Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-06 / 55. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1871. március 6 Milyen a fog!a!kozfa?oífság a Szov jetunióban? A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának évi jelentéseiben megszokott kü­lön rovat jelzi a munkanél­küliség hiányát. Ez a rovat az alábbi hagyományos meg­állapítást közli: 1970-ben a Szovjetunióban nem voit munkanélküliség. A Szovjetunióban már ré­gen ismeretlen ez a jelen­ség, amely oly sok kapitalis­ta ország számára kiélezett társadalmi probléma volt és maradt. A tervgazdaság egyebek között a foglalkoz­tatottság tervezését is lehe­tővé teszi. Ezért, a tudomá­nyos-műszaki haladás, amely automaták beállításával munkaerőt szabadít fel, u szovjet munkás számára nem jelenti azt, hogy rettegnie kell az elbocsátástól, azaz létfeltételeinek megszűnésé­től. A szovjet gazdaság elő­re látja a modern technika bevezetésének lehetséges tár­sadalmi következményeit és ezért módot nyújt a mun­kásnak, hogy növelje szak­képzettségét és a rokonszak­mákat sajátítsa el. Ilyen fel­tételek között a munkanél­küliség elképzelhetetlen. Mi több, a Szovjetunióban ép­pen fordított, ellenkező prob­lémák jelentkeznek. A gazdaság bizonyos á&a- r.ataiban, az ország egyes ré­szein munkaerőhiány lép feL Ilyen esetekben az ál­lam anyagi ösztönzéshez fo­lyamodik. így például ked vezményeket biztosít a mesz- szi északon Szibériában, Tá­vol-Keleten dolgozóknak, emeli az épftőmunkások bé­rét, egyszóval igyekszik ki­egyenlíteni a kínálatot és a keresletet. Bizonyos munkaerőhiány magyarázható a szovjetunió­beli építés széleskörű prog­ramjával, a nehezen megkö­zelíthető keleti és sarkkört területek meghódításával, a termelőkapacitás nagyará­nyú növekedésével, melynek méretét jelzi, hogy az 1970- as év során 400 nagy ipari vállalat létesült. A KSH ada­Jenővei kedden a metrón beszélgettünk. Hónapok óta nem találkoztunk, s most nagy érdeklődéssel figyel­tem előadását Pirikéről. Ré­gi tapasztalatom: ha egy agglegény szerelmes lesz, ab­ból semmi jó nem születik. Nos, ahogyan Jenő előadta u legutóbbi kilencven nap történetét, láttam, barátom elvesztette lába alól a talajt, amelyen eddig oly biztosan tanyázott, felszerelkezve az agglegénység minden tartóz­kodásával, kétkedésével, ko­mótos magányával. — Tudod — mesélte —, vasárnap volt, s én kedvenc szórakozásomnak hódoltam. Metróztam. A Deák tértől a ?'ehér útig. Oda-vissza, oda- zíssza. Már a harmadik for­dulónál tartottam, s éppen azon gondolkodtam, hogy kiszállok és a Jégbüfében .-■szem egy Stefániát, amikor az Astoriánál a második ko­csi első ajtajában megjelent ő. Leült velem szemben. — Piriké szép volt és tar­tózkodó. Lábait szemérme­sen keresztbe rakta, nagy szemeivel rámpillantott, ha Jól emlékszem a balt rend­szeresen becsukta és felnyi­totta. Te most azt gondolod, aogy kacsintott Oh. nem! Mikor ugyanis hosszú udva­rias ismerkedés után karom- fogott, s az Emkénél kiszáll­tunk, elmagyarázta, hogy va­lami csúnya kis porszem me­hetett a szemébe, attól pis­logott A Körúton a Nyugati felé -Utáltunk, sütött a nap, s -ngem valami ismeretlen “orróság öntött el. Tudtam, éreztem, csak Piriké lehet az, aki magányomat felold­ja, akit talán még a laká­somban is meg tudnék szok­ni. A November 7. téren el­búcsúzott tőlem — mondván: ebédre hivatalos nagynénié­Kazahsztánban működik a szokolovoszárbáji ércdúsító kombinát, amelynek harma­dik üzemegységet a közel­múltban avatták fel. Itt a kombinát - berendezéseinek egy részlete látható. túi szerint a különböző gaz­dasági szférákban dolgozó munkások és alkalmazottak