Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-23 / 69. szám
1971. március 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Első a tiszafüredi Schön Béla szocialista brigád A házak a földre épülnek Az első kisajátítás tanulsága Menyasszonyaim Az NDK rádiójátékok szemléje a héten Günther Rücker játékával fejeződött be. Ez a vidám — fanyarkás rádiódarab egy író egy napját örökíti meg, épp azt a napot, mikor új regényét befejezi. Ekkor döbben rá, hogy regényének hősnőjét tulajdonképpen volt asszonyai tulajdonságaiból gyúrta meg. Ok jelennek meg képzeletében és mindannyian elmondják a maguk történetét. A darab pikantériáját maga az alapötlet már megadja, ennek a játéknak mégsem ez az említésre legméltóbb tulajdonsága. Inkább az, hogy a hét történeten belül olyan, általános emberi gyarlóságokkal, gyengeségekkel no és erényekkel találkozunk, melyek a mindennapok tanulságával szolgálnak. Pergő ritmusú ez a játék, kitűnőek a dialógusok és amellett, hogy szórakozunk, talán még tanulunk is. Az előadás valamennyi írói őtletet, invenciózusan dolgoz fel, Marton Frigyes rendező kitűnő munkája a színészek jókedvű játékán keresztül mérhető le. Latinovits Zoltán mellett nyolc nő nyújtott színvonalas alakítást —- vagyis a hangjáték valamennyi szereplője. A nevek felsorolása önmagában is érzékelteti, hogy ezt a játékot nem mindennapi szerep- osztásban vitték mikrofon elé. (A hét „menyasszonyt” Ruttkai Éva, Béres Ilona, Tolnay Klári, Hacser Józsa, Tóth Judit, Mezei Mária, Kállai Ilona játszották, míg a regényalakot Császár Angéla személyesítette meg.) A közel két hétig tartó rádiójátékszemle ezzel befejeződött J.ó ötlet a rádiótól az hogy egy nemzet hangjáték- irodal máról ilyen összefoglaló keresztmetszetet ad. Reméljük, hogy az NDK hangjátékok szemléjét további nemzeti hangjátékszemlék követik. Ki Tolt Virág Ferenc? Kétrészes dokumentumműsort állított össze dr. Petrák Katalin és Ács Irén Virág Ferencről — azaz, ahogy mi jobban ismerjük — Karikás Frigyesről. Karikás Frigyes, ez a hatalmas termetű, tekintélyt parancsoló, ugyanakkor mélyen érző, melegszívű színes egyéniség valóban egyik jellemző alakja a magyar kommunisták pártalapitó nemzedékének. Karikás elsősorban forradalmár. De ezermester, ha kétkezi munkáról van szó, egyéni hangú, ha írnia kell. Megjárta a börtönöket (Sal- laival, Fürsttel együtt bör- tönözték be, s csak a munkásszolidaritás mentette meg életét), mégsem törték meg soha. Utolsó pillanatáig saját törvényei szerint élt és dolgozott. A dokumentumműsorban volt barátai, ismerősei mondták el emlékeiket erről a nagyszerű egyéniségről, a harcos kommunistáról, aki ha élne, ma lenne 80 éves. A műsor javára írandó a rendkívül szerteágazó és munkaigényes kutatás és feldolgozás. Szinte valamennyi ma élő kortársát, barátját megkeresték. Hátránya viszont a kissé statikus közlésmód, az emlékezések néhol terjengősebbek az éppen szükségesnél. őket követte a szolnoki Hámán Kató, majd a harmadik helyen a kisújszállási Béke brigád. Így alakult az első három hely sorsa a Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetek szocialista brigádjainak vasárnap délelőtti több órás megyei vetélkedőjén. Majd minimális pont- különbséggel sorakoztak a többiek: a karcagi és a jászárokszállási, a rákóczifalvi, a kunmadarasi és a tisza- roftfi, a