Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-11 / 35. szám

1971. február 1L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A „ Ma"... Kassák Lajos folyóiratának faximile kiadása Közéleti tevékenység Családi kör Csak örülni tudunk a* Akadémi- Kiadó vállalkozá­sának, mellyel hozzáférhető­vé tette a nagyközönség szá­mára is Kassák „aktivista művészeti és társadalmi” fo­lyóiratát Az eredeti formá­ban színben és tartalommal megjelent, különszámokkai, lenyomatokkal bővített kiad­vány kitűnő bizonyítéka a még mindig nem eléggé is­mert és értékelt Kassák La­jos szerkesztő képességének. „Aktivizmus — új termi­nológia a mi társadalmi mozgalmunkban. Magvarra, fordítva így értődne: közvet­len cselekvés. Én szeretném bővebb és átfogóbb jelentő­séggel az elnyomott embe­rek, a csupán önmaga erejé­vel megváltható nép spon­tán és végtelen, forradalmi életvitelének magyarázni...” — írja Kassák irányzata ma­gyarázatául. Az 1916-tól 1925-ig szerkesztett Ma leg­főbb jellemzője volt, hogy a társadalmi változásokra, for­radalmi megmozdulásokra azonnal reagált, s terjesztet­te a haladó, új művészeti tendenciákat. Közel tíz éven keresztül kaptak hangot Kassák folyóiratában az avantgárd irányok; kiáltvá­nyaikkal, reprezentáns alko­tóikkal szinte az irányzat születésével egyidőben. Négy évfolyamot ért meg a folyó­irat Magyarországon, s a Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kénysze­rült 1919. július 1-én jelent meg az utolsó hazai szám, 1920. május 1-én az V. év­folyam már Bécsből jelent­kezik. „Magyarországon a gyöke­res társadalmi változást hir­dető partokkal együtt elő­lünk is felszaggatták az ösz- szes síneket De mint ahogy nem lehet kisiklott pillanat­tal egy törvényszerűen meg­valósuló új gazdasági rendet agyonócsárolni, ugyanúgy nem üthetik agyon az iroda­lom és művészet otthonma­radt „keresztényei” sem, az új kultúrát. A forradalom él. Bennünk és velünk. És ha bebörtönzött arénákból is, velünk a fiatalság, irányba lökött erejével és a hit bok­ros tisztaságával...” És a lap töretlen vonalát bizonyítja, hogy nemcsak írógárdájának állandó tagjai maradtak változatlanok (Uitz Béla. Mácza János, Barta Sándor, Újvári Erzsi stb.), de tartalmában is in- temacionálisabb, formájában és minőségében is gazdagabb lett. A totalitást több oldal­ról is igyekeztek biztosítani. Egyrészt a művészetek köl­csönösségének, egymásraha- tásának alapján nemcsak a képzőművészet, irodalom ka­pott rendszeresen helyet verses és prózai művekkel, műnyomatokkal, rajzokkal, kritikákkal, ismertetőkkel, hanem a zene, a színház és később a filmművészet is. Elsőként fedezték fel a pla­kát demonstratív és korsze­rű lehetőségeit, s bőven él­tek is vele. A kor művésze­ti életével szinte együtt lük­tetett a lap, mégis volt helye időnként, különösen, évfor­dulók alkalmával néhány hazai illetve egyetemes klasz- szikus műalkotás, művész ismertetésére is. Nem eléged­tek meg a folyóirat szellemi mozgatóere jévél, minden le­hető eszközt megragadtak, hogy a hirdetett világnézeti és művészeti program gya­korlatban is megvalósuljon. A Ma könyvkiadóhivatala antológiák, albumok, repro­dukciók. színdarabok, pró­zai írások, filozófiai munkák kiadását vállalta. A megjelentetett, elméleté­ben is magyarázott művészeti irányokat képzőművészeti stúdiókon gyakorlatban is közönség elé vitték. Időszakonként megrende­zett matinéikon művészeti­filozófiai előadásokkal tá­masztatták alá a lap tenden­ciáját. A háborúellenes te­matika miatt betiltott, szin­tén Kassák szerkesztette Tett után a Ma ugyanezt a vonalat követte. Örömmel üdvözölte a 17-es forradal­(Tudósítónktól) Tegnap délelőtt tartották a zárszámadási közgyűlést a mezőtúri Sallai Tsz-ben. A nehéz gazdasági év a gazdál­kodás eredményében is tük­röződik. Az egy tagra jutó jövedelem nem éri el a 16 ezer forintot. A vezetőség beszámolója és a felszólaló tagok is elis­merték, hogy az objektív okok mellett az alacsony jövedelmet a gyakori rossz munkaszervezés és a laza munkafegyelem is eredmé­mat, majd 1919-ben a társa­dalmi átalakulás egyik or­gánumává vált Bortnyik Sándor kitűnő metszeteivel díszített agitációs különkiad- ványaikat a forradalom friss öröme, a kommunizmusba vetett hit, világnézeti propa­ganda hatja át Az emigrá- •ció első éveit a keserűség •mellett a továbbvállalás, az ügy győzelmének reménye élteti. A még itthon megindí­tott Ma-kiállításokat Bécs- ben is folytatják. Az emig­ráció első tárlatát Uitz Bé­la munkáiból rendezik. He- vesy Iván. majd Mátyás Pé­ter elemzései rendszeresen tájékoztatnak a különböző, akkor már múltnak számító művészeti tendenciákról, az impresszionizmus látványfel­bontó szándékától a futuriz- muson, expresszionizmuson át a kubizmusig. Később in- temacionális kiállítások kri­tikájával, a különböző irány­zatok teoretikusainak erede­ti írásaival kapcsolódnak a francia, német, olasz, hol­land stb. művészeti mozgal­makhoz. Ilyen totális igénnyel és eredménnyel funkcio­náló folyóirat nemcsak a hazai publicisztika törté­netében. de egész Európában ritka. Az a közvetlen, időbe­ni eltolódás nélküli kapcso­lat, amelyet a Ma jelentett a művészetek és közönség között, sajnos ma ismereten. Ezt többek között az is bizo­nyítja, hogy igen sokan eb­ből a félszázaddal ezelőtt ki­adott folyóiratból fogják csak megismerni az akkor új, de ma már történeti mértékkel mérendő izmuso­kat. nyezte. Az ár- és belvízre hivatkozni az állattenyész­tésben nem lehet, mégsem teljesítették az ágazati ter­vet. Oka a rossz takarmá­nyozás, a szakszerűtlen mun­ka és nem utolsósorban a munkafegyelem lazulása. A tagok és a vezetők egy­aránt tanultak az elmúlt évi bajokból, hibákból. Elhatá­rozták, hogy az idén job­ban szervezik meg a munkát és szigorúan megbüntetik a munkafegyelem ellen vétő­ket. Hazánkban több mint két­millió nő dolgozik. Közü­lük sokan — bár még min­dig nem elegen — vezető munkakörben. Vezetőállású nők, akik mint állampolgá­rok, anyák, a családok ösz- szetartói, nap mint nap ré­szesei városuk, vagy közsé­gük politikai és gazdasági életének. Földházi Julianna a kun- madarasi községi tanács vb titkára. A dohányipari tech­nikum elvégzése után tíz évig dolgozott körzetfelügye­lőként a kiskunfélegyházi do­hányipari vállalatnál, közben az agrártudományi főiskolán agrármérnöki diplomát szer­zett. 1968-ban áthelyezték a tiszafüredi járási tanács me­zőgazdasági osztályára. Csak tavaly augusztus óta van Kunmadarason, mégis régi ismerősként beszél a nagyközségnek a negyedik ötéves terv időszakára ter­vezett fejlesztéséről, a 3,5 millió forintos költséggel építendő szennyvízcsatorná­ról, az egymillió forintos or­vosi rendelő felújításáról, az új ÁFÉSZ ABC áruházról, a ktsz szolgáltatóházról. Is­meri a cigánytelepi gondokat, aggódik a harminc cigánycsa­ládban élő gyerekek sor­sáért. Hivatali munkája mellett gyakran vesz részt azokon a rendezvényeken, tanácskozá­sokon, amelyek a község tár­sadalmi, gazdasági életének velejárói. Nagv elfoglaltsá­ga sem akadályozza meg azonban abban, hogy otthon a háziasszonyi teendőket is ellássa. Az idén például száz—százhúsz üveg befőttet rakott el télire. Esténként, de inkább az éjszakai órákban rendezgeti, csinosítja a nemrég kiutalt új otthonát. Rövidesen férj­hez megy, ebben a hónapban lesz az esküvője. Még nem tudja, hogy fe­lelősségteljes munkakörében, közéleti tevékenységében és a családi körben sikerül-e majd megteremteni a ki­egyensúlyozott családi élet­hez szükséges összhangot. i Ráczkevei Lajosné, a ci­bakház! nagyközségi tanács Dibolt, Párizs rendőrfő­nöke azt követelte, hogy az Eiffel-tomyot bontsák le: a 81 éves vasszerkezet elrozs­dásodott, s az a veszély fe­nyeget, hogy a torony össze­omlik. A párizsi városi ta­vb titkára. Érettségi után került a tanácsi apparátus­ba, 1967-ben választott elő­ször és akkor választot­ták vb titkárrá. Most hu­szonnégy éves, vezetőségi tagja a község nőbizottságá­nak, a helyi sportegyesület­nek, (maga is aktív spor­toló volt évekig), KISZ ve­zetőségi tag és részivesz, a községi ifjúsági ház társa­dalmi vezetőségének m/mká- jában. Az iránta érzett l/ázalmat tükrözik a „túlzsúfolt” veze­tői fogadónapok. K éréseikkel az emberek megszc flítják az utcán, az ÁFÉSZ, vagy a tsz gyűlésein, a boltban, vagy az ifjúsági házban. Fiatalos lelkes<edéssel be­szél munkájáról, arról, hogy elkészítették a tanács vb és a községi KISZ bizottság —> a negyedik öté.Ves terv idő­szakára szóló — együttműkö­dési tervét. Ebben megálla­podás jött létre a tanács, a KISZ, a tsz, az ÁFÉSZ és a helyi gépjavító vállalat kö­zött, hogy mintegy 700 ezer forintos költséggel egy ifjú­sági házat építenek. Fiatal házas, férje, aki a gépjavító vállalat cibakházi üzemegységénél dolgozik és az MHSZ-nél oktató, szintén nagyon elfoglalt ember. Ott­hon a szüleinél laknák, és az ország egyik legfiatalabb vb titkárnője sok jótanácsot kap édesanjától, aki hosszú évekig volt vb-tag. Kedvenc szórakozása a horgászás és vasárnapon­ként — ha nagyritkán sza­bad — férjével együtt jár­nak ki a horgásztanyára. •Sajnos túlzsúfolt program­jában csak néhanapján sze­repel ilyen kirándulás. Je­lentkezett az egyetem jogi ikarára és ha felveszik, erről a szórakozásról is végképp Se kell mondania. náes visszautasította a köve­telést és 32 millió frankot szavazott meg Párizs jelké­pének helyreállítására. A szakemberek szerint az Eif- fel-torony így még további 50 évig fennmaradhat. Egri M. Okultak a bajokból I. A. Párizs jelképe megmarad Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton * Többórás tűzharcban Meserve jól harcolt azon a napon Maótól megszabadul­ván, minden figyelmét a har­ci helyzetre összpontosíthat­ta. embereit a többi osztag­gal együttműködve irányí­totta, jelzéseket adott a re­pülőerődök bukórepüléseihez, immár semmi sem zavarta örömét, hogy légi segítségre érdemesítették. Végül is — állapította meg Eriksson — ez a jeléntős erő a barlang- rendszer felé nyomukéban mindössze egvetlen Vietkong- katonát tudott megölni, egy másikat pedig megsebesíteni. Ketten elmenekültek, és az ötödik elérte a barlang- rendszert. ahol is felkészült, hogy a végsőkig védekezzék. Nem is tudták elfogni, pedig a repülő erődök raktétatüzé- nek és a gyalogosok golvói- nak, gránátjainak egyedüli célnontia lett. Sőt. még meg is sebesített néhányat a két­száz méter hosszú, több be­járatú barlangrendszer felé közelítő gyalogosok közül. Rafe kórházban Amikor az ötödik Vietkong katona behfü-Mt a barlangba, emlékezi* Eriksson, oszta­guk már nem tartózkodott a különös formájú sziklakép- ződmény közelében, olyan mélyre ereszkedtek le a völgybe, hogy szinte meg­érinthették a barlangrend­szer vastag, durva kü'ső fa­lát. Meserve, Clark és Ma­nuel a többi osztagokba tar­tozó katonákkal együtt vál­tig lövöldöztek a magányos Vietkong-katonára, aki egy beugró mögül védekezett, amely nem lehetett tizenöt centiméternél szélesebb és néhány centiméternél maga­sabb. Öt. Erikssont, az őr­mester egy sziklaperemre küldte, ahonnan be lehetett látni az egész barlangrend­szert. Gránátvetőjét két nyí­lásra irányította, amelyek közül az őrmester szerint bármelyik kijáratul szolgál­hatott a körülzárt katonának. Rafe számára egy órával ko­rábban végződött az akció — még jóval azelőtt, hogy az osztag elérte a barlangrend­szert. Ahogy sietve, kapaszkodva, csúszva siettek lefelé, Rafe megcsúszott, lezuhant egy sziklaneremről. megránditot- ta a kön vökét és a vállát. Egy mentőhelikopter szállí­totta kórházba. Ismsrős o-el'ett A mentősök egy zászlóalj- tiszt melle fektették, akit is­mert és szeretett. Rafe had­bírósági tárgyaláson kiderült, hogy a két sebesült hosszú napokon át beszélgetett a legkülönbözőbb témákról, — Rafe mégsem tett említést Maóról. Rafe azt hozta fel védelmére: „Féltem szólni a tisztnek, mert talán én let­tem volna az egyedüli, aki szó­ba hozta volna a dolgot. Nem tudtam, hogy Eriksson már jelentést tett róla. Először meg akartam tudni, mit tesz majd Meserve és Clark.” A tűzharc több óráig tar­tott a szurdokban, a táma­dók csak sötétedés után hagytak fel a küzdelemmel. A befészkelődött Vietkong- harcos (másnap reggel elme­nekült) öt ameriKait sebesí­tett meg. Meserve jókora bá­torságot tanúsítva mentette meg a legsúlyosabb sebesül­tet, egy közkatonát, akinek tölténytáskája egy találat következtében felrobbant a lágyékánál. ..Szegénynek ki­lógtak a belei” — mondta Eriksson. ..Ügy festett, mint­ha két tárat magába eresz­tett volna”. A sebesült ma- gatehetetlenül hevert köz- vet’enül a Vietk^ng-harcos reitehbe’ve előtt. A golyózá­porral dacoló Meserve előre kúszott, és kivonszolta a se­besültet a Vietkong-katona lőtávolából. Ezért a cseleke­detéért bronzcsillagra ter­jesztették feL Ki más jelenthette volna Erikssonnak nem volt al­kalma elsütni gránátvetőjét, jobb is volt így, hiszen egyre Mao körül jártak gondola­tai. Ezzel a háborús „inci- dens”-sel, mint mondta „be­telt számára a pohár”. A hegyoldalban gubbasztva, a puskatűz és a helikopter­dübörgés hangjánál azon kapta magát, hogy gondola­tai újra meg újra visszatér­nek ahhoz a mozzanathoz, hogy Rafe és Manuel nem volt hallandó megölni a lányt. Talán átmeneti volt ré­szükről ez a gerincesség, min­denesetre bátorságot öntött belé, hogy döntéshez jusson. Ahogy ott figyelte a bar­lang nyiladékait, hirtelen rá­rátört a felismerés, hogy ha ő nem mer szólni, Mao halá­lának ténye titok marad. — „Senki sem tudta volna meg, mi történt vele!” — kiáltott fel. „Ki más jelentette vol­na, mint én? A többiek mind megerőszakolták, és ketten közülük még meg is ölték őt. Ráébredtem, hogy addig nem nyugszom, amíg nem törté­nik valami Mao dolgában. Ez volt a legkevesebb, amit érte tehettem — miután annyi­szor nem sesítettem rajta. Csak az akadályozhatott volna meg, ha „tévedésből” én is „háborús áldozattá vá­lók.’! Visszatekintve, Eriksson úgy véli, alighanem a ki­csiny Vietkong-különítmény mentette meg őt Meserve golyójától. Az ember- és fegyverhátrányban »levő el­lenség olyan kitartóan küz­dött, hogy az őrmester, Clark és Manuel lőszere elfogyott, és így hosszabb időre félbe kellett szakítani az osztag útját, hogy új tölténvtárakat és gránátokat vételezzenek. Vissza kellett tehát térniük a szakaszparancsnokságra, — amely négy osztagot egyesí­tett, és mindössze néhány percre volt a századparancs­nokságtól, ahol a szakasz egyetlen tisztjénél, Reilly hadnagynál magasabb rangú tisztek is voltak. Mikor elér­ték a szakaszparancsnokság területét, Eriksson úgy érez­te, mintha az ígéret földjén járna; az utóbbi két nap szo­rongása helyébe szinte kéz­zelfogható biztonságérzet költözött. Osztaga hamarosan újra útnak indul, ezért gyorsan kell cselekednie. Ez nem is volt nehéz, hiszen egyetlen vágya az volt, hogy gyorsan cselekedjék, no meg abban sem kételkedett, hogy amint cselekszik, egykettőre meg­lesz az eredménye. Ügy kép­zelte, hogy amint belül ke­rülnek a táboron, pofonegy­szerű dolog lesz Meserve-öt és a többieket felelősségre vonni. Semmi mást nem kell tennie, mint jelenteni, hogy nemi erőszakot és gyilkossá­got követtek el. és a katonai szervek ugyanolyan ügybuz­galommal fogiák kivizsgálni az esetet, mint azt az ember ilyen helyzetben a civil szer­vektől vária. A táborban el­töltött első óra alátt senki sem tudta volna meggyőzni, hógy ez másként lehet. (Folytatjuk) Csőfektetési kábelfektetési munkákhoz árokásó géppel 40 cm széles, 160 cm mélységig földkitermelést és visszatöltést vállal. MEZŐGÉP Szolnok 2-es számú gyáregység, Tószeg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom