Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

ÚJSÁGOK-I A Néplap utolsó oldalán gyakran lehet találni (saj­nos majdnem állandóan) bűn. esetekből szóló tudósítást. Nemreg.ben is megjelent egy, amelyik leírja, hogy Jászapáu határában egylra- bantos egészségügyi felvilá­gosít, s címen, nemi erősza­kot akart elkövetni egy ti­zenegy éves kislányon, aki teheneket őrzött az árok partján. Atyám, aki előszeretettel használja fel kishugom ne­veléséhez a Néplapban meg­jelent cikkeket, odaadta ne­ki ezt is, hogy olvassa el fi­gyelmesen. — Na elolvastad? ' — rgen. — És mi ebből a tanulság? — Az, hogy nem megyék tehénpásztornak. ☆ Aktuális ta'álós kérdés: Hogyan sóhajt fel az ifjú férj az a->ósa távozása után, aki látog-t s címén három hetet eltölt a fiatalok szoba konyliás lakó- ban? Válasz: HáUstennek! El­ment az infe^undin! ☆ Tisztára pucolt üveg. Mö­götte felkupacolva; alma, narancs, citrom, paradicsom, uborka, stb. Kis táblácska van minden kupacon, s gyöngybetűkkel ráíiva: alma, narancs, cit­rom, paradicsom, uborka. Gondolom ez a gyengéb­bek kedvéért van, akik még talán most is kételkednek abban, hogy nálunk ilyet té­len is lehet kapni. Meg az­tán, hogy tudja a kedves ve­vő, hogy tényleg melyik is a paradicsom. Egy kis baj van csupán, hogy pl. a paradi­csom ára mellett nincs oda írva, hogy „q”. (...Ft/mázsa) ☆ Most már lassan térimé- szrt s, hogy a nyilvános he­lyeken a mosdókagyló mel­lett — itt-ott kétes tisztasá­gú _ törülköző is található. N em beszélve az elektromos kézszárítóról. Ez általános S tudják, hogy éppen hol nincs? Az SZTK-ban. Nem­csak' törü’köző, hanem néme­lyikben még mosdókagyló sincs. Igaz. hogy olyan van, ami másutt nincs. Piakát. Rajta: a WC használata után moss kezet. Az hogy hol, az sajnos nincs a plakáton. — d — Az ember alkalmazkodik... (A Stern-ből) Magyarázat — Mondd, miért meséled a kollégáidnak, hogy azért vettél el felségül, mert nagyszerűen főzök? Hiszen egyáltalán nem főzök olyan jól. — Az Igaz, de valami ma­gyarázatot csak kellett adnom.., Nyomós ok Egy ügyvéd klienséhes fordul: — Asszonyom, ahhoz, hogy férjétől elválhasson, komoly válóokot kell fel­mutatnia. — Van Is, ügyvéd úri Ta­láltam nála jobbat! Logikus A tanító kérdése: — Me­lyek azok a legfontosabb ételek, melyek nélkül az ember nem élhet? — Reggeli, ebéd és va­csora! i A kísértés A feleség hazajön és meg­mutatja férjének új fürdő­ruháját. — Nézd drágám, ugye csinos? — Igen, valóban csinos, de ez éppen a negyedik für­dőruha, amit ebben a hó­napban vettél I Elégtétel hogy énekeljek és én bele­egyeztem. Egy románcot énekeltem nekik. — Jól tetted, — bólogatott a férj. — Ki nem állhatom ezeket a Petrovékat... A feleség vendégségből hazatérve, meséli a férjé­nek: — Nagyszerűen telt el az este. Petrovék felkértek, — Igaz, igaz, bocsáss meg, megkísértett az ördög. — Ilyen esetekben azt kell mondanod szívem; távozz tőlem Sátán! — Így is történt, az ör­dög engedelmeskedett, majd így szólt: Asszonyom, így messziről még csinosabb I Kerékpár verseny Mélyszántáskor Az elégedetlen A férj zsörtölődik felesé­gével: — Csak akkor csókolsz meg, ha pénzre van szük­séged! — Na. és? — vág vissza a teleség. — Mit panaszkodsz? ’Azt hiszem, elég gyakran gaegcsókollakl Ráfizetés — Hogyan: a felesége or­vos? Akkor miért nem ő kezeli önt? — Mert az nekem igen sokba kerülne. — Hogy-hogy? — Egyszer kéthónapos szanatóriumi kezelést ren­delt nekem és mindjárt velem is utazott 1 A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 483. csípés Igen, Igen, jelzést adok, mert most ez a sikk. Egyik napilapunkban is olvastam, hogy amint helytelenítették valaminek a közlését, az ol­vasók tüstént a jelzések tömegével árasztották el a szerkesztőséget. Ezt a tartal­mi lényeget azonban csak a sorok mögül lehetett kiol­vasni, következtetni. Mert abban, hogy jelzést adok, éppen az a pláne, hogy a fene se tudja, mit tartalmaz a jelzés. Lehet, hogy jónak mond valamit, de az is lehet, hogy helyte­lenít. Ha tehát ennek előtte kifogásoltam, ezt vagy azt, most egyszerűen csak jelzést adok róla. Mert hiszen a jelzés éppúgy lehet negatív, mint pozitív. De mindenkép­pen nagy hagyománya van. Gondoljunk csak a hírköz­lés ősi formáira. Csupa- csupa jelzés volt annak a módja. A helyzettől függően karjelzés, tűzjelzés (füst), hangjelzés és így tovább. Az óikor hadseregei például e jelzésmódok , használatával értesültek — teszem azt — a felderítés eredményéről Sorsdöntő csaták kezdődtek adok vagy maradtak későbbi idő­pontra a hírközelés e. for­máinak, eszközeinek jóvol­tából. Hagyománytisztelő lévén, ettől indíttatva is úgy ha­tároztam, hogy mától kezd­ve csak jelzést adok. Nem mondok ezután senkiről és semmiről sem dicséretet, sem elmarasztalást, hanem csak jelzést adok róla. An­nak alapján aztán ki-ki döntse el, hogyan minősíti az illető személyt, avagy je­lenséget. Nehogy azt mondja bárki, hogy ez az álláspont oppor­tunista vagy valami olyas­mi. (Különben sem én ta­láltam ki.) Ellenkezőleg: ez maga a tökéletes objektivi­tás. Végtére bárki a saját szájíze szerint ítélhet a jel­zés alapján jónak, vagy rossznak akárkit, vagy akármit. Kell ennél üdvö- sebb mód ahhoz, hogy az ember objektív — magyarul: tárgyilagos — legyen? Állí­tom, hogy ennek egyedüli módja a jelzés. Eme követ­keztetéseimről is — szíves «ijedelmükkel — ezúton jelzést adok. (m — r — n) RENDSZERETET — Már nem a hotelben vagy apukám, hogy az ágy- térítőt használd föl clpőpucolónak! (A Weltwoeh«-ből) Színházban — Mesélje el magácska, úgy talán nem olyan unal­mas.,, APRÓSÁGOK Ajtók „Kérjük az ajtót becsuk­ni” — olvasom az állami gazdaságok szolnoki boltjá­nak, az ÁFÉSZ Kossuth téri üzletének és még sok más boltnak az ajtaján. Tiszte­lettudó honpolgárként igyek­szem is mindenkor betarta­ni, főleg amit tisztelettel kémek tőlem. De van egy kellemetlen dolog, hogyan teljesítsem a kéréseket, ami­kor olyan rosszak szegény ajtók, hogy lehetetlen azo­kat becsukni (sőt olyan is van, amelyiket kinyitni sem mindenkor tud a tisztelt vevő). Vajon olyan sokba kerülne ezeknek a megjaví­tása. Vagy már úgyis a nyárra várunk? Tasakok A rossz ajtók ellenére Is előszeretettel járom a bolto­kat, s néha találós kérdést játszom, hol milyen csoma­golásokat találok. Sajnos meglehetősen rosszak a ta­pasztalataim. Egyik-másik helyen annyi lisztet, cukrot, sót, mosószert és minek so­roljam, mi mindent látok szakadozott, lyukas tasakok- ban és mellett, hogy leg­szívesebben az országos pa- naszkönyvba írnám be, ha volna ilyen. Mert tessék csak elgondolni, ha bolton­ként csak néhány kilo­grammra rúg is az elszóró­dott áru, hány bolt van az országban és hány kiló szó­ródik el évente mindenből, amit megtermelünk. Nagy nagy örömmel venném, ha tapasztalhatnám, hogy vagy jobb csomagolóanyagot gyártunk, vagy a jelenle­giekre jobban vigyázok. B. E. Érthető A hivatalban két fiatal tisztviselő beszélget. — Mi van azzal a csinos tanítónővel, akinek udvarol­tál? — Mindennek vége. — Miért? — Képtelenség volt to­vább folytatni. Valahány­szor késve érkeztem a ran­devúra, Igazolást kellett vinnem a szüleim aláírásá­val.

Next

/
Oldalképek
Tartalom