Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-17 / 90. szám
1971. április 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A párt határozott, a kormány cselekedett 3. A gyermekek s az öregek pénze A Központi Bizottság beszámolója a párt IX. kongresszusán a többi. között megállapította: „Pártunk és kormányzatunk a dolgozó nők. anyáit, a gyermeküket Sok családnak segítség Talán nem árt emlékeztetni rá: 1946-ban jelent meg az a rendelet, amely a csalá. d? pótlékot általánossá, azaz társadalombiztosítássá tette. 1965-ben családi pótlék címén már 1.6 miU'árd forintot fizettek ki. 1970-ben. több mint 700 ezer családnak 2.8 milliárdot— 1966 februárjában emelték illetve kiterjesztették a munkások és alkalmazottak családi pótlékát- A gyermekenkénti havi 50 forintos emelés azt jelentette. hogy két gyermek után 300. három után 510. s minden további gyermek után 170 forintot kap a család a társadalom hozzájárulásaként a gyermeknevelés költségeihez. 1966 július 1- től a termelőszövetkezeti tagok családi pótlék rendszerét fejlesztették: 1968-tól további emelést hajtottak végre e családok körében. Megközelítően 1.5 millió család nevel hazánkban 16 évnél fiatalabb gyereket. — Tavaly a 14 év alatti népesség száma 2.3 millióra rúgott. s ha ezt nézzük, hogy több mint 700 ezer család élvezte a pótlékot, akkor a rendszer kiterjedtségét aligha szükséges tovább bizonygatni. Nagy dolog, hogy a munkás és alkalmazotti családoknál a gyermeknevelés költségeinek egyharmadát az állam fedezi, s e költségek 12—13 százalékára a családi pótlék nyújt anyagi alapot. Ugyanakkor tagadhatatlan: rengeteg még a tennivaló. Gond például, hogy a gyermek növekedésével költségei is emelkednek, de a családi pótlék változatlan marad: gond a nagy családok Kedvezmény az állattartóknak Felemelték a legeltetési kártérítés összegét nevelő szülők helyzetének könnyítésére eddig is szorgalmazta a családipótlék rendszerének fejlesztését, és ezt az anvagi fedezet megteremtésétől függően a jövőben is szorgalmazza”. helyzete, amelyekben a keresők kis, s az eltartottak nagy száma miatt az egy főre jutó jövedelem nagyon szerény. Ezért a családi pótlék is kisebb segítség, mint ott, ahol azt könrvebb megtoldani a saját pénztárcából. Különösen nehéz azok helyzete, akik egyedül nevelik gyermeküket, vagy gyermekeiket- Tény. hogy a munkás és alkalmazotti családok mellett ma már mintegy 100 ezer termelőszövetkezeti család is élvezi a pótlékot. Ténv, hogy az egy családra jutó pó+lék évi átlagos ősz- szege 1965-ben 2602 forint volt 1970-ben viszont — a kormányintézkedések következtében — már megközelítette a 4400 forintot. Mégis: a gyermeket nevelő családok segítése a Párt X. kongresszusának témái közül sem hiányzott. Ahogy a IX. kongresszus útmutatásait cselekedetek követték, nem lesz ez másként most a X. koncreszus után sem. S tagadhatatlan.. szükség van a továbi tettekre. A gondok l»N«an enyhülnek Két olyan korcsoport van. amely éveinek száma alapján jogosult a társadalom juttatásaira: az ifjak és az öregek. Az ifiak pénze, a 2.8 milliárd forint sem csekély összeg, ám ennek csaknem ötszöröse az, amit az idős korosztály, a munkában megfáradtak kapnak jogos járandóságukként. A IX. kongresszus a nvue'díirend- szer továbbfeileszését is — Az ipartelepítési program keretében 1968-tól Nyíregyházán üzemel a Hajtómű éá Felvonógyár 4. sz. gyáregysége. A gyárnak most épülnek a szerelőcsarnokai 280 millió forintos beruházással. A technológiai szereléseket rövidesen megkezdik és még ez év közepén indul a termelés. Elsősorban konvej-reket (szállító berendezéseket) és festőüzemi berendezéseket gyártanak majd. (MTI foto—Balogh László felv.—KS) „Csak azért, mert szülni mertem... Január 1-től életbe lépett az új legeltetési biztosítás. Az új biztosítási forma nagyobb lehetőséget nyújt az állattartóknak. A -kártérítés összege jobban megközelíti a tényleges kár összegét. könnyebb pótolni az elhullott, kényszervágott állatokat. Munkatársunk felkereste Dobos Istvánt, az Állami Biztosító megyei igazgatóját és olvasóink számára tájékoztatást kért az új legeltetési biztosításról. — Mezőgazdasági kultúránk fejlődésére jellemző, hogy az egyéni és háztáji gazdaságaink a nagyobb értékű állatok tartására térnek át, ezért is módosítottuk a biztosítás feltételeit. Az új legeltetési biztosítás alapján fizethető kártérítési összegek felső határa magasabb, mint a régiek. Megyénkben 1970-ben 286 állat hullott el, illetve került kényszervágásra legeltetés közben. A kifizetett kártérítés 300 000 Ft volt. Országosan a biztosító már tavaly is csaknem 12 millió forintot fizetett ki kártérítésként a legeltetési biztosítás alapján, s várható, hogy az új feltételek mellett ezentúl nagyobb mértékben járul hozzá a biztosított állatok elhullása, vágj’ kényszervágása folytán előállott károk megtérüléséhez. — Mi a különbség a régi is az új leaeltetési biztosítás feltételei között? — Bármely betegség miatt a kihajtás napjától számított 15 napon belül — gümökór és angolkór miatt ípedig 45 napon belül — beelhuUás ifagy kényszervágás esetén kártérítés nem illeti meg az állattulajdonost. Arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a bekövetkezett káreseményt az állattulajdonos két napon belül jelentse a biztosító területileg illetékes járási fiókjánál, és mellékelje az állatorvos igazolását a , betegség, elhullás, kényszer- vágás körülményeiről. Ha a szarvasmarha kényszervágásra kerül, a kárjelentéshez csatolja az illetékes tanács elszámolását is arról az összegről, amelyet az állattulajdonos a kényszervá- gott szarvasmarháért kapott, mert ennek 50 százalékát levonjuk a kártérítésből. — A korábbi feltételek szerint növendék marhánként legfeljebb 1000,—, tehenenként 3000,— Ft kártérítés kifizetésére volt lehetőség. Az új feltételek alapján növendék marhánként — koruktól függően — 1500—3500 Ft-ot, tehenenként 4500 Ft-ot térít a biztosító. _ Mi a helyzet akkor, ha az állattulajdonos többféle olyan biztosítással rendelkezik, amely kiterjed a szarvasmarhára is? — Ilyen esetben a kártérítés legfeljebb 3100 Ft és 8500 Ft között folyósítható, az állat kora alapján. Természetesen, ha a több érvényes biztosítás alapján járó kártérítés meghaladja a felső határösszegeket, akkor a ki nem fizetttt összegre eső arányos díjat az állattulajdonos részére visszautaljuk,, arányban az ország teherbíró képességével — a fontos feladatok közé sorolta. A kongresszus után nem sokkal, 1967 január elsején már életbe lénett a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok új nyugdíjrendszere, amely alanelveit tekintve azonos a bérből és fizetésből élőkével. 1970 márciusában sor került az 1600 forint alatti munkás és alkalmazotti nyugdíjak emelésére. 