Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-28 / 99. szám
1971. április 28, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Szerelem Koncz Zsuzsa és a Bergend? együttes műsora Megérdemelt nagy sikert aratott hétfőn este Szolnokon a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központban Koncz Zsuzsa, a Bergendy együttes és néhány kísérő Szólista. Először — a műsor szerkezeti felépítése is így kívánja — Bergendy ékről valamit. Kétségkívül talán a legmagasabb átlagéletkorú együttes. Tagjainak — meglehetősen népes, hét fős társaság — többsége a harminc fölött jár. Népszerűsége mégis a fiatalokkal — Metró, Hungária, Omega — vetekszik. Jogos a siker. Remek zenészek valamennyien, és ezen túl kiváló előadók. Igazi mesterei a színpadi játéknak. Mozgásuk, játékuk, sőt megkockáztatom, még az öltözékük is — ez utóbbit látszólag cáfolja a rendkívüli szín és formabeli változatosság — mindig tervszerű, tudatos. Mókából sincs hiány, mégis fegyelmezett társaság. Számukra az adott pillanatban egy fontos, egy lényeges van csupán: az előadás. Műsorukból — melyben egyaránt szerepelt haiai és külföldi siker — kiemelkedett „A neandervölgyi ősember” és „Boszorkány” című szám előadása, melyet Szilágyi János, a népszerű rádióriporter legutóbbi „Tás- karádió”-jában mutatott be. Ä legnagyobb szenzációt mégis egy saját szám — most megjelent kislemezükön szerepel _ a „Mindig ugyanúgy” jelentette. A műsor második fele — Bergendyék további kíséretében — Koncz Zsuzsáé. A neves művésznő, ki tudja hányadszor már, újra bizonyította: hazai és külföldi sikerei, kis és nagylemezeinek többnyelvű sorozata nem a véletlen vagy a szerencse műve. Pillanatnyilag legrangosabb női, könnyűzenei előadónk. Ami külön öröm: rendkívül kedves, természetes viselkedése. Számait például néhány szóval többnyire maga konferálta be. Műsorát állandó munkatársainak, az Illés együttes tagjainak néhány számával — Barbara, Korai még, Miért hagytuk, hogy így legyen stb. — kezdte, majd a „Haj” című világhírű musical-ból énekelt több részletet. Az est hangulati csúcspontja a friss Tolcsvay siker, a „Ne sírj kedvesem”. Percekig zúg a taps, s így érthető, ha a befejezés „Ma végre jó a kedvem”. Néhány szót a kísérő szólistákról is. Bene Győző úgy érzem, bár kétségkívül tehetséges előadó, az utóbbi időben sokat veszített eredetiségéből, és ezt nem tudta pótolni semmivel sem. Gábor Krisztina és Wittek Mária „vetélkedéséből” talán egy árnyalattal az első került ki győztesen. A kétségkívül nevesebb, rutinosabb Wittek hétfő esti szolnoki produkciója bizony unalmas és szürke volt. Szerencsére ők hárman csupán a műsor kisebbik részét jelentették, s így összességében kitűnő este volt. H. D. Hármas évforduló Három fontos évforduló ad különös jelentőséget a szolnoki Áchim útj általános iskola tegnap kezdődött ünnepségsorozatának: Achim András születésének 100„ az úttörőszervezet megalakulásának 25. és az iskola fennállásának 15. évfordulója. Az iskolai napok programja tegnap délután Cseppentő Miklósné igazgatóhelyettes „A világnézeti nevelés helyzete és fejlesztése iskolánkban” című előadásával kezdődött Ma délelőtt 10 órakor dr. Kovács Zoltánná igazgató nyitja meg a tanulók munkáját bemutató kiállítást majd bemutató órák következnek, amelyeket az alsó tagozatban szülői értekezletek követnek. Délután a honvédelmi szakkör