Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-03 / 28. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1971. február 3.

Bizonytalan az amerikai világűrkutatás jövője

— Csökkentették az űrkutatásra szánt összegeket

— Tovább csökken az USA presztízse

A NASA beismerni kényszerült, hogy többévi sikeres munKa után bizonyos visszaesés következett be a világűr meghódításáért folyó versenyben. Ugyanakkor a Világűr Kutató Hivatal néhány vezetője annak a reményének adott kifejezést, hogy az idén folytathatják a merész világűri vállalkozások sorozatát. A NASA alkalmazottai a biztató kijelentések ellenére is lehangoltak: az 1969 Közepén végrehajtott első sikeres Holdra szállás megvalósítói közül a mérnökök és technikusok százait bocsátották el. A NASA hivatalnokai között olyan bizonytalanság uralkodik, hogy arra már a soronlevő hold- repülés utasai is felfigyeltek és kifejezték aggodalmu Kát.

A Világűr Kutató Hivatal vezetői másként vetélkednek. Minden reményük ahhoz az új rendszerű rakétához fűződik, amelyet egymás után több alkalommal is használhatnak űrrepülésre. Az ilyen rakéták építése jelentősen csökkentheti egy-egy űrkísérlet költségeit. A terv megvalósítása még kezdő szakaszában van, de bíztató, hogy a tudósoknak sikerült meggyőzniük a kongresszusi képviselőket az új rendszerű rakéták építésének szükségességéről. A NASA merész tervei csak e kifizetődő, többször is felhasználható rakéták segítségével valósítható meg, ezért a Fehér Házban komolyan foglalkoznak a világűrhivatal kérésével, hogy 1972-ben növeljék az anyagi támogatást.

űrhajósok megmentéséért folyó drámai harc. A Földre való szerencsés visszatérésüket győzelemként ünnepelték meg, ugyanakkor újból felvetődött a kérdés, megéri-e a nemzet presztízsharca az űrhajósok életének kockáztatását.

Ho/á lett a műbo.ygó?

A NASA szakemberei alaposan felülvizsgálták az Apollo-sorozat valamennyi űrhajóját. Az Apollo—14 már kettő helyett három oxigéntartállyal van' fölszerelve. Növelték az ivóvíztartályok térfogatát és egy külön áramellátó telepet is létesítettek, hogy a kabin meghibásodása esetén ne a holdkompot kelljen igénybe venni, mint mentőcsónakot. (Az Apollo— 13 utasai ennek segítségével menekültek meg a biztos halálból.) Az Apollo—14-nek tavaly októberben kellett volna felemelkednie, útját azonban mint ismeretes január 31-éré halasztották.

Tavaly a NASA csak egy űrexpedícióval próbálkozott. Ez a már említett Apollo—13 siKertelen repülése volt. — Ezenkívül felbocsátottak három műbolygót tudományos feladattal A múlt év legígéretesebb kísérlete egy csillagászati obszervatórium körpályára állítása sikertelenül végződött. Közvetelnül az indítás után a műbolygó eltűnt. Ily módon a NASA-t egyik percről a másikra kilencvennyolc millió dolláros veszteség érte. Ezzel dugába dőlt a tudósok álma is, hogy az obszervatórium szállította 965 milliméteres átmérőjű teleszkóp segítségével ma-' gyarázatot kapjanak a világűr néhány rejtélyes jelenségére. Ez az önműködő obszervatórium a legdrágább és legbonyolultabb műbolygók közé tartozott.

Könyvszemle: Az Akadémiai Kiadó két sorozata

íudósportrék tudósok tollából Életek és korok kistükre

A történelmi múlt gazdag szellemi öröksége nemcsak jó sáfárkodásra kötelez, hanem értő, okos gondozására is mindannak, amit elődeink, politika, tudomány és művészet nagyjai, reánk hagytak. Ez hívta életre az Akadémiai Kiadó szemlére most kiválasztott két sorozatát, A Múlt Magyar Tudósai-t, s az Életek és Korok-at. Rögtön megállapíthatjuk; két jó sorozat ez. mert tartalomban, formátumban igazodik a kor emberének rohanó tempójához; a könyvecskék akár zsebrevághatók, s egyszuszra elolvashatok. (S ami nem kicsiség, áruk sem elrettentő.; A Múlt Magyar Tudósai sorozat — főszerkesztője Or- tutay Gyula — nevéhez illően hazai tudománytörténetünk jeles alakjainak bemutatására vállalkozik, a szerzők többségét ma élő tudósaink közül toborozva.

Kartondobozba foglalva a «orozat öt kötete jelent meg ’^szerre, s az öt név magában is jelzi a vállalkozás alaposságát, kiterjedtségét. Mert Korányi Sándorról, F ötvös Lórándról, Körösi Tsoma Sándorról, ha nem is Kú sokat, de azért ezt meg mázt tud az olvasó. Ám a akembereken kívül kinek Kdében cseng ismerősen Szabó József vaat Balásházy

János neve? Holott ők sem piciny részt vállaltak a tudományok hazai felvirágoztatásából. Mind az öt munkára jellemző, hogy nem markolnak irreálisan sokat; nem monográfiát készítettek a szerzők egy-egy életről, hanem annak leglényegesebb, jellemző vonásait, tetteit mutatják meg. Szabó Józsefet, a magyar földtan megteremtőjét, az ipari fejlődésben nagy szerepet játszó ásványi nyersanyagok elméleti tudással és gyakorlati érzékkel egyaránt megáldott tudorát Vadász Elemér mutatja be. Korányi Sándorról, az orvostudomány „Korányi- iskolájának” megalkotójáról Magyar Imre írt, sokrétűen ábrázolva tevékenysége — a fizika és a kémia módszereinek orvostani alkalmazása új területeken stb. — jelentőségét. Balásházy János munkásságát az agrártudományok fejlesztésében, Széchenyi küzdőtársaként a magyar mezőgazdaság korszerűsítésében Tilkovszky Lóránt méltatja. Szerzőpár, M. Zemplén Jolán és Egyed László írta a fizikai kutatások hazai nagyjárói, Eötvös Lórándról a sorozat negyedik kötetét, míg Körösi Csorna Sándor, az Ázsia-kutató életútjának megrajzolására Kara György vállalkozott. Valamennyi kötetet haszonnal forgatható bibliográfia

egészíti ki.

A másik sorozat, az Életek és Korok — szerkesztője H. Balázs Éva — ugyan szerényebb köntösben, de szintén nemes küldetést teljesít. A kartondobozba helyezett puhafedelű hét kötetecske — mint a sorozat egésze is — hazánk és a világ politikai nagyjainak életét, s tevékenységük közegét, a kort kívánja sorravenni, A most megjelent kötetek a széles témaskálával csábítják az olvasót. Herzenről, az „orosz Kossuthról” Dolmányos István, Gandhiról, India újkori történelmének legnavv-obb- járól Gáthy Vera, Károlyi Mihályról, az első magyar köztársasági elnökről Hajdú Tibor írt. Tom Mann, az angol munkásvezér, Rotev, a bolgár parasztküzdelmek irányítója a további két kötet témája, előbbi szerzője Niederhauser Emil, utóbbié Jemnitz János, aki egy másik Jauresről, a francia munkásmozgalom nagyjáró] szóló munka szerzője is. A hetedik kötet — Katus László írta — Musztafa Kemál Atatürköt. a török történelem nagyszerű alakját mutatja be. A könyvecskéket a témául választott politikus fényképe, valamint irodalmi tájékoztató teszi gazdagabbá.

(M)

Vándor ó | földrészek

1915-ben Alfred Wegener, a német meteorológus és sarkkutató azt az elméletet I állította fel, hogy a Föld összes kontinense két hatalmas egykori szárazföldi egy- ség része, melyek csak a földtörténet évmillióinak során szakadtak szét és vándoroltak jelenlegi földrajzi helyzetükbe. Azok a fúrások, amelyeket a Glomar Chal- j tenger” nevű kutató-fúróhajó tudósai végeztek New York és Dakar között öt ponton, újra igazolták ezt az elméletet. Európa és Észak- Amerika évente 2 centiméterrel távolodik egymástól. 1900 óta a két kontinens közti távolság majdnem 2 méterrel növekedett

Magasak-e a követelmények?

Az első osztályosoknak gólyalábakon kell belépniük az iskolába — ez a felvétel áthághatatlan követelménye William Leiser londoni iskolájában. Igaz, hogy ez az iskola cirkuszi artistákat készít elő, úgyhogy a követelmény nem nevezhető túlságosan magasnak. A második osztályosoknak már kézen- állva kell bemenniük az iskolába, az igazgatói irodába pedig kifeszített kötélen.

Rókák és egyebek

A napokban hírül adták lapjaink, hogy ismét veszett rókát tettek ártalmatlapná Budapesten.

Elgondolkoztam a dolgon. Mit kereshet egy róka Budapesten? Körülbelül sejtem, hogy egy színész, egy futballista miért igyekszik a fővárosba. Azzal is tisztában vagyok, hogy városunk közismert leányzója mit keres Pesten: kemény valutát.

Hogy Kovács úr a fővárosba költözött menő kisiparos mit keres ott, azt egyelőre még senki sem tudja, de ha befejeződik az adócsalás miatt indított nyomozás, erre is fény derül.

A dolgot végül is azzal intéztem el, hogy hiszen veszett volt a róka, bizonyára maga sem tudta, miért ment Budapestre. Az egész ügy akkor jutott újra eszembe, amikor meghallottam, hogy állatgondozó ismerősöm, aki a téeszben háromezret keresett, otthagyta az állását és elment Pestre ezemyolcért segédmunkásnak. Mondta is az anyja: megvesztél te fi- j ami De a fiú csak nem nyu- 1 godott. Unta már a helyi , Búzavirág presszót, gondolta i inkább a Pipacs bárba jár, j az is az otthoni búzatáblák- ! ra emlékezteti, nem szakad el egészen a szülőföldtől. Nem is szakadt el, visszajött két hónap múlva. Nagyon le volt törve. csak annyit mondott: a bőrét is lehúzzák ott az embernek.

Más érdekességet is olvastam mostanság a lapokban. Eey külföldre szakadt hazánkfia dollárokkal manipulált. Meg is kapta érte a megérdemelt börtönbüntetést. Ráadásul még le is fokoztuk disszidenssé. Merthogy hamisak voltak a dollárok.

Azért a tudósítások sorai között mindenki megérezhette a jogos nemzeti büszkeséget. A csaló tizen egynéhány nyugatnémet éjszaka! mulató főpincérét átejtette a hamis pénzzel. De nem a mi IBUSZ alkalmazottunkat, aki alig néhány hónapja dolgozik a szakmában, mégis rögtön észrevette, hogy hiba van a kréta körül. Igaz, hogy a magyar futball jelenleg válságban van, de a hamis dollárok felismerésében bármelyik nemzet fiaival felvesszük a versenyt! Él még a magyar virtus!

B. A.

KÉPERNYŐJE

ELŐTT

Csalódtam az elmúlt Hétben: elmaradt a Péntek esti bemutató, az Oda-vissza — jó lett volna tudni miért —, helyette ismétlésként az Egy

önérzet történetét kaptuk; és vasárnap este ahelyett, hogy szórakozhattam volna, szüntelen csak bosszankodtam; keserűségemben, majd mérgemben.

Fizetek, four

Már-már reménykedtem, a múltkori televíziós operettbemutató láttán, hogy a zenés műfaj, beleértve az úgynevezett könnyűműfajt is, magára talált a képernyőn is. Aztán tessék, jött vasárnap este a Főúr (teljes címén A főúr a pokolban is főúr.) Ismét csak ízléstelen és szellemtelen portéka kiárusítására vállalkozott a televízió.

A bohózatnak szánt zenés produkció már akkor gyanússá válhatott a nézőnek, amikor a kezdet kezdetén egy férfi és egy nő fáradtan ébredve egy mámoros éjszakai nagy csata után, arról kezdett dalolni, hogy ők egy úgynevezett régi szokásnak hódoltak — „párbajoztak” — aminél jobbat úgymond ma sem talált ki az emberiség. Ami az emberiséget illeti, hagyjuk, vessen magára, hogy nem tellett több tőle „párbaj-ötlet” dolgában. De azt már kevésbé nézhetjük el, hogy ifjú Kalmár Tibornak és azoknak, akik e bohózatért felelősséggel tartoznak, nem vitt tovább a fantáziájuk egy közönségesen lapos és a szellemi tevékenységet nélkülözni látszó história képjernyőre vitelénél. Ahol csak kicsit össze kellett kuszálni a szálakat, hogy valami érdekes történjék. És hogy elfogultsággal senki ne vádolhasson szeretnék ízelítőképpen a zenés bohózat néhány „szellemi” patronjából egyet, kettőt idézni. Előbb az ízetlenebb fajtából. íme: elhangzik egy kérdés: Félárva, hol található? Mire a válasz Hát biztosan a fóti gyermek- városban. Újabb kérdés: Ott van? A válasz: Ott van. Ugyancsak ide sorolnám a za- bigyerek kifejezéssel való játszadozást, ami enyhén szólva visszatetszést szülhetett. Egyet az ostobább neműből. Játék közben úgy hozta a váratlan helyzet, hogy a főúrnak be kellett adni egy úgynevezett födémcsere ügyet Mire a főúr: Födémcsere? Külön-külön értem! Födém

— csere; de együtt nem. (Alighanem ő Magyarország legostobább főúra.) Egy kis ízelítő a szóviccekből. Félárva? — Nem lárva! — Egy árva fele. Ha mindez nem volna elegendő, álljon itt maga az alapötlet. Miről is volt szó? A főúr mint katona 1944 augusztusában Kőszegen, egy óvóhelyen ártatlan leánygyermeket — 16 éves — csábított el, hogy aztán évek múltán is megfeledkezve az ifjúkori botlásról, no meg az esetleges következményekről, vén kecske módjára nyalogassa a sót

— azaz hogy szeretné nyalogatni. De nem lehet, mert megzavarja a közben felcre- peredett „félárva”, aki a Londonba disszidált anyukájától kiindulva vad nyomozásba kezd, hogy kézre kerítse a kőszegi liliomtiprót — apukáját

— mert ugye, ahol mama van, ott egy apának is kell lennie. (Micsod . logika! — ezt nem én mondom, ezek a főúr- papa elismerő szavai.) Ne részletezzük tovább. Számomra egyszerűen érthetetlen, hogy egy ilyen silány történet hogyan kerülhetett képernyőre; de az is, hogy tehetséges művészek, mint Ungvári László, hogyan adhatta tehetségét egy ilyen vállalkozáshoz. A pokolbeli főúr történetéről azt mondom én, hogy pokolba az ilyen műsorral. Főurastól, Lódarázsostól, Félárvástul, Kakaóvajastól együtt. Vagy legalább is a Pokol-bárba, ne a képernyőre, vasárnap este, főműsoridőben, amikor teltház van a képernyő előtt. Jó, nem várhatunk gondolati izgalmakat egy zenés bohózattól. De ízlést, harsányságában is színvonalas humort joggal követelhetünk még a legszélsőségesebben nevettető műfajú televíziós produkciótól is!

Dzseni — a veszélyeztetett zseni

A veszélyeztetett sorsú gyerekekről gyakran esik szó a társadalom különböző fórumain. Most a televízió is fórumot adott e fájó kérdésnek. Bemutatott egy játék- dokumentumfilmet, amelyből egy rendkívüli sorsú, hozzáteszem egyéniségében is rendkívüli lányt ismerhettünk meg. Torday Aliz fedezte fel, és ő is mutatta be a képernyőn életét és költészetét. Mert Dzseni — ez a lány beceneve — nem csupán egy a sok veszélyeztetett fiatal közül, sorsa egyedülálló is. Hisz költői tehetség adatott meg neki. A filmben is elhangzott verséből idézem: „Hegyet álmodtam csillagokból. — Megvakultak a csillagok. — Tengert álmodtam illatokból. — Szerte hulltak az illatok. — A tavaszokat futni láttam. — És újakra már nincs hitem. — A szívemet utánuk vágtam. — És most szívem sincs, és semmisem.” A dokumentumfilmben látni nem láttuk Dzsenit, helyette Monori Lili színésznő játszotta el életét. Életének néhány jellemző részlete is csak reprodukált játékban öltött testet a képernyőn. Ez a megoldás — sajnos — bármennyire is hűségre törekedtek a film alkotói, nagymértékben halványította a néző szemében a keserves életút hitelét. Ha Dzseni fiatal korára való tekintettel és jövője érdekében nem jelenhetett meg személyesen a képernyőn, akkor más módot kellett volna találni, mintsem ezt a se nem játék- se nem dokumentumfilm megoldást, így ugyanis még a valóban markáns életanyag is kissé elbággyadt, elerőtlenedett és zavart benne a művi beavatkozás. Dzseni felfedezője, barátja, megmentője, a forgatókönyvíró Torday Aliz is kissé teátrálisan oldotta meg fel;

adatát. Talán ha jobban a háttérben marad, még közelebb kerül hozzánk maga az alany, Dzseni, aki olyan mélyre süllyedt fiatal évei során, hogy visszatérése, önmagára találása már emberfeletti erőfeszítéseket kíván. A vita éppen azokra az erőfeszítésekre szeretné ráirányítani a társadalom figyelmét, mert ha Dzseniből egy is van, de hozzá hasonló sorsúakból szép számmal akad. Az ő érdekükben, megmentésük érdekében szállt síkra a televízió. A vitában kibontakozó társadalmi méretű vélemény- csere bizonyára hasznos lesz majd.

Röviden

Izgalmas, nyugtalanítóan feszült vita robbant a képernyőn dr. Aba Iván műsorában. A technikusképzés mai gondjai címmel rendezett vita remélhetően sokakat ihlet meg hozzászólásra.

Ha feltételezzük, hogy Dürrenmatt V. Frankját, melynek első alcíme Egy magánbank operája, azért írta televízióra dallal és muzsikával kibélelve, hogy a Koldusopera babérjaira pálvázzék, akkor azt kell mondanunk, hogy a kissé hosszadalmas, nehézkes televízizós filmje messze elmaradt Brecht remekművétől. Ami igaz viszont: a különös banktársaság gengsztervilágának gunyoros leleplezése még így is szórakoztató volt.

Csak esemény kellett és az A hét máris feléledt; a lakástörvénnyel kapcsolatos tájékoztató, a közbeiktatott riportfilmmel jelentős eseménnyé növelte a televízió politikai magazinját.

A NASA és a politikusok

mas Pain helyét foglalta el, a kongresszus albizottságának tagjai előtt elmondta, hogy a világűrhivatal tizenhárom éves siKeres tevékenysége után a legválságosabb időket éli. Az elmúlt néhány évben hozott korlátozó intézkedések — mondotta —, a legsúlyosabban érintik a világűrhivatal munkáját. Ha az illetékesek továbbra is ilyen politikát folytatnak, az USA tovább veszít a világűrkutatásban eddig szerzett presztízséből.

A nagyvonalú világűri Kísérletekre szánt költségvetés növeléséért folyó harcot jó néhány tudományos és technikai balsiker tetőzte be. A NASA történelmében a legdrámaibb pillanatok tavaly április 13-án voltak, amikor a Hold felé haladó Apollo— 13-as űrhajón — az utazást már szokványos gyakorlatnak vették — a két oxigéntartály egyike felrobbant és teljes 87 órán át tartott az

Anthony England űrhajóstudós szavai szerint a NASA anyagi helyzete olyan kétségbeejtő, hogy megtörténhet — egy vagy több tervezett holdexpedíció lemondása. A jelenleg beütemezett tervek szerint az Apollo-program- ból a Holdra még három expedíciót indítanak. A NASA egyik vezető funkcionáriusa kijelentette, hogy a holdkutatási programon semmit sem változtatnak. Az egyik tudományos lapban Anthony England azt írta, hogy az űrhivatal tavaly szeptemberben — anyagi okokra hivatkozva — olyan határozatot hozott, amelynek értelmében elálltak két tervezett holdutazástól. Véleménye szerint az ilymódon megtakarított összeg nem ér annyit, mint amekkora kór érte ezáltal az Apollo tervet.

Georg IíOW, a NASA jelenlegi igazgatója, aki a szeptemberben lemondott Tho-