Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. április 25. KAIRÓTÓL ASSZUÁNIG 111. Núbia peremén A „New Cattaract” szálló Asszuánban Afrikában 350 kilométer nem távolság. Számunkra az volt, mert tovább tartottunk lefele délnek, a Nílus mentén, Asszuánba. Csoportunk egyelőre két dolgot állapíthatott meg teljes biztonsággal. Mindenekelőtt azt, hogy a „Magari”-n — így hívják a Győri Vagongyártól vásárolt vonatszerelvényeket — a kényelem kielégítő, a légkondicionálás kiváló. Továbbá azt, hogy a vonat ablakán kitekintve a táj egyre egzotikusabb. Nem is annyira a pálmaerdők, cukornádültetvények és kaktusz-csoportok miatt, hanem egyszerűen azért, mert aratnak. Március végén. Érik a gyümölcs, csacsi és gyerek vígan majszolja az érett cukornád belét. Még alig múlt reggel, de a tájon már vadul szikrázik az afrikai nap. Kiszálláshoz készülünk, csomagjainkból előkotorjuk a trópusi sisakhoz hasonló fehér vászonsapkákat. Az igazi Afrika Szállodánk ablakából itt is a Nílusra látni. Mint eddig mindenhol. A Nílus nem hagyott el bennünket, és mi sem szándékozunk elhagyni őt. De itt már keskenyebb a folyó, szirtesebb a táj és feketébbek az emberek. Mondják, valahol itt kezdődik Núbia. Az igazi Afrika. Szállodai szobánkban, a hallban és az étteremben ebből semmit sem éreztünk. A kényelem európai, a környezet modern, a levegőt hűtik. A „New Cattaract” az új gátrendszer, vagyis a nagy asszuáni gát, amelyért csoportunk idejött, bármily nagy is, számunkra nem látható. És nem is lesz. „A mi körülményeink” — mondják mentegetőzve a helyi illetékesek. Szomorúan nyugtázzuk, hogy számunkra csak az „Old Cat- tarac”-t szálló látványa marad, szomszédságunkban. A körülmények látható jelei pedig Asszuán horizontján lebegnek a levegőben. Légelhárító gömbök. S bár a város legalább 800 kilométerre fekszik a fronttól, mégis itt érezhető leginkább, hogy a csatorna tóján háború van. A gátrendszer az ország neuralgikus pontja, a Nílust szabályozó asszuáni vízmű létfontosságú az ország számára. A védelem itt különösen erős lehet. S ez mindenképpen indokolt. Aki még nem járt Asszuán tóján, az csak nehezen tudja elképzelni, milyen súlyos valóságot takar itt ez a fogalom: a víz. Soha még folyó így nem bizonyította, hogy partjai között maga az élet folyik. Szinte varázslattal határos, ahogy a Núbiai-sivatag kénsárga homokjából, tehát a semmiből lesz egyszerre minden. Szomorúságunkért, a körülmények következtében láthatatlan gátak miatt kárpótolja csoportunkat az asszuáni táj egvik. és a világon talán egyedülálló látványossága, a folyó közeoén természetalkotta. elefánt-csordákat formázó. fekete bazaltból vájt kőszírt-csooort. s a szomszédos sziget botanikája, Asszuán „Margit szigete”, amely szinte „minta-trópusként” simul az tájba. amúgyis trópusi A „bennszülött" falu Vitorláson igyekszünk visz- sza a szigetről hús szálláshelyünkre, mert már negyven fokot mutat a hőmérő és még alig múlt tíz óra. Útközben meggondoltuk magunkat, és úgy véltük, hogy talán enyhülést és menekülést találunk, ha útközben kikötünk az utunkba eső núbiai falucskában, amelynek ^ őszintén szólva még a nevét se kérdeztük meg. Enyhülést ugyan nem találtunk, de még mérsékeltövi szervezetünk is hajlamos volt arra, hogy megfeledkezzék a gyilkos sugarakról, a kis falu egzotikuma láttán. Núbia ugyanis valahol itt kezdődik Asszuánnál és tart innen délre 350 kilométeren át egészen a szudáni határig és azon túl is. Ez már „ben- szülött” falu, a szónak legalábbis abban az értelmében, ahogy az annak idején olvasott útleírásokból még emlékezetünkben él. Bennszülött falu ez, fallal körülvett udvaraival, kecskéivel, orrukban arany jelvényt hordó vénasszonyaival, vihogó és olykor megdöbbentően szép csokiarcú lányaival, unalmukban kockajátékot űző férfi aival, vízipipát szívó véneivel, törpe, kacsaszerű szárnyasaival és visongó gyerekeivel, akik ma is úgy menekülnek a fényképezőgép elől, mint ahogy évszázadokkal ezelőtt menekültek, ha a falu vénjei közül is a legvénebb, a nagy hazug, a varázsló hírül adta, hogy megérkezett a szemmel rontó gonosz szellem. Ezek most mi voltunk, a nyakunkban lógó fényképezőgépekkel. Tekintetünket még csak valahogy elviselték, de a fényképezőgép üveglencséjétől megrémültek. Benéztem a „falu bírája” hivatalába. Bútorzata: gyékény a földön. A legszegényebb házak egyikében, a falon, városból küldött fényképet találtam. Az egyetemista fiú küldte Kairóból. A leggazdagabb ház ablakán belesve épp a véletlenül nyitott ruhásszekrénybe láttam: színes tüllruhák sora. Mint utóbb kiderült, tiszteletünkre nyílt meg a szekrény, de gondolom azért is, hogy időnként a falu hölgyei lássák. Az a gyanúm, hogy a ruhák tulajdonosa így diktálta a divatot ebben a falucskában. A núbiai kaland és illúziók után, hogy most aztán igazán Afrikában jártunk, hamar következtek a kijózanodás percei. A falutól úgyszólván csak negyedóra a város maga, Asszuán, járőreivel, a vadászgépek zúgásától és forróságtól remegő levegőjével, modem, bár katonásan kopár utcáival. Ezen már csak a függönyként alázuhanó trópusi est változtatott. S útunk során talán sehol annyira, mint itt, ahol csaknem teljes a légvédelmi elsötétítés. Reggelig szerencsénkre sem a front, sem a mi helyzetünk nem változott. Természetesnek találtuk, hogy szirénák helyett a légkondicionáló zúgására ébredtünk. S még mielőtt a nap felforralta volna a város levegőjét, a „Magari”-n elrobogtunk Asz- szuánból, vissza északra, a Nílus mentén. Mindig csak a Nílus mentén ... Fel Alexandriába! Kerekes Imre Következik: A MEDITERRÁN GYÖNGYE„ Ötvenéves konyak Körülbelül 100 ezer liter válogatott konyakfajtát tárolnak Azerbajdzsán hou- larszki üzemében. A különleges italok 2020-ban, Szovjet-Azerbajdzsán fennállásának századik évfordulóján kerülnek fogyasztásra. A készlet tárolására szolgáló helyiségben kétrétegű meny- nyezeti hőszigetelés és nagyteljesítményű légkondicionáló berendezések biztosítanak optimális klímát; Öt milliárd mozi látogató Az elmúlt évben a szovjet mozikat 4 milliárd 700 millió néző látogatta. 1971- ben ez a szám eléri az 5 milliárdot. A Szovjetunió lakosai évente átlagosan 19- szer — a városiak 21-szer mennek moziba. A háború utáni években Európában az optimális mutató 12, de azóta ez a szám állandóan csökken. Megjelent a Béke és Szocializmus áprilisi száma A ..Bébe és Szocializmus” legújabb száma vezető helyen közli Pullai Árpádnak, az MSZMP KB tagjának cikkét az MSZMP X. kongresszusáról- A cikk hangsúlyozza, hogy „a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa elfogadta és megerősítette a párt eddigi politikáját, és pártunk, valamint egész népünk társadalmi programjaként a szocializmus teljes felépítésének niagasabb szinten való folytatását jelölte meg a következő évekre”. P. Ny. Fedoszejev akadémikus. az SZKP KB tagja „Az SZKP a szovjet nép élcsapata” című cikkében testvérpártunk XXIV. kongresz- szusával foglalkozik. Hertta Kuusinen, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke „A nők a wyMművelés) Citál és lábéról Igen gyakran feleslegesen kapnak szerepet nyelvhasználatukban a latin eredetű -ál végződésű igék. Ebbe a szócsaládba tartoznak a következő leggyakrabban előforduló igealakok: citál, pin- gál, kántál, ágál., realizál, konveniál, negligál. formál, akceptál, replikái, kultivál, diktál stb. Különféle utakon ezek a latin eredetű igék számos európai nyelv szókészletébe kerültek be- A gyakori használatuk miatt legtöbbjük szél »ebb körben is ismertté vált Sokszor sajátos hangulati értékük miatt is élünk velük. Van ennek a szócsaládnak néhány olyan tagja is amely- lyel kapcsolatban szigorúbban kell ítélkeznünk, mert használatuk felesleges, s az értelmes közlést is eüértel- metleníthetikAz Esti Hírlap 1971. április 16. számában olvashattuk a következő mondatot: „Az ujjtöréssel laboráló kapust helyettesíteni kell...” A mondatban szereplő laboráló szóalak a latin eredetű laborál igéből képzett. A laborál igealak is beletartozik abba a szócsaládba, amelyről szóltunk. Ennek az igének azonban több, egymástól nagyon is eltérő jeletésámyalata alakult ki. Gyakran a dolgozik, fáradozik, vesződik jelentéstartalmakat közvetíti, ritkábban a kínlódik, bajlódik, baja van, szenved valamiben, bajoskodik, jelentéseket hordozza. Ez a jelentésárnyalata azonban csak a szakszóként használt laborál. laboráló szavaknál mágától értetődő. Orvosi műszóként gyakran kap szerepet. Az idézett újságcikkben azonban feleslegesen élt vele a cikk írója- Egyértelműbb közlést eredményezett volna, ha a mondatban az idegen eredetű laboráló szóalak helyett a következő magyar szavakat olvashattuk volna: bajlódik, kínlódik, szenved, bajoskodik. A nagyközönség számára tehát így fogalmazandó át az idézett mondat: „Sérült ujjaival bajlódó, bajos- kodó kapust helyettesíteni kell”. Ez a változat is megfelelő: ,.Ujj törést szenvedett kaoust is helyettesíteni kell” Különben a szóbanforgó szavak tagjai közé sorolhatjuk az ugyancsak gyakran előforduló laboratórium, la- tíbráns szóalakokat is. Ezek a hangsorok a dolgozik, tevékenykedik, fáradozik, alkot jelentésű laborare latin igének a közvetlen származékai. Eleinte csak tudományos műszóként voltak ismeretesek. ma már szinte közszókén* élünk velük. Dr. Bakos József Miért nem akart füstölögni a „János bácsi pipája Jól sejtik, arról a bizonyos pipáról van szó, amire Zalatnay szokott „rágyújtani” és amelyik befüstölögte már a televízió, a rádió és áz ország különböző színpadait. Hódító körútja során az elmúlt hét egyik estéjén Fegyverneken kellett volna dicsőséges füstölgését folytatnia, miután előtte már ugyanaznap estéjén a szomszédközséeben, Tiszaroffon is kifüstölögte magát. Csakhogy ezúttal valami baj támadt a pipával. A vidám, zenés műsor keretében nem akart meggyulladni. Pedig már be is konferálták és Zalatnay Sarolta is „kezébe vette”, de akkor váratlanul és kellemetlenül kiderült, hogy a dohánnyal baj van. No, nem azzal a dohánnyal, amelyiket a pipába szoktak tömködni, hanem azzal, amelyik a zsebbe kívánkozik. Ugvanis Darás István, az alkalomrá verbuvált „társulat’’ mindenese, szervezője — saját kocsival járja a vidék művelődési házait, hogy felkínálja előnyös szolgálatait — igazgatója és egyben ha kell, zenekari kiegészítője, — ezúttal ő volt az Echo zenekar ötödik tagja is — mondom ez a mindenesember mielőtt a műsor attrakciója, Zalatnay következett volna, jól kiszámított lélektani pillanatban beüzent a ház igazgatónőjének, hogy a dohányt az öltözőbe várja, mert úgymond a műsor végeztével gyorsan szeretnének indulni tovább. Későre jár. Minthogy azonban a dohány nem jött az öltözőbe, ment Darás az igazgatóirodába. A műsor pedig leállt. A közönség várakozott. Várta, hogy a bejelentett technikai szünet mielőbb végetérjen. Mit tudta ő, hogy a technikai szünet csupán ködösítés. Hogy ez alatt a műsor direktora éles vitában áll a dohányért és köti az ebet a karóhoz, hogy addig Zalatnay nem lép színpadra, míg nincs markában a pénz. Az eszébe sem jutott a vehemensen hadakozó direktornak, hogy behízelgő előzetes tájékoztatójában zavartalan, jó előadást ígért a fegyverneki kedves közönségnek. Arról nem is beszélve, hogy régi bevett szokás: fizetni csak akkor ildomos, ha a munkát elvégezték. Darás Istvánnak csak egy volt a fontos, nála a sorrend így festett: előbb a dohányt, s aztán lesz majd pipa. Hogy közben a közönség egyre pi- pásabb lett a türelmetlen várakozásban, az őt hidegen hagyta. Mit volt mit tenni, az igazgatónő fizetett, ahogy Darás kérte. Zalatnay pedig rágyújtott kedvenc dalára és az ügy ezzel időlegesen elsimult. Persze e „mozgalmas” estnek egyéb furcsaságai is akadtak: például, hogy Zalatnay csak az öltöző ablakán volt hajlandó a színpadra fáradni — mondván, megcsinálta ő már máskor js, nagyobb helyen is; vagy hogy a zenés műsorként eladott összeállításban Pataki Ferenc fejszámoló már-már a közönséget is „kiszámolta”, hisz addig kellett foglalkoztatnia a közönséget, amíg a második rész szereplői a szomszédból megérkeznek. Mindez hagyján. Ami számunkra ebből az estből, a fegyvernemből is tanulságos és egyben felháborító; meddig tűrhető még, hogy a szórakoztató ipar ..maszek’’ házalói, a szórakoztatás vámszedői, a különféle, sokszor ellenőrizhetetlen hakni-brigádok csalétekként megtűzdelve, egy- egy vonzó sztárral, szabad prédájuknak tekinthetik a vidék műsorra váró, megszorult művelődési intézményeit és hogy a kultúra rablólovagjaiként a szórakoztatás jótékony apostolainak köntösében járhassák kényükre-kedvükre az országot. Nem volna már itt az ideje, hogy ne csak füstölögjünk a fegyvernemhez hasonló bosszúságokon, hanem határozottan tegyünk is ellene valamit? Valkó Mihály békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban” ci- mű írásában rámutat arra, hogy korunk a nők emancipációjának a kora, és csak a szocialista rend vezet a nők teljes felszabadítására. A folyóirat „Kerekasztal” rovatában román párt- és állami vezetők a román ipar szervezésével és irányításával kapcsolatos problémákról beszélnek. „Az imperializmus és az antiimperialista harc” című rovat olyan elméleti cikkeket tartalmaz, melyek az imperializmusnak és az antiimperialista harcnak a stratégiájával; az antiimperialista harc és a latin-amerikai fegyveres erők problematikájával; a kapitalista hatalom mechanizmzusának új vonásaival és megnyilvánulásukkal Ausztriában; az imperialista rendszerben végbe menő integrációs folyamatokkal foglalkoznak. Alfred Kosing, a berlini Német Tudományos Akadémia levelező tagja a jelenkori revizionizmus filozófiai értelmének és társadalmi- politikai funkcióinak mé- lyenszántó elemzését adja. Mától „felnőttek” A Műszaki Tömítés és Szerelvénygyártó Szövetkezet túrkevei üzemében vá* lasztottunk ki két fiatalt. Olyat, aki ma először vesz részt szavazatával országos dolgok intézésében. Fiút volt nehezebb találni, mert aa ötven dolgozó között mindössze négyen vannak. Fábián Julianna és Fara-, gó István egy kisebb vargabetűvel került a szövetkezet üzemébe. Ez talán természe-. tes is, hiszen nem hiszem,’ hogy van olyan gyerek, aki azért nyúzza a szüleit, meri mindenáron műszaki tömí-i téseket akar gyártani felnőti korában. — Valóban nem ide ké-’ szültem én sem, — mondja Fábián Julianna. — Mikor a nyolc általánost elvégeztem; a jászberényi szakmunkásképző iskolában tanultam tovább. Hiába. Bár a szakmám zöldségtermesztő, nem tudnak ilyen munkakörben foglalkoztatni, a város egyetlen termelőszövetkezetében sem. Pedig amikor iskolára mentem, azt Ígérték, hogy elhelyeznek. Ennek ellenére úgy érzem, hogy jól megtaláltam Itt az üzemben a számításomat. Bár még a betanulás időszakában vagyok, a keresetemre nem panaszkod- hatom. Ha pedig három hónapon keresztül teljesítem a 100 százalékot, teljes jogú tagja leszek a szövetkezetnek. A választás? Kicsit izgulok, hiszen úgy érzem, azután leszek teljes jogú állampolgár. A másik első választó vargabetűje talán még kacska- ringósabb. — Egy gimnáziumi osztály után ipari iskolába jelentkeztem. Aztán fel Pestre..; Igen, most látom, hogy ez nem kellett volna. Egészen mást gondoltam a fővárosi életről, mint amiről a valóságban meggyőződtem. Ha egy pesti fiú lejött Túrkevé- re, megkülönböztetett tisztelet vette körül. Ügy gondoltam, ha hazalátogatok, ez nekem is kijár. Nem járt ki... Meg aztán Pesten se fogadtak be. Nagyon jónak találtuk mi fiatalok, hogy a választás előtt a jelölőgyűléseken mindenkinek kikérték a véleményét. Valahogy így képzeljük el a demokráciát. Sainos még nem mindenben van annyi beleszólásunk, mint abba, hogy ki lesz a tanácstag. Egy fiatal üzem két fiatal választója ma járul először az urnához és ettől a naptól számítja magát felnőtt-^ nek. L-- »b se* /