száma jelenleg felülmúlja a 90 milliót. Ez annyit jelertt, hogy egy év alatt 2 millió S00 ézer ember áramlott az iparba, a mezőgazdaságba, a közlekedési- és szállítóipar­ba, az építkezésekre, stb. Feltehető, hogy a munkaerő hez, aki egykor nevelte őL Egyébként vidéken lakik, csak vasárnaponként jön fel Pestre, meglátogatni a nagy­nénit — A következő találkozá­sunkról faggattam türelmet­lenül, de ő lágyan megérin­tette az orrom, kicsit meg is csavarta, <? így válaszolt: — Azt bízzuk a véletlenre. Je­Vasárnap a Metrón nőké. Egyébként jövő vasár­nap ismét a metrón leszek. — Alig vártam a hétvégét, vasárnap reggel nyolckor a második kocsiban a Fehér út félé tartottam. Alig for­dultunk vagy tízet, mikor is­mét az első ajtón felszállt Piriké Ha lehet. ezúttal még csinosabb, még tartóz­kodóbb volt. Nyaltamba bo­rult. összevissza csókolt, s rámpa rancsolt, azonnal száll­junk ki. Kézenfogva baktat­tunk a November 7. tér fe­lé. s ekkor Piriké így szólt hozzám: ..Jöjjön, Jenőke, a néni magát is meghívta ebéd­re”. — Csaláéi körben meleg hangulatban költöttük el az ebédet, amelyet száz forinttá? kereslet továbbra is magas marad, mivel a Szovjetunió tovább kívánja növelni gaz­dasági fejlődésének ütemét. Hogyan biztosítják majd a tervező intézmények ezt a sok munkaerőt? Mindenek­előtt az ifjúság termelőmun­kába még be nem vont ré­szére számítanak, mivel a többi munkaerőtartalék gya­korlatilag csekély. Ebben a kérdésben a párt világosan meghatározott po­litikát folytat. A fiatalok or­szágszerte intenzív szakmai és műszaki oktatásban ré­szesülnek. Növelik az ipar, a mezőgazdaság az építő­ipar és a szolgáltató ipar számára szakembereket ne­velő technikumok számát. Tavaly ezek a technikumok több mint másfélmillió fia­tal szakmunkást képeztek ki. Idén ez a szám mintegy 200 ezerrel növekszik. De nem a mennyiségi ol­dal a legfontosabb. Változ­tattak a szakemberképzés jel­legén is. Sok technikum egyesíti a serdülők középfo­kú szakmai oktatását a fel­sőfokú képzéssel. Idővel a szakmai-műszaki képzés egész rendszere ily módon valósul meg s ezzel a Szov­jetunió a legmagasabb álta­lános képzettségi szinttel rendelkező munkások orszá­ga lesz. Ezt a reformot az alábbi meggondolások diktálják: egyfelől a tudományos-mű­szaki haladás megköveteli a munkások képzettségi szint­jének állandó növelését, ’ másfelől pedig’ az ifjúság maga is igényli ezt a kép­zést. Ami a felsőoktatást illeti, a népgazdaság 1970-ben in­nen 630 ezer fiatal szakem­bert kapott. A mérnökkép­zésben a Szovjetunió tovább­ra is veaet. Az Egyesült Ál­lamokban kiképzett minden amerikai mérnökre négy szovjet mérnök jut. Jevgenyij Dvornyikov (APN — KS) honoráltam, szegény nyugdí­jas nénitől nem fogadhatok el ilyen nagy áldozatot — Ebéd után a volt apáca bib­liai idézeteket olvasott fél, én jóízűen szundítottam, Pi­riké Fülig Jimmirői szóno­kolt Ettől kezdve minden vasárnap találkoztunk a met­rón, s mentünk a nénikéjé­hez. — Mit kendőzzem él a dol­got — pirult el Jenő —, be­leszerettem Pirikébe. Vet­tem neki aranygyűrűt, aranyláncot, aranyfülbeva­lót Most elgondolhatod, hogy milyen boldog vagyok, vé­ge az egyedüllétnek, van már kivel osszam meg a va­sárnapjaim eddig unalmas óráit — Nagyon örülök, öregem — szóltam közbe. Ekkor éppen az Astoriához értünk, kinyílt a metró ajta­ja, s Jenő arcán hirtelen az aggodalom jelei mutatkoztak. — Odanézz — bökött egv csinos nő felé. — Ott van Piriké. De hogy kerül ide? Hiszen ma kedd van! Hátrafordultam és meg­láttam Pirikét Leült egy férfivel szemben, keresztbe vetette lábát bal szemével hunyorgott majd az Emkénél felállt, karonfogta