáló zászlaját £s a győzel­mi lobogót am°lyet 1945 má­jusában tűztek a Reichstag épületére. A győzelem zászlaja — mondotta Szovoc^kin ezre­des. a tamanvi gárdahadosz- tály ezredparancsnoka „a szocializmus országa sérthe­tetlenségének szimbóluma, félelmetes erővel figyelmez­tet arra hogv aki a szoviet hazára tő- nem kerülheti el a meg+nrlärt. Az pyrcp XTV. kongresz- szuca hétfőn folytatja mun­káját. • • Kádár János Örmény- országban Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az SZKP XXIV. kongresszusán részt­vevő magyar pártdelegáció vezetője és Rapai Gyula moszkvai magyar nagykövet, a küldöttség tagja az ör­mény köztársasági szervek meghívására szombaton . kü­lön repülőgéppel szovjet Ör­ményországba utazott. A magyar vendégeket út­jukra elkísérte Vlagyimir Kirillin, a Szovjetunió ■ mi- niszterelnökhelyettese. Kirill Szimonov. az SZKP KB osz- tálwezetőie. Vlagyimir Pav­lov. a Szovjetunió magyar­országi nagykövete, valamint Anton Kocsinjan. az örmény KP Központi Bizottságának első titkára, , „ ,.j Szép. tiszta időben, kelle­mes háromórás repülőút után, helyi idő szerint déli 12-00 órakor a szovjet, ör­mény és magyar zászlókkal díszített jereváni rep’lőté­ren az örmény KP KB tit­kárai, az örmény kormány tagjai, a helyi társadalmi, politikai és kulturális élet személyiségei fogadták az érkezőket­Néo viseletbe öltöz.ött fiúk és lánvok helyi szokás sze­rint örmánvország kenyerét, borát, sajtiát. sóját kínálták a vendégeknek. Az ünnepélyes repülőtéri fogadtatás után a magyar delegáció és a kíséretükben lévő személyiségek ünneplő tízezrek sorfala '"özött szál­lásukra hajttattak. A delegáció délután felke­reste a hely; lámpagyárát, ahol magvar—örménv barát, sági nagygyűlést tartottak. Ezen beszédet mondott Ká­dár János, illetve Antöft Ko­csinjan. A délutáni programban ez­után ősi Örmény kéziratok rr'f>Pte>H-iz<ie. a néngaz.dasá- gj kiá'lítás meglátogatása szerepelt. Este a vendégek az ör­mény Állatni Operaházban ünnepi hangversenyen , vet» fok részt (MTI),

Next

/
Oldalképek
Tartalom