tiszaföldvári, valamint a tószegi brigád. Tíz csapat száz versenyzője mérte össze szellemi erejét és tudását a legjobbak döntőjén és bizonyította: „erő és akarat, diadalt arat”. A döntőben résztvevő csapatok szellemiekben gyarapodva és a kellemesen eltöltött órák emlékével gazdagabban térhettek haza, ami önmagában is felér számukra egy kisebb győzelemmel. Az öttagú zsűri, élén Szenes Ottónéval, a KPVDSZ megyei bizottságának titkárával, méltán állapította meg egyöntetűen: az ÁFÉSZ-bri- gádok döntőbe jutott csapatai izgalmas, érdekes és mindvégig színvonalas versenyt vívtak egymással. Bőle Dezső, a SZÖVOSZ szövetkezetpolitikai és mozgalmi osztályának vezetője külön is gratulált a vetélkedőt renMegjelent a Jászkunság múlt évi, 3. száma. A megkésett számban öt nagyobb tanulmány kapott helyet. Selmeczj László az állam- alapító István királyról írt megemlékezést. Méltatja I. István történelmi szerepét, kronologikusan leírja az új magyar állam idegen hódítók elleni harcát. Megtudjuk a cikkből, hogy Szolnok megye — amelyet I. István alapított — területileg eredetileg Bihartól a mai Szolnokig, a Tisza mindkét partján terjedt, de a történelem folyamán sokat változott. A megye lakosainak fő feladata a sószállítás biztosítása volt, mely akkor az erdélyi sóbányákból szekereken történt. Szolnok megye neve — az Űj Magyar Lexikon helytelen magyarázatával ellentétben — nem a szláv sóvágóból (szol-nik) ered, hanem I. István által kinevezett első ispánja Zounock (többféle írásmódját ismerjük, de az „1” betű mindegyikből hiányzik) nevét viseli ma is. Szabó István Lenin és az észt munkásmozgalom kapcsolatáról publikál. Értékeli azt a nagy segítséget, amelyet a világforradalom tudós vezére az észt kommunistáknak adott. A Szolnok-kisgyepi városrész rendezési tervéről Barna Gábortól olvashatunk. Leírja, hogy a Kisgyep fogalma a szolnoki ember számára egyet jelent a sivársággal. az elmaradottsággal, az ellátottság szinte teljes hiányával. Az építészek azonban másképpen ismerkedtek meg ezzel a fogalommal : „Szolnok kisgyepi ladező szerveknek, hiszen ez a rendezvény is jól tükrözi, — mondotta — hogy a MÉSZÖV vezetői itt Szolnokon valóban szívügyüknek tartják a dolgozók kulturálódási ügyét, a szocialista kultúra megismertetésének és a szakmai műveltség fokozottabb elsajátításának kérdését. És ezekért anyagi áldozatokra is képesek. Mint a vetélkedő díjainak biztosítá- sában is. Az első helyezett ugyanis 5 ezer forintot, a második 4 ezret, a harmadik pedig 3 ezer fori-tot kapott az alapos felkészülést kívánó és komoly szellemi erőfeszítéseket követelő vetélkedőn tanúsított kiváló szereplés elimercsek éppen. A MÉSZÖV által biztosított díjakon kívül — örvendetes, hogy valamennyi szövetkezet pénz-, illetve tárgyjutalomban részesítette a vetélkedőn eredményesen szerep, lő csapatát. A szövetkezetek több mint húszezer forintot juttattak ily módon az egyes csapatok játékosainak. Jó dolog, hogy a szövetkezetek dolgozói ilyen körülmények között, játékos hangulatban is találkoznak egymással. Az ilyen és az ehhez hasonló közösségi megmozdulások mindenképpen növelik a szövetkezeti mozgalom erejét és feltétlenül színesítik a brigádok életét. legkorszerűbb, talán legjobban szervezett városépítési egységének körvonalai bontakoznak ki egyre teljesebben a tervezők rajzasztalain. Egy olyan lakótelepé, amely a jövőbe mutat, egyes elemeiben egészen újat hordoz. A lakótelep megvalósításának költsége meghaladja a két és fél milliárd forintot, de reméljük, — írja a szerző —, hogy tíz év múlva a teljes befejezésről adhatunk már számot. 1971- ben megkezdődnek a kivitelezés munkálatai, úgy tervezik, hogy 1973—74-ben beköltözhetnek az első lakók. Az MSZMP KB tudománypolitikai irányelveivel kapcsolatos Szolnok megyei múzeumi feladatokról Kaposvári Gyula írt tájékoztatót. Cikkében felsorolja az utóbbi időkben megjelent, a magye életével összefüggő helyi kiadványokat is. Ennek tükrében is láthatjuk, hogy a szolnoki múzeum 1945-től kezdve — szerény lehetőségéhez, mérten — vállalkozott a megye előtt álló helytörténeti, honismereti feladatok végzésére, irányítására és az ezekből következő publikációkra. Szolnok megye római kori pénzforgalmáról Vaday Andreától olvashatunk, dr. Nyitrai Lajos pedig a könyvtári ismeretterjesztésről értekezik cikkében. Jó- néhány újszerű, módszertani kérdést elemez. ír a modem könyvtárossal szembeni követelményekről is. Sajnálatosan újból számottevő késéssel jelent meg a Jászkunság ismertetett száma, Jászárokszálláson az ÁFÉSZ egy élelmiszerbolt és bisztró építését határozta el. Először is telek után néztek, találtak is ugyan három tulajdonost, aki szívesen túl adott volna a portáján, ám a telkeken lévő, különben használhatatlan házak miatt úgy 300 ezer forintra tartották azokat. A községi tanács és az ÁFÉSZ vezetőnek a választása Kovács Tiborné telkére esett. A széles kert felét szerették volna megvenni, ám az asz- szonnyal nem tudtak megegyezni. A községi tanács vezetői ekkor kisajátították a házhelyet. Az ÁFÉSZ hozzákezdett volna az építéshez, ez azanban nem ment köny- nyen, mert Kovács Tiborné megfutamította a kivonuló építőbrigádot. Közben, — mert az aszony panaszát a megyei tanács másodfokon is elutasította — a portám az építők mégis megkezdték a tereprendezést: a fákat kivágták, a kerítést kidöntötték és lerakták az üzlet alapját. A megyei főügyészség törvényességi óvást emelt, — mert szerintük a kisajátításnál is meg kell valósítani a köz- és magánérdek összhangját. Ez az elv a főügyészség szerint itt csorbát szenvedett, mivel a szövetkezetnek meg kellett volna kísérelni más telek vásárlását — az nem lehet dönő szempont, hogy nincs élég pénz — és ha nem sikerül, csak akkor lehet a kisajátítás eszközével élni. A főügyész véleménye az, hogy a telek megvételét a tulajdonosok károsítása nélkül kell megoldani és erre még jelenleg is több lehetőség van. Az óvás elment, az építkezés áll... Az ügy jelenleg itt tart. Megkerestük az ÁFÉSZ és a nagyközségi tanács vezetőit, valamint a panaszost. Arra kerestünk választ, vajon miért mérgesedik el ennyire ez a viszonylag egyszerűnek látszó jogi eljárás? ☆ Az asszonynak nincs igaza — ezzel kezdeném, mondta Méri Lajos, — az ÁFÉSZ főkönyvelője azután így folytatta: Noha csak áprilisban indul a Rádió és Televízió újabb vetélkedősorozata, a műsor szerkesztői, rendezői, már javában folytatják az előkészületeket. A múlt hét második felében zajlottak le — még kamerák, illetve mikrofon nélkül — azok az előselejtezők, melyeken a nyilvános adások szereplőit válogatták ki. Mint ahogy Karácsonydi Miklós, a készülő műsorsorozat szerkesztője elmondotta, a vetélkedőre hatszázti- zennyolcan jelentkeztek, ez a létszám közel duplája a legutóbbi riporter kerestetik résztvevőinek, a pályázatra beküldött magnetofonszalagok és írásos anyagok alapján 14o pályázót hívtak be az előzsürizésre. Közülük negyvenke" ten kerülnek majd az elődöntőbe, a rádió és televízió elé. A Riporter kerestetik vetélkedő úi vonása, hogy sokkal naeyobb létszám kerül közönség elé, a versenyzőknek nemcsak a televízióban, hanem a rádióban is számot kell adni felkészültségükről. tudásukról. Azt, hogv a rádió és televízió ezt a vetélkedőt most komn’vaMv’n veszi, mint a !pmit-'V\hi+ -e-f-osa1- P7 hí70— nvítrt. ívtór az elődöntőben olvan miliőt teremtettek a részeiTevöknek, mintha kamerák előtt kellene vetélkedniük. Két zsűri előtt váfc — Először küldöttséggel kerestük fel a tulajdonost és szép szóval próbáltuk rávenni, hogy adja el a telket négyszögölenként 250 forintért. Elzárkózott az ajánlatunk elől. A tanács vezetői a rendelet szerint — teljesen szabályos körülmények között — kisajátították a telket és kártérítésként 150 forintot fizettek négyszögölenként a tulajdonosoknak — A közelben más eladó telek is van, mért nem azokból vásároltak? — Sajnos, kevés a pénzünk. Ha 300 ezer forintot adunk a telekért, akkor nem tudjuk felhúzni az épületet Éltünk a törvényes jogainkkal, amikor az olcsóbb megoldást választottuk — talán, mondanom sem kell, hogy a falu érdekében. A lakosságnak kell az üzlet! — Méltányosnak tartja, hogy a telket 150 forintért sajátították ki négyszögölenként akkor, amikor a telek ára a község e területén 260 forint? — Mi fizettünk volna többet is, de az asszony nem volt hajlandó velünk tárgyalni az eladásról. Nem eladó, nem eladó! _ álland óan ezt hajtogatta. ☆ A tanács vezetői tulajdonképpen csak megerősítették azt, amit a főkönyvelő mondott. A kisajátítás szerintük is indokolt és a lehető legszabályosabb volt. Hogy miért kellett az építkezést elkezdeni, míg a panasznak pontot nem tettek a végére? Forintos Béla vb elnök szerint amikor a megyei tanács másodfokon is elutasította a panaszt az ügy közigazgatásilag véget ért. — De mégsem ért véget... — Ki gondolta, hogy a panaszos a megyei főügyészséghez fordul. — A telek tulajdonosai között lfét kiskorú gyermek is van. A kisajátítással anyagilag ők is károsodtak. — Mi többet nem fizethetünk, mint ami jár — mondta a vb-elnök, de ha a tulajdonosok bírósági úton próbálták volna a magasabb telekárat elérni, minden bizonnyal sikerült volna. Ko- vácsné azonban az alacsony ár miatt nem fordult a bírósághoz. A kisajátítás eltakozva, rendkívül szoros tempóval, hat feladatot kellett megoldani minden versenyzőnek. Noha a hat feladat összes ideje alig tett ki tíz perc produkciólehetőséget, a műsor szerkesztői olyan sokrétűen válogatták meg a feladatokat, hogy az többé kevésbé objektív válogatásra adott lehetős'get. Legelőször is minden versenyzőnek — lehetőleg frappánsan — be kellett mutatkoznia. A feladatban az volt a legnehezebb, hogv erre a zsűri mindössze egyetlen percet adott. További egy perc jutott arra, hogy egy-egy bemutatkozó társának kérdéseket tegyen fel. Ezután a beküldött írásos anyagból kellett egy részletet felolvasni. melv alapián a zsűri a versenyzők beszédkészségét mérte le. Majd a versenyzők csonoriokat képezve egy-egv meghatározott témáról vitatkoztak, például arról. hogy minek van nagyobb szerepe a fiatal érvényesülésében. a szülők anyagi. társadalmi helyzetének, vagv az égvén tehetségének. A tíz perces vitát követően egv három perces riportot ke’Wt készíteni minden vp-spnv7őnek. vagv versenv. 7őtörsái’ai. vagy a műsor rendezői által meghívott kö. zé»-.: sií-s.) * sokkal. Maid a versenyzők egv- egv magnetofon kíséretében a Baross térre indultak, ahol len szerintünk nem sokat tehet, akkor képviselte volna okosan a gyermekei érdekét, ha a házhelyet szabadkézből, magasabb áron adja el az ÁFÉSZ-nek ☆ A panaszos Kovács Tiborné, jókora levélhalmazban turkál. A levelek közül egyik sem biztatja azzal, hogy visszakapja a telek másik felét. Mégis hajthatatlan, konokul bizakodik, pedig már méter magas betonlapot húztak a peres telekre. — Tudom, hogy rendelet van a kisajátításra, de csak akkor, ha nincs más megoldás. Miért nem vettek eladó portát? Hogy drágább? Ne mindig a nagyobb nyereséget nézze az ÁFÉSZ. Hogy van az, hogy a tanács a község más részén osztja a telkeket, tőlem meg elveszi? Nem. nem nem adom! Ezer forintért sem, semennyiért sem eladó. — És ha mégis... — Akkor itt kocsma lesz és .mi inkább elmegyünk innen, minthogy egy italbolt szomszédjában lakjunk. Az ügy kígyózik, tekereg — és az építkezés álL A nagyközség vezetői izgatottan figyelik az eseményeket, hiszen Jászárokszálláson rövidesen „megmozdul a föld”. Épül a Hűtőgépgyár új üzeme, a gyár dolgozói számára emeletes házak nőnek ki a földből és még nagyon sok kisajátításra kerül sor. És ez volt az első. A kisajátítás bármennnyí- re is fájdalmas egyeseknek, szükséges jogi eüárás. A házak a földre énülnek. A települések fejlődése nem állhat meg egv-egv görcsösen őrzött parcellánál. Ami azonban az ügvből tanulságos az az, hogy az emberség a kisajátításnál sem hiányozhat. A jászárok- szállási nagyközségi tanács tulajdonképpen a tényleges ár téléért adta át a telket az ÁFÉSZ-nek. holott a szövetkezet kifizette vnln a „nani árat” is. A telek tu- laidonosai — köztük két fiatalkorú lány — kétségtelenül károsodtak. Ügy gondoljuk a panaszözönből ez az a pont, amit orvosolni kell. két perces helyszíni közvetítést kellett felvenniük. A feladatot az nehezítette, hogy nem volt szabad senkit megszólítaniuk, csupán a látottakat és saját gondolataikat mondhatták el. A fenti feladatok megoldása közben volt némi szünet, ez alatt kellett a versenyzőknek egy kommentárt írniuk az elmúlt he*ek valamely sajtópublikációjához. A feladatok közül talán ez igényelte a legtöbb felkészültséget. mivel mindössze egy kézzel írt oldalon kellett tömören gondolatébresztő. rövid kommentárt produkálni. Mindezt, a zsúfolt program és a nagy létszám ellenére átgondoltan. kitűnően megszervezve hajtották vég. re. A versenyzők — noha vü’önhöző szinten — igye- keztev tudásuk legjavát nyújtani. Hallhattunk néhány na gvon ötletes verseny produkciót, mint például a 18 éves sátoralja,'tjhe1yi diák közvetítését a Baross téri midi—maxi—mimvetélhedő- ről. vagy riportot a középiskolások még mindig megoldatlan pálvavátésztási táié- koztététéról. s így tovább. A látottak és hallottak alantén iogpal -emén-etiűk, hogv az ez évi Riporter ke- resto*;v vetélkedő az eddigieknél ;= színesebb, változatosabb lesz. i «* te *37 aní néven. Az ország „Megkésve bár..." Palágyi Béla Riporter kerestetik
