Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-09 / 33. szám
im. február 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Üzemek a szabad ég alatt A száz évre tervezett gyárépületek kora kétségtelenül lejárt és megközelítő pontossággal kiszámítható, hogy az időjárás viszontagságainak és a természetes elhasználódásnak kitett szerkezetek akkorra menjenek tönkre, amikor már egyébként is elavul a technológiai folyamat és annak berendezése. Természetesen a korrózióvédelmére azért így is godat kell fordítani, hiszen egyébként túl gyors lenne a pusztulás. Köztudott, hogy az energia- igény állandóan növekszik. Az erőművek építése nagy összegbe kerül. Lassan már arról is leszoknak a tervezők, hogy a turbinákat masszív épületekben helyezzék el. Ehelyett paraboloid keresztmetszetű, síneken eltolható, négy részből álló burkolatot készítenek számukra, mely egymás alá tolható kivitelben készül. Elmozdításukra karbantartás és javítás alkalmával van csak szükség. Ezt a megoldást eddig csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió melegégövi vidékein alkalmazták, mérsékelt éghajlat alatt Magyarországon került sor először ilyen szabadtéri hőerőmű építésére, Százhalombattán. A folyamatos vegyipari technológiák szabadtéri elhelyezése viszonylag egyszerű, bár megvalósításához igénybe kell venni a korszerű technikai eszközöket. A folytonosan áramló vegyi anyagok túlzott lehűlésétől, fagyásától általában nem kell tartani, de üzemzavar, leállás esetén az áramlás egy időre megszűnik, vagy lelassul, a befa>- gyás veszélye tehát fennáll'. Ez ellen úgy védekeznek, hogy a fagyveszélyes csővezetéket a szabadban többnyire egy nyalábban vezetik és melléjük vagy közéjük egy meleg vizet vagy gőzt szállító fűtővezetékest is építenek és az egészet együtt hőszigetelik. A gyors technikai fejlődés a gépiparban és a textiliparban is elavulttá tette a sok évtizedre készült, nehézkes gyárépületeket. A jármű- és tcmegcikkiparban a sorozat- és futószalagos gyártás az új gyártmányoknál más-más technológiai sorrendet követel meg, amelyekhez változtatni kell az üzemek beépített belső terét, vagy annak alakját Hőerőmű generátora az eltol ható burkolat alatt Ajkán, a timföldgyári csőkemence számára nem építettek üzemcsarnokot Öröm ■ • • • * Budapest hullámhosszán a Moziüzemi \ állatainál Papp László, a vállalat igazgatója újságolja boldogan; Az országos; összesítés után végre megkaptuk a végső eredményt; megyénk, Szolnok i megye első helyre került a •szovjet filmek népszerűségében. Előzetes számításaink szerint azt vártuk, hogy az első öt megye között szerepelünk majd, de most az «előkelő «első hely nagy érőmet szerzett. A moziba járók közül ‘sehol az országban nem nézték meg annyian a szovjet filmeket, mint amennyien nálunk; a megye városaiból és köi’-ségeiben a látogatók 13,4 százaléka tekintette meg a bemutatott szovjet filmalkotásokat. Annak is örülünk, hogy másodikok lettünk abban az összehasonlításban, hogy a lakosság számarányához viszonyítva hányán nézték meg a vetített szovjet filmeket E tekintetben csak Debrecen, illetve Hajcfú-Bihar megye előzött meg bennünket A legnagyobb közönségsikere a több részes Felszabadításnak volt; csak Szolnokon közel 12 ezren tekintették meg. De igen nagy látogatottságnak örvendett a Bűn es bünhodés is. Mezőtúron mintegy négyezren nézték meg. ügyeoaesit a már említeti SzoinoKon és Mezőtúron kívül Tűmévé, Jaszkisér, Jaszjakohaima es Kenderes jár a szovjet filmek látogatottsága teamteteben az eien. Hogy mivel magyarázható e szép siker? Minuenekeiott az üzemvezetők céltudatos es egyre javuló kultúrpolitikai szempontból isj helyes propa-' ganua-tevékenységenek; nugy a szovjet filmek népszerúsl- teset sajat ügyüknek ereztek. Továbbá része van a sikerűén a változatos műsor politikának is, amelyben a régi nagy sikerű Hímek mellett uj szel- lemiségu, modern hangvételű alkotások is szép számmal aaptak helyet. Nem élünk a számok bűvkörében, de a számok tényeket takarnak és tendenciákat tükröznek. Épp ezért az első hely további eredmények megszerzésére serkent bennünket. Pódium Az interjú egy kicsit hosz- szúra sikerült Még akkor is, ha olyan érdekes riportalanyokkal társalgott Eörsi István (főfoglalkozású író, most mellékfoglalkozásban műsorvezető-riporter), mint Don Juan, Homérosz, avagy a bibliai tékozló fiú húga. Sajnálatos, hogy nem indult dinamikusabban, figye- lemkeltőbben a péntek esti Pódium, mert igazán érdemes, jó összeállítást hallhattunk. Az Utazások címet viselő műsorban három hangjáték — irodalmi átdolgozás hangzott el. Ezeket, és intermezzó- ként Honegger szárnyaló zeneművét fogta közre Eörsi István kissé iróniába hajló, gondolkodtató bevezető riportsorozata és összekötő szövege. (Kár, hogy a köny- nyedségre törekvés néhol már-már hamis hangokba hajlott.) A világ tó torony RaffaeUo ungnetu regényéből készült az első rádiójáték. A krimi izgalmát nyújtotta — némi gondolattal fűszerezve. A legizgalmasabb rész a rádióról távirányított gégeműtét, melyet a haldokló matrózon a szénszállító hajó kapitánya hajt végre. A kitűnően felépített jelenetsor egy ponton azonban célt téveszt. Ez a pillanat maga az operáció megjelenítése. AnyA Pénzügyminisztériumban a megyei tanácsok elnökhelyetteseinek és pénzügyi osztályvezetőinek bevonásával a napokban megvitatták a.lakosság adóztatásával kapcsolatos tanácsi feladatokat. E közérdekű kérdésről a következő tájékoztatást adta dr. Hunor János, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője az MTI munkatársának. — Mint ismeretes, a lakosságtól származó mindenfajta adóbevétel a tanácsokat illeti. Valamennyi adó megállapítása — újabban a borforgalmi adóé is — továbbá az adók beszedése, esetleges mérséklése vagy elengedése első fokon ugyancsak a községi, a városi, a kerületi tanácsokra tartozik. Ez az önállóság nagy felelősséget ró a tanácsokra. Elsősorban azt kell szem előtt tartaniuk a lakó ság adóztatásánál, hogy nyira plasztikus, szinte látható, hogy már nem tudunk másra figyelni, csak vért látunk, egy borotvát egy átvágott gégét — s nem azt, ami ebben végül Is nagyszerű, hogy emberek küzdenek egy emberért. Ez a mellékvágány sajnos az egész játékot saját értékei alá sülyeszti. Puthagorász Számomra elsősorban Gábor Miklós szépmívű szöveg- mondása teszi ezt a darabot emlékezetessé. Gáli József Borisz Chevie- möck tanulmánya alapján olyan hangjátékot írt, mely az emberi gondolkodás (írnám: töprengés — ha ez a szó adott esetben többet jelent a gondolkodásnál) — olyan nagy alakját, hívja segítségül, mint Püthagorász, a két és fél évezrede élt matematikus-filozófus, hogy saját töprengéseit gondolattá érlelje. Püthagorászt, a tudóst, aki a világ dolgaiban, a számokban az örök harmóniát keresi, s aki végül is aherakleitoszí igazságról, a világ változékonyságáról kénytelen meggyőződni. Jónás útja Majdnem pamflet. Mert ahhoz rokon leginkább. S ha műfaja nem is határozható, játéknak, igaznak egyaránt kitűnő.' — trömböczky — érvényesüljön az adó jövedelemszabályozó szerepe. Olyan helyi adópolitikát kejl tehát folytatniuk, amely korlátozza és akadályozza a spekulációkat, a törvények kijátszásával szerzett konjukturális jövedelmeket. Erről azért kell külön szólni, mert bár országosan kedvező az adómorál, még szép számmal akadnak akik hamis bevallással, jövedelmük eltitkolásával jogtalan előnyökre igyekeznek szert tenni. A tanácsoknak erélye en fel kell lépniük az adócsalók ellen. Ugyanakkor az adópolitika gyakorlati al-i kalmazásakor kedvezni kell olyan szolgáltató, javító munkát végző kisiparosoknak, a kiskereskedőknek, akik a lakosság ellátását szolgálják. Erre főleg a kevéssé iparosított, vagy kereskedelmi hálózattal nem kellően ellátott területeken kell törekedni. A nénzügym nisilérium a .akosság adóztatásáról Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton 7 Indulás a szikla felé Látom, hogy van valami baja, hogy érzi magát? Ha most eleresztem, meg tudja tenni hazáig az utat? Bárcsak ludlung volna beszélni egymással!” — mondta elszoruló hangon Eriksson. „Együtt jobban ki tudtuk volna gondolni, mit kell tennünk, így meg egyedül kellett gondolkodnom — pedig az ő élete forgott kockán. Kiléptem a viskóból, hogy egy kicsit egyedül legyek és meghalkutam odakinn a tüzérségi tüzelés fojtott, távoli hangját. Foga mám sem volt, hogy merre járhat az osztagom. Talán négyszáz méterre onnan, a 192-es magaslat tetején, vagy talán még egy egész óráig távol maradnak? Ha csak ennyit tudok, rögtön támaszkodhattam volna valamire, bár ki tudja Fegyelmezett katona voltam tudtam, hogy semmi pénzéi” nem engedném át a viskóban hagyott fegvveroket az ellenségnek. mégis beleszédült a fejem, hogy kigondoljam, hogyan menthetném meg Maót. Üjra arra gondoltam, hogy szélnek eresztem, de mit mondok akkor Meserve-nek? Hogy ez a gyenge, köhögős lány erősebb volt nálam ? Aztán meg uaza se ért volna, semeddig sem jutott volna, olyan állapotban volt. Aztán arra gondoltam. hogy együtt induló« el vele. Rájöttem, hogy nem jutottunk volna messzire, de hamarosan besötétedik és elrejtőzhetnénk valahol a bozótban. Azután már csaR addig kellene kerülnünk a felfedeztetést, amíg az őrjárat harmadik napján az osztag nem találkozik a friss ellátmányt hozó egységgel. Elszigetelődve az osztag ol Ismertem a találkozás helyét és ha Mao meg én megjelennénk ott a kellő időben, nem volt kétséges előttem, hogy az ellátmányosok mindkettőnk oldalára állnának. De egyik eshetőségei sem tudtam végiggondolni. Tudtam, hogy elszigetelődtem az osztag többi tagjától, amikor nem voltam hajlandó bemenni a lányhoz és arra gyanakodtam, hogy mindvégig engem figyelnek a bozótból, mikor teszem meg az első áruló mozdulatot Maóval. Ügy éreztem, azon nyomban ránk lőnének, de legalábbis Meserve szö- Rés vádjával hadbíróság elé vitetne. A többiek persze őt támogatnák. Azt mondanák, csak álmodtam, hogy az osztag elrabolt egy lányt és mindenki bolondnak nézne.” Eriksson nyugtalanul fészkelődön a díványon, majd így folytatta: „Mikor 'visszaléptem a viskóba, láttam Maón, hogy már nem fél tőlem. Már nem szipogott és már volt egy kis bizakodás a szemében. Pedig hiába, mert odakinn arra az elhatározásra jutottam, hogy a világon semmit sem tehetek érte. Életem legnehezebb döntése volt és nem választhattam a lehető legjob* negoldást, mert akkor Wa llár* *'*■»<‘‘0 n-jo Atnp ” A lánv üléséi sürgették Az osztag visszatéve ,eig Mao állapota észrevehetően rosszabbodott A visszatérők lázasan köhögve látták viszont és Clark máris azon volt hogy a lány halálát aznap estére hozza előre. Meserve azonban nyugalomra intette. Kifejtette, hogy egy jóízű alvás csodákat művelhet Mao egészségével, s ez esetben ő például szívesen meglátogatná reggél is. Rafe később. azt vallótta, hogy az őrmester kitárulko- zói hangulatban volt, vidáman jegyezte meg embereinek, hogy nem mindennap történt meg véle, hogy tüzérségi tárhogatásra érdemesítették és ugyanaznap még nővel is lehetett. Mao is az osztaggal aludt a viskóban, egyedül az egyik sarokban. A katonák felváltva őrködtek a holdfényben, feszülten ügyelve minden gyanús mozgásra. Mao végígköhögte az éjszakát és Clark egyszer újra felvetette, hogy most rögtön végezzenek a lánnyal. Eriksson ezt mondta: „Clark szólt Meserve-nek, hogy a lány köhögése elárulhatja tartózkodási helyünket, de nem hiszem hoev a Viet- konetól fí]t. Inkább az élő tanút akarta eltenni láb tói " A oa1 ikren vizet hoztak Reggel valamennyien nem sukkal hat óra után keltek és hamarosan Mao sorsa is megpecsvieiödou. „Gyorsan követték egymást az események azon a napon” — emlékezik Eriksson. Az első az volt, hogy Mao még kevésbé vonzó külsővel ébredt, mint ahogy lefeküdt. Láza és köhögése súlyosbodott és ez egyáltalán nem vált a javára. Meserve szinte ügyet sem vetett rá. Jobban érdekelte a várható hadművelet, legalábbis egykettőre kiadta a parancsot az indulásra. Távozás előtt még utasította Erikssont, Rafe-et és Mamiéit, hozzanak egy napra való vizet a patakból. Mire visz- szatértek, láthatták, hogy Clark immár nem egyedül indítványozza Mao korai halálát. Meserve is erre az álláspontra helyezkedett, a két rangidős katona szemmel láthatóan azalatt egyezett meg, amíg a többiek meg- töltötték a kulacsokat. Ki legyen a gyilkos? Mao állva, némán, értetlenül hallgatta őket és Meserve közölte, hogy meg kell szabadulniuk tőle. Ha harcba keverednek, a lánv csak akadályozná őket, de min- denkénnen észrevenné egv felderítő helikopter legénysége és megkérdezné, hogy mit keres a lány az osztagban. Csak azt kell eldönteni, folytatta Meserve, hogy mikor és hogyan gyilkolják meg, de akárhogyan is döntenek, úgy véli, Erikssont kell megbízni a végrenajtás- sal; ha nem vállalná, „harc közben elesett” lesz oelőle. A hadsereg bűnügyi nyomozóinak Manuel később elmondta : „Meserve közölte Erikssonftal, azért kell neki megölnie a lányt, mert egyedül neki nem volt vele dolga, de Ériksson azt válaszolta, hogy szó sem lehet róla.” Meserve azonban nem váltotta be fenyegetését Eriksson meglepetésére és mély megkönnyebbülésére a Diaz-unokafivérekre irányult az őrmester figyelme, először Rafe-et. aztán Mamiéit kérve, hogy hajtsa végre a gyilkosságot. „Mindketten nemet mondtak. Nagyon határozottan. Izgalomba jöttem” — emlékezik Eriksson. A türelmetlen Clark önként vállalkozott, Meserve azonban ragaszkodott hozzá, hogy közösen végezzenek a lánynyal. Clark majd megkéseli elölről, ő meg hátulról döfi át a baionettjével és a 192- es magaslat tetején maid le* dobiák a holttestei ogv szikláról, ahol előző nap felderítő úton iártak. Kilenc órakor mindnyájan el is indultak a szikla ■‘elé. (Folytatjuk)
