Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

■ < : 1 Precízek Csetlünk-botlunk a Made In Hungary precizitásokban. Megyek a csemegeboltba. Konzervet veszek. Rányom­tatták, hogy a szavatossági idő ennyi és ennyi hónap. Keresem, hogy mikor gyár­tották, de az nincs rajta. Megvegyem, vagy ne ve­gyem? Megvettem. Otthon még egy töprengés: meg­egyem, vagy ne egyem? Hogyne, bolond lennék. El­dobom. A sör. Üvegen a szavatos­sági idő. Nyolc nap. Mikor csinálták, vagy mikor palac­kozták? A jó ég tudja. Viszont precízek vagyunk, mindent feltüntetünk, ponto­san, hogy ne érje szó a Made In Hungaryt. Indul a vonat. Olvasom az Állomás tájékoztató tábláján, hogy 7 óra 17 perckor. Van Időm, várok. Még csak há­romnegyed nyolc... De a menetrend precíz, csupán a vonat ébred fel ké­sőn. Tegnap este is —• ki­maradt... Na és itt a foci. A sportúj­ság, a rádió, a televízió tele szakember-nyilatkozatokkal, azok tele tudományosságot sejtető szakkifejezésekkel. Azt mondja a szakosztály ve­zetőedzői tisztségét viselő és koptató mester: „Sajnos, ve­reségünk oka, hogy a hátra­vont középjátékosaink túlsá­gosan előre mentek, az elő­retolt hátvédjeink beragad­tak a 16-o‘'ra, a kapuba visszavont kapusunk sokat mozgott — az ellenkező ol­dalra. A góllövésre beállított csatáraink pedig — ja, ilyen nem volt... Hát nem isteni precizitás?! Múzeumban — Kérem, erre a lépcsőre szíveskedjenek különösen vi­gyázni] (A Wochenpresse karikatúrája) vagyunk De hogy mikor tanulunk meg focizni, arról nincs pontos meghatározás. Veszek negyvenes cipőt Nem megy bele a lábam. Ropog a kéreg, szakad a var­rás, de nem, az istennek sem! Viszont van negyvenegy és feles. Felpróbálom. Vattát kellene tömni az orrába, vagy benevezni vele a kenu- világbajnokságra. Mit ad az ég? A' 40-es hajszálpontos, mintha a lábamra szabták volna. Az eladó esküszik a ke­resztanyjára, hogy márpedig a számozás pontos, precíz. Legfeljebb az én lábam van változó korban... Táskarádió. A dobozban a kezelést tudományosan meg­határozó szöveg: Írja: van hozzá 1 darab 9 V-os akku­mulátor, gömbölyű; van hoz­zá 1 darab 9 V-os telep — szögletes. Ezt rögtön látom, összeszedtem már annyi mű­veltséget, hogy megkülön­böztessem a szögletest a göm­bölyűtől. De hogy mit csi­náljak a szögletessel, azt nem tudom meg a szövegből. Rá­írták azt is, hogy a kapcso­lóval be kell kapcsolni, meg azt is, hogy a drótot a kon­nektorba kell bedugni. Pre­cízen így: „...a hálózathoz kapcsoljuk... A hálózati du- gaszoló csatlakozó aljzatba dugjuk...” Mert mi is lenne, ha tegyük azt a kályha alj­zatába dugnánk? Ülök lakásom legkisebb helyiségében. Előttem a „MAGY CSOMAG Egész­ségügyi papír.” Olvasgatom a precíz tartalomjegyzéket, mert gyarló szokásom, hogy ott is szeretek ovasni... „170 x 106 mm-es méretben. Fogy ár: 2,10 Ft. Tartalma: 300 lap.” Hm. Nagyon fontos. Kép­zeljék el, ha mondjuk nem 106 mm-es lenne, hanem csak H>3 és fél?! Jó, nekem talán megfelelne, de vannak nálam nagyobb testrészű pol­gártársak is... Lehet, hogy nekik kicsi. Viszont megle­petés nem éri őket sem, mert számolhatnak azzal, hogy a Nagy csomagban 106 mm-es a papír. Meg azzal is, hogy csak 300 lap áll rendelkezé­sükre. És még egy okos felvilá­gosítás a csomagon: „Gyárt­ja: Papíripari Vállalat lábat- lani papírgyára, Lábatlan.” Hajból rögtön tudja a kis helyiséget használó gyarló emberfia, hogy a papírgyár a papíripari vállalathoz tarto­zik, nem pedig a pöszméte vállalathoz, és arra is figyel­meztet a mondat, hogy a Lá- batlani Papírgyár Lábatlanon van, nem pedig Párizsban. Igazi precizitás. — Ez a kép kétszáz éves, és százezer forintot ér... —• Ejhal Akkor mennyit érhetett újkorában?! (Kallus rajza) Megoldás Telefon beszélgetés: — Nyikolaj otthon van? — Nincs. Adjak át neki valamilyen üzenetet? — Igen. Legyen szíves, adja át neki azt a három rubelt, amit nekem köl­csönadott A remény Örök Két barátnő találkozik egy tengerparti fürdőhelyen. — Nagyon örülök, hogy látlak! Ezer éve nem talál­koztunk. Mesélj magadról valamit... Megtaláltad már ez igazit, akire egész életed­ben vártál? — Nem, de várakozás kői­ben f ér jhezm entern. Talány Az apa kesereg „tékozló fia” viselt dolgain: — Az én vérem és így viselkedik! — Nyugodj meg — vi­gasztalja a felesége. — Hátha nem is a te véred... Különbségek — Mi a különbség a bal­eset és a katasztrófa között? — kérdeztek meg egy or­vost. — Az attól függ — vála­szolta. — Például, ha meg­kérnek, hogy kezeljek egy gazdag beteget, akj autóbal­esetet szenvedett, és ez a beteg néhány hónappal ké­sőbb meghal, az a baleset. De ha azonnal meghal — az katasztrófa. va-tt' Szöveg nélkül Egyoldalú érdeklődés — Érdekes, mióta itt megnyílt a nudista telep, minden erre haladé hajé felbillen... (A Quick-ből) önzetlen szeretet Nevelés Még pár nap és betöltőm a kilencvenhármat, de oly remek erőben, hogy egyelő­re dalolászva töröm a kö­vet az országutakon, havi ötszázért. Jenő bátyám már sokszor hívott, kövessem példáját, legyek buszvezető, de én jobban kedvelem a kőtörést, a szeszélyes Idő­járást. az országúti mini­szoknyákat. ahogy pajkos, hetven körüli kislányok csí­peje körül libegnek. Ma nagvon jó napom van, mert kellőleg megdicsért ti­zenöt esztendős munkaveze­tőnk és az / éjjeli műszak után keringőzve tértem meg otthonomba. Falábú házfelügyelőnk kis­sé irigyelhette jókedvemet, mert hallottam, amint ezt mondja: —- Már megint ivottá vén boroshordó. Hát ez tévedés. A mámo- rftó hajnali napfény része­gített meg és az a látvány, hogy szeretett kisunokám. á rovottmultú Lajoska már várt rám ajtóm előtt, s kar­jait tárta: — Nagypapili! Pontosan egy hónapja, hogy nem lát­talak! Mint harangocska csendült fülembe Budapestről kitil­tott kisunokám, Liliké édes hangja: — Éppen egy hónapja, hogy nem láttalak öregfiú! elszöktem hozzád, mert nél­küled nem élet az élet! Belémkaroltak és beröpf- tettek a szobámba. Liliké a cipőmet húzta le, Lajoska a kabátomat, s hogy el ne gyúródjék, azon nyomban magára öltötte. Míg aranyos unokáim a kedvemet keresték, beállított Pecér Róbert, szeretett kör­zeti orvosom. — Élünk még? — fogta meg pulzusomat a drága Lé­lek. — Pontosan egy hónap­ja nem volt szerencsém ön­höz. Szeretteim felfalták a reg­gelimet. s persze, Pecér dok­tor se kínáltatta magát kü­lönösebben. Bement a spájz- ba és bekanalazott három üveg szilvalekvárt. Érkeztek még: Döme, ré­gi kenyerespajtásom a ló­versenytérről, aztán Stefánia, múltszázadi szerelmem de benézett Sóskifli Sándor, ki­váló szomszédom is. aki' ál­talában köszönten! sem szo­kott — Pont egy hónapja, hogy nem láttunk! — mondták egyöntetűen. . \ A mégha to+'oágtól szólni sem bírtam. Mint élőkép ül­tünk negyed tizenegyig, mi- koris beállított Soma, a postás. A rend ekkor felbomlott. Pecér doktor buzgón vizs­gálni kezdett, Sóskifli szom­széd a balomat, Döme kenye- resoajtás a jobbomat rázo- gatta. Stefánia ajkon, Lili unokám kézen Lajoska uno­kám pedig térden csókolt — Na, milyenek vagyunk hozzád? Soma, a postás mérgesen morgott. — Csendet kérek! Szeret­ném átadni a bácsi nyug­díját!... Darázs Endre Az alábbiakban néhány Jótanáccsai szolgálunk a ne­velésben gyakorlatlan szülők részére. A szülők soha ne veszeked­jenek a gyerek előtt Vesze­kedés céljából menjenek ki a Kamaraerdőbe. Ha nincs közöttük veszekedésre indí­tóok, egy kis jóakarattal min­dig találhatnak ilyent. Ne engedjük, hogy gyer­mekünk Teli Vilmost játsz- szék. Kobozzuk el az íjfelsze­relést Több szem többet lát Tízéves gyermek kezébe ne adjunk Balzac- és Mau- passant-regényeket. Azokat a gyerek már úgyis olvasta. Próbálkozzunk Andersennel Ha a gyereknek nem tetszik a mesekönyv, a szülők még örömét lelhetik benne. Ha a gyerek válogatós ott­hon az ebédnél hozzunk ne­ki kis kóstolót az üzemi kosztból. Biztosan leszokik a kényeskedésről Ha a gyerek rossz Dizonyít- ványt hoz haza, serkentsük őt jó tanulásra azzal, hogy elővesszük régt iskolai bizo­nyítványunkat, mondván: Nézd fiam, édesapádnak hány négyese volt! Ha elérkezik az Idő, s a gyereknek pályát kell váiasz- I tania, bízzuk rá a döntést. Ha ’ a Fradi-pályát választja, be­le kell nyugodnunk. Adjunk legalább ezer fo­rint zcebpénzt a gyereknek, hogy hó végén legyen kitől kölcsönkérni a kosztra. Tizenöt éven aluli fiúgyer­mekünket ne engedjük meg­nősülni, csak ha megtanulta a földrajzleckét. Ne féltsük a gyereket az iskolai tornaóráktól. Itt vá­lik olyan erős, edzett ember­ré, aki megállja majd a he­lyét a villamoson, csúcsforga­lomban is. Ha nem tudjuk megoldani a gyermek házfeladatként kapott számtanpéldáját, kér­jük meg a Tudományos Aka­démia - professzorát a példa megfejtésére. Ha ő sem tudja megoldani, a hiba nem ■ a szülőben van. Ne tegyünk úgy, mint aa egyszeri szülő, akinek kisko­ra leánygyermeke szalonspic­cesen, kissé megviselt álla­potban jött haza hajnali négy órakor. Ez a szülő ugyanis ráförmedt: — Pont hajnali négykor k«U' hazajönnöd? Nem tudtál félötig várni? Akkor megtakaríthattuk vol­na a kapupénzt! Helyes, ha a gyerek felvi­lágosítását korán kezdjük. Lehetőleg reggel negyed­nyolckor. Mert félnyolcra már többet tud a szüleinél Galambos Szilveszter ! Szöveg nélkül Trófeák „A nagyvadakat igazán nem hunszt eltalálni...’’

Next

/
Oldalképek
Tartalom