Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-12 / 60. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. taáídus 12. Negyedszázad a bőrös ktsz-ben Az első kisipari termelőszövetkezet a megyében — Építik a második üzemcsarnokot — Mérlegzárás holnap, 35 napi fizetés a nyereség Nem mondhatja senki, hogy ez a mostani, március második havi héí szürke, egyhangú lenne. Már az első munkanap is jól kezdődött. Szép nőnap volt, meg kell hagyni. Minden asszony, lány nagy doboz bonbont, díszzsebkendőt kapott. Tizenöten pénzjutalmat, a jó mun-' káért, hárman pedig — Pász- ti Józsei'né, Velkei Jánosné és Decsi Józsefné a ktsz kiváló dolgozója kitüntetést kapták. Holnap meg ünnep lesz, a minden évben egyszeri ■— nagyszerű. Mérlegzáró közgyűlés' lesz, mind a háromszáz dolgozó hivatalos a Múzeum étterembe. Délután a közgyűlés, este vacsora. Így szokták már meg. Tavaly is ott ünnepeltek. Negyedszázados jubileumot. Ök azok, akik Szolnokon talán legelőször szövetkeztek. Mert bár a hivatalos papírok az 1945. év v*égét jelölik meg a jogelőd megalakulási idejének, a munkásmozgalom, a szövetkezeti mozgalom történetében azonban 1945 januárja a szövetkezés kezdete. Péntek Béla, a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója jól emlékszik arra az időre is. Már á jogelődnél is alapító' volt. Ennek tényét a „cég bejegyzésekor” is igazolta aláírásával. — Volt Szolnokon — ott ahol most a textilfeldolgozó ktsz dolgozik, a Ságvári út végén egy cipőgyár. A Norma Cipőgyár. Kistőkésé volt, aki a háború elől elkényszerült, s részvényeseknek adta át a gyárat. A felszabaduláskor azonban á részvényesek is eltűntek, mentették az irhájukat. Mi a ház Hálálok a ktsz-ben, Szabó István KISZ-titkár, a szövetkezet vezetőségi tagja, ipari tanulót oktat a bőrdíszmű részlegben végében, öten—hatan cipész munkavállalkozók dologhoz kezdtünk. Szovjet katonáknak javítottunk csizmát, bakancsot. Kis biztatással, bátorítással aztán behurcolkod- tunk a gyárba. Szovjet emberek mondták: a kapitalista nem jön vissza egyhamar, dolgozzunk csak. Jöttek is a háborúban is Szolnokhoz hűséges szegény emberek. Javítottunk, toldtunk, földiünk, ahogy lehetett. Később az elhagyott javaknak kormány- biztosa volt. Engedélyével a szolnoki cipész munkavállalóké lett az elhagyott üzem. — A mederekkel sokáig nem közösködtünk. Nekünk sem anyagunk, sem szerszámunk nem volt otthon, műhelyünk se saját, ök otthon is megkeresték a megélhetésüket. Mi meg, ez az igazság, féltünk a közösködéstől velük. így aztán sokáig, 1948-ig nem fogadtak maguk közé medert, iparral, műhellyel rendelkezőt. Akkor mégis változtattak az elhatározáson. 1948. november 15-én az önálló cipész kisiparosok, valamint cipészsegédek szövetkezete egyesült. Neve: Bőrösök Kisipari Termelő- szövetkezete Péntek Béla emlékszik jól az alapítókra. Azokra is, akik már nem járnak dolgozni, s azokra, akik már nem élnek. Huszonöt év nagy idő. Négyen vannak most, egészségben, erőben a munkában együtt: Pótári Anna, Német István, Téglás Ferenc és Péntek Béla. A huszonöt év alatt több gél volt sokszor, nem rend, fegyelem a ktsz. Péntek Béla elismeri: — A pénzügyekhez meg a legkevésebbet értettek nálunk az emberek. Népi is volt nekünk nyereségünk, jó évünk egészen 1951-ig. Attól kezdve már boldogultunk. Egyre több önálló kisiparos jött a szövetkezetbe, s fejlesztették a javítóhálózatot, s szerényen, de árutermelésre is vállalkoztak. 1951 végén már volt központi üzemük és négy javító részlegük. És 1952-ben fizetni kezdték, amit a tagság összeadott. A gépek, munkaeszközök értékét. Attól az évtől kezdve szépen haladtak, gyarapodtak. Nemcsak a Szövetkezet, emberei is. Az első, jó osztalékos év 1952 volt. Egy havi fizetésnek megfelelő pénzt kaptak rosi tanácsnál azt mondta nekik a vb-elnök: — Miért vitáztok, kértek magatoknak ócska házakat. Tehetnétek, pénzetek van, építsetek magatoknak. Saját házat, szép üzemet? Belemelegedtek a gondolatba is. Aztán hónapokig fürkésző szemmel járták a várost. Hol lenne jó, hol a legjobb? Végül egyszer pes-* ti útról megtérve egyikük odamutatott a mostani üzemház helyére. Romos, elhagyott éoület, semmi kis ház állt ott. — Miért ne jöhetnénk ide? 1958-ban kezdték. Hárommillió forintjuk készen volt rá. Decsi József elmosolyodik. — Nem hitték el az emberek, hogy üzemházat építünk. És nem hittek abban sem, hogy a fizetésük azért Akik több László mint húsz éven át itt dolgoznak: Velkei Jánosné, Decsi József és S. Papp mint kilencvenen búcsúztak el, öregek a ktsz-től. A jól megérdemelt nyugdíj korhatár köszöntött rájuk. Azt mondja erre Péntek Béla: . — A régi, kis szövetkezet, a jogelőd először 1947-ben adott fizetett szabadságot. De mi még akkor is nehezen mentünk el. Nem akartuk hinni, hogy fizetnek nekünk, hogy nekünk is jár a szabadság. Volt, aki sokáig fontolta, figyelte, akik elmentek, mennyi pénzt kaptak. Mi olyan munkát kaptunk mindig, amiért csak dolgozni, dolgozni kellett, s ahol semmi kedvezmény nem volt. Ezerkilencszáznegyven- nyolcban, az egyesüléskor harmincnyolcán voltak. Hogy anyag legyen, fizetésük negyven százalékát ösz- szedobták rpk hónapon át. Abból vásárolták, abból mentek valamire. Nem sokra, ami az eredményes, hasznos munkát jelenti. Decsi József 1951 óta főkönyvelő. — Amikor idekerültem még ott, a szolnoki csarnoknál volt az üzem. Napokon át, heteken át néztem. Igaz ez, lehet ilyesmi? Mindig voltak maguk hasznát leső emberek. Szóltak a mesternek, visznek egy darab talpat, egy kis felsőbőrt, cérnát, ezt, azt. És vitték. Egy dzsuna tagok, a ktsz pedig rendezte minden hitelét, nehéz pénzügyét. — Nekem az a legszebb emlékem a huszonöt évből — mondja Péntek Béla — hogy nékem munkám, megélhetésem itt mindig biztos volt. 1953-ban újabb egyesülés: a rangosnak számító ktsz-hez társult a bőrhulladék feldolgozó. Attól kezdve Bőn pari Kisipari Termelőszövetkezet volt a nevük. Az új társ 33 ezer forintot érő vagyonnal és huszonnyolc dolgos emberrel szaporította a vagyont. Szorgos, dolgos évek követték egymást. Milliós vagyonú ktsz volt már 1953- ban a bőripari. Fejlesztés: három 'javító és egy méretes részleg, valamint a készáru értékesítésére boltot nyitottak Szolnokon. Akkor kezdett, sok jó eredménnyel dolgozni a bőrdíszműves részleg is. — Minket nem tört meg nem húzott szét 56 sem. Büszkék erre. ötvenhatban, éppen ebben a nehéz évben több mint egymillió forint volt a nyereségük. És az ellenforradalom után szinte aranyat ért a náluk készült cipő. Az endrődi ktsz után ők csináltak női slipp szandálokat. Az első BNV-n árusítottak is, méghozzá jól. Egymillió forinttal jöttek haza. A’*án is kellett a kisipari cipő nagyon. Jó piacuk volt. Erőteljesen megnőtt a bőrdíszmű üzent termelése is. Csakhogy gond egyre több volt Ócska, avult műhelyek, szűkös hely. Sokat vitáztak a tanáccsal. Helyiségeket szerettek volna. Egyszer még 1957-ben a vámeglesz, hogy tudjuk azt kifizetrii, de sokszor elkérdezték. Több mint tíz éve már, hogy abban az üzemházban élnek, dolgoznak. És másfél év alatt kifizették minden ráfordított adósságukat. Ekkor fizették vissza az alapító tagoknak az egykori 40 százalékos bárhozzdjá'rulást is. Amit azért adtak, hogy legyen anyag, tudjanak miből, mivel dolgozni. 1961X WJWwS\v.-.W.V-.’ v.* •■-•••W?v.v.\w.'"^l»^IW»TOC»W"X’"ww*"•" ........... T ízéves az üzemház, amelyet most már „kinőttek” • nyéke Bőripari Kisipari Termelőszövetkezet nevet. A két nagy csatlakozó ktsz gazdag hagyománnyal rendelkezett. A törökszentmiklósi cipészek szövetkezete 1947. április 12-én alakult. Alapító tagjai közül most is a szövetkezet dolgozója Bata János és Hegedűs Péter. Ebben a városban javító-szolgáltató tevékenységet fejtenek ki a ktsz tagjai. A kunszentmártoni ktsz 1945. augusztus elsején alakult. Tar- csányi József, Pásztor Fe- rencné, Csik József és Cza- kó Imre voltak az alapítók, akik ma is ott dolgoznak. Az egyesülés eredményeként 1965-ben a ktsz teljes termelési értéke több mint 14 millió, vagyona 6,5 millió forint volt. Terveiket általában jól teljesítették és ezektől az évektől kezdve indult meg náluk a rendszeres tanulóképzés is. A huszadik évfordulón már a szövetkezet pénzügyi helyzete azt is megengedte, hogy hűségjutalmat adjanak a 10—15—20 éve ott dolgozóknak. Néhány szám az utóbbi öt évről:1966-ban 262 dolgozója volt a szövetkezetnek. A termelési érték közel 14 millió forint volt. 1968-ban már 22 millió volt a termelési érték, és háromszáz a dolgozók száma. Ebben az évben • a munkások átlag keresete éves összesítésben 19 ezer forint, s az égy dolgozóra eső nyereség . pedig több mint 2 ezer forint volt. Ezerkilencszázhetvenben a ktsz háromszázhét tagja 25 millió forint termelési értéket •' állított elő. A holnapi mérlegzáró közgyűlésen egy Törökszentmiklóson alapitő tag volt az elnök, a mostani nagy ktsz vezetője, Pálinkás Imre Ezerkilencszázhatvanhatlói —hatvankilencig főleg lányka, úgynevezett balerina cipőt gyártottak. híosf' is csinálják még év elején, amikor nem fut be az export megrendelés. Aztán — ahogy ők mondják — mindenütt amerre csak egy kis • hely van, sportcipőt tárolnak. Jéghoki és női korcsolyacipő már a főgyártmá- nyuk. Valamikor csak javításra szánták el magukat, nem is gondolták, hogy készárut is termelnek majd. Aztán'örül- tek annak, hogy a rangos magyar cipőipar mellett a nagyvállalatok mellett tőlük is elfogad terméket a belkereskedelem. És két-három éve már olyan tekintélyes európai országoknak szállítanak sportcipőket, mint a Szovjetunió, Dánia, Hollandia, Finnország és Svédország. Tarcsányi József, a kunszentmártoniak egyik alapító tagja kitüntetést vesz át . , Hárman az alapítók Közti!, Fentek Béla, Potári Anna, Téglás Ferene ben ^ központ} .üzemház mellett cipő- és bőrdíszmű, valamint méretes és cipőja- vító részlegük volt. Tizenhárom összesen. Ebben az évben újabb kis szövetkezet csatlakozott hozzájuk, a fegyvernek! cipészek. Sok szép sportcipő gyártás kezdődött ekkor és ehhez az évhez fűződik helyük,: szerepük az export piacon. 1963-ban kormányhatározat jelent meg a szövetkezetek célszerű összevonásáról, egyesítéséről. Ez volt alapja a nagy egyesülésnek. Törökszentmiklósi, kunszentmártoni üzemek 1964. január 1-én a törökszentmiklósi és a kunszentmártoni cipészszövetkezetek csatlakoztak a szolnokihoz. Más szövetkezetek cipészei is követték a példát, kengyeli, tiszasülyi, jászlgdányi, valamint újszászi, zagyvaré- kasi, tiszaföldvári, tószegi, és ocsödi részlegek alakultak. Ekkor új nevet adtak a régi helyett: a szövetkezet felvette a Szolnok és. Kördolgozóra átlag 2890 forint részesedés jut. Durván számolva ez harmincöt napi fizetésnek felel meg. Mit termel a szövetkezet? Tavaly például 38 ezer pár cipőt, 50 ezer aktatáskát és 15 ezer női táskát készítettek. Mintegy hatmillió forintot az export hozott. És az sem közömbös, hogy évente már legalább 500 ezer forintot tudnak fejlesztésre fordítani, vagy tartalékolni. Ez adott most jó alapot a IV. ötéves terv elkészítéséhez is. Jó terveik vannak. Üzemcsarnok a Besenyszögi úton A IV. ötéves tervben építik meg a második /nagy üzemet. Nagy dolog ei egy ktsz életében, hiszen nekik már akkor volt üzemházuk, amikor a Szolnok megyei ktsz-ek többsége még. csak távlati tervben beszélt ilyenről. Most, a IV. ötéves tervben ők ötvehszer kétszázötven méteres területen üzemcsarnokot építenek, futószalagoknak, ahol export sportcipőket gyártanak majd. — Kinőttük az üzemházat — mondta a beszélgetés., elején Péntek Béla alapítcT tag. Negyvenhat helyen van most műhelyük, kisüzemük. Szolnokon és környékén dolgoznak. Ám ez a környék egyre tágul. Mint előttük a fejlődés horizontja. Holnap délután szolnokiak s a „környékből” minden ktsz dolgozó együtt lesz. Jó pénzt kapnak, meghallgatják a vezetőség beszámolóját. a 25. esztendőről. Gazdag negyedszázad Volt. Az úttörőknek, az első szövetkezőknek n'ncs szégyellni valójuk. Szolnokon és környékén. .. (x) w" ■ • •—V c m PÖI2 Éw Ü1Ä S: ; : ípPP:® A* export-siker, a böki és korcsolya-cipó
