Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÜPIAP ISTI. Január IS. KÖNYVILLUSZTRÁLÁS MŰVÉSZETÉRŐL Dmitrij Bisztyi Szomorú „világrekord” KÉPERNYŐJE ELŐTT Dmitrij Bisztyi egyike ma a legtehetségesebb és legsikeresebb szovjet grafikusoknak. 1963-as és 1965-ös moszkvai önálló kiállítása után anyagát ez évben Bécsijén mutatták be, majd meghívták Innsbruckba és ■Münchenbe. 1968-ban a Velencei Biennálén ő képviselte a szovjet grafikusokat, 1969-ben Ljubljanában a Grafikai Biennálén nemzetközi díjat kapott. Alkotásairól készült fotókkal, róla Szóló írásokkal, méltatásokkal a közelmúltban több könyvünkben, folyóiratunkban találkoztunk. Legutóbb Szolnokon is járt, a Lenin és a forradalom a szovjet grafikában c. kiállítás kapcsán. Az örökké vidám, tréfáskedvű művész készséggel válaszolt érdeklődő kérdéseimre. — Éri már nagyon öreg fickó vagyok — kezdte nyilatkozatát 1925-ben születtem Szevasztopolban. Nem részletezem életem első szakaszát, gondolom elsősorban az érdekes, ami már a művészetemmel hozható kapcsolatba. Onnan kezdem, tehát, hogy megkezdtem tanulmányaimat a moszkvai Nyomdaipari Intézetben. Az A tény, hogy ennek az intézetnek lettem a növendéke, lényegében kijelölte pályámat. Az itt folyó munka ugyanis szorosan kapcsolódik a könyvkiadáshoz, így tehát a felvételem pillanatában eldőlt, hogy olyan grafikus leszek, aki könyveket is illusztrál. — Nálunk a művészek tevékenységi körét nem határozza meg ennyire a képzés. Grafikusaink, művészeink egyaránt készítenek önálló grafikai lapokat és ezzel párhuzamosan illusztrálnak könyveket is. Önöknél ez két elkülönített terület? — Nem szabályokkal, tilalmakkal van elkülönítve, de a gyakorlat lényegében így alakította ki. Nálunk rengeteg könyv jelenik meg Megjelenítési formáját igyekszünk állandóan szebbé, vonzóbbá tenni. Olyan bőségesek az illusztrálási lehetőségek és feladatok, hogy aki egyszer valamilyen okból erre a területre tévedt, nem nagyon ér rá többé mással foglalkozni. Sajnálná az e téren kihagyott lehetőségeket. Itt van például az én esetem. Mióta ezen a területen dolgozom, illusztráltam már Cervantes, Meri- mée, Shakespeare, Marsak, Irvin Stone és természetesen Majakovszkij — köteteket. Egyik legkedvesebb témám Majakovszkij válogatott kötetének illusztrálása volt. A közel 50 metszet elég komoly munkát jelentett. Ezekből a lapokból a szolnoki kiállításon is láthattak néhányat. — Ezek szerint az illusztrálás lényegében minden mástól különválasztható művészi tevékenységnek tekinthető? — Feltétlenül. Legalábbis nálunk, a Szovjetunióban. A moszkvai művészeti szövetséghez tartozó körülbelül ötezer művész között meglehetősen sokan foglalkoznak illusztrálással. Tulajdonképpen ez a műfaj szinte külön iskolát alkot, amelynek kialakulásához olyan mesterek neve kapcsolódik, mint Favorszkij vagy Goncsarov, akik az. illusztrálást missziós feladatnak tekintették. Ezek a mesterek — akiknek én is tanítványa vagyok — azt hirdették, hogy a művésznek nagyon sokat kell olvasnia ahhoz, hogy helyesen és az író szándékaihoz, gondolataihoz hűen tudja képi formában megjeleníteni az érintett témát. Csak rendszeres és alapos olvasással tehet szert olyan anyagismeretre, amely lehetővé teszi a különböző korokban, más-más népeknél és más-más tematikát feldolgozó művekben rejlő gondolatok hű visszaadását. Favorszkij például a bibliától a szovjet írók legfrissebb kötetéig mindent ismert. — A látókör, ismeretanyag bővülése szempontjából, valóban hasznos a feladatok állandó változása. De lehetséges-e ilyen sűrű- és tágkörű témaváltozás mellett egy saját alkotói stílus kialakítása? — Erre a kérdésre engedje meg, hogy ne én, hanem a műveimet értékelő szakemberek válaszoljanak, ök azt mondják, nekem sikerült saját stílust kialakítanom. Éppen legutóbb illusztráltam két egymástól témában és követelményekben is igen eltérő munkát, a már említett Majakovszkij kötetet és egy mai japán tudományos fantasztikus művet. Kritikusaim szerint különbözőségük ellenére mindkettőben félreismerhetetlenül felfedezhetők stílusjegyeim. Egri M. Kőbe zárt mocsárvilág Borsodban A geológusok örömére, s a gazdák nem kis bosszúságára érdekes átalakuláson megy át a borsodi Kánya hegy déli lejtője. Az erdőtlen területen lezúduló csapadék szinte szemmel követhetően vájja a völgyet, évről évre roppant mennyiségű földet hord le a mélyebben fekvő legelőkre, szántóföldekre. A heves erózió nyomán több helyűit úgynevezett ördögszántások, Ür- dögsáncok keletkeznek, s a bányászkodó víz a földtörténet évmilliós relikviáit tárja fel a mini-szurdokok mélyén. Muzeális őriének is Égszínkék, sárga, piros, zöldes árnyalatú és szurokfe- Uete kövek sokasága tarkál- iik a vízmosásban, a hajdani vulkánvilág építőkockái gyanánt. Az opálfélék, kalcedo- nok, kovafajták valóságos tárháza ez a hely, s az ásványok . között néha több muzeális értékű példány is akad. Legérdekesebbek és a leg- iátványosabbak azok a darabok, amelyek az ősi mocsárvilágból konzerváltak egy-egy parányi részletet. Ezek a viAmikor télen a turisták íulláma leapad Párizsban, a város szimbóluma, az Eiffel- torony dologtalanul vesztegel. Legalább is ez a véleménye a torony igazgatóságának, amely a téli hónapokat ráfizetésesnek tartjaEbben az évben elhatározták, hogy a tornyot síugró; lágoskék, vagy vörös kövek lényegében sás, káka és nádfélék sűrű halmazából állanak. Alakjukat, csöves szerkezetüket tökéletesen megőrizte, s egymáshoz ragasztotta a kocsonyássá sűrűsödött, s később kővé szilárdult kovasav. Néhol a nádszálak külső-belső falára a hajdani melegforrásokból gyémánto- san csillogó kvarckristályok települtek, egy-egy darabnál pedig opál, vagy kalcedon tölti ki a nádszálak belsejét, az őscsigák héjkamráit. Megszűnik a kiállítás A természetnek ez a látványos ásványtani kiállítása a jelek szerint már nem sokáig gyönyörködteti a szakembereket, s a természetrajongókat- A domborzati viszonyokból kiszámíthatóan, egy-két évtized múlva a hegyoldalról lezúduló víz ismét hordalék alá temeti önmaga vájta árkait, s az ördögsáncok „kincsét”. Addign azonban e megkövesedett világ legszebb példányai a lelkes magángyűjtők, s a múzeumok tárlóit gazdagítják. sáncnak képezik ki. 'Természetesen nem a torony tetejéről fognak ugrálni a sízők, hanem a második emeleti lépcsőfordulóról. De azért ismérjük el, nem lesz kellemetlen dolog beszéd közben felemlegetni: . Az utóbbi időben gyakran ugrálok az Eiffel toronyból”. Államosítások Január 1-től Svédországban 600 gyógyszertárat és számos gyógyszerelosztó helyet államosítanak. Az államosított gyógyszertárak 9300 volt tulajdonosa és segédje állami alkalmazott lesz. Botcsinálta akrobaták A szudáni krongó törzs tagjai vályogkunyhóikhoz nem építenek ajtót; a kunyhó belseje mellmagasságban a falába vágott vállszélességű nyíláson át közelíthető meg. Lehet, hogy ezek az „ajtók” nem mindenkinek tűnnek kényelmesnek, de a krongók véleménye szerint számtalan vitathatatlan előnyük van: így a kígyók nem tudnak bemászni a lakóházba, családi perpatvar esetén a feleség nem tudja az ajtót csapkodni, főként pedig ilyen mindennapos torna a kisportolt- ságot is biztosítja Kötelességtudás Nem mindennapos kötelességtudásról tett bizonyságot egy japán bűnügyi nyomozó. Sürgős operáció miatt kórházba szállították. A műtőasztalon feküdve az egyik jelenlevő betegápolóban felismert egy, a rendőrség által körözött bűnözőt. Telefonon utasítást adott a bűnöző letartóztatására majd visszafeküdt a műtőasztalra és az altatás hatására — mint aki jól végezte dolgát — álomba szenderült. Vesztegelnek a nevezetességek A szívinfarktus következtében beálló halál világviszonylatban Finnországban a leggyakoribb — állapították meg a statisztikai adatokat összehasonlító kutatók. Több mint meglepő ez a felfedezés. hiszen közismert, hogy a messzi Észak országában még ma is viszonylag jó1 megmaradt a csend, a nyugalom és a tiszta levegőül környezet. Olyan tényezők ezek. amelvekből hosszú egészséges életet lehetne feltételezni. Az egvre gyakoribb szív és érrendszeri megbetegedések kiváltó okait sokáig csak a modern ember életmódiéban keresték a kutatók mely a fokozott idegt~vá kppvság. a nikotin, az alkohol és több más ténvező hatása alatt áll. Ezek szerint a megb'ü“°'c-disek: rekordia- it a világ naevvárosa’bsn k"llene találnunk, nem pedig az „ez^r tó országában” ott sem a fővárosban, hanem sokkal inkább a keiet-finnnvo-zórr; Hűii5a 7üíra«IcU A kutatók hamar rájöttek a dolog nyitíára, amint szemügvre vették az országban leginkább fogvasztott élelemiszerek összetételét. Az északi ország ugvams elképesztő szélsőségekkel tűnik ki más államokhoz kón-ct Az eev főre jutó napi tejfogyasztás például 860 gramm melvhez 88 gramm vaj és 53 gramm tejszín is járul. A bőségesen asztalra kerii lő sajt, hús. hal és tojás még csak tovább növeli a napon Ír ént elfogyasztott állati eredetű zsiradék mennyiségét. A margarinfogyasztást is számításba véve a finn ember átlagos zsfrf«-Ívétele megközelíti a nani 170 grammot. ÍAz evész.séges zsirfo- gvasztás mértékét könnvű munt-ánál 90 a nehéz munkánál nani 135 grammban állapították meg a kutatók — azt is főként növényi zsiradék formájában.) Nem a mennyisége! van azonban baj. elsősorban, hanem a minőséggel hiszen az állati eredetű zsiradékok rendkívül gazdagok telített zsírsavakban, ezek negatív hatása pedig a szívre és az érrendszerre már közismert. Am valószínű, hogv még más holvi tényezők is befolyásolják a betegség gyakoriságát, fgv rájöttek arra is. hogy a táplálékkal felvett jód menv- nvisége a normáMs alatt van. De azt is megfigyelték hogv a cukorfogyasztás az utóbbi évtizedek során pgvre növekvő mértékű. Mindkét tényező közrejátszhat a szomorú világrekord” kialakulásában. Kísérlet ínnímon Egy amerikai kísérlet során cerkó imáimon szív- infarktust idéztek elő. Az eredmény úgy született, hogv a cerkófmaimot olvan emberi étrenden tartották, amelynek 42 százaléka vaj. 43 százaléka szénhidrát. 15 százaléka fehérje volt és ehhez járult napi 1,5 gramm koleszterin. A majom 40 havi „emberi” táplálkozás után szívinfarktusban elpusztult. Az életmód..« A szív és érrendszeri megbetegedéseknek sok tünetcsoportja van és okai is sokfélék lehetnek. Bizonyított tény. hogy a környezeti hatás, az életmód (pl. a fizikai tevékenység hiánya) és a személyi alkat is egy-egy fontos összetevője lehet a betegség kialakulásának. A finn példa mégis óvatosságra int. vigyáznuk kell tehát a táplálékaink összeválogatá- sára. Mert mi is szeretjük a zsiradékot! • «« Az áttekinthetetlen dzsungel-család i Csütörtökön este indult féléves útjára a 28 részes tévéfilm, a Forsyte Saga. Egy nagy regényfolyam első árama öntötte el a képernyőt. Az európai televíziózás történetében is talán a leghosszabb és a legnagyobb vállalkozás első része egy monumentális család világába vitt el bennünket. Talán a világ legkiterjedtebb és legnépesebb családjába, hisz a Forsyte-ok olyan sokan vannak, hogy még egy 26 órás — mert ennyi ideig tartana, ha a ?6 részes tévéfilmet egyfolytában vetí'enék — tévéfdm is csak a család történetének leglényegesebb részleteit ölelgeti fel. A Rádió és Televízió-újság külön is közölte a Forsyte- ok családfáját. Talán éppen azért, hogy a nézőt végső kétségbeesésében eligazítsa a mérhetetlen családi dzsungelben. Azonban el kellett volna még hozzá egy írásos használati utasítás is —részletesebb. mint ámít olvashatunk a csal-dfa kíséretében —. mert. aki nem olvasta, vagy csak régebben olvasta Gl'asworthy regényét, amelyből a tévéfilm készült, bizony idegenül nézi és kissé tájékozatlanul a tőle távol eső, angol középosztály életének sajátos problémáit és nehezen vágja át magát egy család több nemzedékének életébe tömörített társadalmi kérdések sűrűjén. Az első rész, a Családi ünnepség, zsúfolt családi protokoll iával egy kissé talán még a kelleténél is jobban kedvét szeghette a nézőnek; ugvanis a rövid 50 percben felvonult szinte az egész csalód; a családfa a nézőre zúdult, gyökerestől. ágastó]. bogostól. Az, ami egyelőre világos előttünk, az az, hogy a család esvik tagia, a feste- gető Jo fütvet hányva a családi érdekeknek és a Fo-sv- te-ok hírnevének, egvéni boldogságát keresve egv nevelő- nőhöz kapcsolódó érzelmeinek narancsát fogadta eL A többi — a házasságkötés is — a nagv csalód) kavargásban és bemutatkozásban, még homályos maradt számunkra, Reméltük a fnlvta- tás mindent tisztázni fog. A *í- igtartó barátság Az elmúlt hetet furcsa kis történet remekbe szabott televíziós játékával zárta a tévé. Egy jelképes parabolát, groteszk tanmesét láthattunk a barátságról: Otto és Motto jelképes történetét. A mulatságos két figura úev hasonlított egymáshoz, mint két tojás. Azazhogy mégsem telie- sen annyira, mert Mottónak egy betűvel többje volf mint harát'ának, Ottónak. És mint láttuk, ez éonen elegendő volt. hogy a Mottóé leeven az üveggolyó. 5 húzza fel a taláH nadrágot, s neki dukáljon a gatvában megszökött tériét sirató szén özvegy a kispadon. Motto érve egyszerű: az üveggolyót nem lehet elosztani, hisz fél üveggolyó már nem golyó; a nadrágot sem lehet száránál kettévenni. mert az sem osztható, s pláne a nő nem. akin legfeljebb osztozkodni lehet, de elosztani semmiképp ígv- hát a golyó azé. aki felfedezte. a nadrág azé. aki megtalálta és a nő annak hit aki a szerencsésebb. A történet az úgynevezett jel kénes sírig tart. ott Motto és Ot+o rt+iai elválunk. Ottóból IT. Motto lesz és kezdődik minden elölről. A golyóval, a nadrággal, a nővel. Ebben a groteszk látókban egy közhely, az úgynevezett sírigtartö barátság kapja meg a maga szellemi fricskáit. Az írónő, Brana Crncevic helytől és időtől elvonatkoztatott, steril történetet talált ki, hogy arra figyelmeztessen bennünket: a barátságot is józanul kell megítélni; a szóban hangoztatott érzések valódisága és igazi tartalma csak az élet próbáién válik el. „Mert a barátság is lehet mesterség, s ha akad is jó barátod, nem biztat; hogjfcff* hasznodra válik”. — Rülönö-* sen. ha egy m-mel többje van. Horváth Ádám stílusosan és kitűnően vitte képernyőre a groteszk iáfékot. megőrizve a iá'ók narabolisztikus jelentőséget pi a színészek régen láttam Ilyen kitűnő színészi iátókot. Nagyszerűen valósították meg a rendezői elképzelések alapién született saiátos stílust és sok égvén! 'elemé-mvel is gazdagították a iáfálrot tróténfípn Garas TAnvcőre és Marcánvi Gáborra illőnek a legtíicsé- retesebb szavak. A rendkívüli Hétről Vitray Tamás nevezte így a tévé új évtizedet köszöntő vasárnapi politikai műsorát, amelyre a stúdióba idézte Európa jelentősebb tudósait, íróit, művészeit, politikusait. Az elkövetkezendő tíz esztendő várható fejlődéseiről vallatta őket. illetve a kiküldött munkatársak, akiknek sorjában nyila'koztak Hallottunk véleményt Moszkvából. Párizsból, Londonból, Berlinből. Varsóból és végül Budapest ről és A Hét rendkívüli adása mégsem lett rendkívüli élmény a számunkra. Egyszerűen azért, mert a nyilatkozatban elhangzottak nem elégítették ki várakozásunkat. Kivételt talán a világhírű festőművész Vasarely fejtegetése képezett, aki a jövő művészetéről, a művészet tömege Pétéről, az újfajta plaszticitásról pébány érdekes gondolatot pendített meg. Nem vé'et’on hogy a vezető rínoríerpek is itt támadt kedve nébánv riposzt- ra szorítkozó szellemi párbajra. Röviden A profik barkóbája végig élvezetes szórakozást nyújtott. Nemcsak azért, mert ismerték a látók fertólvalt és valóban tudtak is látszani, hanem mert végre azt is érezhette a néző, hogv ők szeretnek is játszani. Királyhegyi Pál humoros megiégvzései, közbeszúrásai miiven kitűnően oldották a játék oly sokszor tapasz*slh°' ■ merev feszültségét. Ez a mostani hármas, a Fószek klub csapata ismét visszaadhatta a szellemes játék örömeibe vetett bitünket. Ami azonban ezúttal is zavart főleg Mai- dú mester esetében — hogv most miért lett m°stnr nem tudom a ménkor még csak Urázták —. a háriírovaák fel. tőnő szurkolása hogv iái csak ez a Ttaidn mester aki elcsúszott a bikaviadalort, vagy talán elbuktatok a hikaviadalon nehogy ismét “csődöt mondion a Mázsa csókiával Az sum Szolgált a iátáV dicrőságóre, hngv a t-olvét ái-n 0.1*0 líl u 1 ó VT "Hí,. Tibor többször is rtlTrrjr* V*’'ni 1t t^rtórc^nlrninfilf, p w>r>1 pffv tí+lnffngnfl m"r»t f Pm» ?C •?Annfnc; t ArA- ’Vrif. fáV-O HToíolrAtTn-flr^J' g t'lfKon A ..Vóf’í v” savain« yprconv Vo7^ó»wámrp. £fl<: Dp t'vxxYvonrIa'Ypic» rwVT. fi? plfl7n V»n,77q hncrmltS ífíi'ícpcrj Irorvaqt Vv*7A>lV C70öómrocpV«V» pc* *-6<Sr>c frvrrrsAt- Irpllcvff Vf»l« PS q vPf« Qnnv crnHnmAtsnlr o11 ctMvr)- ?ncnfn iSőlViKsin ínviínttf loUp, Vőlnfl C"’*0*»r»crr*S Q finfj}-, TG.tr táló szándéknak. V. ML ,
