Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. mard us 31. Tanácsköztársaság — tanácsválasztás A Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 52- évfordulóján választásokra készülünk. Né­pünk jelölőgyűlések ezrein jelöli ki jövendő képviselőit a tanácsokba és az ország- gyűlésbe. A Magyar Tanácsköztársa­ság rövid 133 napja alatt szinte fel sem lehet mérni mi mindent alkotott. Mindig van valami, amit ki lehet emelni, felmutatni a sok közül. A Ta. nácsköztársaságra emlékezve, felmutatni a sok közül. A Ta- annak választási rendszere. Az 1919. március 21-el kezdődő időszakot egészen az intervenció megindulásáig a Tanács-Magyarország békés korszakának nevezzük. A magyar proletár állam veze­tni a diktatúrának ezt a bé­kés korszakát igyekeztek mi­előbb legális, demokratikus alapokra helyezni. Ezért tűz­ték ki április első felére a tanácsok megválasztását. 'Ä korábbi nyilvánosan, élőszóval történt szavazás helyett most volt először tit­kos a szavazás. A választó- polgár áthúzhatta azoknak a nevét, akikre nem akart sza­vazni és más neveket írha­tott helyükre, megválasztott­nak pedig azokat tekintették, akik a legtöbb szavazatot kapták­1919-ben Magyarországon mintegy 9 millió volt a la­kosság lélekszáma, választó­joga hozzávetőleg ezek felé­nek volt összehasonlításként nem érdektelen megemlíteni, hogy az 1910-es választáso­kon mindössze 700 000 em­bernek volt szavazati joga, azoknak, akik bizonyos va­gyonnal rendelkeztek. A Ta­nácsköztársaság a korábbi állapotokkal szemben bizto­sította a területen élő nem­zetiségek választási jogát mi­vel a magyar nyelv ismere­tét nem tekintette a választó­jog feltételének. A falusi tanácsokban 100, a budapesti kerületi taná­csokban 500 választó küldött egy tanácstagot Minden Ä Tanácsok Országos Gyű­lését másnéven a Tanács- kongresszus tagjait a megyei és városi tanácsok választot­ták. A választásnak ez a közvetett rendszere erősítet­te a tanácsok demokratizmu­sát tette lehetővé, hogy az A Tanácsköztársaság ideig­lenes alkotmánya értelmében választók és választhatók voltak nemre való tekintet nélkül mindazok, akik 18- életévüket betöltötték és a társadalom szempontjából hasznos munkából éltek. A választójog nem volt általá­nos. Így a kizsákmányolok, a kereskedők és papok nem kaptak választójogot. A kö­rülményekre tekintettel a Tanácsköztársaság átmeneti­leg csak a dolgozóknak adott választójogot. Magyarországon ezt meg­előzően soha nem nyugodott választás ilyen széles alapo­kon. Most nyílott alkalom először arra, hogy a nincste­len proletárok, földmunká­sok, szegényebb kisgazdák, iparosok és más kisemberek részt vegyenek a választáso­kon. Első alkalommal sza­vazhattak a nők és a 18. élet­évüket betöltött fiatalok is. 25 000-nél nagyobb lélekszá­mú község automatikusan városnak minősült. Egyéb­ként a tanácstagok közül a falvakban 3—5 tagú, város­ban 10—20 tagú intézőbizott­ságot, illetve, ahogy akkor mondták, direktóriumot vá­lasztottak. A budapesti kerü­leti tanácsok saját soraikból választották az 500 tagú fő­városi tanácsot, illetve 80 ta­gú intézőbizottságot. A járási tanácsokba ezer lakosonként választottak egy tanácstagot. A munkásosztály vezető szerepét, illetve fokozott képviseletét úgy érvényesí­tették, hogy egy-egy város a szomszédos járások tanácsai­ba is választhatott munkás tagokat. Ugyanennek az elv­nek alapján a városok a me­gyei tanácsokba külön is vá­lasztottak munkás küldötte­ket- Érthető ez az intézkedés, hiszen a munkásság tulajdon­képpen túlnyomó többségé­ben városokban élt és dolgo­zott. Az akkori viszonyok között vezető szerepének és képviseletének érvényesítését ilyen módon biztosították, alacsonyabb szintű tanács be­számoltathassa, illetve visz- szahívhassa a felsőbb tanács­ba delegált képviselőjét. A tanácstagok mandátuma egyébként hat hónapra szólt. A Tanácsköztársaság vá­lasztási rendszere