Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-18 / 65. szám

1971. március 18. SZOLNOK MEGYEI NEPLA1* 5 Sherry gulyást főz Maguknak szerény béreket számolnak Jóformán az egyetlen író­asztal melletti munka, ame­lyen senki nem vitázik. Nő­nek való. Régesrég így van már, a bérelszámolásban rit­ka, mint a fehér holló, a fér­fi. Hacsak nem csport-, vagy osztályvezető. Mert a bére>- számolók munkáját irányíta­ni. az már férfidolog. Kivétel van. Sokszor elnéztem a bérel­számolókat, ilyenkor tavasz- szal. Ez a legnehezebb idő­szak nekik. Mi többiek csak számolgatunk, vitázunk. Mennyi lesz, hány forint a nyereség, kinek mit adnak hozzá hűségért, jó munkáért? Ök meg. amikor megkapják a szorzókat, jutalmak össze­gét, három—négy nap alatt, álmosan-gyűrötten számol­nak, borítékokat írnak. Az­tán pénzt forgatnak, s moso­lyogva, örömmel indulnak fi­zetni. Már ahol ők is fizet­nek. A nyereséggel nekik van a legtöbb bajuk. Főzni tanulnak az amerikai háziasszonyok Sherry, Mrs. Rosmussen füzetében gyorsan telnek a sorok. „A galuskához kell... liszt, tojás, víz, csipetnyi só... fakanállal keverjük... Majd forró vízbe szaggatjuk deszkáról, késsel.” — Ez elég nehéz — fűzi hozzá a kaliforniai fiatal- asszony, aki most férjével kiküldetésben, Londonban él. — Milyenek a magyar éte­lek? — Nagyszerűek. Otthon nem főztem paprikával. Itt nagyon megszerettem. És milyen jók a sütemények! — Mi ízlett legjobban? — A gulyás leves. Alig várom, hogy otthon meg­próbáljam. A szép szőke Mrs. Kates meséli, hogy London előtt évekig élt már Németország­ban, Franciaországban. Jó összehasonlítási lehetőségé van ezeknek az országoknál; a konyhája között. Ügy véli, a magyar korty ha lesz a fa­vorit. — Különleges ízek, zama­tok. Ha segítség nélkül is ilyen jól megfőzöm, biztos sikerem lesz vele otthon. Sylvia Lewynek gyermek­kori emlékei idéződnek afő- EŐtanfolyamon, a leveses, hú­sos tálak mellett. — Nagymamám magyar származású volt. Gyakran főzött magyaros ételeket. Né­hány receptet már tőle tu. dók. Itt, most csak felújí­tom. bővíteni főzési tudomá­nyomat. A skóciai Mr. W. R. O. Fraser a társaság egyetlen férfi tagja. — ön is szeret főzni? _ faggatom. Tudományos ülésszak a párizsi kommün cente­náriumán A párizsi kommün kikiál­tásának 100. évfordulója al­kalmából szerdán reggel tu­dományos ülésszak kezdő­dött Budapesten, az MSZMP Központi Bizottsága politi­kai főiskolájának tanácster­mében. Az ülésszakot Ne­mes Dezső, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a politikai főiskola rektora nyi­totta meg, aki bevezetőjé­ben egyebek között hangsú­lyozta, hogy a párizsi kom­mün tapasztalatai ^emelke­dő szerepet játszottak a mun­kásság forradalmi elméleté­nek, a marxizmusnak a fej­lődésében. A kommünnek és hősies küzdelmének felbe­csülhetetlen szerepe volt a szocializmus eszméje nem­zetközi terjedésében, a pro- letárság osztályöntudatának növekedésében. A megnyitást követően, Erényi Tibor kandidátus, a párttörténeti intézet tudo­mányos osztályának vezető­je tartotta meg előadását — a „Párizsi Kommün és tör­ténelmi tanulságai’; cimmeL — Nem — hangzik az ön­tudatos válasz — csak a feleségemet kísértem el, aki nagyon jó háziasszony. Nem is engedné, hogy én főzzek — mondja. Aztán látom, hogy a fele­sége a kezébe nyomja a ser­penyőt, a merőkanalat. S a hölgykoszorú közepén Mr. Frasernek is meg kellett próbálnia a palacsintasütést. A zömök főszakács fel­emel egy vöröshagymát. — Ismerik? — Igen, bólogatnak. — Apró kockára vágjuk, így, figyeljék csak! Tessék megpróbálni! A fehér köpenyes házi­asszonyok a Budapest Szálló konyhájában gyakorlatlan mozdulatokkal