Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
Aprófa — kancsóban A tiszta szakács Villám— Remek üzletem van a maga számára — súgta titokzatosan Hagymási, aki hetenként átlag két biztos üzleti tippel szokott jelentkezni. — Mi lenne az? — kérdeztem mérsékelt lelkesedéssel. — Faüzletet csinálunk. Vevő lesz annyi, mint veréb a fán. Csupán irodahelyiségre van szükség, ahol a rendeléseket és a pénzt felvesszük. — De hol veszünk árut? Hagymási Rezső fölényesen legyintett: — Nézze, a faüzlet olyan, hogy az eladó sose szállít any. nyit, mint amennyinek az érát felvette. A tűzifából hiányozhat 15 százalék, természetes apadás és útközi hiány címén, ab erdő számítva... — Ab Bakony? — Vagy ab Monostor. Elvégre szállíthatunk mi a monostori zölderdőből is... A lényeg az, hogy a rendelt mennyiségből mindenekelőtt leszállítjuk az apadást. Aki egy mázsát vásárol, az kap 15 kiló súlyhiányt, aki két mázsát vesz, annak 30 kiló hiányt küldünk és így tovább... Ez úgy történik majd hogy a súlyhiányról átvételi nyugtát állítunk ki és azt a vevő aláírja... — Akkor jó — vetettem közbe. — Már attól tartottam, hogy a hiányt triciklin kell küldenünk és akkor költségünk lesz rá... De mi lesz azután? — Azután leszállítjuk a fa víztartalmát — felelte Hagymási. — A friss vágású fának 35—40 százalék a nedvesség- tartalma... Vegyük a jobbik esetet, azaz a nekünk jobbik esetet, amikor is elküldünk a vevőnek minden mázsából 40 kiló vizet... Én meg magam mentesítem... A napokban kolleganőm meghívott egy koffcínmen- tes kávéra, mivel nem iha- tom a másikat. Mondhatom, ugyanolyan kellemes, finom zamatú, mint az igazi, csak éppen nincs utóhatása. Ne értsék félre, nem reklámozni akarom ezt a kávét, inkább drágállom. Lehet, hogy a koffeinmentesítés kerül sokba? Kiváncsi lennék, hogyan csinálják, s felhasználják-e a kivonatot valami másra? Én mindenesetre kivonom magam egyelőre a fogyasztásából. — csanl — — És gonolja, hogy az elég meleget ad majd? A nedvességnek tudtommal alacsony a kalóriája... — Már megint milyen butaságokat beszél! — förmedt rám Hagymási. — A fontos az, hogy 15 kiló meg 40 kiló, ez már összesen 55 kiló fa. — Fa? — kérdeztem nem is titkolt kétkedéssel. — Igenis: fa. Bükkfa vagy akácfa, ki milyet rendelt. — Mo?t az a kérdés még, hogy hasábfát, vagy aprított fát szállítunk? A nagy üzletember rámbámult: — Miért fontos ez? — Mert a hasábfát hordóban kéne küldeni, az apró- fát pedig kancsóban. Az alágyújtóst pohárban... — Ez csak részletkérdés. A lényeg az. hogy már csak 45 kilogramm fával tartozunk. — És azt hogy szállítjuk le? — aggályoskodtam. — Várjon! Nagyon jól tudjuk, hogy házhoz szállítás közben is elhullik valami, meg aztán a kocsikísérők se tesznek hozzá... Ez is kitehet 15 százalékot... Ha ezt is számításba ve'szük, akkor már csak 30 kiló van hátra... — És azzal mi lesz? — Semmi — mondta Hagymási. — Azt már nem is kell leszállítani... — Miért? — Mert 30 százalék haszon megillet bennünket. Heves Ferenc Á béke (A Paris Match-ból) kedvéért tréfák Szerelmi álmok Két fiatal lény beszélget: — Biztos vagyok benne, az ón életemben csak egy férfi lesz, egyetlen nagy szerelem! — Mit beszélsz összevissza! öh, az új szerelem izgalma! Ahány új szerelem, annyi új kocsi... Szemrehányás — Gyurika, gyere csak ide! Kistestvéred vanl — mondja a papa. De Gyurika csak dörmög: — Hát igen, ilyen butaságokra van pénzetek. De amikor biciklit kérek, akkor bezzeg nincsl Számolás — Elnézést ön hár.y éves! — A kislányom óvodába jár. — Óvónőként dolgozik ott? Magyarázat Miért késtél el az iskolából? — El akartam menni horgászni, de apám nem engedett. — Nagyon jól tette. Biztos megmagyarázta neked, miért iskolába kell menned és nem halat fogr.' — Igen, azt mondta, hogy kevés a giliszta, kettőnek nem elég... Pontos méret A férj ajándékot vásárol. — Hálóinget szeretnék vásárolni a feleségemnek. — És milyen alakja van 6 kedves feleségének? — Hát tudja, már nem olyan, hogy a férfiak utána forduljanak... — Kérlek, adj kölcsön ezer forintot, hogy a feleségem előtt igazolni tudjam a túlórázást!,,. Neki mindegy Spinka meenősill és két ikernővér egvikét veszi el. — TulaidonkéDoen hogyan különbözteted meg a feleséged a sógornődtől, amikor úgy hasonlítanak egymásra? — kérdezik • barátai. — Ilyesmivel én nem is próbálkozom! Akaration hazugság „Tegnap — mondotta Cor- rado, a híres bemondó — találkoztam valakivel, aki meeesküdött rá, hogy Ismerte az iik-ük-ük-iikanját”. „Lehetetlen! — kiáltott M a másik. — Hazudott az illető!” „Dehogy! Dadogott”. apróságok Amikor a sarga zöld Mélységesen meghatódtam, amikor megláttam, hogy a szolnoki boltokban exportminőségű, gyorsfagyasztott zöldborsót vehetek. Vettem is, hogy télnek idején legalább vasárnapi ebédnél idézzem a tavaszt. A nagy örvendezésemnek azonban vége szakadt, amikor megláttam, hogy a termék nem kimondottan a legjobb, ugyanis egyik szem borsó valóban szép friss, zsenge, a má'ik meg olyan, amelyiket ha meg nem fagyasztanak, akár vetőmagnak is el lehetett volna tenni. Vagyis csaknem teljesen érett. Ekkor világosult meg előttem a valóság, hogy nem a hazai ellátás javítását szolgáló exportáru visszatartásáról van ezesetben szó, hanem az exportból visszaküldött, illetve exportra el nem fogadott árut vettem meg olyan nagy lelkesedéssel. Házam népe nem is méltányolta törekvésemet, a hosszas főzőcs- kézés után. Nótaszó Hallgatom a rádió műsor- ismertetését. hogy hétfőn este a Keleti pályaudvar étterméből hallhatunk közvetítést, neves népizenekar előadásában. Az ismertetés hall- latán megmozdult kevéske cigányzenekedvelő énem és elképzeltem hogyan zajlik majd le mindez. Előre sajnáltam az utasokat, akik nem tudnak ellenállni a muzsikaszónak és az utolsó másodpercig ülnek az étteremben. így is csak s peronon ocsúdnak fel, hogy elment a vonatjuk. Aztán visszaülnek amíg az úiabb szerelvény indul, mondjuk Békéscsabára. Kajánul nevettem azokon Is, akik mondjuk a Gellérthegy környékéről elvillamo- soznak a Keletihez, hogy eredetiben hallják a nótaestet és a végén kint tolonganak majd a peronon, mert az utazóközönségtől nem férnek be az étterembe. Csak hosszas töprengés után jutott eszembe, hogy nem pénteken rendezik a műsort, nem a hétvégi csúcs- forgalomban. Sőt odáig is eljutottam, hogy ez a műsor is — mint megannyi más — dobozban heverhet, jól előkészített felvételek formájában. \ Pettyek „Hónapos malac eladó a Napsugár utón, Peytesek”. Olvashatja minden járókelő a Kossuth tér fáira kirajz- szögezett cetlin. Kicsit háborgók, nemcsak a durva helyesírási hiba miatt, hanem azért is, hogy már a város főterének fáit is kipettyezik néhányan. —- borsi — VITA Schmidt perbefogta Braunt becsületsértésért. A bíró felelősségre vonja Braunt: • — A kutyáját elnevezte Schmidtnek és állandóan kiabált neki: „Ejnye Schmidt, ejnye te naplopó!” Ezzel nyilvánvalóan meg akarta sérteni a szomszédját. — Téved — tiltakozott Braun — a kutyámat akartam megsérteni. Éjfél volt, amikor az ördög meglátogatott. Már régóta számítottam rá, és ké- izültem is, hogy egyszer eljön megkísérteni. Közismert becsületességem miatt ugyanis vajmi kevés reményem íehetett, hogy pokolba kerüljek. „Meg flog kísérteni ... 9 — gondoltam, miközben vendégem leült az egyik fotelbe, kényelmesen elhelyezkedett, lópatás lábát kérészbe rakta és közömbös arccal. nézett rám A szobában csend volt, amit én törtem meg végül- is kérdéssemmel: — Arra akarsz rászedni, hogy valami helytelen dolgot cselekedjem? — Ha akarsz teszel, ha nem akarsz, nem teszel — felelte érdektelenül és pa - táit kezdte reszelni. „Ördögi tervei lehetnek velem ...” — gondoltam. Vendégem azonban nem is törődött velem. — Talán lopnom kellene valamit? — szólaltam meg ismét. A te dolgod — felelte röviden. — Vagy azt akarod, hogy alkoholista legyek? — Nekem teljesen mindegy! — szólt. — Nekem mindenesetre, nem sok kedvem van, hogy itt töltsem veled az időt és elveidtől eltérítselek.. — Már értem... szóval azt akarod mondani, hogy azélJanusz Oseka: Pokoli feltételek vezetéket hajszoljam? Félhomály, érzelmes muzsika, vágyak... meg ilyesmi? __ Vágyak...! — megvonta a vállát. — Unalmas dolgok! — Hogyhogy unalmas? — csodálkoztam. — Meg vagyok róla győződve, hogy nem is olyan rossz dolog! — Pillanat! — szólt rám erélyesen. — Ki kit akar itt kisértésbe hozni? — Természetesen, te engem! — feleltem ingerülten — Azon mesterkedsz, hogy engem a bűn fertőjébe rángass! Az ördög mozdulatlan maradt. — Bűnözöl, vagy nem bűnözöl, nekem mindegy! — Az ördögbe is! — kiáltottam fel. — Mi _ történt, hogy neked minden mindegy? — Megváltoztak a prémium-feltételek... Korábban minden lélek után fizettek». Most fixem van, — mondta és nagyot sóhajtott. — Ez a hír megzavart. Éreztem, hogy a bűnbeesés utolsó lehetőségét is elszalasztottam. — írd alá az úti rendelvényemet... Egy nyomtatványt tett elém az asztalra, amelyen „a megkísértett aláírása” helyén aláírtam neki, ß azt elegánsan rövidre szabott frakkjának a zsebébe csúsztatta és elköszönt. — Hát addig is... A várható sátáni kacaj helyett fáradt nevetéssel távozott. Azon a helyen pedig, ahol ült, se kén, se szurok szaga nem maradt... Fordította.Antalfy István Szöveg nélkül (A Polisbólj Szöveg nélkül (A Paris Match-ból), —• Ne merj még egyszer olyan hangon beszélni velem, ahogyan igent mondtál! £A Paris Match-ból)
