Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-06 / 31. szám

T&ii. I&DTUar a. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 kell növelni az ellenőrzések gyakoriságát. Segítenek a gaz­da á ok, — de nem el gge A beszámolóból kitűnt, hogy az ipari és mezőgazda- sági üzemek vezetői egyre nagyobb gondot fordítanak a balesetek megelőzésére. Biztonságosabbá vált a köz­lekedés emiatt Jászberény­ben, Törökszentmiklósop, Kisújszálláson, Karcagon és Mezőtúron. Jó eredmények tapasztalhatók a rákóczifal- vai és a kőteleki tsz-ekben is. A tiszaszentimrei termelő- szövetkezetben és Kuncsor­bán az állami gazdaság üzemegységében azonban az egyik reggeli ellenőrzés nyo­mán a gépjárművezetőknek kétharmadát nem lehetett gépre ültetni, mert jelzett náluk a szonda. A KBT titkársága a beszá­moló után úgy döntött, hogy a „Vezess baleset nélkül” mozgalom értékelését február végén tartja, majd az első félévi munkaterv megbeszé­lésével zárta ülését Szigetközi napok A május 21-től június 7-ig tartó idei szigetközi napok szervező bizottsága összeállí­totta a rendezvénysorozat műsortervét. Eszerint május 21-én nagyszabású felvonu­lással nyitják meg az ünnep­séget Mosonmagyaróvárott. Este a pécsi Nemzeti Színház balettkara lép fel. Május 24­én a megyei pedagógus kép­zőművészek tárlatát nyitják meg a mosonmagyaróvári múzeumban. Június 5-én dél­szláv, német és magyar együttesek közreműködésével „Három a tánc” címmel ta­lálkozót rendeznek Hédervá- rott, amelyet nagyszabású vízikarnevál követ a Dunán. tanulságai Akik visszafordulnak, félnek Lázas napokat élnek a nyolcadikos szü­lők és a gyerekek. Ezekben a hetekben sokezer utolsó éves általános iskolás tölti ki és küldi el a továbbtanulási lapot vál­lalatokhoz, középiskolákba, gimnáziumokba. Közülük nagyon sokan céltudatosan ké­szülnek egy-egy szakmára, évek óta merész álmok, dédelgetett vágyak kerülnek elér­hető közeibe. Egyetlen évben sem válogat­hattak ennyi továbbtanulási lehetőség közül a búcsúzó nyolcadikosok, mint az idén. A gyárak, vállalatok, ktsz-ek, termelő- szövetkezetek kecsegtetőbbnél kecsegtetőbb ajánlatokkal halmozzák el a tizenéves ta­nulókat. Nemcsak felhívások, tájékoztatók érkeznek — de nem egyszer személyes kül­döttükkel is igyekeznek az érdeklődők szá­mát növelni. Az esetek döntő többségében kézzelfogható eredményekkel. Tévedés ne essék, nem ellenük „agitálok”. Népgazdaságunknak szüksége van képzett szakemberekre, munkásokra, középfokú technikusokra. De a jelenség mellett mégsem mehetünk el szó nélkül, mivel az újonnan szervezet­tek döntő többsége fizikai dolgozók jó ké­pességű gyereke. Olyan tanulók, akiír ere­detileg gimnáziumokba jelentkeztek, tago­zatos osztályokat választottak. Nem vállalhat annyi kockázatot a gye­rek, a család; az apjának is jó volt, néki is az lesz. Ha művelt emberré válik, el­hagyja, szégyelli szüleit, három év múlva önálló lesz, 300—500 forint ösztöndíjat is kaphat, s biztos kenyérkereső foglalkozás várja — hangzanak az érvek Ezzel szemben mit tud nyújtani a gim­názium? Középfokú általános képesítést, érettségit; egy olyan alapot, ahonnan a tu­dományok bármelyik fellegvára elérhető. A felsoroltakon kívül még van egy óriási előnye, olyan látókört biztosít, amellyel egy tizenhárom éves gyerek nem rendelkezhet Ebben a korban kevés tanuló' képes még olyan életpályát választani, amelyet esetleg 20—40 év múlva is szeretni fog. Tizennyolc évesen, érettebb