darabolják a hagymát a deszkán. Míg megpirul, paradicsomot és paprikát tesznek hozzá, a megtanulják a csirke £el- trancsírozásöt. Üjabb gyakorlat, újabb recent. Szorgalmasan jegy­zetelik, amit a főszakács mond. A galuska szaggatás, vagy a palacsintasütés vi­dám perceket szerez. Egy­más után telnek meg a fü­zesek a magyar ételek an­gol nyelvű receptjével. A MALÉV Air Tours mär második alkalommal rende­zi meg főzőtanfolyamát az angol fővárosban élő ameri­kai feleségeknek, az angol nőklub tagjainak. Egyhetes magyarországi tartózkodás (MTI foto —KS) suk alatt minden nap más­más szálloda konyhájában tanulják a speciálisan ma­gyaros ételek főzését. Gu­lyást, csirkepaprikást, ha­lászlét, rablóhúst, lacipecse- nyét, köreteket, tésztákat, dobostortát, lángoló pala­csintát sütöttek-főztek már közösen. A tanfolyam végén Túrós Emil vezette szigorú zsűri előtt vizsgát tesznek, tétele­ket húznak, írásban dolgoz­zák ki a feleletet. S a sike- ♦res szereplésről a Magyar Szakács- és Cukrász Szö­vetség díszes oklevelével számolhatnak be otthonuk­ban. A szakács tudományok mellett hazánk nevezetessé­geivel is megismerkednek a vendégek. Kirándulnak Vi- segrádra és Esztergomba, vá­rost néznek, múzeumba és - színházba látogatnak. — És ez a program leg­alább annyira kedvünkre való, mint a magyaros éte­lek — veszi át a szót angol kolléganőm, Margót Burbid- gen, egy londoni képes ma­gazin munkatársa. Aki egy- személyben, mint háziasz- szony is részt vesz a főző­tanfolyamon. Sűrűn kattog- tatja, fényképezőgépét a konyhában és a visegrádi várban, a szépen terített asztalok mellett és a Szép­művészeti Múzeum termei­ben. S nem győzi dicsérni az ötletet, az ügyes kezde­ményezést. (kádár) A bérügyek alapos ismerője Minderről olyan vitapart­nerrel cseréltem gondolatot, aki tizennyolcadik éve, egy vállalatnál bérelszámolási csoportvezető. Ratkai Al- bertnének hívják, s a Tisza- menti Vegyiművek avatása óta — az pedig 1952-ben volt — minden bérügyek alapos ismerője. A múlt héten sok munkája volt a nyolctagú csoportnak. Ennyien vannak, öt bérszám­fejtő, egy SZTK-ügyintéző, egy gyakornok és a csoport vezetője. Februárban ezer­nyolcszáznál is több ember bérét számolták ki, intézték el a levonásokat és letiltáso­kat. A fizetés tizenegyedikén, volt, most két—három nap rendezgetés következik, aztán a minden éves pluszmunka; a nyereség számolása. Szíve­sen csinálják. Azért is, mert mindenkit, őket is érdekli, érinti, s azért is, mert ha jó a pénz, elégedettek az embe­rek. Nekik ez nagyon fontos. Ezért ellenőrzik egymás munkáját, vigyáznak, hogyan adagolják a gépbe az adato­kat, mert tudják: híre megy annak az üzemben, ha vala­kit csak tévedésből is rosz- szul számoltak el. És hiába kapja meg egy hónap múlva a járandóságot, az emberek a fizetési borítékon nem tűrnek el hibát. Feledékenyek az emberek Ratkainé előtt a napi pos­ta. Most csak három letiltás érkezett. Nagyon, sok ilyen van. Kényelmesek, s feledé­kenyek az emberek. Az utób­bi időben már az adót, kis családi házak adóit is sokszor a munkahely vonja le, s kül­di a tanácsnak. Aztán az OTP kölcsönök, bírósági le­tiltások ezért-azért. A bérel­számolók előtt valóságos lis­ta, rajta minden ember gond- ja-baja, sok kötelessége. Ratkainé ezt így fogalmazza: — kiszolgáljuk az embere­Csak rád gondoltam Kezét a kezemen végigsxmította és azt mondta: Te tényleg azt gondolod?... Pe­dig, hidd el, semmi, de semmi, nékem a legkínosabb. Ott dolgozik mellettem egy új ember és nem hagy békén. Múltkor egy levelet csempészett a zsebembe. Kép. zeld: hogy szerelmes belém és hogy ha- zakiséme! Mit szólsz? — A kapu alatt megcsókolt? — Hogy gondolsz ilyent?! Te tényleg azt hiszed? Hogy engem hazakisérhet? Nem is jöttem ki ötkor, másfél órát di­rekt még bentmaradtam, legalább behoz­tam a restanciát. De mit csináljak? Várt, megvárt az utcán! Másfél óráig várt... Oly kínos. Hiába mondtam az egész úton, hogy kedves Sándor, ez olyan bolondság, ezt verje ki a fejéből, ezt nem lehet, hisz ez oly lehetetlenség, hisz te, te ugye te itt vagy, te megérted... — És kezemet a kezébe fogta és úgy könyörgött, hogy higgyek neki, valami fontos, nagyon fon­tosat akar mondani, üljünk be ide egy kávéra, csak egy percre. Te tudod, mi­lyen kellemetlen volt ez az egész? Mond­tam neki, hogy hát kivele, mit akar, erre azt mondja: nem mond le rólam, ő min­dent megtesz értem és képzeld azt mond­ta: legyek a felesége! Nem jó pofa? Sze­gény...! Sajnáltam is, hogy mondtam: Sán. dorka, de hová gondol, tartozik hozzám valaki. Rád gondoltam és én önálló, mo­dern nő vagyok. Az én önállóságom! Fi­zettünk és mentünk és szaladt mellettem és könyörgött, hogy ne mondjak inkább még semmi végleges, vissza nem vonha­tót, ő inkább még vár, szenved, csak valami reménye legyen. — A sarkon, a kapu alatt csókolt meg először? — Csak nem gondolod? Én? Vele? Hidd el, nékem a legnehezebb. Lent hagy­tam az utcán. Felszaladtam és megmond­tam a mamának, hogy kicsit később jö­vök haza. Tudod, úgy könyörgött. És felvettem a jerseyt. Folyton csak rád gondoltam. Ha itt lennél! Milyen kínos helyzet. Hogy megszabadítanál. De nem voltál és vele kellett mennem. Mentünk, mentünk, egy olyan táncos helyre. Kép­zeld, pezsgőt rendelt! De nem igazit, csak habzóbort. Itt aztán be is fejeztem. Végeztem. Sírt. Igaziból. Egész vizes lett a kezem. Ügy sajnáltam... — A házmester mit szólt? — Az övéké? Nyitva volt már a kapu. De te tényleg azt hiszed? Haza kellett mennem vele. Tudod, a családja. Nagyon finom család és mindenképpen be akart mutatni. Azt mondta a papa, a papája: „Isten hozta, lányom!” Nem megható? Oly tisztaság, béke, család... És ez a Sán­dor is! Képzeld, nagy esküvőről beszélt. Bankettel, bérelt teremmel, sok vendég­gel. Mondd, hát lehet ilyet csinálni? — És kezemet a kezébe fogta és azt mondta még: na, nézz a szemembe. Hát te tényleg azt gondolod? Kőbányai György két, intézzük a dolgaikat. Ez is a mi munkánk. A bérlapok elkészítése azért könnyebb, mint vala­mikor. Gépesítették. És a ve­gyiművekben a bérelszámo­lók nem fizetnek. Huszon­egy üzemrész van, mind­egyikben dolgozik műhelyad­minisztrátor. Azok kapják meg a borítékokat, s viszik a munkahelyekre. A műhelyadminisztrátorok különben mindennapos ven­dégek — vagy ügyfelek — a bérelszámolóknál, ök kémek az üzemrészek munkásainak kereseti igazolásokat. Január­ban vagy nyolcszáz kimuta­tást csináltak. A bölcsődék­nek, óvodáknak, napközi ott­honoknak. Ezek mindig azon­nal kellenek, hiszen a gyere­keknek mindennap kell az ebéd, gondozás. Nehéz munka a bérelszá­molóé? Nem, mondja a cso­portvezető, de nagyon apró­lékos, nagyon sok időt rabló. Nem is tudnak túlóra nélkül minden feladatot határidőre megcsinálni. Sokszor bent ma­radnak, havonta legalább 16 óra túlmunka. Ezért nem szo­kás fizetni. Amikor enyhül a tempó, csúsztatnak, kiveszik szabadnapban. Az is kell, két óvodás, három iskolás korú kisgyermek gondjait vi­selők az asszonyok. Nincs helyettesítő A legnagyobb bajuk, ha megbetegednek, nincs helyet­tesítő. Ilyenkor a többiek vállalják el a beteg munká­ját is. A bérelszámolók, a csoport valamennyi dolgozója közgaz­dasági technikumi végzettsé­gű. Maguknak szerény bére­ket számolnak. Nyereségrészesedés után minden évben kapnak egy kevés jutalmat. Megérdemlik. Egy