mutatkozik be, csütörtökön pedig ismét bemutató órák és sportversenyek következnek. Április 30-án, pénteken ünnepélyes kisdobos és úttörő rajösszejöveteleket rendeznek, délután pedig emlékünnepséggel, az iskola irodalmi színpadának műsorával zárul az iskolai napok négynapos programja. Műszak után műszakba Kerékpárral a repülőtérre — A zöldkoszorús plakett tulajdonosai — A Tessedik brigádra mindig számíthatunk. A tavalyi árvíznél 8 órahosszat a Berettyó és a Körös gáton dolgoztak vigyáztak a városra, aztán felváltva mentek a rizstelepre, ahova munka- beosztásuk kötötte őket. Ha megszorult valamelyik üzem., egység, a rizses brigád készséggel kisegítette. Aratáskor vállalták a fogatolást- a szalma betakartást, pedig nem munkaköri kötelességük. — összeforrott ez a szocialista brigád. Vigyáznak egymásra, faragják a társaik vadhajtásait. — ígv summázza véleményét Nagy Lajos, a mezőtúri Magyar Mongol Barátság Tsz pártti fikára a Tessedik szocialista brigádról. Mindössze tizenöten vannak. Többségük régi kubikos és alapítói, — hűséges, kitartó munkásai « szövetkezeti mozgalomnak. Bank Sándor brigádvezető 22 éves korában, 1949-ben., alapítóként kezdte a szövetkezetben. Szinte valamennyien rizse- gek, otthonosak a termesztésben. Igaz, most már repü. lő gép és betakarító kombájn könnyíti munkájukat. De a fizikai erőre is szükség van* Mások élváriák, hogy munkahelyre szállítsák őket. A Tessedik brigád tagjai kerékpárra ülnek, — s azon hajtanak a 10— 15 kilométernyi távolságú repülőtérre. Ott a „fiatalabbak” hordják fel a gépre a műtrágyát, kímélik az öregebbeket. Tavaly 750 holdon termeltek rizst. Egy részét a kora ősz} fagy elvitte, a Már nem bjrta meg a súlyos kalászokat s letört. A termelési tervet így is teljesítették. Minden mázsa rizsen 211 forint a szövetkezet nyeresége. A Tessedik brigád 1969- bep tűzte ki először célul a szocialista cím elérését. Sikerült. Most zöldkoszorús plakett tulajdonosai. Példi- áuk nyomán az idén már 8 brigád versenyez a szocia yjetti címért Bank Sándor, a szocialista brigád vezetője A szövetkezieti vezetők büszkék az eredményekre. A tsz pártszervezete felkarolja, támogatja a Tessedik brigádot és a kibontakozó mozgalmat. A szocialista brigádok az erkölcsi elismerés mellé, anyagi juttatást is kapnak. A Tessedik brigád naplója hűen tükrözi a közösség életét, örömeit; küzdelmeit. — Megtudjuk belőle hogy a brigádtagok családjukkal együtt a szövetkezet autóbuszán többször menték kirándulni az ország különböző tájaira- Szánkáson, a rizstermesztési kutató intézetben tapasztalatcserén jártak. De ezeknél izgalmasabb bejelzéseket is találunk. Néhány brigádtag emberi fogyatéko : ságait is bejegyezték, s figyelemmel kísérték azok alakulását. P. bácsi 20 éve tagja a szövetkezetnek. Előtte ő is kubikon, nváron a cséplőgép mellett kereste a hat tagú család kenyerét. A tsz- ben különböző beosztásokban dolgozott, volt ellenőrző bizottsági elnök, rizste- leove-7P+ő és tsz vezetőségi tag. Most egvik tagi a a rizses brigádnak. Évekkel ezelőtt az ivásra adta a *ejét. Kevés oénzt adott, haza, — emiatt gyakori volt a családi ^veszekedés. 1 — Töbször figyelmeztettük, majd fegyelmi elé kellett állítani — emlékszik vissza a párttikár. — Utolsó eset volt..; — mondta annak idején P* bácsi. De maradt minden a régiben. — Alkoholista lett az öreg — mondja a brigád vezető. — Többször ittasan járt munkába. Aztán a szocialista brigádgyűlésen beszéltük meg ügyét. Többször is. — Megmondtuk: igyál, de ne munka közben. Válasszál a brigád és az ital között Két hónapot adunk, ha nem változol, kizárunk a brigádból. Persze nem egyedül volt, mások is ittak. — Igaz, sokszor berúgtam. A brigádban és otthon is sokat hallgattam emiatt. A brigádtagok úgy magyarosan mondtak véleményt. Elhatároztam: leszokok az italról* Önként mentem el a mezőtúri elvonókúrára, 15 injekciót is kaptam. Másfél éve, hogy semmit sem iszom — emlékszik vissza P. bácsi. — A brigádtagok 60 százaléka Sándor. A névnapot mindig megüljük. De P. bácsi egy kortyot sem iszik. Persze nem is erőltetjük. — Teljesen megváltozott — mondja a brigádvezető. — Ezért is választottuk be tavaly ősszel a pártvezetőségbe — tájékoztat a párttitkár. — Jól jártunk vele, harcos, felemeli a szavát a hibák ellen. Igaz, most már erkölcsi alapja is van rá. P. bácsi nem egyedül formálódott, a többiek is változtak. Az idén 1125 holdon termelnek rizst a Magyar- Mongol Barátság Tsz-ben* (Január 1-tci egyesültek az Üj Reménység Tsz-szelV A brigád létszáma is növekszik. Az új embereket szívesen várja az összeforrott kollektíva. „Jót, s j ól.. Odaítélték a Szivárvány díjait Az elmúlt héten befejeződött a Szivárvány műsorsorozat, a megye öntevékeny művészeti csoportjainak rangos sregszemléje. A Szivárvány keretében a különböző közigazgatási egységek — járások, városok — amatőr együttesei mutatták be műsorukat. A 14, egész estét betöltő előadáson több mint kétezer műkedvelő lépett színpadra, műsorukat — szolid becslések szerint — közel hatezren nézték végig. Ez kiegészül a rádióhallgatók több tízezres táborával, mert amint az bizonyára ismeretes, a szolnoki stúdió minden, kedden a különböző járások, városok Szivárvány-műsorait közvetíti, illetve azokból ad részleteket. Az előadásokat értékelő zsűri és a megyei kulturális szervek képviselői szerint a rendezvénysorozat igen hasznosnak bizonyult, nemcsak azért, mert egyes bemutatók színvonalas szórakozást biztosítottak, hanem azért is, mert felszínre hozta az öntevékeny művészeti mozgalom erényeit és hibáit. Teljes egészében megmutatkozott, hogy hol, milyen forrásból táplálkozik a mozgalom, mennyire értő, vagy nemtörődöm az irányítása, s hogy néhány helyen mennyire szakértelem nélkül vezetik. A szereplők nagy száma azt bizonyítja, hogy az emberekben — falvakban, városokban egyaránt — megvan a játék igénylése, a vonzalom a művészi széppel való azonosulásra, a szereplésre. Alig tíz éves gyerekeket és hetven—nyolcvan éves falu öregjeit láttunk színpadon, azzal a tudatos, vagy ösztönös szándékkal, hogy adjanak valamit embertársaiknak. Ennek a szándéknak az irányítása óriási felelősséget ró a népművelőkre. Nem hisz. szűk, hogy az öreg nénikéket, bácsikákat kellene elmarasztalnunk, amikor Ferenc Jós- ka-béli műdal-förmedvénye- ket énekelnek a nyilvánosság előtt — népdal fejében. Nem is az úttörő pajtásokat hibáztatjuk azért sem, mert boulevard kávéházi „népballadát” hoznak színre. Világért sem a szakközépiskolás lánykákat, fiúkat akar. juk játékos kedvükben megbántani, amikor elmarasztalóan szólunk a színpadon elhangzó álpoénokról, közhe- lyekrő, az ízlésrontó giccsrőL Lapunkban figyelemmel kísértük a Szivárvány műsorait, azokról a zsűri tagjainak még nem hivatalos, de felelősségteljes véleménynyilvánításával összhangban mondtunk véleményt. S ehelyütt válaszolunk néhány olyan, lapunkat és e sorok íróját ért szemrehányásra, amely szerint egyes öntevékeny csoportok a kedvezőtlen bírálat hatására elkedvetlenedtek, nem léptek fel többé. Furcsa logikának tartjuk, hogy nem a hiba elkövetőjét terhelik meg a dezorganizálás vádjával, hanem a feltárót — ez esetben lapunkat. De úgy véljük, az említett nézetferdeség a zsűri hivatalos bírálatával talaját veszíti, és a most gyengébben szerepelt öntevékeny csoportok, népművelők megtalálják a mozgalom helyes útját, félreteszik kritikátanságukat és legközelebb már nagyobb hasznára lesznek művészet- barát közönségüknek és önmaguknak. ■ Szélsőséges minőségi szóródás jellemezte a bemutatósorozatot, de még az egyes előadásokat is. Jól szerkesztett és értően előadott műsorokat és színpadra is alkalmatlan ellenpólusokat láttunk. Igényes és nemtörődöm bemutató perceket éltünk át, — de mindenütt megvan az egészséges lehetőség bázisa. Erre kell építeni. Tiszai Lajos A zsűri marathoni tanácskozás után hozta meg a fődíjak és a nívódíjak odaítélését tartalmazó döntését. Az irodalmi színpadok közül a fődíjat a tiszaföldvári Hajnóczy gimnázium diák- színpada kapta — rendező- tanár: Szabó András — A lázadás zsoltárai című Bányai mű és Babits Jónás könyve színpadi változatának kimagasló értékű, tolmácsolásáért. Nívódíjban részesítette a zsűri a mezőtúri Teleky Blanka gimnázium és a felsőfokú mezőgazdasági technikum irodalmi színpada — rendezőtanár: Horváth Ká- rolyné — Bartók emlékműsorát; a jászkiséri ÁFÉSZ irodalmi színpadot (vezeti Nagypál József) és a szolnoki Kt’ián György Repülő Műszaki Főiskola és az egészség- ügyi szakiskola irodalmi színpadát (vezeti: Valkő Mihály). A felnőtt kórusok kategóriájában fődíjat kapott a jászberényi Hűtőgépgyár és a Déryné művelődési központ kamarókórusa (vezeti Rohon- czy Andrea). Nívódíjban részesült a szolnoki járműjavító mun- kásk°rusa (vezeti Budai Péter). Az ifjúsági kórusok kategóriájában két fődíjat adtak ki: a besenyszögi álta’ános iskola úttörő kórusának — vezeti Tóth Antal — és a törökszentmiklósi Kodály Zoltán zeneiskola lánykarának — vezeti Meleg Károly. A néptánccsoportok közül a fődíjat a szolnoki Tisza Táncegyüttes kapta. Nívódíjban részesítette a zsűri a túrkevei ÁFÉSZ— Ktsz néptánc csoportját (vezeti Vízi Valéria). A Szivárvány-műsorban fellépett zenekarok közül a kisújszállási ÁFÉSZ citera- együttesnek ítélt nívódíjat a zsűri. A népijátékok kategóriájában a fődíjat a szolnoki járás „Lakodalmas” című produkciója kapta (közreműködött a rákócziújíalui Pávakor asszonykórusa. Oláh Pál citerazenekara, a tiszaföldvá- ri ÁFÉSZ férfikar és a martfűi cipőipari szakközépiskola néptánc csoportja. Zenei vezető Molnár Zsuzsanna és Jordán Antal. Koreográfia dr. Tóth József). Nívódíjat adott a zsűri a jászszentandrási ÁFÉSZ népiegyüttesnek (vezeti Kund- rád Sándor); a mezőtúri Kossuth téri altalános iskola játékának (vezeti dr. Váradi Béláné): a túrkevei tanyai kollégium Páva-körének (vezeti Ducza Katalin) és a jászberényi Palotásy János összszövetkezeti énekkar és az ÁFÉSZ—Déryné művelődési központ irodalmi színpada „Szerelem, szerelem” című műsorának. (Csoportvezetők: Bakki József, Fecske Márta.) A hangszerszólisták közül fődíjat kapott Meleg Károly (Törökszentmiklós) és Egyed József (Szolnok). Nívódíjban részesítette a zsűri Ladvánszky Jánost (Törökszentmiklós) és Tuka Zsigmondot (Kisújszállás). A versmondók közül nívó- díjban részesült Körmendi Lajosné (Karcag) és TJti Piroska (Jászárokszállás). A szólóénekesek közül ni- vódíjat kapott Lukácsi Huba (Szolnok), Juhász Erzsébet, Gyalogh Magda (Mezőtúr), Almási Klára (Űjszász) és Angyal József (Martfű). A szakkörök kiál'ításai közül a jászberényi Déryné művelődési központ rádiós szakköre (vezeti Husznay Miklós), a kunszentmártoni járási művelődési központ népi díszítő szakköre (vezeti Smuta Kál** mánné), a kisújszállási József Attila művelődési központ képzőművészeti szakköre (vezeti Papi Lajos); a törökszentmiklósi művelődési központ képzőművészeti szakköre (vezető Sindel Mihá’y) és a törökszentmiklósi Lékai János ifjúsági ház képzőművészeti szakköre (vezeti Farkas Istvánná) részesült nívódíjban. A Szivárvány műsorsorozat keretében legkimagaslób- ban szerepelt öntevékeny művészeti csoportok és szólisták gálaestjét május 22-én este tartják a törökszentmiklósi városi művelődési központban. f Két művész az Árkádban Az önálló vagy csak kevés művész részvételével megrendezett előadóestek mindig különös alkalmat kínálnak egy-egy művészegyéniség árnyaltabb megismerésére. Ilyenkor nem kötik a színészt sem a darab követelményei, sem a rendező instrukciói, partnerek sem befolyásolják. Műsorának összeállítása, előadásmódja közvetlenül vall ízléséről, játékstílusáról. Bizonyára ez a bepillantás! lehetőség fs vonzotta az érdeklődőket Szemes Mari és Koncz Gábor szolnoki előadóestjére: nem maradt üres asztal az Árkád presszóban; Szemes Mari A műsor elején Szemes Mari mentegetőzött a nézők előtt légcsőhurutja miatt. Nem volt rá szükség. Néhány verssor után felszakadt a fátyolosság hangjáról, átforrósodott, tömören, ezüstösen csengett. Azok közé az előadóművészek közé tartozik, akik a pódiumon is a színpad légkörét teremtik meg. Mi sem áll tőle távolabb, mint a hűvösen elemző, intellektuális előadás. Mindent játszik, az azonosulás az életeleme. Heves vitalitása olykor valőszínűtle- nül felgyorsítja beszédét, de sohasem az érthetetlenségig, aminthogy villámlő gesztusain is mindig úrrá lesz a túlzásoktól Irtózó fegyelem. Sánta Ferenc 20 órájának egyik részletében drámai jellemábrázoló készségével, Salten meséjében finom lírai* ságával, egy Mikszáth-adoma előadásában pedig vérbő humorával ragadta meg a közönséget. Koncz Gábor Koncz Gábor különös jelenség, mint előadóművész. Érdes hangja, markáns vonásai az első pillanatban meglepően hatnak. A pódiumon általában jobban érvényesülnek a képlékenyebb orgánumú, simább egyéniségek. Koncz műsorválasztása azt mutatja, hogy maga is tudatában van ennek. Különösen Németh László és Sípos Tamás két munkás-figuráját (mindkettő fővárosba került parasztfiú) jelenítette meg hitelesen. Darabos erő és félszegség vegyült mozdulataiban, beszéde természetesen érzékeltette a tájnyelvi ízt, skálája biztosan ívelt a kópés derűtől a férfias elérzékenyülésig. Pompásan eltalálta Soós Zoltán harsány, argó-verseinek és Moldova György ötletektől sziporkázó sportszatírájának hangütését is. Egyetlen lírai kísérlete viszont, ■ egy Guillén-vers, kevésbé sikerült. * Az előadóest sikere arra biztat, hogy jó lenne gyakoribbá tenni az Árkád presszó irodalmi rendezvényeit, ■ S& K ■