1970 július 1-től a nyugdíjasok és családtagjaik időbeni korlátozás nélkül jogosultak az ingyenes kórházi kezelésre, 1971 január 1-től pedig életbe lénett a nyugdíjak évenkénti két százalékos emeléséről szóló rendelkezés. (Amit csak a világ 15 országa alkalmaz)- Ez utóbh; évente 300 millió forint előteremtését követeli meg az államháztartástól. Csaknem másfél millió a nyugdíjasok és járadékosok száma. Havonta több mint egvmilliárd forintot hordanak szét a postások: Magvar ország nemzeti jövedelmének öt százaléka iUt a nyugdíjakra: ez 1970-ben 13 milliárd forint volt. De jelentős még azok száma, akik nyugdíjasként elemi gondokkal küzdenek. Mégis, a gondok lassan enyhülnek, abban az aránvban ahogyan javul az ország eeész gazdasági helyzete is. Ennek kovácsa] pedig mi vagyunk: a holnapi nyugdíjasok. (Következik: Szándékok és forintok). Mészáros Ottó Magyar kulturális napok Lengyelországban Magyar kulturális napok kezdődtek a lengyelországi Bydgoszczban, a Torunban, Chelrrmoban és Nova Wies- ben, a vajdasági tanács és a kulturális egyesület, valamint a Varsói Magyar Intézet szervezésében. A gazdag programban több mint 20 magyar vonatkozású rendezvény — kiállítás, hangverseny, filmbemutató, baráti találkozó és élménybeszámoló — szerepel. A rendezvények közül kiemelkedik két képzőművészeti kiállítás:: Csorba Tibor Varsóban élő magyar grafikusművész akvarell s Danuta Michalska és Marian Adamczky lengyel festőművészek „Budapesti rajzok és festmények” c. tárlata. A bydgoszczi magyar filmhetet Gál István „Magasiskola” című játékfilmjének díszbemutatójával nyitották meg. — Nem hosszabbították meg a szerződésemet. Fűt, fát ígértek, hogy betanított munkás leszek, laboráns. — De amikor megtudták... — panaszkodott az asszony. — Mit tudtak meg? Kik? — Kismama vagyok... Először letagadtam a munkahelyemen, amikor kérdezték, de az orvosi vizsgálaton kiderült... Majd jegyzőkönyvbe mondja a történteket. Január elején háromhónapos munka- szerződést kötött a szolnoki vegyiművek mosós2er üzemével. — Segédmunkásként dolgozott, szorgalmára, tehetségére felfigyeltek; megígérték neki, hogy betanított munkás lesz, felvitték dolgozni a laboratóriumba. Idézet a jegyzőkönyvből: „N. elvtárs azt mondta, univerzális szakembert csinálnak belőlem, mert lehetőség van a szerződés meghosszabbítására. Megkérdezte tőlem, hogy családra van-e kilátás? Azt mondtam, hogy nincs, mert féltem megmondani. Az asszonyok beszélték; akkor elküdhetnek... Ezért letagadtam. N. elvtárs azt mondta, jól van- — Kb. két héttel ezelőtt kötelező orvosi és KÖJÁL-vizsgálatra hívtak. Az orvos megkérdezte tőlem, hogy nehéz munkát végzek-e, — mert gyenge a fizikumom. Az orvosnak megmondtam, hogy anyának ézem magam. Néhány nappal később, a művezető közölte velem, hogy a szerződést nem hosszabbítják meg. Pletyka a kismama volt munkahelyén: „Azért nem hosszabbították meg P.-né szerződését, mert sosem akart söpörni.” Mit mond a kismama? — Munkatársaimmal tudom bizonyítani, hogy soha semmilyen munkát nem tagadtam meg. Még erőmön fölüli munkára is vállalkoztam, A kismama volt munkavezetőjének véleménye: — Létszámleépítés van nálunk, ezért küldtük el. A munkájára nem volt semmiféle panasz. (Egy megjegyzés a létszámleépítéshez; a városi tanács folyosóján ott az üzemük hirdetése, hogy sői segédmunkásokat felvesznek.) Az éi’vényben lévő munkajogi rendeletek alapján az üzem nem volt köteles meghosszabbítani a kismama szerződését. Az intézkedés jogilag tökéletes: szerződése lejárt... De mit mondjunk a kismama panaszos kérdésére? — Hová vesznek most már fel?... Most már látszik- — Nem tagadhatom le. Szomorú lenne, ha a kismama aggodalma beigazolódna! ír V. Károlyné Abonyból kereste meg panaszos levelével szerkesztőségünket. Idézünk leveléből: „1968 októberében álltam munkába az egyik helybeli óvodába. Először egy, három, négy, öt hónapra, majd egy évre kötöttek velem munkaszerzőP» dést, amely 1970 december 31-ig tartott. De közben terhesség miatt betegállományba vettek. Amikor lejárt a szerződésem, postán megküldték címemre a munkakönyvemet. Előttem két terhesasszonynak nem hossza- bították meg a szerződését, amikor megtudták, hogy vá- randósak. Ha nem lettem volna terhes, még mindig dolgoznék; így meg, mert nem tudok dolgozni, mehetek. Én azt nem értem, hogy most. amikor így fel vannak karolva a kismamák, hogy lehet ilyet csinálni? — Mutatták nekem a rendeletet. hogy igazuk van, — mehetek. Nézhetek más munka után. Csak azért, mert szülni mertem...9 . * A kismamák panaszában bizonyára van sértődöttség is, ébből következően — esetleg — helyzetüket túlon túl is szubjektiven ítélik meg. De ok nélkül nincs okozat. Miért a sok óvatoskodó szerződéses munkaviszony, amelyet az asszonyokkal kötnek? (Vállalati szempontból nagyon jól lehet ezt magyarázni.) Miért a kérdés: Hogy állunk a családtervezéssel, fiatalasszony? Miért látják célszerűnek a kismamák letagadni anyai örömüket? Kialakultak netán egyes vállalatok kényelemszerető íróasztalai mögött olyan mikroklímák, — ahonnan ilyen „szelek” fújnak!? Tiszai Lajos — Vegye tudomásul, ennél a vállalatnál ez volt az utolsó késése! —■ De nem... — Hogy-hogy nem? Két nappal ezelőtt figyelmeztettem: ha még egyszer elkésik, szó nélkül felmondok magának! Most nyolc helyett tizenkettőkor jött be, — mit akar még magyarázkodni? — Könyörgöm, főnököm, hagyjon kibeszélni. Gondolja csak el, ma már hajnalban felkeltem, könnyedén, vidáman, együtt fütyürésztem a nyitott ablakon bekandikáló madárkával. S akkor hirtelen megcsörrent a telefon! Azonnal rossz érzésem támadt, de azért fülemhez emeltem a kagylót. Dobhártyámon kétségbeesett női sikoly hasított át: „Segítség! Uram, mentsen meg! Hiszen m] ismerjük egymást... És itt gvilkos leselkedik rám!” — Ne vicceljen, Keczmeczi. Ki hívta volna fel magát ilyen szöveggel ? — Esküszöm, főnököm, hogy Csapcsikné volt, a földszint 4-ből. Negyedszer vált el a napokban, de tessék elhinni, még mindig olyan ártatlanul naiv, mint a ma született bárányka ... Csak a férfiak nem hagyják békén! Azt zokogta a telefonba is: „Valaki most sziszegte a kulcslyukon át, ha nem engedem be, rámtöri az ajtót és megfojt.. — És maga? — Elismerem, hogy vannak rossz tulajdonságaim, de a lovagiasságomra, főnököm, mindig kényes voltam. S bár most is a legteljesebb bizonytalanság sötétlett előttem, lerohantam a földszintre, és feltéptem Csapcsikné ajtaját. Leírhatatlan látvány fogadott... A szerencsétlen asszony az egyik sarokban reszketett, s gyönyörű bronz haját tépdeste. De amikor meglátta, hogy én vagyok, a nyakamba ugrott, úgy suttogta: „Megmentőm.., nem hagy magamra?” — Maga ezek után természetesen ott maradt? — Ott, de esküszöm, csak vonakodva tettem. Az a finom lélek ott pihegett a karomban, egyedül bennem bizakodva. De én nem állhattam meg, hogy időnként ne figyelmeztessem : „Asszonyom, nekem már sajnos, mennem kell! Igaz, a főnököm áldott jó ember, de ha még egyszer elkésem, most már biztosan kihajít a vállalattól.. _ Megőrült. Keczmeczi? Engem akart lejáratni egy bajbajutott embertársunk előtt? — Hát nem az igazat mondtam, főnököm? Pedig szinte erőszakkal kellett lefejtenem magamról Csap- csiknét, aki közben elhaló hangon könyörgött: „Ne... maradjon még. ■.” De akkor már fél tizenkettőre járt az idő. — Tudja meg, maga egy embertelen fráter, Keczmeczi! Aki ilyen szituációban így viselkedik... S mondja, pillanatnvilag nincs senkije a Csapcsiknénak? Németh Géza ♦ 1 ♦ ♦ :