évben tizenhárom hóna­pot számolnak el. Mostaná­ban mindig így van. Örülnek neki. — sj — Nyomdász­kongresszus Aki az országban megje­lenő napilapok példány­számát vizsgálja, megálla­píthatja, hogy a párt köz­ponti lapja, a Népszabad­ság után a legnagyobb ol­vasótábora a megyei sajtó­nak van. Az elmúlt négy év alatt például 160 ezer példánnyal gyarapodtak a megyei lapok. S közben az újságok tartalma is gaz­dagabbá vált, témaköre is bővült, hiszen átlagosan heti lo oldallal nőtt a ter­jedelmük. Ez az érem egyik oldala. A másik viszont az, hogy legtöbb helyen sok nehéz­ség közepette, elavult tech­nikai, műszaki feltételek, kel. s — valljuk be — mostoha körülmények kö­zött dolgoztat a megyei lapok előállítói. Ezért is tekintettek nagy várako­zással a nyomdák és szer­kesztőségek házatáján, de az újságolvasók, előfizetők is a Nyomda- és a Papír­ipar és a Sajtó Dolgozói­nak XXXIX. kongresszusa elé. amely március 12. és 13-án végezte munkáját. A könyvek, újságok, fo­lyóiratok előállítása — a technikai folyamatok sor­rendjében — a papírgyár­tásnál kezdődik. A leg­utóbbi szakszervezeti kong­resszus óta eltelt időszak­ban mintegy kétmilliárd fo­rint jutott papíripari beru­házásokra. Ezek elsősorban a papírtermelés kapacitás- növelését szolgálták. Az országosan egy lakosra ju­tó papírfogyasztás az 1966. évi 30 kg/főről tavaly 43 kg/főre emelkedett és a ne­gyedik ötéves terv végére várhatóan 60 kg/főre nö­vekszik. Az új papírgyárak (Dunaújváros, Lábatlan és az épülő nyíregyházi üzem) korszerű munkakörülmé­nyeket teremtettek, a régi üzemek többségében azon­ban a munkakörülmények alig javultak. A nyomdaipar fejleszté­sében már korántsem ilyen kedvező az összkép. Ezért Is tartotta szükségesnek a szakszervezet központi ve- zetősége 1969-ben állásfog­lalásban felhívni az illeté­kesek — és a közvélemény — figyelmét a nyomdai helyzet tarthatatlanságára. A mostani kongresszus már jelentésében rögzíthette: „Véleményünk, állásfog­lalásunk figyelembevételé­vel született 1970 év elején a Gazdasági Bizottság ha­tározata, mely a negyedik ötéves tervidőszakban a nyomdaipar fejlesztésének célját, a kapacitás 40—45 százalékos bővítésében je­löli meg, gépcserés rekonst­rukció útján. Ehhez állami támogatást, valamint ked­vezményes hitelek igény- bevételét irányozza elő. Előtérbe kerül a vidéki, tanácsi nyomdák korszerű­sítése, a fővárosi nyomdák­ra nehezedő terhek átvál­lalása és a fokozódó vidé­ki igények kielégítése cél­jából. a tanácsi nyomdád fejlesztése a negyedik öt­éves tervidőszakban elő­irányzott anyagi eszközök segítségével megoldódik.” Az elmúlt időszakban a nyomdai beruházásokra vi­szonylag kis anyagi erőt — mintegy félmilliárdot — fordítottak, ez általában a legszükségesebb gépcseré­ket tette csak lehetővé. A nagyobb beruházások kö­zül a Kner Nyomda re­konstrukciója emelkedik ki, ennek befejezésével a vállalat korszerű csomago­lóeszköz gyártó üzeműié válik. Több megyei lapki­adó és szerkesztőség új helységekkel bővült. Egyes megyékben viszont akad. nak még kívánnivalók az újságírók és a kiadói dol­gozók munkakörülményei­ben. Az országos kongresszus alapvető gondolatat a kö­vetkezőképp fejezhetjük ki; a papíripari munkásnak, nyomdásznak, újságírónak és a kiadói dolgozónak egy a célja, közösek a törekvé­sei. Pártunk politikájának szellemében a kulturális ■ fejlődés, a sajtótájékozta­tás bővítése érdekében, egyre több, tartalmasabb, szebb kivitelű újságot, könyvet, a kulturált élet­hez szükséges papíripari, nyomdaipari terméket nyújtani az embereknek. Vajda János Olvassa, ferfessze a Népiopotl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom