Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-17 / 40. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 fülé? XXII. évf. 40. sí. 1911. február 17. szerda A kollektív szerződés kollektív munka H rárom év óta kollektív szerződés szabályozza a vál­lalatoknál a munkával, a munkakörülményekkel és a munka díjazásával, elismerésével kapcsolatos kérdéseket, a dolgozók és a vallalat jogait és kötelezettségeit. A régebbi, minden vállalatra egyformán érvényes központi szabályozást olyan helyi megállapodások váltották fel, ame­lyek számolnak a munkahelyi sajátosságokkal, speciális hely­zettel és ezért jobban megfelelnek mind a vállalat, mind a dolgozok érdekeinek. A hároméves tapasztalatok alapján megérett az idő ar­ra, hogy a kollektív szerződések nagyobb előrelátással, hosz- szabb távra, a negyedik ötéves terv időtartamára készül­jenek. Ugyanis a kollektív szerződések egyes fejezetei nem igényelnek minden évben újból szabályozást, változatlanul fenntarthatok hosszabb időn át — feltéve, hogy első kidolgo­zásuk kellő körültekintéssel történik. Azok a fejezetek vi­szont, amelyek nem állták az idő próbáját, vagy a körül­mények változása következtében nem megfelelőek, elvesztet­ték időszerűségüket, módosíthatók az ötéves szerződés kere­tében is, amikor ez szükségessé válik. Így a szabályozás biz­tonságot adó folyamatossága és a mindenkori feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás egyszerre évényesülhet. Most az új kollektív szerződések kidolgozásakor ebből nagyon fontos következtetéseket kell levonni. Mindenekelőtt azt, hogy a kollektív szerződés stabil fejezeteinek kidolgo­zásához az eddiginél alaposabb tájékozódás, részietekbe menő információk, az érdekeknek körültekintőbb egyeztetése szük­séges. Az elmúlt években részben időhiány, részben a fel­adat újszerűsége, szokatlansága miatt viszonylag szűk kör, a munakügyi apparátus, a jogsáz és néhány szakszervezeti aktivista foglalkozott az egyes fejezetek kidolgozásával és megszövegezésével. A termelés különböző poszton dolgozó irányítói nem vettek részt a munkában, s érdemben a dolgo­zók részvételéről is csak kevés helyen lehetett beszélni. Mert igaz ugyan, hogy a szerződéstervezetet vitára bocsátották, kérték, és meg is kapták a dolgozók javaslatait, de a vitára bocsátott szabályozás annyira végleges volt, hogy szinte ki­zárta a mérlegelés, az érdembeni módosítás lehetőségét, leg­feljebb arra adott alkalmat, hogy a dolgozók elmondják kí­vánságaikat, a reális lehetőségektől olykor távol álló igé­nyeiket a kollektív szerződés elnevezésből értelemszerűen fi következik, hogy az egyik megállapodó fél a dol­gozók kollektívája, tehát a döntésnél is a kollek­tíva választása, állásfoglalása a mérvadó, s az aláírás hiva­talos aktusánál a szakszervezeti tanács a kollektíva képvise­letében jár el. Ennek az elvnek a kollektív szerződések ki­dolgozásának, előkészítésének egész folyamatában érvénye­sülnie kell. Előkészítő bizottságokra változatlanul szükség van, hogy az adott területhez legjobban értő, a munkaügyi, jogi szakemberek, a termelés különböző posztjain dolgozó gazdasági vezetők, a szakszervezet legtapasztaltabb aktivis­tái a különböző rendeletek, s a vállalat anyagi helyzetére jellemző információk birtokában nyers tervezetet készítsenek tárgyalási alapul. De a dolgozók érdeleiődésére, aktivitására csak akkor számíthat a tervezet, ha többváltozatú megoldá­sokat tartalmaz, ha a változatokhoz felsorakoztatja a mellet­te és az ellene szóló érveket, ha indokolja a javasolt szabá­lyokat, intézkedéseket E lőfordul olyan nézet, hogy az ilyen vita és széles­körű véleménycsere megnehezíti a helyes állás­pont tisztázását, mivel a kollektívában ahány em­ber, annyiféle érdek és annyi vélemény is lehet Tény, hogy az emberek gondolkodása, igénye, szükséglete nem egységes és nem egyforma. Sokan sokféle szemszögből közelítik meg az előterjesztett javaslatot, s nyilván ütköző érdekek is lé­tezhetnek. De ha az előterjesztés tárgyilagosan indokol, ada­tokkal dokumentál, minden bizonnyal az az állásfoglalás ke­rekedik felül, amely a túlnyomó többség érdekeit szolgálja Az így hozott döntéseket a kollektíva magáénak érzi, s aktí­van közreműködik a végrehajtásban, a közös akarattal elha­tározott intézkedések megvalósításának ellenőrzésében. Az új rendelkezések, — amelyek évente beszámolásra kötelezik a vállalatok igazgatóit a kollektív szerződés meg­valósulásáról — ebben a kérdésben is nagy előrelépést tesz­nek. A beszámolót a kollektíva elé kell terjeszteni, írásban és a legkisebb részletekre kitérve. Indokolni kell, hogy me­lyik intézkedést milyen okból szegték meg, vagy helyezték hatályon kívül. Fontos része a beszámolónak az a vizsgálat, amely az intézkedések hatását elemzi, megfeleltek-e a ren­deltetésüknek, azoknak a gazdasági, ösztönzési, szociális cé­loknak, amelyek megvalósítását célozták. j beszámolót a gazdasági vezetés készíti, illetve ké­zi szítteti el, többnyire ugyanazoknak a bizottságok­nak a segítségével, amelyek a szerződés kidolgo­zásában resztvettek. A jelentés kiegészül a szakszervezeti tanács véleményével és úgy kerül a dolgozók elé. A kol­lektíva az írásos anyagból olyan képet kap az elmúlt eszten­dőről, amit kiegészíthet a munkahelyén közvetlenül szerzett tapasztalatokkal, lemérheti, hogy helyi jelenség-e amit szó- vátesz, avagy az egész vállalatra jellemző tünet. Üzenet az arab országok­hoz - Partizán győzelem Laoszban {KÜLPOLITIKÁI TUDÓSÍTÁSAINK A 2. OLDALON) Kádár János látogatása az Építésügyi és Városiéjtesztési Minisztériumban, s budapesti nagy létesítményeknél Kádár János, a Magyar Szocalista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára kedden — Németh Ká­rolynál,, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának és Klézl Róbert- nek, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztálya helyettes vezetőjének társa­ságában — látogatást tett az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumban. A ven­degeket Bundor József mi­niszter és helyettesei fogad­ták. majd a miniszter is­mertette, hogyan fejlődött, milyen eredményeket ért el az építőipar az elmúlt öt év­ben. s vázolta az elkövetke­ző időszak feladatait. .VHBHBMHnnBBHBÜ Vezetők tovább­képzése A munkaügyi miniszter és a művelődésügyi miniszter együttes irányelveket bocsá­tott ki a közvetlen munka­helyi vezetők (művezetők, mezőgazdasági brigádveze­tők, boltvezetők, stb.) to­vábbképzéséről. Mint a Munkaügyi Minisz­tériumban elmondották. a felső- és középszintű veze­tők továbbképzésének irá­nyait már korábban meg­szabták, most dolgozták ki első ízben a közvetlen mun­kahelyi vezetők továbbkép­zésének elveit. E szakembe­rek továbbképzése eddig meglehetősen szűkkörű volt, nagy számuk miatt ugyanis igen nehéz megte­remteni szervezett oktatásuk feltételeit. Mintegy 120 000 közvetlen munkahelyi, vezető továbbképzéséről van sző, s ehhez mindaddig nem kezdhettek hozzá szerve­zetten, amíg megfelelő ok­tatógárda nem állt rendel­kezésre. A vállalatok körül­belül most kerültek abba a helyzetbe, hogy alsóbbszintű vezetőik továbbképzéséről gondoskodhassanak. A ki­sebb vállalatok most is csak úgy tudják e feladatot meg­oldani, ha egymással össze­fogva gondoskodnak okta­tókról, s a továbbképzés egyéb feltételeiről. Jellemző adatként emlí­tette meg, hogy a harmadik ötéves tervidőszakban 9 mil­liárd forintot használtak fel az iparág korszerűsításere, a termelő' kapacitás bővítésére. 1975-ig már 15 milliárdot fordítanak építőipari beru­házásokra. Külön figyelem­reméltó, hogy ennek a ha­talmas összegnek viszonylag csekély hányada terheli az állami költségvetést, ugyanis csaknem 8 milliárdot a tár­cához tartozó vállalatok fej­lesztési alapjából, tovébhi 8 milliárdot pedig állami köl­csönből fedeznek. Az építő­ipar ilyen erőteljes fejlesz­tését — amelynek során az ágazat teljesítőképessége a negyedik ötéves tervidőszak­ban csaknem 5o százalékkal bővül — a növekvő igények és a kitűzött feladatok ma­gyarázzák: 1971 és 1975 kö­zött — az utóbbi öt évben készült 107 000 lakás helyett — országosan 200 0Oü csalá­di otthont kell produkálnia az állami építőiparnak. Szó esett a tájékoztatóban az iparág ismert gondjairól, közöttük a folyamatos épitő- anyag-ellátás nehézségeiről. A vendegek ezután •«- Bondor József kíséretében — a budapesti lakásépítkezés egyik fontos bázisát, a III. számú házgyárat keresték fel. Á Varsói Szerződés iagőílamai minisztereinek tanácskozása A Varsói Szerződés tag­államainak külügyminiszte­rei február 18—19-én Buka­restben tanácskozást tarta­nak, amelyen megvitatják az európai biztonsággal és együttműködéssel ^foglalkozó össz-európai értekezlet elő­készítésével kapcsolatos kérdéseket. Ma: A szerkesztőség postájából Az állam messzemenő segítséget nyújt a nehéz helyzetbe jutott szövetkezeteknek Fehér Lajos a szeghalmi Rákóczi Tsz zárszámadási közgyűlésén Kedden tartotta zárszámadási közgyűlését a szeghalmi Rákóczi Termelőszövetkezet. Résztvett az ünnepi közgyűlé­sen Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Frank Ferenc, az. MSZMP Békés megyei Bizottságának első titkára és Klaukó Mátyás, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, A veze­tőség beszámolóját Papp József, a szövetkezet elnöke terjesz­tette a tagság elé. Mint a beszámoló hangsúlyozta, a Sárrét kötött, szikes talaján gazdálkodó termelőszövetkezetet az elmúlt évben több mint 16 millió forint értékű belvízkár sújtotta. Az állam segítségével a rendkívüli veszteségek el­lenére a szövetkezet tagsága megkapta, illetve megkapja a tervezett jövedelem 80 százalékát. A vezetőség beszámolója a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg Árpád An­talnak, a szövetkezet nyugalomba vonuló elnökének érde­meiről, aki 18 esztendőn át irányította a csaknem 7000 holdas közös gazdaságot. Felszólalt a közgyűlésen Fe­lér Lajos, a kormány elnök- íelyettese is. Tolmácsolta az VISZMP Központi Bizottsá­ga és a magyar forradalmi nunkás-paraszt kormány idvözletét, majd rámutatott, íogy a termelőszövetkezeti agok életében mindig fon- os eseménynek számító zár- ;zámadási közgyűlések je­veli az a körülmény, hogy a zárszámadások olyan év adatait összegezik, amikor az ország egy részén, s ép­pen annak fő éléstárában — a Tisza völgyében — mint­egy 600 termelőszövetkezetet súlyos ár- és belvízkár ért. Van egy másik sajátossága is az idei zárszámadásoknak: ezek összegezik a negyedik ötéves terv kiindulási alap­ját képező helyzetet. Mind­ezek következtében a zár­számadás — gazdasági je­lentősége mellett — nagyon fontos politikai esemény is. Lebonyolítása -r ,a múlt esztendőről készített szám­vetés, valamint az idei és a további évek feladatainak meghatározása és teljesítése — csak akkor sikerülhet, ha ezt a munkát a vezetők a tagsággal közösen, azzal egyetértésben végzik, s mindannyiuk felelősségteljes kötelességének tekintik. A mezögazdasgot az el­múlt évben csaknem 3 mil­liárd forint értékű ár- és belvízkár sújtotta. A termelőszövetkezetek 2,5 milliárd forint értékű kárt szenvedtek. A szántóföldi károk mellett igen érzéke­nyen érintette a mezőgaz­(Folytatás a 3. oldalon) — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK Zárszámadó közgyűlés — Sok kemény és nehéz munka van a tervteljesítés mögött mind a tagság, mind a vezetőség részéről. Tavaly felszínre kerültek a hibák, hiányosságok, amelyből mind­annyiunknak le kell vonnunk a tanulságot. Gazdálkodásun­kat ennek figyelembevételével kell továbbfejlesztenünk — mondta Ardai József elnök, a cserkeszőllői Magyar—Román Barátság Tsz tegnapi zár- számadó közgyűlésén. A tsz tagsága az elmúlt év alatt szorgalmasan dolgozott. Az időjárással nem lehet szembeszállni, de a lehetősé ­geket úgy használták ki, hogy így is megtalálták számítá­saikat a tsz-gazdák. Az egy tagra eső évi jövedelem több mint 16 ezer forint. Hatszáz- hetvenezer forintot osztottak ki a zárszámadáskor, A szőlő és gyümölcster­mesztés terméskiesesét az áh lattenyésztés és a mellék­üzemági tevékenység részben pótolta. Jól sikerült a barom­fi és pecsenyekacsa nevelé­sük, ami az asszonyok szor­galmas munkájának az ered­ménye. A melléküzemági te­vékenység mintegy másfél millió forinttal több hasznot hozott a tervezettnél. Az autószervizüzera és a faipari üzem dolgozói különösen jó munkát végeztek. Most megállt a „lábán” a gazdaság. A biztonsági alap­juk azonban kicsi, ezért mondta az elnök „mindent meg kell tenni az idei jó ter­més érdekében, a szövetkeze­ti vagyon növeléséért.” Plusz tíz fok Tíz fokos meleget mértek kedden a déli órákban a Du­na—Tisza közén. A ragyog« napsütés, a rendhagyóén eny­he idő serkenti a növények újraéledését, a gyümölcsösök rügyfakadását. Az ültetvé­nyeken teljes a koratavaszi nagyüzem: metszik a rügyező fákat, s rövidesen a lemosó permetezésüket is megkez­dik. Előrehalad a szőlők metszése is. Sok helyen már termőre vágják a hajtásokat. A kellemes melegben meg­szólalt az egyik „legbiztosab­ban” tavaszt jelző madár, a nyitnikék is. A méhészek pe­dig terepszemlét tartottak a Tisza mentén, ahol már meg­jelent a barka, s néhány nap múlva virágzik a vadmogyo- rő. Ifjúságpolitikai tanácskozás Az MSZMP KB ifjúságpo­litikái határozatának végre­hajtásáról tanácskoztak ked­den a SZÖVOSZ székhazá­ban a SZÖVOSZ elnökségé­nek és a KISZ KB titkársá­gának képviselői. Dr. Molnár Frigyesnek, a SZÖVOSZ elnökének és dr. Horváth Istvánnak, a KISZ KB első titkárának vezetésé­vel lefolyt eszmecserén szám- bavették a szövetkezeti szer­vek és az ifjúsági szövetség eddigi együttműködésének tapasztalatait. Felvételi vizsga Az Iparművészeti Főiskola az 1971—72-es tanévre szóló felvételi vizsga első szakaszát a tavaszi szünetben Budapes­ten, Pécsett és Szegeden bo­nyolítja le. A jelentkezést az Iparművészeti Főiskolára Bp. XII. kerület. Zugligeti út 11 —25. 1971. március 20-ig kell benyújtani. A határidőre be­érkezett jelentkezések alap­ján a főiskola minden pályá­zót értesít arról, hogy a fel­vételi vizsgára mikor és hol jelenjen meg. A felvételi Je­lentkezésről a Művelődés- ügyi Közlöny 1971. március 5-én megjelenő száma rész­letes tájékoztatást au.

Next

/
Oldalképek
Tartalom