a férfit A mozgólépcsőn mögéjük lo­pottunk. — Csúnya kis porszem mehetett a szemembe — mondta Piriké az ismeretlen férfinek —. nehogy azt gon­dolja, hogy kacsingattam. Tudja, a nagynéném itt la­kik Pesten, s én keddenként vidékről feljövök megláto­gatni. Az Ernke aluljárójában eltűntek szemünk elől. Jenő búsan nézett rám: — Látod, ez az én fonnám! Egyszer utaztam hétköznap a metrón. Horváth István Ritka már a fekete- holló is... Hazánk vadállományának még ma is elismert rangja, tekintélye van az európai országokban. Egyre nagyobb számban jönnek a vadásza­ti idényben külföldi vadá­szok és komoly összegeket fizetnek valutában a külön­leges értékű trófeákért. Per­sze a civilizáció térhódítása egyre kisebb területre szo­rította a valamikor szélté- ben-hosszában szabadon por. tyázó és röpködő vadállo­mányt. Ma már furcsa arra gon­dolni, hogy ahol most gép­kocsik szakadatlan sora su­han a betonutakon, trakto­rok szántanak, repülőgépek szórják a műtrágyát, hidro- glóbuszok szolgáltatják az ivó- és öntözővizet — vala­mikor bölénvesordák, farkas- falkák tanyáztak. Az utolsó bölény Pedig az utolsó bölényt — viszonylag nem is olyan ré­gen — 1814-ben ejtették el Udvarhely megyében. A bölénnyel rokon őstulok már a középkorban kipusz­tult a hazai erdőkből és a háziállattá szelídített bivaly­nak is már inkább csak az állatkertben láthatok a ké­sei ivadékai. Az ..erős mint a bivaly” mondás ma már fedezet nélkül hangzik, nem ügy. mint néhány évtizede, amikor még gyakran lehetett látni vidéken kátyúba rekedt irgalmatlan nehéz' rakomá­nyokat kirángató bivalypáro­kat. A szürke és fehér ma­gfar marha is már inkább mutatóban fordul elő. He­lyükbe lépett a gazdaságo­sabb és gyorsabban növekvő magyar tarka és egyes nyu­gati fajták. Eltűot a viza is Eltűnt hazánkból az egykor nagyonis gyakori vendég, az óriás hal: a viza is. Pedig ez a tíz ínéterre is megnövő több mázsás hal, a múlt szá­zad első felében még gya­kori vendége volt nemcsak a Dunának Pozsonyig, ha­nem a Tiszának is, egészen Szolnokig. Felúszott a Feke­te-tengerből jövet a mellék­folyókba a Vágba, Marosba. Körösökbe és az Oltba is! Emlékét hirdeti a budapesti vizafogó gát elnevezése is. Kiveszőben van óriásmada­runk is túzok. Ez a mé­teres testű „magyar strucc” valamikor jól ismert lakóia volt az Alföldnek. Ma már szigorú védettsége ellenére is egyre ritkábban található nemcsak a fehér, hanem a fekete holló is. Űj állatfajok A kiveszett és kiveszőben levő állatfajok helyett vi­szont elég szép számmal van­nak új állatfajták az or­szágban. A Bükk hegység sziklái között korzikai muf­lonok tanyáznak és otthon érzik magukat. Vizeinket egyre jobban népesíti be az angolna, fehér amur és bu­sahal. Csupa különleges és valamikor ritka csemegének számító halfajták. 25 méteres kenyér Angol pékek új világre­kordot állítottak fel. 25 mé­ter a hossza annak a „XX. század” elnevezésű kenyér­nek. amellyel most megdön­tötték új-zélandi kollégáik rekordját. Az új-zélandi ke­nyér csak 22 méteres volt. „Ha az a kenyér, amellyel a hagyomány szerint Jézus Krisztus táplálta az éhező­ket, ugyanilyen nagy volt — írja a Daily Mirror című angol lap — akkor a bibliai legenda nem is nagvon tú­loz. hiszen egv ilyen kenvér- ból 50f>o rendes szeletet le­het vágni!” Más kérdés, ma is elég volna-e a szegények­nek? Az USA ellenzi a rézkitermelő társaságok államosítását Ciliiéi kormánykörök sze­rint az USA kormánya első ízben intézett hivatalos fi­gyelmeztetést v Allende chilei elnökhöz. — Edward Korry amerikai nagykövet ugyanis kormánya nevében Közölte, hogy az „USA aggodalommal tekint az amerikai