Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-12 / 36. szám
1971. február 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Á munkáskórusokért FEHER AKACOK A Szigligeti Színház bemutatója Szombathy Gyula és ifi. Újlaki László nagyszerű énekes-táncos kettős; tehetségükből arra is futja, hogy a fergeteges táncszámaikon belül is karikírozzanak. Halász László, ha mint énekes és táncos, le is marad a kollegái mö- , gött. humorával kárpótolja a nézőket. Ellenállhatatlan minden jelenetében, nevetést fakaszt anélkül, hogy akár egyetlen egyszer is olcsón adná el az ötleteit. Bókái Mária — már csak a szerepkör kötöttségei miatt is — kevesebb lehetőséget ka;-ott a játékra, de ezt a kevés lehetőséget jól használta ki, és hibátlanul oldotta meg zeneileg igényes feladatát. Ugyanez mondható el Huszár László alakításáról is. Kettejük tehetségének köszönhető. hogy a második felvonás zárókéne, amelynek érzelmi túl- áradását humorral ellensúlyozni már nem lehet, nem vált érzelgős- sé. Baranyai Ibolya a temperamentumos Larisza megformálásánál elmegy a karikíMegalakult a Kórusok Tanácsa Szolnok megyei Szervezete Munkásénekkari Bizottsága. Az első bizottsági ülésen & MÁV Járműjavító kórusának helyzetét és fejlesztésének lehetőségeit tárgyalták Az új tiszaugi klubkönyvtárnak szinte minden napra jut valamilyen rendezvénye, amelyeket a várakozásnál jóval többen és gyakrabban látogatnak a község lakói. A héten például Csőri Sándor íróval beszélgethettek az irodalom iránt érdeklődők. A farsang időszakában pedig meghívták a kiskunfélegyházi citeraegyüttest is. A műsoros esteken kívül a rendszeres tanulásnak is helyet ad a klubkönyvtár. A tsz állattenyésztői részére tíz előadásból álló tanfolyamot indítottak, a gyümölcstermesztéssel foglalkozók peA Bartók Béla jubileumi év eddig lezajlott hazai és külföldi eseményeit összegezte és az elkövetkezendő hetek rendezvényeit vette számba a Bartók Béla emlékbizottság operatív testületé a Művelődésügyi Minisztériumban megtartott ülésén. Megállapította: az 1970—71-es zenei évad középpontjában Bartók Béla életműve álL A Budapesti Zenei Hetek keretében megrendezett 41 hangversenyen a zeneköltő csaknem minden műve elhangzott. A magyar és külföldi együttesek előadásában az Állami Ope- raház nagy sikerrel újította fel Bartók Béla három színpadi művét. A Magyar Rádió a zenei hetek valameny- nyi hangversenyét sugározta — közülük többet átvett az Intervízió és az Eurovízió — E a zeneszerző 34 művéről készített új sztereofelvételt. A jubileumi sorozat egyik kiemelkedő eseménye volt a Debrecenben megrendezett Bartók nemzetközi kórus- verseny, amelyen 48 együttes vett részt és a zsűri véleménye szerint a verseny meg. Ezt követően a megyei munkáskórusok számának növelése érdekében teendő intézkedéseket vitatták meg, majd a munkásdal fesztivál meghirdetésének és szervezésének részleteit beszélték meg. dig nyolc alkalommal hallhatnak szakelőadásokat. Sokan látogatják a Hazafias Népfront téli tanfolyamát, a nők akadémiájának rendezvényeit és a Vöröskereszt helyi szervezetének ismeret- terjesztő estjeit is. A könyvtár állománya tavaly 110 kötettel gyarapodott, jelenleg több mint háromezer könyv közül választhatnak az olvasók. A külterületi szőlőben is működik két klubszoba, ahol tv-t nézhetnek, rádiót hallgathatnak, folyóiratokat ol- vashatnafe és könyveket kölcsönözhetnek a tanyasiak. művészi színvonala túlszárnyalta a régebbi nemzetközi kórusversenyekét. A budapesti Történeti Múzeumban megrendezett emlékkiállításnak több tízezer látogatója volt. 1 Hasonló érdeklődést váltott ki a Bartók vándorkiállítás, amelyet Debrecenben, Hajdúböszörményben es Nyíregyházán rendeztek meg, s *a továbbiak során bemutatják az ország több megyéjében. A hanglemezgyártó vállalat befejezte a Bartók-össz- kiadás felvételeit és emlékhanglemezt jelentetett meg „Életmű” címmel. Nagy visszhangja volt a Bartók Béla nevét viselő nemzetközi zeneszerző versenynek, amelyre 68 pályamű" érkezett. Az ünnepélyes eredményhirdetésre és a díjkiosztásra március 27-én, a Zeneakadémián kerül sor, ahol előadják a díjnyertes műveket. A Kulturális Kapcsolatok Intézete vándorkiállítást készített Bartók életéről és munkásságáról, amelyet sok európai és tengerentúli országban mutattak be. Az operettek librettója — ürügy. Mindig is az volt. Ürügy, amelynek apropóján a színészek fülbemászóan melodikus dalokat énekelhetnek. Szomorúakat és vidámakat, a boldogtalan és beteljesült szerelemről, életvidámakat és rezignáltakat a múló időről és más efféle közhelyekről. Az operett librettók sorsát és sikerét elsősorban az határozza meg, hogy milyen muzsika eljátszására — eléneklésére adnak ürügyet. Természetesen, mint mindenhol, itt is vannak kivételek, vannak operett-szövegkönyvek, amelyek önmagukban, a muzsika mankói nélkül is megállhatnák a helyüket a színpadon, amelyek dramaturgiai szempontból is inspirálják a zeneszerzőt, de ez — hogy a népszerű — Kicsoda? Micsoda? — a Televízió barkohba-játékának szóhasználatával éljek — nem jellemző. . A Fehér akácok szövegkönyve a V. Massz és M. Cservinszkij munkája, semmi esetre sem tartozik ezek közé. Naív, butácska és együgyű történet a tengerre vágyódó lánykáról, az érdemtelen szerelmében vakon bízó marcona elsőtisztről, a mindig póruljáró raktáros- jampecrő, na meg a jókedvű tengerészekről, akik elsősorban azért jönnek be a színpadra, sok más szereplővel egyetemben, hogy a szó és egyéb viccekkel nevetést fakasszanak. Van benne önfeláldozó lemondás, a viharos óceánon átívelő, nagy-nagy érzelem, amint az egy operettben illendő, s boldog vég, természetesen, amikoris mindenki elnyeri méltó jutalmát. de mindez oly ügyefo- gyottan. nehézkesen össze- íércelve, hogy még mint ürügy is nehezen állja meg a helyét. Már-már Duna- jevszkij zenéjének értékét is megkérdőjelezi, pedig ez a zene kitűnő operett-muzsika. Csak éppen indokolatlanul szólal meg imitt-amott; alig van cselekmény, amit előre lendítsen, feszültség, amit feloldjon... Valószínűleg a rendező. Bor József is úgy érezte, hogy ezt a szövegkönyvet már Dunajevszkij zenéje is alig-alig mentheti, és segítségért — Dunajevszkijhez •fordult. A szerző más, nagysikerű műveiből, színpadi és filmzenékből „dúsította” fel a muzsikát; a nálunk is rendkívül népszerű művész legismertebb, melódiái csendülnek fel, gyors egymásutánban. Így azután ez a zene — bár a zenekar nem minden esetben tudott együtt maradni a karmesterrel, és ennek következtében az énekesekkel; lemaradt, megmegtörte a dallamok magá- valragadó erejét — talán akkor is lekötné a nézők figyelmét, ha a színen nem történne semmi sem. De történik. Méghozzá r.em is akármi, nem is akárhogyan. Szerencsére az előadás valamennyi szereplője tisztában volt azzal, hogy az évtizedek porától lepett, hajdan sem nagyigényű szövegkönyvet komolyan venni ma már alig-alig lehet. Tehát az adott történettől függetlenül, néha valósággal annak ellenére megpróbátak színházat csinálni. A redező, fergeteges ötletekkel töltötte ki a cselekmény üresjáratait, ügyes játékokkal tompította a színpadi szerkezet fogaskerekeinek csikorgását, és ahol csak erre mód kínálkozott, főszereplővé tette az amúgy is főszereplő zenét. A díszletek — Tomay Miklós díszletei — odesszai házak, akácok, vagy akár a hajó fedélzete, afféle mesebeli hangulatot teremtettek. Mintegy maguk is megmosolyogták a történet naivitásait, sőt. amikor a tengerre vágyódó kislány, az énekes-fenomén Tonja rázendít, még táncolni sem Testeitek. (Sajnos, elég ügyetlenül, el-elvétve a keringő háromnegyedes ütemét, de a lénvee csak az. hegy a jószándék meg volt bennük). Arra, hogy karaktert teremtsen, nemes jellemkomikummal, senkinek sem adott lehetőséget a szerep; így hát a színészek, miután néhány visszatérő gesztussal, hangsúllyal megraizolták egy- egy figura jellegét, ötletekkel, gegekkel próbálták mind azt, ami a szövegkönyvből kimaradt. Olyan gegekkel, amelyek minden nagy komikus eszköztárában megtalálhatók, de amelyeket a szereolők itt saját egyéniségükhöz próbáltak igazítani. Sokan talán igénytelennek tartják ezt a humort, ezt a clown-nevettetést. afféle olcsó komikumnak; szerintem mindenféle nevette- tés attól válik olcsóvá vagy rangossá, hogy ki csinálja, és hogyan. A Fehér akácok együttese igényesen csinálta. rozás végső határáig, anélkül, hogy akár csak egy pillanatra átlépné a jóízlés határait, ötletes, jó alakítás Albert Piroskáé is. bár egy sztereotip mosoly túlságosan is az arcára tapadt. Baranyi László hajóskapitánya. Mucsi Sándor operai fodrásza, és a hitveseiket megformáló Hubay Anikó és Sebestyén Éva néhány szóviccből is mulatságos jelenetek egész sorát tudta felépíteni; négyesükből a legjobb teljesítmény alighanem Mucsi Sándorné. Czibulás Péter filmrendezője nem csak az általa beállított jeleneteket, az egész operettet idézőjelbe teszi hangsúlyos* harsány karikatúrájával. E sorok írója azon a véle-, ményen van, hogy a rangos mű még nem jelent rangos produkciót, és hogy mindent még a telefonkönyvet is —j ha már a színház úgy döntött, hogy bemutatja — jól kell eljátszani. Most mégis egy kicsit sajnálja a jobb ügyhöz méltó energiát, a színészi ötletek e tűzijátékát — jóformán semmiért. Mert bármennyire igaz. hogy a telefonkönyvet is el lehet jól játszani — és azt is csak jól szabad játszani — miért kell jó darabok helyett tele« fonkönyvet játszani? Csík István Rajz: MÉSZÁROS LAJOS Az új klubkönyvtárban A Bartók Béla emlék- bizottság ünnepi ülése Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton io. Kísértő emlékek Akárhogyan is, Eriksson mindenekelőtt tétovázás nélkül megkereste barátját, Curly Rowant, hogy elmondja neki Mao történetét Alig kezdett azonban bele, amikor Clark meglátta, hogy egymással beszéltek. Lecsapott rájuk, követelte, hogy mondják meg, miről beszéltek. „Kitaláltunk valamit, hogy elzavarjuk” — mondta Eriksson. „Vad állapotban volt, alig bírt magával, a szeme ide-oda ugrált. Már régen felhagytunk a látszattal az osztagban, hogy semmi különös sem történt az úton. Valamennyien rémülten, izgatottan jöttünk vissza, de ez éppen Clarkon látszott a leginkább.” Clark végre elment, Eriksson folytatta a történetet és amikor a végére ért, óriási megkönnyebbülést érzett. „Végre valaki tudott Maóról, aki nem tartozott az osztagba.” Nem voltak illúziói afelől, hogy Rowán sokat tehet abban az ügyben, amely most tudomására jutott. Barátja mindesetre megtette, ami tellett tőle, mert azonnal továbbadta a gyilkosság hírét saját osztaga őrmesterének. A hírt az őrmester Reilly hadnagynak továbbította, s az magához hívatta Erikssont. Env alabamai kórházban Mikor Eriksson belépett a barátságtalan kunyhóba, amely Reilly parancsnoki irodájául szolgált, azt képzelte, hogy — ha magánemberként is — Reilly ki fogja fejezni megdöbbenését. Semmi megdöbbenést nem fejezett ki a hadnagy, hanem Eriksson meglepetésére, arra használta fel ezt a pillanatot, hogy elmondja Erikcsonnak egy korábbi élményét. Nyugodt, közvetlen hangon elmesélte Erikssonnak, hogy három évvel ezelőtt néger feleségét, aki akkor készült megszülni első gyereküket, egy alabamai kórházba vitte kocsiján. Feleségének már szülési fájdalmai voltak, faji okokra hivatkozva, mégsem fogadták be a kórházba, és az asszony végül is az előcsarnok padlóján szülte meg gyerekét. A felbőszült Reilly szét akarta zúzni a kórház berendezését, mire a kórházi szolgák kihívták a rendőrséget, s az az újdonsült apát letartóztatta és börtönbe csukta. Cellájában kitervelte, hogyan fogja lelőni a kórház embereit, de amikor végre kiszabadult, lemondott a bosszú gondolatáról. „Mire kiszabadultam, ezt mondtam magamnak: ,Gondolkozz, mi is történt. Az történt, hogy ez a világ rendje, és nincs értelme kapálózni a rendszer ellen.’ Nincs értelme kapálózni Higgye el nekem, Eriksson a háború kellős közepén még ennyire sincs értelme kapálózni a rendszer ellen — itt sokkal erősebb a rendszer, mint bárhol másutt. Jobban teszi, ha nem gondol arra a vietnami lányra. Az történt vele, ami egy harci zónában történhetett. Mi mást várt?” Mikor a hadnagy bevégezte emlékezését, közölte Eriks- sonnal, hogy az ellátmányát felújított osztag perceken belül elhagyja a tábort, hogy folytassa ötnapos útját. Eriksson nem tart velük, helyébe egy másik közkatonát jelölt ki. A hadnagy tudta jól, milyen veszélybe került Eriksson, ezért így szólt: „Ha újra magát küldöm velük, sohasem jön vissza élve,’! A bírósági jegyzőkönyv tanúsága szerint Reilly mégsem hagyta ennyiben a dolgot. Az Eriksson jelentéséből kivilág- ló kegyetlenség túlságosan nagy volt. Reilly tudta, hogy ha kitudódna az ügy, rossz fényt vetne nemcsak a szakasz tisztjeire, de a század, a zászlóalj és talán még az ezred vezérkarára is; az a látszat alakulna ki, hogy a tisztek nem tudják kézben tartani beosztottjaikat. Amint később, a hadbírósági tárgyalásokon megállapítást nyert, Reilly közvetlen felettese, Otto Vorst százados akkor éppen „taktikai megfigyeléseket” végzett valahol. Vorsi is megtudja November 22-én kellett visszaérkeznie, ugyanazon a napon, amikor Meserve osztagának visszatérése is esedékes volt. Az „életfogytiglani” — azaz hivatásos — Vorst százados meghagyta, hogy csak sürgős üzeneteket küldjenek neki. Hamarosan azután, hogy Eriksson eltávozott Reilly-tŐl, a hadnagy úgy vélte, hogy a gyilkosság méltó felettese figyelmére, ezért rádión megküldte a hírt Vorstnak. A véletlen úgy hozta, hogy a százados akkor már másodjára értesült az ügyről — először maga Eriksson szólt neki róla. Másnap reggel ugyanis Eriksson kutató-tisztogató akcióra indult és a barlang- rendszer közelében amerikai tisztek kis csoportjával találkozott, akik megfigyeléseket végeztek a környéken. Vorst is köztük volt, és Eriksson, egységéből kiválva, odament a századoshoz és beszámolt Mao meggyilkolásáról. „Bízza csak rám. Mindent elintézek” — mondta Vorst. Majd ismét elvált a két csoport útja. November 22-én az ötnapos fáradalmakban kimerült Meserve, Clark és Manuel (Rafe még kórházban feküdt) alig támolygott be a szakaszkörletbe, amikor Vorst százados magához hívta őket parancsnoki irodájába, amely nagyobb volt ugyan Reilly kunyhójánál, de semmivel sem otthonosabb. A századparancsnok, aki maga is az imént érkezett, türelmetlenül várta, hogy szembesíthesse a három katonát az Eriksson jelentésében foglalt vádakkal. Esküvel hitelesített nyilatkozatában a katonai nyomozók kérdésére Manuel pontosan leírta, hogyan zajlott le a kihallgatás a százados irodájában. „Tizennégy óra lehetett. Vorst százados Meserve kezébe nyomott egy cédulát, amire a következő szavak voltak írva: elrablás, nemi erőszak, gyilkosság. Mindenki tagad Valamennyien elolvastuk és a százados megkérdezte tudjuk-e miről van szó. Először valamennyien tagad» tünk. Elsőül Meserve őrmestert kérdezte meg: ,Mit tud erről a dologról?’ Meserve így válaszolt: ,Nem tudjuk miről beszél.’ Mindhármunknak feltette ezt a kérdést: ,Tudnak-e arról, hogy mit követtek el odafönn a hegyekben?’ Vorst százados ekkor megkérdezte tőlem, tudom-e, mi vár rám, ha kiderül, hogy mégis lúdas vagyok. Azt mondtam: „Alighanem a kivégzőosztag, uram.’ Akkor valami ilyet mondott: .Mindhármukat visszaküldhetném Amerikába, a hadbíróságra’, vagy hogy itt is van hadbíróság, meg kivégzőosztag. Aztán valami ilyet mondott: ,Maguk ott úgy viselkedtek, mint az állatok; nem érdemlik meg, hogy éljenek.’ Az osziag feloszlik Azt mondta, sose tudta volna meg az egészet, ha egy katonának nincs annyi esze, hogy a tisztek tudomására hozza. Majd azt mondta, ha bármi bántódása esik Erikssonnak, vele pusztulnak.” Hogy a tömeges pusztulást megelőzze, Vorst feloszlatta az osztagot. A Qui Nohn-i kórházban fekvő Rafe máris kiesett. Clarkot viszonylag hátra, a zászlóaljparancsnokságra helyezte. Meserve új osztagba került át. Csak Manuel maradt aránylag közel Erikssonhoz, ugyanannak a szakasznak egy másik osztagában. (Folytatjuk)