biztosítot­ta a tanácsrendszer centra­lizmusát. A helyi tanácsok kö­telesek voltak a felsőbb ta­nácsok rendeletéit végrehaj­tani. A korabeli tudósítások ta­núsága szerint a választás az egész országban lelkes han­gulatban folyt le. Nem volt ez véletlen, hiszen a válasz­tók nagyrésze először élhe­tett szavazati jogával. Itt nem kortesek vásárolták meg a voksot pár liter borért, vagy egy jó vacsoráért- A válasz­tók öntudatosan, jó hangu­latban mentek a szavazóhe­lyiségekbe, hogy megválasz- szák képviselőiket. Bár nincsenek pontos ada­taink, de hozzávetőlegesen a négy és félmillió szavazásra jogosult mintegy ötven szá­zaléka járult az urnákhoz. A fővárosban a felnőtt lakosság kétharmada, a vidéki váro­sokban az országos átlagnál valamivel több. A falusi la­kosság 20 százaléka szavazott. Falun a távolmaradottak túl­nyomó többsége nő, akik ek­kor még idegenkedtek attól, hogy a férfiakkal egyenlő- jogúak legyenek. A tanács- kongresszus A fővárosi tanács, az „öt­százak Tanácsa”, április 11- én alakult meg Első ülését április 15-én tartotta, ame­lyen Kun Béla mondott be­szédet, méltatva azt a tényt, hogy az uralkodó osztállyá szerveződött budapesti prole­tariátus átvette a fővárosban a hatalmat. A Tanácsok Országos Gyűlése, illetve a Tanács­kongresszus június 14-én kezdett hozzá az akkori elég bonyolult viszonyok között felelősségteljes munkájához. Ezzel kiépült a Magyar Ta­nácsköztársaság államszerve­zete. Az első a magyar nép történetében, amikor a nép alakította ki saját hatalmi rendszerét, választott vezetői kezébe adva a kormányzást­A szocializmus útjára lé­pett Magyar Népköztársaság sok mindent megőrzött és sok mindent továbbfejlesztett a Tanácsköztársaság választási rendszeréből. A mai évfordu­lón büszkén emlékezünk a dicső elődökre, akik bár tör­ténelmileg rendkívül rövid idő alatt maradandót ajkutva sok minden egyéb mellett le­fektették a munkásfiatalom választási rendszerének és ál­lamszervezetének alapjait. CB—«) Kisdobosok bemutatója • A szolnoki általános iskolák kisdobosainak bemutatóját már­cius 19-én rendezték meg az uttöröházban. A körülbelül száz résztvevő izgalmas versenyben osztozott meg a dijakon. Versmondásban Kardos Anna, a Beloiannisz úti és Milota Kor­nélia, a Kertvárosi általános is­kola tanulója kapott aranyére­mét. Prózamondásban Antal Éva, a Tallinn körzeti iskola tanuló­ja lett az első. Az irodalmi színpadok bemu­tatói, a jelenetek és a bábjáté­kok is igen nagy sikert arattak. Nehéz dolga volt a zsűrinek, hi­szen a második helyezett együt­tesek is szép előadást mutat­tak be. Az irodalmi színpadok verse­nyében az Abonyi úti iskola lett az első, második a Költői úti és a Délibáb úti iskola. A jelenetek bemutatásában a Beloiannisz úti iskola szerepelt legjobban, a Ságvári körúti is­kola második lett. A bábjátékok bemutatása hoz­ta a legnagyobb versenyt. A Beloiannisz úti Iskola szerezte meg az első helyet, de a követ­kező három csoport között a zsűri nem tudott kü'önbséget tenni, ezért a Kassai úti, az Áchim úti és a Tallinn körzeti iskola csoportja egyaránt má­sodik helyet szerzett. A zenei bemutatókat csütör­tökön, ugyancsak az Ottörőház- ban rendezik meg. Először titkos a szavazás Mandátum hat hónapra ELVMÜYELÉS) Szolidanás Ezt a különben társadal­milag, nemzetközileg is fontos jelentéstartalmat hor­dozó idegen hangsort nem tartalma, nem használati ér­téke miatt tesszük rostára, hanem elsősorban azért, mert nyelvi szerepében jól helyettesíthetik a következő magyar szavak, kifejezések: összefogás, összetartás, együtt­működés, kölcsönös segít­ségvállalás stb. A nagyon tág jelentésű szolidáris idegem hangsor sem segíti elő a közérthető egyértelmű fogalmazást. Ne legyünk szolidárisak vala­milyen ügy érdekében, ha­nem vállaljunk inkább kö­zös felelősséget érte. Üjra és újra fel kell emelnünk szavunkat az ide­gen szavakkal való felesle­ges élés, sőt visszaélés el­len. Különösen sok idegen szó jelentkezik feleslegesen újságjaink lapjain. (A Nép­lap sem kivétel.) Egyik napilapunk hasáb­jain olvastuk pl. a következő mondatot: „A monstre mű­sorból azok a számok ér­vényesültek elsősorban, amelyek attraktív jellegűek voltak.” A latin, illetőleg a francia eredetű monstre szó használatát nem indo­kolja semmi, legfeljebb az, hogy az egyszerű hír meg­fogalmazója előkelősködött, s idegen nyelvi műveltségét akarta fitogtatni. A műsort ugyanis szerényebben bár, de jól minősíthetik a nagy. a tömeges, a teltház előtt megrendezett jelzők, nyelvi formák. Mivel az újság a különbö­ző műveltségű embereknek közvetít híreket, különösen tiszteletben kell tartania ol­vasóinak azt a jogát, hogy pontosan azt értse, amit a hír megfogalmazója akart, ezért elsősorban közérthető­en kell fogalmazni. A latin attractivus hangsor, illető­leg németesített alakja, az attraktív szó ezt a célkitű­zést nem szolgálja. A mon­danivaló jellege és a közlés célja sem indokolja ennek az idegen szónak a használatát. A hír megfogalmazójának nyelvi kényelmessége, majd­nem felelőtlensége' az oka annak, hogy az általa feles­legesen szerephez juttatott Idegen szó miatt nem ke­rülhettek be a megfogalma­zásba a vonzó, a hatásos, a nagy vonzó erővel bíró, a látványos nyelvi formák. Az idegen szavakkal való felesleges élést, sőt vissza­élést példázzák azok a nyel­vi képletek is, amelyekben az ugyanazon jelentésű és használati értékű idegen szavakat társítják magyar megfelelőikhez. Különösen gyakran halljuk és olvassuk ezeket a kapcsolatokat: szi­tuációs helyzet, kooperációs együttműködés, attrakciós látványosság stb. A felesleges idegen szók használata természetesen nemcsak jellegtelenné teheti megfogalmazásunkat, hanem éppen mert nem egy értel­mű egy-egy idegen sző je­lentéstartalma, el is értel­me tleníti a közlést Dr. Bakos József Álarcos karnevál — többszáz sebesülttel Á Fáklya kongresszusi szama A Fáklya című lap március 21-én megjelenő 6. számát teljes egészé­ben az SZKP XXIV. kongresszusának, illetve a 9. ötéves tervnek szen­teli. „A kongresszusok je­lentősége az SZKP tevé­kenységében” című ösz- szeállítás a párt kiemel­kedő kongresszusait is­merteti. Képes riportot olvashatunk a novokuz- nyecki kohóóriás építé­séről- Bemutatja a lap Iván Kiszeljovot, a Gor- kiji Autógyár igazgató­ját a XXIV. pártkong­resszus küldöttét. A „Szi­lárd jellemű emberek” című riport a nyugat­szibériai új és nagyon gazdag kőolajlelőhely ki­aknázásáról, az ott dol­gozó kommunisták em­berfeletti munkájáról ad képet Olvashatunk a lapban a szovjet lakásépítés fej­lődéséről, a szovjet kép­zőművészet legújabb eredményeiről. A tudo­mány és a termelés szö­vetségéről Keldis akadé­mikus írt a lapban. Ka­tona István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályveze­tője „Tovább a szocializ­mus, a kommunizmus út­ján”, Mihályfi Ernő fő- szerkesztő, az MSZBT el­nöke „A magyar nép kö­szönti az SZKP XXIV. kongresszusát” című cik­kében méltatja a szovjet pártkongresszust. A szov­jet mezőgazdaság fejlő­dését tükrözi „A kolhoz főmérnöke” című riport. Bemutatja a lap a Sirály nevű iskolai gyárat, amelyben a kisdiákok a fizikai munkával ismer­kednek. VALENCIA A spanyolországi Valenciá­ban egy álarcos karnevál al­kalmából tartott tűzijáték végén súlyos szerencsétlenség történt. Egy nyaláb rakéta a tömegre zuhant és a robba­nás két embert megölt. Ha­talmas pánik tört ki és az emberek egymást taposva menekültek a helyszínről. Az eddigi jelentések arról szá­molnak be, hogy a karnevál­nak többszáz sebesültje is van, közülük sokat a város kórházaiban ápolnak. Az AFP jelentése szerint az emberéleteket követelő szerencsétlenség az esős idő-) járásnak tudható be, ugyanis az átázott rakétaköteg nem repült elég magasra ahhoz, hogy a levegőben robbanjon fel. Ha: Szabó Iván egyéni kiállítása a Damjanich Múzeumban Ma délelőtt 11 órakor Kaposvári Gyula, a Damjanich Múzeum igazgatója nyitja meg Szabó Iván Munkácsi-díjas, érdemes művész egyéni kiállítását a múzeum újjá­alakított földszinti kiállítótermében. Sza­bó Ivánnak ezt az anyagát, így együttesen először a múlt év novemberében mutatták be Budapesten, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai kiállítótermé­ben. A gazdag szobrászi alkotópálya után korántsem nevezhetjük a művész új je­lentkezését bemutatkozásnak. Ez a kiállí­tása, bár a különböző tárlatokról az egyes műveket már korábban is ismertük, még­is a bemutatkozás a meglepetés erejével hatott, de kritikai fogadtatásában ellenvé­lemények is hangot kaptak. Szabó Ivánnak ez a kiállítása a gazdag életmű egy korszakának végső szintézise. Nem abban az értelemben végső, hogy folytathatatlan, hanem véleményem sze­rint olyan színvonalon, olyan művészi hi­tellel oldotta meg vállalt feladatát, ame­lyet tovább fejleszteni ebben az irányban már nem lehet. De voltaképpen minek is a szintézise az itt bemutatott húszegyné­hány dombormű? Szabó Ivánnak ezekben a munkáiban sikerült tökéletesen asszimi­lálnia a népművészet, pontosabban a népi faragóművészet értékeit is szervesen egy- gyé olvasztania a hivatásos művészet, szobrászat klasszikus eredményeivel. A bemutatott művek mindegyikének anyaga fa. S műfaja a dombormű, ponto­sabban (kifejezőbb megfogalmazás híján) „negatív” dombormű. Szabó Ivánt már régóta izgatja a pozitív és negatív plasz­tikai formák szobrászi problémája. És munkásságában szinte a kezdetektől vé­gig kísérte a dombormű műfaja is. A fa pedig újra és újra visszatérő kedvenc anyaga. Mint említettem e kiállítás Szabó Iván szintézis teremtésének nagyon pregnáns megnyilvánulása. E szintézis egyik alkotó­eleme a népi faraaóművészét, tágabb érte­lemben a magyar folklór. A hivatásos mű­vészet absztrakciós folyamatába jutott el Szabó Iván, a népművészetre oly jellemző egyszerű formákhoz, plasztikai megoldá­sokhoz. Kétségtelen e munkákra az egyik legszebb népművészeti faragási forma, a kopjafa művészi gondolatot, képzeletet megmozgató hatása. Mint Szabó Iván egyik beszélgetésünkkor említette e hatás­ban része van a gyerekkori emlékeknek is, hiszen gyerekkorában még az alföldi temetőkben is nagyon sok kopjafa állt. Mostani stílusának alakulására a' gyerek­kori emlékeken kívül kétségtelenül hatott a hódmezővásárhelyi művészettel való ko­rai kapcsolata is. Szabó Ivánnak ezek a munkái arról tanúskodnak, hogy itt nemcsak a befoga­dónak örömet adó művészetről, hanem magának az alkotónak is örömet szerző, mintegy magától értetődő tevékenységről van szó. Szabó Iván fadomborművei az ön­kifejezés, a népművészeti fafaragásokra emlékeztető, természetes módja. Ezt azon­ban a népművészetre jellemző ösztönösség helyett művészetének tudatos önfejleszté­sével érte el. tgy, míg egyik oldalról a népművészetnek ezt az élőbeszéd termé­szetességével ható kifejezési formáját fog­ta szintézisbe, a másik összetevőként meg­őrizte művészetében a klasszikus szobrá­szat formavilágát is. Formakultúrájának kiindulási alapja a klasszikus görög plasz­tika, s a formák arányaiban elsősorban talán Polykleitosz kánonját követi, s nem a hellénisztikus görög művészetre jel­lemző virtuózabb, oldottabb formavilágot. S ha a hivatásos művészet történetében keressük negatív domborműveinek előz-, ményét, úgy azokat elsősorban az egyipto*; mi, s a közel-keleti ókori birodalmak em-j lékel között lelhetjük fel. Budapest, Szeged. Hódmezővásárhely után rendezték meg most Szolnokon a művész egyéni kiállítását. A rendező mo6t is. akár az előző helyeken dr. Rozványi Márta művészettörténész, s a kiállítás egé­sze — a szerencsésen átalakított múzeumi kiállítóteremben — elhelyezésében is mél­tóképpen reprezentálja Szabó Iván mű-\ vészetét. Rideg Gábor j \ Jégtörők » Finn öbölben

Next

/
Oldalképek
Tartalom