tulajdon­ban lévő chilei rézbányák ál­lamosításának tervére. A kereszténydemokraták is támogatják az államosítást azzal a feltétellel, hogy „sza­vatolják a normális terme­lést.” Ezért lépett közbe az USA, hogy megakadályozza az alkotmány módosítás elfo­gadását. Nem tartják kizárt­nak, hogy a bányatársaságok körül támadt viszály miatt elmérgesedik a két ország vi­szonya. Változik az acél földrajza A világ acéltermelésének 1980-ra meg kell közelítenie a 900 millió tonnát, szemben a tavalyi 570 millióval. Ez Manuelli professzornak a Finsider Holding elnökének feltevése. A következő 10 év­ben — ha az acéltermelés továbbra is az iparilag fej­lett országok privilégiuma marad — rohamosan fejlődik a vasérc tengeri úton történő szállítása. Vasút-villamosítás A húsz évvel ezelöttig szin­te jelentéktelen tengeri szál­lítás ma már 200 millió tonná­ra emelkedett és a becslések szerint 10—15 éven belül megháromszorozódik. A már 1945 óta rohamosan növekvő acélkereslet, a szál­lítási díjszabás csökkenésé, az új, gazdag érclelőhelyek feltárása, 1950 óta megvál­toztatták az acél földrajzát. A második világháború után a legtöbb európai állam vasútjának a fejlesztése a mélypontról indult el. A vo­nalakat helyre kellett állíta­ni, a mozdony parkot és a va­gonparkot pótolni stb. Ezzel párhuzamosan kezdték meg a fokozott villamosítást és dieselítést, a vonóerő korsze­rűsítését. A világ leghosz- szabb vasútvonalán a Moszk­va—Vlagyivosztok vonalon az idén a villamosított pálya hossza eléri az 5800 kilomé­tert. A Szovjetunióban vil­lanyvontatással továbbítják az összes teher- és személy­szerelvények 47.9 százalékát. A szovjet vasutak nagytelje­sítményű, hazai gyártmányú villarrymozdonyokkal bonyo­lítják le a teherforgalmat. — Ezen a villamosított vonalon haladnak a kuznyec- ki kohászati kombinátba a vasérccel, szénnel, Iával meg­rakott szerelvények. Kevesebb munkalehetőség Nyugat-Berlinben Az 1965 májusától a múlt év májusáig terjedő időszak­ban Nyugat-Berlinben a ki­sebb és nagyobb ipari üze­mek száma 2622-ről 2037-re csökkent. A foglalkoztatottak üsszlétszáma az utóbbi 10 év­ben 9 százalékkal esett visz- sza. A további üzemek és gyá­rak megszüntetése, sőt az NSZK-ba való áthelyezése ma is folytatódik. Nap mint nap jelentenek be olyan gyá­rakat, amelyekben a terme­lést leállítják. Az elbocsátott nyugat-berlini munkások nem találnak alkalmazást — még azokban a rokonszakmákban sem, amelyeket kitanultak és amelyekben képesítést nyer­tek. Hossz hatással van ez főleg az öregebbekre, akik egyáltalán nem tartoznak a legkeresettebbek közé. Iga­zolja ezt az a tény is, hogy a hirdetések túlnyomó többsé­ge (naponta ezek több mint 100 újságoldalon jelennnek meg) maximálisan 40 éves korig keres munkásokat. Így sokan arra kényszerülnek, — hogy szakmához nem kötött, rosszul fizető munkát vállal­janak. Saigon! „rekordok". A saigoní rendszer néhány világrekorddal dicsekedhet. Először is havonta mintegy 10 százalékkal emelkedik az élelmiszercikkek és a tömeg- szükségleti cikkek ára. 1963 óta az élelmiszerárak hétsze­resükre nőttek. Másodszor, 3 külkereskedelem mérlege még soha nem volt ilyen kedve­zőtlen: a kivitel mindössze 2 százalékát fedezi a behoza­talnak. A saigoni piaszter el­értéktelenedése is közel jár a gazdasági rekordhoz, Évente 500 000 tonna alga mint a halászatét is. 1969— ben összesen 9 200 000 tonna halat fogtak ki, így d FAO számításai szerint megelőzik a peruiakat A japánok 500 00 tonna al­gát fogyasztanak évente. A japánok tartják a haltenyész­tés világrekordját, ugyanúgy,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom