Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-16 / 39. szám
i&ti. IíjLií uár 16. MEGYEI NÉPLAP o így látták az egyetemisták ßudapesl hullámhosszán Barkochbct kon ra reűarkochba Kezdetben, ugye, nem volt baj. Ma — országszerte — egycsapásra mindenki szakértő lett. Olyannyira, hogy ma már minden apróságot megjegyez a néző — és ettől a szerkesztő egy kicsit ideges lesz. A rádiókabaré — mint már akkor említettük — Ósz Ferenc ötlete segítségével feltalálta a rebarkoch- bát. Ennek az a lényege, hogy a kérdező kérdez, a válaszoló válaszol (eddig még csak barkochba!) — csakhogy mind a ketten már az elején tudják, mit kell kitalálni. Ez még ugyan nem érzékelteti az újfajta játék lényegét, de ha egy rádiókabarét végighallgatunk, meggyőződhetünk az ^ ötlet eredetiségéről, lehetőségeiről, melybe a hóeltakarítástól’ kezdve Szilvia számolókészségéig — mindent meg lehet csipkedni. A tv barkochbásai (feltehetően a szerkesztő), „vette a lapot”. Legutóbb meghívta a Rádiókabaré rebarkochbá- sait egy kis komoly játékra. (Kár, hogy volt ebben a meghívásban bántó él is. Mennyivel jobb lett volna, ha humorra humor rímel!) Nos, a rádiósok — röviden — de nagyon gyorsan reagáltak. Nem fogadták el a meghívást. (Vagy kihívást?) Lelkűje rajta — ők tudják. Abban mindenesetre igazuk van. hogy havat lapátolni is meghívhatnák őket — ilyen alapon. Vagyis, a humorista, azzal, hogy a dolgok fonákját keresi, még nem kell, hogy jobban értsen a dolgokhoz, mint annak tisztes — és főfoglalkozású művelői. -í De a cél mégis közös kell legyen; ennek a tisztes agy- tornát, logikát és műveltséget kívánó elmés játéknak az életbentartása. S nem vagyok biztos, hogy ez a „kont- ra-rekontra” használ neki. Nem lenne jobb befejezni? Az éjszak i portás Eugene O’ Neill drámájának rádióváltozata nem látványos hanghatásokra épülő, nem sokszereplős mű. Mégis figyelni kell rá. A mélyen tragikus, mégis könnyedhangú darab — Sinkovits Imre darabja. Ez az az eset, amire azt szokták mondani: telitalálat. Erie, a vagány, hazudós; kötekedő link, aki legjobban nem azt hiányolja, amit itt- ott meg is kapott az élettől, hanem azt, amit saját maga és környezete sivársága közepette alig kapott — egy kis emberi melegséget. Egy „baleket”, egy barátot, aki van, akit lehet a félig kitalált mesékkel etetni, megeszi mind, íalásig. Az éjszakai portás persze nemcsak barátnak kell. Kábítószernek is. Hisz, Erie, míg meséit mondja, át is éli őket, s ez az öncsalás lét- szükséglet már számára. Sinkovits alakítását, váltásait, széles skálájú, hol sodró, hol melankolikus, már már giccses ellágyulá- sait nem lehet eléggé dicsérni. Az O’ Neill-i keserű pirulát — cukros ostyába csomagolja. De a cukor hamar leolvad és hat a keserű gyógyszer. Had’si Murat Barlay Gusztáv — aki Lev Tolsztoj regényét rádióra alkalmazta és rendezte — azt mondja műsora ismertetőjében, hogy „a gyöngéd és kemény barbár hős megformálását illetően rögtön La- tinovits Zoltánra gondoltam”. (Sőt később még várt is rá!) Nos, a revény valóban Latinovits indulatszintjére, képességei kibontását szolgáló lehetőségre utal. De ezt csak részben tudta megoldani a rendező. Hangulata kitűnt, epizódjaiban megoldott mű — mégis, kevés. Nem a forma — a mesélő szövegébe ültetett cselekmény — a problematikus. Sőt jó, hogy nem játszatja el naturálisán a harci jeleneteket, nem törekszik olcsó hatásokra. A baj ott van, hogy Murat egyéni tragédiája expo- nálódik. Elnyom so^ lényeges részletet. (A regény adta lehetőség is valószínűleg több!) Ez a rádióváltozat kissé elbagatelizálja a tragédiát — a mű lényegét — trömböczky — Zeneiskolai zenekarom megyei bemutatója Csak örülni lehet, hogy megyénkben Is egyre jobban erősödik. terebélyesedik az ifjúság körében is a zenekari kultúra. Erre volt példa vasárnap délelőtt a Tiszaparti Gimnázium aulájában megtartott Országos Üttörő Zenekari Fesztivál megyei bemutatója is. Számszerűit öt zenekar — a karcagi, a kisújszállási, a jászberényi, a szolnoki zeneiskola és a Kassai úti általános iskola zenei tagozatának zenekara — mutatta be ízléssel és színvonalasan műsorát, és adott egyben ízelítőt is a fiatalok közös muzsikálásban megnyilvánuló öröméből. A bemutató egyben versenyt is jelentett, hiszen közülük a legjobb zenekar az egri országos fesztiválon képviselheti majd Szolnok megyét. Ezen a dél- előttön a jászberényi zeneiskola fúvószenekara nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt; Bakki Katalin vezényletével Monteverdi Eisler, Schein zenéjét szólaltatták meg, valamint a munkásmozgalmi indulókból adták elő a közismert Elöl járunk a harcban című indulót. Az úttörőszövetség fennállásának 25. évfordulója tiszteletére rendezett versenyjellegű megyei bemutató a szakmai zsűri általános elismerését, megelégedését váltotta ki. Akik beneveztek a kiváló ifjúsági klub-pályázatra Több mint harminc ifjúsági klubról van szó, vezetőik vasárnap délelőtt jöttek össze megyei tanácskozásra a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ kistermében. A félnapos eszmecserét a KISZ megyei bizottsága kezdeményezte, s bevezetőben Nagy Sándor, a megyei bizottság kultúrfelelőse adott részletes tájékoztatást a Kiváló Klub-pályázat elnyerésének tartalmi és módszertani kérdéseiről. A megye ifjúsági klubmozgalmának felfrissítésére, elev.-Hitesére hasznos elképzelések és javaslatok is elhangzottak a tartalmas és vitás kérdéseket egyaránt felvető véleménycserében. Az eredményesebb együttműködés érdekében az ifjúsági klubok bemutató foglalkozások tartását vállalták, amelyek természetesen a tapasztalatszerzés forrásai lehetnek majd. Továbbá határozat született a játékos foglalkozások színvonalának emelése érdekében is, melynek lényege: meg kell szervezni a játékvezetők központi továbbképzését. A résztvevők abban is egyetértettek, hogy ebben az évben is, mint az előzőekben, meg kell rendezni az immár hagyományos klubmajálist, az ifjúsági klubok megyei seregszemléjét, A parádés, vidám hangulatú májusi találkozón bármelyik ifjúsági klub részt vehet 10 percnél nem hosszabb, ötletes műsorral. A legtöbb szó természetesen a pályázatra való benevezésből adódó feladatokról esett. Az ifjúsági klubok vezetői itt várják a legtöbb segítséget — főképpen módszertani tekintetben — a megyei ifjúsági klubszakbizottságtól. Tíz napot töltöttek Szolnok megyében. A hét végén utaztak el. Nem hivatásos népművelőnek készülnek, van közöttük leendő orvos, állatorvos, közgazdász, bölcsész, agrármérnök. Ismerkedtek a falvak kulturális helyzetével, a népművelés feladataival és lehetőségeivel. Néhányan (Kengyelen és Martfűn töltötték a gyakorlat idejét) a napokban a martfűi művelődési házban adtak számot tapasztalataikról. Megbeszélésükön részt vettek az SZMT, a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ, a Népművelési Intézet, az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem képviselői, valamint a két község művelődési házának vezetői. A megyében töltött néhány nap természetesen nem lehetett elegendő arra, hogy a hallgatók teljes képet nyerjenek akár csak egy község művelődési helyzetéről is. A tanácskozás azonban ko- ránsem volt haszontalan a hivatásos népművelők számára. Konkrét adatokat szolgáltattak a hallgatók, s ezzel gyakorlati megoldandó feladatokra hívták fel a figyelmet, részben pedig megerősítették, új érvekkel támasztották alá a már ismert jelenségekről kialakult nézeteket. A fiatalok beilleszkedése A megbeszélésen állandóan fel-felbukkanó téma volt a pályakezdő fiatalok beilleszkedése a munkahely közösségébe. , Kalló Sándor, az SZMT munkatársa bevezetőjében egy felmérés adatai alapján ismertette a helyzetet. A felmérés hét nagyobb üzemre és vállalatra terjedt ki. A fiatalok szakképzettségét például csak a megkérdezetek 25 százaléka ítélte jónak. A kollektívának csak körülbelül 30—40 százaléka fogadja jól, segítőkészen a fiatalokat, 33 százalék pedig elutasítóan, olykor ellenségesen. A megkérdezettek 40 százaléka szerint a KlSZ-szer- vezet, 50 százaléka szerint a szakszervezet közömbösen viselkedik a pályakezdő fiatalok gondjai iránt. A termelési érdekek háttérbe szorítják a fiatalok ügyeit, a gazdasági vezetők többsége „nem ér rá” foglalkozni velük. Ezek az adatok összesítésből származnak, üzemenként, vállalatonként eltérő a helyzet. A diákok saját tapasztalataikkal többnyire alátámasztották a felmérés eredményeit Elmondották, hogy a közvetlen munkatársak és a magasabb állású vezetők többnyire segítő szándékkal fogadják a fiatalokat. Az úgynevezett középvezetőkre van a legtöbb panasz. Közülük sokan nem képezik magukat eléggé, nem tartottak lépést a fejlődéssel, és féltékenyek a képzettebb fiatalokra. A tiszteletlenségnek is gyakran az az alapja, hogy a közvetlen vezetők olykor alacsonyabb képzettséggel rendelkeznek, mint beosztottjaik. A termelőszövetkezetekben néha még élesebben merül fel ez a kérdés. A szakmai konzervativizmus itt gyakran a gyorsabb fejlődést is gátolja. Kasztosodás? A népművelés gondjairól szólván többször is elhangzott a kérdés: miért csak egy viszonylag szűk rétegre tud hatni a művelődési ház? Az emberek otthonülőkké lettek, s túlságosan leegyszerűsítenénk a kérdést, ha ezért csak a televíziót okolnánk, ahogyan ezt sokfelé még ma is teszik. A hallgatók ezzel kapcsolatban elmondották, hogy részben a művelődési házak állapota, szegényes, kultúrálatlan körülményei tartják vissza az embereket. A másik okot érdekesen fogalmazta meg az egyikük, amikor bizonyos rétegek jól megfigyelhető elkülönülési törekvéseire hívta fel a figyelmet. Sokfelé úgy tartják — mondotta — nem sikk vezetőnek és beosztottnak a munkahelyen kívül érintkezni. A vezetőket rossz értelemben vett tekintélyféltés, a beosztottakat a „stréberség” vádjától való félelem tartja vissza az érintkezéstől. Ez az elkülönülési tendencia nerflcsak vezetők és beosztottak, de különböző szakmák, munkakörök , presztízse” szerint is megfigyelhető. Mezsgyék A népművelő munka hatékonyságát csökkentő tényezők között megemlítették, hogy a központi elképzelések gyakran nincsenek összhangban a tényleges lehetőségekkel. Ezt az egyik egyetemista úgy fogalmazta meg, hogy „fönt” megírják a kottát, „lent” pedig mindenki olyan hangszeren játszik, amilyen éppen jut neki. Így nem csodálkozhatunk, ha nem hangzik fel a dallam. Megemlítették továbbá, hogy jelenleg elaprózott a népművelő munka a KISZ, a szakszervezet, a TIT, a művelődési házak s egyéb szervek, intézmények között, s az összhang nem mindig megfelelő. Az egyes területeket mezsgyék választják el, s helyenként többet törődnek a mezsgye háborítatlanságával, mint a saját „parcella” művelésével. & Elhangzott több utópisztikus elképzelés, irreális, megalapozatlan igény is. Az egyetemisták többsége azonban megmaradt a valóság talaján. Egy hivatásos népművelő így sóhajtott fel a tanácskozás végén: „Néhány nap elegendő ahhoz, hogy az idegen is meglássa legnagyobb gondjainkat De mennyi idő kell a gondok megszüntetéséhez?’’ B. A. Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton is. Megtört a Jég így vagy úgy, Vorst százados gondoskodott róla, hogy Eriksson még a következő nap hajnalán' eltávozzék parancsnokságáról. A hetven mérföldre eső Camp Radcliffre küldte, az első légi hadosztály támaszpontjára, An Khe városka közelébe. Erikssonnak addig kellett ott maradnia, amíg meg nem érkezik gépfegyverkezelői kinevezése, mert Vorst már elküldte Eriksson áthelyezési papírjait i helikopter-parancsnokságra, hogy ott hivatalosan jóváhagyják az áthelyezést. Addig ideiglenes szolgálatát egy ács-különítményben kellett végeznie, amely a húszezres lélekszámú támaszpont számára új lakhelyeket épített. Eriksson boldogan hallotta ezt, mert mindig szenvedélye volt az ácsmunka. De egy lényegesebb okból is örömére volt, hogy Radcliffbe helyezték Abban bízott, hogy itt több esélye lesz segítőtársat találni, mint a szakaszparancsnokságon. A mindenna- DQSt kíméletlen harcoktól ta-J voleső Radcliffben talán kevésbé tértek napirendre az voleső Radcliffben talán kegyetlenkedések fölött; no meg sokkal többen voltak itt, egy hadosztály támaszpontján és így sokkal nagyobb volt rá az esélye, hogy megtalálja azt a hatékony pártfogót, akire szüksége volt. „Attól a perctől fogva, hogy megérkeztek Radcliffbe, állandóan őt kerestem, akárki legyen is’! — emlékezik Eriksson. Odahaza cowboy# itt lelkész Alig telt el egy hét, amikor megtört a jég. Merő vé- letlenségből, természetesen, hiszen másként nem is történhetett volna. Késő délután volt, húsz társával éppen egy barakkot ácsoltak, és aznapra már majdnem végeztek is, amikor Eriksson azt látta, hogy egyikük, Boyd Gree- nacre kiválik közülük, hogy beszédbe elegyedjék egy aria lúüft űaófefe .teäsa*. «SN»! magas, századosi rangfokozatú lelkésszel; a két férfi lát- nivalóan jó viszonyban volt egymássaL Eriksson sohasem látta addig a lelkészt. Nem mintha Greenacre-t olyan jól ismerte volna — csak annyit tudott felőle, hogy odahaza cowboy volt Arizonában, szívós fickó, jó ács, és nem sokat beszél. Ahogy a lelkészt elköszönni látta, úgy érezte, érdemes lesz jóban lenni Greenacre-rel. Eltökélte, hogy összeismerkedik az arizonai fickó barátjával, mert úgy hitte, hogy a hosszú orrú lelkész segít majd neki Mao ügyének tisztázásában. Ahogy kettejüket beszélgetni látta, rájött, hogy csakis egy lelkészen keresztül tudja megkerülni a szolgálati láncot. Az igazsághoz tartozik, hogy egyszer Reilly-tól is kért rá engedélyt, hogy Mao esetét megbeszélhesse egy lelkésszel, de a hadnagy lebeszélte róla. Lehetséges, hogy azért vetődött fel benne ez az ötlet éppen akkor Hirü, mert azóta sokat rengett Vorstról és a tisztességről. Akárhogyan is, úgy érezte, jó vágányon van, hiszen a lelkészek hivatásszerű gondjuk a lelkiismeret. „A lelkiismeret is olyan dolog, amit az ember magával hoz a civil életből a háborúba. Annyira hozzánk tartozik, mint a lábunk, vagy a kezünk.” Óvatos volt Eriksson bizakodni kezdett, hozzálátott, hogy megszervezze, miként ismerkedhetne össze a lelkésszel. „Vagy ő, vagy senki más” — idézte fel mosolyogva. — „És csak Boyd Greenacre mutathatott be neki. Így diktálta a megérzésem, és semmit sem mertem változtatni rajta.” Óvatos volt. Nem mehetett egyszerűen oda Greenacre-hez, hogy kerek-perec elmondja, mit akar. Greenacre talán elítélően reagál az ügyre, akár a szakaszbeli társai — de még az is megeshet, hogy kiderül róla: Meserve legjobb barátja. Ezért a következő két napot arra használta fel, hogy titokban úgyszólván le- káderezze Greenacre-t „Többet kellett tudnom róla, mint amennyit tudtam. Mi lesz, ha nem lesz hajlandó összehozni bennünket? nőm, vajon hallgatni fog-e a terveimről.’’ A lehető legnagyobb közvetlenséggel, szinte csak félvállról, Eriksson kifaggatta az ácskülönítmény több tagját Greenacre-ről — egyiküket sem ismerte közelebbről, mint az arizonait Az egyikkel borotválkozás, a másikkal betonkeverés közben terelte Greenacre-re a szót, mikor megemlítette, hogy a háború utáni első vakációját Arizonában szeretné tölteni. Eriksson hamarosan kipuhatolta, hogy társai jó véleménnyel vannak Greenacre- ről és egy este, vacsora végeztével sétálni hívta Greenacre-t. Bár maguk voltak, Eriksson óvatos maradt, nem is említette Mao halálát. De azt elmondta, hogy elrabolták és megerőszakolták és mint kiderült, már ez is elég volt, hogy Greenacre felajánlja: azonnal keressék fel a lelkész szállását. Odafelé Greenacre elmondta, hogy a lelkészt Gerald Kirk századosnak hívják, az utahi Og- denbe való és mormon val- lású, akárcsak ő. Mrs. Eriksson, aki újból kávéval és süteménnyel kínálta férjét és engem, közbeszólt: „Sven meg én, mi lutheránusok vagyunk. Min- nesotának ebben a részében majdnem tmnrlonlí-i Este tíz óra volt, mire Eriksson leült, hogy Kirkkel beszéljen, és meglepetésére vele még szabadabban tudott beszélni, mint Curly Rowannel. Emlékszik, mély nyugalom és megkönnyebbülés fogta el, mintha valahára menedéket nyert volna az Igazságtalanság elől. Greenacre végig jelen volt, Eriksson ragaszkodott a jelenlétéhez. „Boyd jelentős segítséget adott nekem. Nem árúltam el neki semmit a gyilkosságról, de amikor már Kirk lelkészszel beszéltem, úgy gondoltam, jjoga van neki is végighallgatni mindent.” Ez a gesztus meghatotta a lelkészt, mint azt azóta nekem elmondta. „Azzal, hogy Greenacre is ott volt, Sven voltaképpen eleve lemondott arról a jogáról, hogy hallgassak az ügyről.” Akármennyire hatott is rá Eriksson tisztességes fellépése, némileg szkeptikusan hallgatta végig, mert mielőtt mormon pap lett belőle, tíz évig a Salt Lalié City-beli rendőrségen szolgált. „Rendőrfüllel hallgattam a történetet” — mondta nekem a lelkész. „Meg akartam végsőkig győződni arról, hogy Sven maga nem vett részt a bűntényben. A népművelési gyakorlaton megyénkben járt fiatalok egyik csoportja
