Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-03 / 79. szám

1971. április 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Premier a Szigligeti Színházban Tegnap este bemutatták a Doktor úr című zenés bohózatot. Képünkön Sárkány dok­tor és neje — Huszár László és Bókái Mária Kinevezték a Mezőgép vezetőit Megelőzték a fecskéket Turisták érkeztek Tallinnból Áprilisi tréfák A hírközlő eszközök ápri­lis elsején Európa-szerte ki­tettek magukért és vidám mókáikkal, ravaszul kiter­velt füllentéseikkel sok hall­gatót és olvasót sikerült is felültetniük. Íme, néhány „mazsola” a jobb tréfák kö­zül. Az olasz rádió délután vá­ratlanul megszakította egyik könnyűzenei programját és \ a bemondó izgatott hangon közölte a meghökkent hall- i gatókkal: „Figyelem, figye­lem! Adásunkat félbeszakít­va közöljük önökkel a szen­zációs hírt, amely ebben a pillanatban érkezétt; a Kí­nai Népköztársaság által fel- bocsátott űrhajó, fedélzetén két férfival és egy nővel, sikeres leszállást hajtott vég­re a Marson, a hírt egybe­hangzóan közölte valameny- nyi nyugati megfigyelő állo­más.” Mivel a rádió további információkat nem közölt, a hiszékeny hallgatók százai telefonáltak a szerkesztősé­gekbe és a rádióba, hogy részleteket tudjanak meg a tudományos szenzációról. Franciaországban legalább három város lapjai jelen­tették, hogy a világ elsőszá­mú labdarúgója a brazil Pe­lé leszerződött a város csa­patához. Nancyban ennek következtében egy néger fia­talembert egész sereg kisfiú rohant meg és autógrammot kért tőle. Pesti Kálmán, a Mezőgép Tröszt vezérigazgatója, a Törökszentmiklósi Mezőgép Vállalat élére igazgatónak nevezte ki Kern Pál főmér­nököt, az eddig megbízott Igazgatót, a volt Szolnok me­Ä jelenlegi általános Is­kolai hálózat szakszerű ok­tatásában. fehér foltokat je­lent a tanyákon és a kis falvakban élő 5.—8. osztá­lyos fiatalok tanítása. Ezért a fiataloknak központi he­lyeken kell létesíteni kor­szerű diákotthont, amely szükség szerint kiegészítheti a családi otthont és megfe­lelő feltételeket nyújt a szakrendszerű oktatáshoz, a sokoldalú ismeretszer­zéshez és a közösségi mun­kákhoz. Ennek megfelelően az Építésügyi és Városfej­X vasút mellékvonalain ma még sok helyen közle­kednek régi, kályhafrűtéses motorvonatok, vagy gőzvon- tatású „vicinálisok”. Lassan azonban átveszik helyüket az MDA—2-es tipusú ötré­szes, piros-színű Diesel-sze­relvények, a máris népszerű gyei Gépállomások Igazga­tóságának főmérnökét. Ez­zel egyidőben a vállalat fő­mérnökévé Bekényi István gépészmérnök kapott kine­vezést. lesztési Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium pályázatot hirdetett 80 és 120 személyes általános iskolai diákotthon tervezésére. A pályázat kiírást már átvehetik az érdeklődők az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium gazdasági hivatalában. Az elkészült terveket június 22-ig kell postán beküldeni ÉVM köz­ponti segédhivatal (Bp., V. Beloiannisz utca 2—4., I. em. 18.) címre. A legjobb tervek díjazására és meg- vásárolására 220 000 forintot irányoztak elő. „Piroskák” az elmúlt évben forgalomba helyezett motor­vonatok a szegedi és a pé­csi vasútigazgatóság szárny­vonalain járnak, idén pedig a Szombathely környékiek utazását teszi gyorsabbá és kényelmesebbé tíz új Diesel- motorvonat Mi még fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot s gyakran, kémleljük az eget; vajon ma is lesz eső? Pedig, Levln Abram Naulovics, a Maarduszki Vegyikombinát igazgatóhelyettese szerint nálunk már igazi tavasz van. Olyannyira, hogy a felöltőjét majdnem el is hagyta a csapi vasútállomáson. — Nemcsak az időjárás melegebb itt mint Tallinn,- ban. A fogadtatást, amelyben megérkezésünkkor részünk volt forrónak éreztük. Az „első fecskék’!, akik idén elsőként látogattak Tal­linnból Szolnokra, egy har­mincöt tagú turistacsoport tagjai. A vendégek Soidla Ainnak, a tallinni tengermel- léki körzeti pártbizottság másodtitkárának vezetésével érkeztek meg tegnap délelőtt a Tisza Szállóba, ahol Ma­joros Károly, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, Bárdi Imre. a megyei tanács vb elnökhelyettese és Oláh János, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára fogadta őket. A délelőtti be­szélgetésen elsősorban a két­napos programról volt szó. A vendéglátókat az útitervek összeállításában az vezette, hogy a csoport tagjai szak­mabeliekkel, azonos foglal­kozású szolnoki emberekkel Államunk a Jászai Mari­díj I. fokozatával tüntette ki. Több évtizedes művészi pálya nyerte el ezzel méltó jutalmát. Pályája ugyan a 40-es évek első felében in­dult, azaz csak indult vol­na, mert közbeszólt a há­ború: katonaság, hadifog | ság. így indulása valójában kissé megkésve, de talán szerencséjére is, egybeesett szellemi és irodalmi életünk újjászületésével, a magyar szocialista dráma szárny­bontogatásával és a felsza­badult színházak, a vidéki színházi élet megindulásá­val. 1949-ben állt csatasor­ba S azóta dolgozik külön­böző színházaknál, hol igaz­gatóként, hol pedig és leg­többször ebben a szerepkör­ben, főrendezőként. És ki­vétel nélkül mindvégig vi­déken. Pécs, Miskolc, Eger, Békéscsaba és most legutóbb Szolnok, pályájának legfon­tosabb állomásai. ÉJete így szinte össze van nőve _ a vidéki színházi élet kiala­kulásával és fejlődésével. Művészi pályája látványos, zajos sikerekben talán nem gazdag; szinte észrevétlenül munkálkodik színházi elvei­nek gyakorlati megvalósítá­sán. Már hadifogsága idején a tábor antifasiszta vezető­jeként színházat csinált szin­te a semmiből, hadifogoly színházat, hogy fogolytársait szórakoztassa és mulattassa, de főképpen, hogy öntudatu­kat élessze. Kitűnően meg­tanul oroszul, hogy aztán nyelvtudását majd itthon el­addig ismeretien szovjet drá­mai művek felfedezésében és felfedeztetésében is ka­matoztassa. Neki köszönhet­jük Komyejcsub Csillagtár­nájának magyarországi be­mutatóját. Eredetileg jogásznak ké­szült. A paragrafusok vilá­gától azonban elhódította egy másik. Egy számárasok­kal vonzóbb és varázslato­sabb világ. A színházé. És minthogy többnyire vezető, irányító feladat hárult rá, így az évtizedek során sa­ját bőrén tapasztalhatta, művészi gyakorlatában mér­hette le, milyen nehéz és bonyolult, összetett feladat színházat csinálni, jó érte­lemben politizáló színházat teremteni. Mennyi összete­vője és sokszor kiszámítha­tatlan tényezője van egy színház sorsának és jövőjé­nek. KülönöskéDpen vidé­ken. A közönségnél azonban fontosabb tényezőt sohasem Megérkeztek a vendégek ismerkedjenek. A vegyikom­binát. dolgozói a Tiszamenti Vegyiművekbe, a Kommu- nár cipőgyár munkásai a Ti­sza Cipőgyárba, a tallinni Szépművészeti Múzeum mu­zeológusa a Damjanich Mú­zeumba, a tanácsi apparátus dolgozói a megyei tanácshoz, a 10-es számú iskola pedagó­gusai pedig a Kassai úti álta­lános iskolába látogattak. Az építőipari szakmában dolgo­zókat a helyi állami építő­ipari vállalat látta vendégül, a közlekedési dolgozókért pe­dig személyesen Kerekes Fe­renc, a Volán 7. számú vál­lalat igazgatója jött el a Ti-: sza hallba. ismert. Ezért vallotta és vallja ma is: légüres tér­ben nem lehet színházat csinálni. A most átadott Já­szai Mari-díj bizonyára an­nak a művésznek szól, aki szerényen bár, de szívósan és töretlenül vállalta min­denkor és mindenütt a színház és a közönség köze­lebb kerüléséért folytatott harcot, akár a direktori székből, akár a főrendezői posztról irányított. És ami a fő, csak igényes színházzal akart és akar ma is közön­séget nevelni. Igényes, szín­házba járó közönséget. Mert művészi. hitvallásának má­sik sarkalatos pontja: a kö­zönség ízlését sohasem ki­szolgálni, hanem szolgálni kell. Ez a szolgálat pedig nem tűr semmiféle kompro­misszumot. Művészi pályája a bizonyság, hogy nála ez a szolgálat eggyé forrott az emberközpontú színház meg­teremtésének megvalósításá­val. Ezért szerepelnek ren­dezői palettáján elsősorban Shakespeare, Csehov és Ib­sen. A klasszikusok, az em­beri lélek mélyebb régióiba szállók, akik igaz tükröt tartottak és tartanak az em­bernek, a kortársnak épp­úgy, mint a ma emberének, a késői utódoknak. „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi cso­dálatosabb” — vallja Szo- foklész szavaival, s ez min­den vágya, részéről ezért minden önkínzás, ének, hogy ezt a csodálatos embert, az egyszerit és az általánosat fejezi ki a színpadon, nem általában, hanem mindig a maga történelmi és társa­dalmi meghatározottságá­ban, az idő és a tér koor­Észt vendégeink ma délelőtt városnézésen ismerkednek Szolnok gyárnegyedével, a Tallinn körzettel, a Tiszali- gettel, s a nevezetes épüle­tekkel. A csoport vezetőjét és három tagját a megyei pártbizottság székházában Csáki István, az MSZMP KB tagja, a megyei bizottság el­ső titkára is fogadja. A Vö­rös Csillag filmszínházban pedig Csorna Kálmán, a vá­rosi tanács vb elnöke tart tá­jékoztatót Szolnokról, ami után a vendégek résztvesz- nek a szovjet hősök emlék­művének megkoszorúzásán. ■ H. >1. dináta rendszerébe helyezve. Hisz a művészi intuíció, a megérzés erejében és szere­pében. De megérzéseire so­ha nem bízza magát. Tuda­tos folyamatként tudja csak elképzelni saját színházi te­vékenységét. Kultúrája, fel- készültsége. ízlése szinte predesztinálják arra a sze­repre, amelyet évtizedek óta betölt. Megfontolt művész, köny- nyen nem bocsátkozik mű­vészi kalandba. Sem me­résznek látszó újítások, sem a színpadi bravúroskodások és egyéb formai játékok nem vonzzák, távol állnak tőle. Ugyanakkor híve min­dig az ésszerű újításoknak és a tartalmasabb színház megteremtését szolgáló el­képzeléseknek. Szívós mun­kája nélkül például a gyu­lai várszínház is aligha szü­lethetett volna meg. Itt Szolnokon még alig ismer­jük. ő is most barátkozik a várossal, a színházzal, de újító kedvének máris nyo­mát adta Valami szolnoki színházi specialitás megte­remtésének szándéka foglal­koztatja. Talán reneszánsz játékok a múzeumudvarban, avagy tutaj-színház a Ti­szán, vagy éppen egy, á Ti- szaliget természeti adottsá­gaira épülő szabadtéri parkszínház. Tervek, elkép­zelések a jövőre. Vass Károly pályájának gyümölcse lassan ért be. Év­tizedek kellettek, míg szor­galmas, közkatona módjára végzett munkáját rangos művészi díj koronázta. Re­mélhetően Szeged után Szolnok újabb sikereinek ál­lomása lesz. Valkö Mihál* LEGENDA 1913. július 25-én Klecsányi Endrét ba­rátságosan hátbavágta barátja, Dombai Géza, és megkérdezte: — Holnapig van egy százasod.., — Parancsolj. Megtiszteltetésnek ve­ssem — mondta, és átnyújtotta a bank­jegyet. — Tehát holnap negyed ötkor megka­pod a pénzed. A Wampe tics étteremben várlak. ft Másnap fél ötkor a bejáratra szegező- áött Klecsényi tekintete. Ügy látszik, né­hány percet késhet. Bizonyára valami fontos dolog jöhetett közbe — mormolta maga elé. Éjfélkor a takarítónő eloltotta az utolsó lámpát is. Klecsányi elindult hazafelé, ft 1914-ben kitört a világháború. Ilyen nehéz időkben más gondja is van sze­gény barátomnak, mint az én százasom — nyugtatgatta magát Klecsényi. ft A gazdasági pangás évei jöttek, 1920 is 1930 között. Az emberek örültek, ha betevő falatjuk volt, nemhogy megadják a tartozásukat —■ hajtogatta szelíden Kle­csányi, ft 1941 őszén Klecsányi fáradtan ballagott M Rákóczi úton. Azon tűnődött, milyen jó lenne az a százas, amivel Dombai tarto­zik. Ekkor elegáns sportautó suhant el mellette, Dombai ült a kocsiban. Szájá­ból vastag szivar fityegett. Mire Klecsá­nyi szóra nyitotta ajkát, Dombai már a ifémsséd vármegyében száguldott. 1945 augusztusában a Nefelejcs utcában látta viszont Dom bait. Boldogan szorított magához egy fél kiló melaszt. Inflációs idők voltak. Semmi értelme sem lett vol­na, hogy Dombai odavágjon neki vacak ötszázmilliót, mondván, hogy itt a szá­zasod. ft A stabil forint bevezetése után bizo­nyosra vette, hogy megkapja a pénzét. Dombainak azonban nyoma sem volt. Ügy hallotta, hogy végre családot alapí­tott. Első a felesége meg a gyerek, aztán jövök én — bólogatott derűlátóan, ft 1971 márciusának egyik hűvös délután­ján fázósan üldögélt a kandalló mellett Klecsányi. Odakünn csengettek. A csen­getés nagyon ismerős volt. Két hosszú, egy rövid. Reszketve botorkált a konyha felé. Az ajtóban Dombai állt kopaszon, megtörtén, savanyú arcvonásokkal. Szót­lanul átölelték egymást.. Hosszú percekig csak hallgattak. Aztán Klecsányi könnyes szemekkel suttogta: —■ Egy pillanatra sem veszítettem el benned a bizalmam. Dombai rekedten krákogott — Bizony. 1913. július 25-én kölcsön­kértem tőled egy százast. — Most is jól jön nekem az a péne — mosolygott megbocsátóan Klecsányi. — Várjál. Hagyjál kibeszélni. Most adsz még egy százast, és jövő héten ket­tővel jövök! Galambos Szilveszte» Pályázat diákotthonok tervezésére Diesel motorvonatok a mellék­vonalakra Vass Károly Jászai Mari-díjas

Next

/
Oldalképek
Tartalom