fejjel, érettségivel a zseb­ben érettebb a választási lehetőség. Veszített a gyerek pár évet, de ha szor­galmas, jó eszű — bármit megnyerhet De hogyan nyer az, aki nem mer? Aid az első kapu előtt megáll, s a verejtékes küzdelem és kapaszkodás helyett egy oldal­ajtón surran be? Hamarabb célhoz ér, de előtte ismeretlenek maradnak a tudás bás­tyái, soha nem jut, vagy ha igen — óriási erőfeszítések árán olyan magaslatokra, mint „tudományokat ostromló” társai. Szükség van jó szakemberekre. De arra nem, hogy termelőszövetkezeti tagok kitűnő tanulmányi eredményű lánya (nyelvekből kiváló) bőrdíszműves, jeles rendű barát­nője fodrász legyen. Sorolhatnám tovább; nem egyedi pél­dákról van szó. Nem a szakmunkásképzés ellen — de a fizikai munkások jó képes­ségű gyerekei érdekében szólok. Olyanok védelmében, akiket 10—12 év múlva orvos­ként, tanárként, ügyvédként szeretnénk vi­szontlátni munkahelyeiken. S a fizikai dolgozók jó képességű tizen­éves gyerekei? Sokszor visszafordulnak, félnek. Igaz, meredek a tudomány vára. Meredek, de nem bevehetetlen. Sok társuk bebizonyította már. O. Szabó Miklós TEGNAP ESTE DUNAJEVSZKIJ FEHÉR AKÄCOK CÍ­MŰ OPERETTJÉT MUTATTA BE A SZIGLIGETI SZÍN­HÁZ — KÉPEK A BEMUTATÓ ELŐADÁSRÓL Baranyai Ibi — Bókái Mária Balesetek Tegnap délelőtt a megyei tanács vb termében ülést tartott a Szolnok megyei Közúti Balesetelhárítási Ta­nács Titkársága. A megbe- szélé"en SoóS István a me­gyei tanács vb elnökhelyet­tese elnökölt. Az ülés napi­rendjén az elmúlt év baleseti statisztikájának elemzése sze­repelt Lóczi Miklós rendőr­őrnagy a Szolnok megyei Rendőrfőkapitányság közle­kedésrendészeti osztályának munkatársa ismertette a bal­esetek alakulását Vezet a tUnaJüredi áraz 1970-ben az előző évhez képest nőtt a balesetek szá­ma — még pedig 5 százalék­kal — ez a növekedés azon­ban elmaradt a gépjárművek számának növekedése mö­gött. Szomorú tény, hogy a 45 halálos baleset során öt­venegyen vesztették életüket a megye útjain és mintegy háromszázan lettek hosszabb, rövidebb időre a kórházak lakót A megyében történt 910 közúti baleset területi meg­oszlása is tanulságos képet mutat: a tiszafüredi járásban volt a legmagasabb az emel­kedés, 24 százalékos. A jász­berényi járásban viszont 8 százalékkal volt kevesebb a szerencsétlenségek száma ta­valy, mint 1969-ben. A legtöbb balesetet a sze­mélygépkocsivezetők okozták, yjszont valamelyest szabályo­sabban közlekedtek a motor- kerékpárok, kerékpárok és vontatók. Legveszélyesebb az egyenes út Lóczi Miklós elmondta, hagy — bármennyire is hi­hetetlen — az egyenes útvo­nalon történt a karambolok legnagyobb része. Az azonos irányba haladó járművek „találkoztak” a legtöbbször. Az okok közül jellegzetes a gyorshajtás, ittasság és az ezzel járó. szabálytalan elő­zés. A vezetés első órájában — annak is az első harminc percében — a legbizonytala­nabb a gépjárművezető. Áll­jon itt egy számadat: az első órákban vezetők 168 balese­tet okoztak, azok azonban akik már egyfolytában nyolc órát töltöttek a volán mellett mindössze egy esetben ka­ramboloztak. A hét végén több a baleset, mint a hét többi napjain, így a közlekedésrendészet mun­katársainak ebben az időben A tanácskozás résztvevői Választok bővítés Évről évre javítja termé­keinek minőségét és bővíti a választékot a pápai textil- gyár. 1971 végéig a tervek szerint 19,6 millió négyzetmé­ter terméket, színes puplint és szövetféleséget indítanak útnak a hazai és külföldi piacra. Az idén már termé­keik 25 százaléka úgyneve­zett nemes kikészítéssel — műgyantás keveréssel — ké­szül, amely könnyen mosha­tóvá teszi az anyagokat és mentesít a vasalástól. Az el­múlt évi kísérletek alapján két különleges kezelési mód nagyüzemi technológiáját is kidolgozták. Az úgynevezett permanent press módszer formatartóvá teszi az inge­ket, a soil relase eljárás pe­dig szennytaszítóvá alakítja az anyagokat. Számos kísér­leti és gyakorlati tapasztalat bizonyítja a poliészter anya­gok kiváló minőségét, ame­lyek szakítószilárdsága, ko­pásállósága, kezelésének egy­szerűsége a nylont is felül­múlja, ugyanakkor jóval kel­lemesebb viselet. A minőségi változtatások mellett ezer új mintával bővítik termékeik választékát, köztük a leg­újabb francia divat hímzést utánzó motívumaival is meg­jelennek a piacon. Halász László Jászai-díjas — Szombalhy Gyula Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton 5. Vályogfalak között Az öt fiérfi és Mao kimért léptekkel rótta az utat, Me- serve akarta így, mert már ragyogva felkelt a nap, éle­sen rajzolta ki a tájon a különös társaság körvonalait. „Szép vidéken haladtunk” — mondta Eriksson, „a hegy­vidék "egyik fennsíkján jár. tunk, körülöttünk a zöldes párában mindenütt alacsony hegyvonulatok. Alattunk egy völgyben kanyargós patak, két oldalán rizsföldek és on­nan aprónak látszó gátak. A zöld szín legkülönbözőbb ár­nyalatai közt mentünk elő­re, de átvágtunk kopár ré­szeken is, itt-ott napalm bar­nította meg a talajt. A táj Igen változatos volt. Egy darabig nyílt terület, aztán meg sűrű tüskebozótok tépték a ruhánkat, alig lát­tuk benne egymást, pedig nem voltunk messzebb egy­mástól, mint maga meg én. ahogy itt ülünk. Nyolc óra lehetett, mikor Meserve fél­órás reg”el'szünetet engedé­lyezett. Mao szájából kivet­ték a sálat, de enni nem ad­tak neki; mikor Meserve észrevette, hogy a lánynak 4» piroslik az arca, meg hogy köhög, egy aszpirint adott neki. A célpont egy vizibivaly Egész reggel csak egyetlen harci cselekményre került sor; de az is hiábavalónak bizonyult. Ahogy Rafe lebá­mult a völgybe, úgy látta, mintha egy vietnami állna a folyóban, helybeli ' viseletű szalmakalappal a fején. Azt gondolván, hogy egy Viet- kong-katonát lát, ráeresztett néhány sorozatot M—16-osá- ból. Kiderült, hogy a célpont voltaképpen egy hentergő vízibivaly fara. Az állat ki­emelkedett a sekély patak­ból és ormótlan rémülettel elügetett a szemük elől. Ra­fe megszegte a szükségtelen lövöldözést tiltó parancsot, megerősítve Eriksson megfi­gyelését, hogy nyílt terepen keveset számítanak a tervek és a legjobb osztag is csak elméletben alkotott k' tonai egységet. ..Mindnyájan azt tettük, amit éppen kellett.’* Meserve nem szólt Rafe-re, a többiekre sem szólt, ahogy az idő előrehaladtával ha­sonló hanyagságot követtek el. Mikor kihallgatásán fele­lősségre vonták, amiért nem vette figyelembe parancsno­ka utasítását, ezt mondta: „Uram, legtöbbször mind­nyájan egyetértünk a pa­rancsnokunkkal. Van amikor nem és van amikor az em­ber el sem árulja, hogy nem ért egyet, megtartja a véle­ményét magának.” Maó rei'egeiése Tíz óra harminckor, már nem messze a 192-es ma­gaslat tetejétől Meserve meg­találta, amit keresett — az aznapi szálláshelyet. Elha­gyott viskó volt, keresztben és függőlegesen két és fél méteres, két szellőző nyílás­sal az északi és déli olda­lán; ablaka kelet, ajtaja nyu­gat felé nézett és néhány méterre patak folyt, ahon­nan bármikor vízhez jutha­tott az osztag. A viskóban egy asztal állt, az egyik sö­tét sarokban gyékénysző­nyeg szétzilált maradványai hevertek és a vályogpadlót elborították a vashulladékok, a kődarabok, üres konzerv­dobozok. Az építmény siral­mas állapotban volt, vá­lyogfalaiban jókora rések tá­tongtak. Valamennyire mégis ép­ségben maradt és Meserve egy-kettőre fegyverraktárrá alakította át, a vályogpadló­ra halmozták tölténytáraikat és élelmisírerkészletüket. A viskót ráadásul arra is fel lehetett használni, hogy ben­ne rejtegessék Maót. Az őr­mester utasította Erikssont és Rafe-et, hogy takarítsák ki a viskót, majd Maót a gondjaikra bízva, Clark és Manuel társaságában elin­dult, hogy tüzetesen körül­nézzen. Odabenn, emlékezik Eriksson, a Rafe hátizsákjá­tól megszabadított lány egy kis ideig figyelte őket, aho­gyan kihordják a hulladé­kot, majd kérés nélkül fel­ajánlotta, hogy segít nekik. „Nem is sejtette, mire segí­tett előkészíteni a helyszínt.1* Eriksson tiltakozott Meserve és a többiek egy őrá múlva, dél felé érkeztek vissza és jóízűen falatozni kezdtek a szabadban, a vis­kó bejáratához közel. Evés után, elterpeszkedve a föl­dön, a felfrissült Meserve társaira pillantott és cinkos mosollyal a romos építmény­re bökött. „Ideje, hogy egy kicsit szórakozzunk” — mondta. Clark szemmel lát­hatólag magán kívül volt az örömtől, mondja Eriksson, Manuel és Rafe már kevés­bé lelkesedett. Ö maga, gon­dolja, meglehetősen savanyú képet vághatott. „Rosszul éreztem magam. Elképzelhe­tetlennek tartottam, hogy részt vegyek abban, aminek következnie kellett.” Meser­ve valószínűleg megérezte ezt, mert mielőtt bármi tör­tént volna, kérdőre vonta beosztottját, ő is bemegy-e majd a kunyhóba, ha ráke­rül a sor. Eriksson a fejét rázta. A feldühödött őrmester fe­nyegetés-sorozattal folytat­ta Ha Eriksson nem lenne hallandó úgy tenni, mint a többiek, figyelmezteti, hogy könnyen nélküle térhetnek vissza és „majd azt jelentik, hogy tévedésből is a háború áldozata lett.” Clark buzgón visszhangozta a fenyegetést, a két Diaz pedig értetlenül bámulta az osztag „nehéz emberét”. Eriksson újból a felét rázta. „Addigra már elesem lett az örökös ütle­gelésekből és az esőoalléros foi+ogatésnkHót. ametepket véffjg kellett néznem.” A másnd’k visszauta-ításra Meserve Friksson férfiassá­gáról vágott ki egy eoés tirádát, „buzinak”, „beszart alaknak’* ' nevezte beosztott­ját. Rafe félt a kigúnyo­lásról Eriksson elmondta nekem, hogy a sértegetések nem ha­tottak rá, de a bírósági ' jegyzőkönyvekből kiderül, hogy Rafe-re annál inkább, azt vallotta, hogy önem tud­ta volna elviselni azokat a jelzőket, amelyeket az őr­mester Eriksson fejéhez vá­gott; Rafe kijelentette, hogy a kigúnyolástól való félel­mében csatlakozott azokhoz, akik bementek a kunyhóba, amelynek kitakarításában közreműködött. Manuel val­lomása is hasonlóan hang­zott.- „Attól féltem, uram, hogy kinevetnek” — mond­ta az ügyésznek. Mikor megkérdezték tőle, miért. így válaszolt: „Te­gyük fel, hogy maga vesz részt az akcióban. A társai kigúnyolják. Nem telik bele sok idő és kivetik maguk közül. „Ez a fiú ettől is- be­gyulladt. meg attól is be­gyulladt.” Mindenki ki fog­ja nevetni, A következő ak­cióban már nem lehet tel­jes értékű katona, mert a társai nem segítik semmi­ben. Magára marad. Négy tagból fog állni az osztag, meg egy magányos ötödik­ből.” (Folytatjuk) •

Next

/
Oldalképek
Tartalom