Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

íwn. március 7.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Kiss Attila rajza

BORZÁK LAJOS VASÁRNAPI RIPORTJA

Művészi albumok

Scúlptura Hungáriái címmel többnyelvű albumot jelentetett meg a magyar szobrászatról a Helikon Kiadó. Cifka Péter neves művészettörténész írt gondolatgazdag bevezetőt Koffán Károly művészi fotóihoz, amelyek igaz képet adnak mai szobrásza tünkről.

A közel száz mesteri reprodukció meggyőzően vall arról, hogy alkotóink az utóbbi tíz-tizenöt év alatt megteremtették a korszerű, mélyen humánus és szocialista eszmeiségű szobrászati formanyelvet. Sejtettük, tudtuk is néha, <-gy-egy kiemelkedő mű felavatásakor, de bizonyossággá most lett bennük ez a tudás, hogy együtt láthatjuk a legújabb termés javát: szobrászatunk fölzárkózott végre képi kultúránk többi ágához, utólérte, sőt lényeges vonatkozásban meg is előzte, például piktúránkat. Amiben, nyilván közrejátszott szorosabb kötődése a modem architektúrához.

Mai szobrászatunk formavilága örvendetesen változatos. Kisfaludi Stróbl Zsig- rnond, Pátzay Pál hagyományőrző stílusa és Mikus Sándor klasszicizáló mintázása, néhai Ferenczy Béni és

Vedres Márk antik-reneszánsz harmóniái jelentik az egyik végletet, a másikat pedig az elvont plasztikai beszéd olyan mesterei, : int Borsos Miklós, Vilt Tibor, vagy Labore Ferenc. S e két pólus között mennyi szín és árnyalat! Mint például Somogyi József dunaújvárosi Martinásza és expresszív erejű hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János-emlékműve, a nagyszerű Medgyessy Ferenc népi ihletésű, darabos figurái, vagy Sohaár Erzsébet modern térplasztíkái.

Ruzicskay György Tesse- dik-albuma sajátos műfajú alkotás: rajz-regény. Hőse Tessedik Sámuel, az európai látókörű tudós, a nép javáért heroikus küzdelmet vállaló prédikátor, tanító és a „mezei tudományok” úttörője, a 18. század egyik kiemelkedő alakja, ö honosította meg a lucernát, ő volt az. aki megalapította hazánk első, — alapelveiben ma is példamutató — gazdasági iskoláját, a lóherét, az akácfát, s jónéhány más növény- és gyümölcsfajtát; kikisérle- tezte a szikes talajok javítását. Mindezt állandó, s mindig szinte reménytelen harcban a tudatlansággal, megnemértéssel és a haladás-ellenes erőkkel, — amint ezt megírta megrendítő önéletírásában.

Ez az önvallomás inspirálta Ruzicskay Györgyöt a 70 lapból álló rajzsorozat megalkotására. A drámai hangvételű képeket, az Együgyü- ség a Babona, a gyilkos Gúny és az ostoba Bizalmatlanság, az eszményi Merészség és a lélekölő Kétségbeesés jelképeit — néhány szavas szöveg, Tessedik önéletírásának hiteles szavai kísé- rik-magyarázzák. A komor képeket lírai lapok váltják, — bensőséges vallomások a művész és hőse szűkebb pátriájának. az Alföldnek természeti szépségeiről. Ru- zsicskay Gyprgy mintegy ösz- szegezte e művében régebbi rajz-regényei, a lírai Szere- lemkereső, a korunk vezető eszméit megragadó Világosság felé című sorozat művészi tapasztalatait

A rajz album artisztikus kiállítása a kiadó — Szarvas Város Tanácsa, amely nagy szülötte. Tessedik Sámuel emlékére sem fukarkodott az áldozattal — és a Gyulai nyomda dolgozóinak odaadó, gondos munkáját dicséri.

zötti, jóltáplált férfi-garnitúra, s néhány jóval fiatalabb nő. Fehér kabátos pincérek suhannak az asztalok között, az emelvényen díszmagyarba öltözött cigánybanda muzsikál... Az előcsarnokból egy folyosó az épület földszintjére vezet.

Félhomály van, süppedő szőnyegek a padlón, csukott, vagy kitárt ajtók hosz- szú sora. Ezek a vendégszobák, más városokból érkező kiküldöttek számára. De az éjszakai összejövetelek alkalmából a helybeliek is elintézhetik itt nemhivatalos ügyeiket. Berendezésük: •matt faburkolat, alacsony heverök, gurítható bárszekrények, szőnyegek, derékig érő kerámia vázák...” Még- égvszer hangsúlyozom, nem Móricz Zsigmond írja ezt a régi dzsentri világról, hanem Galgóczi egy mai megye mai vezető embereiről.

Végül is a tsz-elnök börtön helyett szanatóriumba megv, mert — ahogyan az egyik megv-ri vezető fogalmaz az elbeszélésben — „Legjobb kádereink úgy hullanak, mint a legyek. Az egyik szívinfarktusban bukik fel. a másik lelövi a oetélvtársát. a harmadik hagyja magát megvesztegetni, potom hetvenötezer forinttal, a negyedik gázol...” Egy sima gázolást már csak el tudunk intézni, nem?

Nem folytatom. Hazug és hamis ez az e'b°s7élés. Az

tlmű’t alatt

l&\ crtlr tantor

tek. plV'oi’vto+isN-.-v olvanők ig. akik hönt követnek gL Akadnak léha, laza erkölcsfiek — egyesek a sok tízezerrel szemben. De a tízezrek igazságérzete tiltakozik az ilyen írói ábrázolás ellen. Mert megírható és hasznos is, a megtévedtek, az útról letérők sorsa. De csak azzal a környezettel együtt, amely szemben áll velük, amelytől idegen ez a magatartás, amely előbb- utóbb maga veti ki az ilyeneket, s irányítja a megérdemelt sorsuk szerint, megérdemelt helyükre.

Kesetű szójízzel olvassa az ember az ilyen írásokat. Főként most a Párt X. kongresszusa utáni hónapokban. Két okból is. Egyrészt a kongresszus igen őszinte és világos képet, eligazítást ad társadalmunk minden, még a legkényesebbnek tartott kérdését illetően is. Feltárja a közélet valódi problémáit — tehát légüres térben hull alá az ilyenfajta, úgymond: jelzésinek szánt, írói kiáltás. S még valamit az ilyen kiáltásokról. Nem hangzik messzebbre a szó, ha megtoldjuk hamis hangokkal.

A kongresszus» közélet irodalmi, művészi ábrázolását illetően is kellő útmutatással szolgál. Idézek egy korreferátumból: „Korunkkal és feladatainkkal kapcsolatban gyakran szerepel a „bonyolult” jelző. Valóban: a mi korunk minden eddiginél bonyolultabb. Ez megnehezíti a művészet feladatait is, de egyben izgalmasnál is izgalmasabb, új és új feladatokat is állít elé. Valamikor éppen az volt az alkotók panasza, hogy nem kaptak elég lehetőséget arra, hogy árnyaltan, a maga összetettségében ábrázolják a valóságot. Most itt a lehetőség szembenézni a valósággal, elemezni, feltárni annak alkotó elemeit. Az alkotók panasza régen az volt. hogy gúzsba kötötte őket a mindent lakkozó sematizmus. Ezt egyeseknél egy ideje ellenkező előjelű, de önként vagy divatok, pózok hatása alatt vállalt sematizmus váltotta fel, amely csak a zülleni, hullani rendeltetett, a kiégett embereket ábrázolja — ugyanolyan egyoldalúsággal.”

Lapozgatom a Kortárs legutóbbi számait Olvasom az idézett írásokat, s kérdem: vajon hogyan értik egyes íróink a kongresszus útmutatásait, s méginkább kérdem: nem foghatott volna ezúttal egy kicsit vastagabban a szerkesztői piros ceruza? Végül: ha volna Mars-béli ember, ezúttal azt tanácsolnám neki, ne ebből a néhány rosszul sikerült írásból ítélje meg közéletünket, s vezető embereinket. Nézzen inkább körül Győződjön meg saját szemével a valóságos helyzetről - amelv megnyugtatóan jobb, mint amilyennek az idézett írásokban ábrázolják. Varga József

Az öreg Korsós hagyatéka

— Ezért a tettéért megemlegetik még Ferenc bácsit háttá után is. Nagy tisztelettel beszélnek azóta róla.

Idős Pásztor Lajos, a Kossuth Tsz nyugdíjasa nem is mond többet. Keveset beszélő, sokatmondó korosztály már ez. Tóth András, a dohánybeváltó, szőkebajszú, csendes őre, egyszer szólal csak meg: — Ilyen ember az országban se sok van.

Hirtelen elhallgatunk. Nehézkesen kinyitják az ajtót. Betopog, egész szikár arcát beborító nagy bajszával, akiről beszélünk. Köszön, odacsoszog a kanapéhoz. leül az öregek körébe. Első világháborút járt vas- dózniját kitesz.! zsebéből. Most már őt hallgatjuk. Nagy idők tanúja.

— Nirisztor Györgyöt se

kellett félteni, halljátok. Akkor volt ez, mikor a templom évült 1907-ben. Itten voltunk munkások, itten volt a sztrájk. Az olasz kőműveseket meaHzették, nekünk csak löktek valamit. Nvisztor munkásai lűlést

tartott, a fogadó erkélyéről beszélt. Kubikos ember volt, kemény fajta. Kivonult a Horváth szolga-bíró tizenkét csendőrrel. Nvisztor oda- vánta nekik: vem cseresz- nvéznnk eg>i tálból. Attól fogva aztán mindig volt itt szervezkedés.

Ül a Idsöreg a szürke kanapén. a csendesen lobogó vaskálvha mellett. Kinn már betakarta az este a falut, az Ady Endre utcát is.

— Hallottam én már ezekről *— szól közbe Pásztor Pál. Hetvennéev esztendős. Nairv tisztelettel lesi a már 86-ot tanoso vöröskatona minden szavát. Az utolsó vöröskatona Jászkiséren Korsós Ferenc.

— Nem az utolsó. Csajági István koma is él még. csak elköltözött innen a fiához.

Lobog a tűz a kálvhá- ban. Fel se tűnik, hogy ki- melegedett a hóhajú, hó- bajszrt öreg arca.

— Bander Ignáccal, Laier András komával, men Kádár Ferenccel megalakítottuk a pártot: Tizennyolcban, ősszel, vagu inkább télen már, ilyen tájban.

Báró Thán Károly császári tábornok kétezer holdiát Hegedűs Kálmán képviselő 1200 holdiát köztulaídonba vette a jászai séri direktórium. Korsós Ferercék. 1919- ben. Jött a bői ári román hadsereg. Re a Vörösbadsere^be! A katonatanács tagja lett.

— A hatvannvólms vörös gyalogezred katovntanáesá- bnn. Elbuktuk, En. Káli Sándor. Tztjer András elmenekültünk.

A sokat látott szamkere- tes szemüveg mögött harag lobban.

— Ha itthon maradok, úau járok, mint Vetetni Endre. A vavnk tették tönkre. Kecsegtettélc. ne menten, nem lehet bántódísa. Mi- hehtt a románok bejöttek, feladták.

A nagvfókuszű szemüveget figyelem, meg a csuoa- baiusz kis embert mögötte. Indulattal beszél.

— Mikor engem közreadtak kellett volna két jótálló értem, akkor nem visznek el. Könyörögjek a papnak, a zsirosparasztoknak? Azt mondtam magamnak, Ferenc inkább köszönj el az életedtől. 1924-ben, nemtudom hányadikán szabadultam.

— Hej, halljátok, de meggazdagodhattam volna én az életben, ha egyre kapható vagyok. A pártot eladni, meg magamat. Arra nem ha-'-tiom soha. Olyan szonem ismeret* OO’I csak ar égvénf érdni-et haj- szál.kodja. Sokat hallom a rádióban a Kádár János szavait — a betűt nem látom már — az is ilyen gondolkodású ember.

Gyorsan fogy az este az öregek klubjában.

„Járásbíróságunk, mint Telekkönyvi Hatóságnak Jászberény. Kossuth Mg. Tsz (Jászkisér, Fő u. 24.) sz. kérelme a jászkiséri 5124. sz. tkv-i betétben 403. hrsz. alatt felvett ingatlanra vonatkozólag. Korsós Ferenc Jászkísér, Ady E. út 14. szám alatti lakos ellen. 5 db melléklettel.”

Olvasgatom, forgatom a Kossuth Tsz irodáján a vöröskatona hagyatéki okiratait.

Korsós Ferenc tavaly nyáron beballagott az elnökhöz.

— Józsi hallod-e? Azt gondoltam volna én fiam...

Az elnök, ezenkívül még sok köztisztség betöltője is, lekötött ember. Korsós Ferenc szívesen látott vendége. A Kossuth Tsz alapító- tagját tiszteli az öregemberben. Sokszor hallotta már tőle:

— Bizony öcsém. Mikor megindultunk, az első évben nem volt forint. Még- meg a jószág kosziját is mink adtuk össze.

Az elnök fiatalember volt még akkor. Hajlik az öregekhez. Hellyel kínálja a vöröskatonát. Biztatja:

— Mondja csak Ferenc bátyám. Mivel lehetünk támaszára?

Az öreg megrázza hószín

fejét.

— Amíg el nem gyámolta- lanodok, nekem segítséget ne adjál fiam. Megvan a szerény nyugdijam, a kukoricaföldet, a fejadagot is megkapom. En már elélős- ködök abból, még fel nem bukók. Hanem, hogy én megérhettem a mai időket, úgy gondoltam fiam...

Az elnök csak ült, nézte a kisöreget. Erős volt a délutáni napfény. Annvit tudott csak mondani: Köszönjük. Köszönjük Ferenc bátyám.

A faluban ment, szállt a híre.

— öreg Korsós Ferenc a tsz-re íratta a házát. Szövetkezeti nyugdíjasok klubjának hagyta.

őszült. Ördögszekeret kergetett már a szél a jászkiséri határban, mikor a szőlőben mondogatták az emberek: Ácsollak a Ferenc bátyánk házát. A szőlőmunkások sokat b“S7“lték róla.

_ Velünk dolgozott nyolc

e

sztendőt. Már alig látott, de kijárt, amíg tudott.

A szövetkezeti öregek árván tébláboltak az utcákon. Unták magukat. Esténként leültek a tanácsháza előtti * parkban. Szállt a szó.

— Halnátok, már azt beszélik, az öreg a méhesét is a tsz-re hagyta.

Legenda volt csak. Igaz emberekrőt. igaz emberek szívesen költenek legendát. Amit Juhász T'tván beszélt, igaz tör+énet volt.

— Csévlnoéves voltam. A •nagy beadó sós világban az járta, minden csepp qabnvát felírni a mázsnlavra. Jön hozzám a? öreg egy este. Elc.sévelnéd-e öcsém, azt a kis életet? Julis néni — •ntunodiék szénám — örökölt tizenegy holdat. Elesé- peJttik. Intek a bandanazdá- nak. ez a Korsós Ferenc ánrólszakadt. ember. Rám- hanutti. FHrnrrdlítom Ferenc bécsit.. Bátyja, egy kis búzát lehagyunk a mázsa- jegyről. Én öcsém — azt válaszolta —. amit a párt, a kormány előír, azt én teljesítem.

Szállt, szállt a sző.

A megírták a

szerződéit . Td. Korsós Ferenc ajándékozó per- és tehermentességét szavatolva saját elhatározásából, önként, örökre és visszavonhatatlanul elajándékozza a Jászkisér község belterületén lévő 5124. sz. TKV-i betétben A+ 2 srsz. 403. hrsz. alatt felvett Jászkisér, Ady

E. út 14. sz. alatti lakóházát 141 n.-öl telekkel idős személvek részére klubhelyiség céljára..

„Szerződő felek megállapítják, hogy a fenti ajándékozási szerződés a mai napon létrejött és azt, mint akaratukkal mindenben megegyezőt helvbenhagyólag aláírják; Korsós Ferenc ajándékozó, Oócza József ts7-elnök, Dósa Erzsébet főkönyvelő.”

Kőművesek, festők jártak reegelente az Ady Endre utcába. Az öreg gazda összepakolt a ház végébe.

— Amíg élek, a kisvégit megtartom. Aztán azon legyetek, ha kikísértek, az egészből klub legyen. Ügy ne járjak, mint az óvóné asszony.

A mesterek szétverték a kemencét, biliárdasztalt hoztak helyette. Pásztor Pál kigyalogolt a bognárműhelybe: csináliatok már nekünk két lócát, öreg Korsós Ferenc minden reggel várta a munkásokat.

— Régen verték már ennek a fundamentumát, öcsém. A feleségem örökölte, én meg tőle. Két esztendeje itt hagyott szegény.

Az ém'tők összenéztek. Egyikük kimondta:

— Hát maga mit szerzett, Ferenc bátyám?

— Vagyont nem. En napszámos ember voltam.

— A régi rendszerben.

— Az újban is. Mikor a földet osztottuk, magamnak már nem is írattam. Hatvan éves voltam.

Szaporodott a szó, a munka haladt.

— Hát a rokonság mit szólt? Mert portával megéri a hetvenezret?

— Örökösök lennének, ha nincs is gyerekem. Dolgozhatnak, gyűjthetnek.

Estelente teli van a kis klub. A Kossuth Tsz szénen berendezte. Jönnek az öregek, ultizgatnak. rádióznak, olvasgatnak. Emlékeznek. Terve7.getnek. A tsz elnök megígérte, a7 udvari nagy diófa alá asztalokat tesznek a nváron. S7.igorú házirend a falon. G. Nagy Lajos magyarázza:

— A tagdíj egy forint, két forint. Koszorúra szedi ük. Ha kimarad valaki a klubból. ..

Jóízű téli estébe cseppentem. Öreg Korsós Ferenc kicsoszog utánam.

— Innen indult a párt- alakítás is. Karácsony előtt, 44-ben. Már feküdtem, kopog Balázs Emil ar orosz kapitánnyal. Aztán Pomázi Ignác jött szánkóval. Jász- IHiányról: kezdhetjük.

Állunk az udvari sötétben.

— Az óvóné benne lenven a cikkben. Negyven esztendeje a közséqre hagyta a házát. Óvodai lakásnak. Aki most benne van, mégis ki akarják tenni. A tanácsházán van. aki a fiának megveszi, otépén keresztül.

Tudom, ha nem lennénk sötétben, a gazdával együtt öregedett szarukeretes szemüveg haragot mutatna. Ballag a kisöreg vissza, a meleget árasztó klubba. Ahol mindig sok sző esik Korsós Ferenc hagyatékáról.

Minden hagyatékáról. Nemcsak a kis házról, nens csak a portáról» .. .

v