Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

iVői labdarúgó bajnokságot,.. BUNDA NÉLKÜL (Komádi István összeállítása) — Jenőként, mit hordjak, minit, vagy maxit? — Semmit. Válás Ügyvéd: — Mikor tette ön először azt a megállapítást, hogy a felesége nem szereti? Ügyfél: — Tavaly ősszel történt valamelyik este. Ép­pen hazafelé igyekeztem és megbotlottam a lépcsőn. Olyan szerencsétlenül estem, hogy egészen a pincéig gu­rultam. Ekkor a feleségem lekiáltott: „Ha már úgyis ott vagy, hozz fel egy vödör szenet!” Nehéz sors Nehéz a tengerész élete, de nehéz a feleségéé is. Egy tengerész neje mesél­te a minap: — A férjem két-három hónapot tölt távol, aztán egy hétig van itthon. — Őszintén sajnálom ma­gát — mondja a szomszéd* asszony. — Ugyan miért, hiszen az a hét úgy elrepül, mintha nem is lett volna. A* 1971. pénzügyi költse rvetés terve ••• *— Biztos jól szabóit! A. Mutlim Ha megmarta a kígyó. •• ...ne essen kétségbe! Ne búsuljon, hogy nem marhat­ja vissza! A természet ugyan nem látta el halálos méreg­gel önt, de megáldotta egy nagyszerű fegyverrel, a tu­dománnyal, az ésszel! Hallgasson a tudomány szavára! Ha megmarta a kí­gyó, gyorsan nyissa ki az ál­lattani kézikönyv 2. köteté­nek (Világosság kiadó, 1970) 101 oldalát, ahonnan meg­tudhatja: „Kígyómarás ese­tén amennyire csak lehet, ki kell feszíteni a meghara­pott Ujjat, kezet, vagy lábat, a sebet ki kell metszeni és ki­mosni.” Az állattani kézikönyv utasításait betartva nem kis büszkeséggel elmélkedhet az emberi gondolkodás győzel­méről, amelyet a kegyetlen kígyó támadása fölött ara­tott. A kígyómarás elleni vé­dekezés ismeretének elmé­lyítéséhez elővehet egy má­sik könyvet is., „Az állatok élete” (Világosság kiadó 1969.) 4. kötet, 2. rész 329. oldalon is olvashatja a már leírt elsősegélynyújtási eljá­rást. A következő együttér­ző mondattal kiegészítve: „Gyakran a gyógyítás fenti módja az oka a hirtelen be­következő halálnak, mint­sem a kígyómarás.” — No látja, milyen jó! Milyen sokoldalú felvilágo­sítást kaphat... A „KrokogyiV’-ból fordította: BOGYÓ KATALIN Boldog újévet kívánok. És gratulálok. Igazán remekül visel­kedett mindenki az éjszaka. Az ün­nepi percekben sem feledkeztek' el ró­la, hogy az elért eredményeket tovább kell szilárdítani. Márpedig tavaly elér­tük, hogy az alkoholfogyasztásban már a kilencedik helyen állunk a világban. Hát nem szép eredmény ez egy kicsiny és szegény országtól, a mai bor és konyak árak mellett, nem szólva a pezsgő-ellátás nehézségeiről? Lám, lám: tud a magyar, ha nekidurálja magát. Ha a helyzet úgy kívánja, újesztendő napjától Szilveszterig bírjuk az iramot. Mert’ iszik a magyar, ha bánata van, s leöblíti, ha öröm éri. Vannak, akik azért isznak Szilveszterkor, mert elegük volt az óévből. Vannak, akik azért isz­na, mert mindjárt itt az újév, amitől sokat várnak. Hogy mit? Hát bort, bú­zát, békességet. Amiből, ha jól meggon­doljuk, akadt 1970-ben is, ha nem is annyi, mint szerettük volna. Borból és búzából az időjárás miatt, amit szabad és szoktak is szidni. Békességből pe­dig az imperializmus miatt, amelyet szabad szidni, s ugyancsak szoktak. Üjévkor elábrándozik a magyar: de jó lenne másképpen, szebben, jobban élni, az új esztendőben. Hogy hogyan? Hát például úgy, ahogy a maszek. Dől hozzá a pénz, öröklakást vesz magának, autója van, a Balatonnál a Marinában nyaralhat, belföldi létére, márpedig az a külföldiek számára sem Olcsó mulatság. Szóval, vannak, akik szerint így kell élni és kész. De vannak ellenvélemények is. Kik hangoztatják ezeket az ellenvéleményeket? Termé­szetesen azok, akik úgy élnek, ahogy mások szerint élni kell. Vagyis a ma­szekok. A maszekok szerint az élet csupa gyötrelem. Folyton a nyakukra jár az adóhivatal. És hol engedheti meg magának egy maszek, hogy hónapokig egészségesen betegeskedjék, mint az állami dolgozó? A maszekok elégedetlenek, szerintük nem így kell élni, hanem másképpen. Némely maszek szerint csakis úgy, mint a színészek, írók, újságírók, s egyéb mezei hadak, szóval a szabad­foglalkozásúak. Mert ugyebár egy szí­nésznek nem kell reggel hat órakor blokkolnia a színháznál, van havi fi­zetése is, az összes szociális juttatások­kal, de azért reggel hatkor kimehet a filmgyárba, a szinkronba, elmehet a tv-be, a rádióba, szóval úgy dolgozó, hogy maszek, illetve úgy maszek, hogy dolgozó. És így aztán egy színésznek is van kocsija, öröklakása, s ő is nyaral­hatna a Marinában, ha akarna, de ő nem akar, mert ő nyaralhat külföldön is, mert nem maszek, hanem művész, akinek tálcán nyújtják át az útlevelet. A szabadfoglalkozásúak tehát megbe­B. U. É. K., 1971! csülésük szerint dolgozók, jövedelmük szerint maszekok. A sportolók életét is sokan irigylik, s azt hangoztatják, hogy nagyszerű dolog, ha valaki már fiatal korában gondta­lanul élhet. A vezetők lesik a kívánsá­gait, mindent megkap, amit csak akar, s cserében semmi mást nem kell ten­nie, mint eredményeket felmutatnia. Ezt az életet csak a sportolók nem irigylik, akik azt panaszolják, hogy a fiatalságuk tele van gondokkal, mert igaz, hogy van pénzük, de nincs egy szabad percük sem. Mert aki nem pró­bálta, nem is sejtheti, mi az sportsze­rűen-élni. Nincs az az áldozatkész lány, aki miatt ne kellene meghozni azt az áldozatot, hogy lemond róla. A sportolók a tudományos kutatókat • irigylik. Kétszer kettő az mindig négy, a logaritmustábla értékei sem változ­nak, s az atom szerkezete sem függ at­tól, hogy mivel töltötték az előző éjsza­kát. A technika emberei erre szeré­nyen megjegyzik, hogy az élet rend­kívül bonyolult, éjszakánként ki sem látszanak a szakfolyóiratokból, évekig kell foglalkozniuk valamivel, s akkor jönnek rá, hogy tévutakon jártak, rá­adásul pedig a pénzügyi emberek ál­landóan kézzelfogható eredményeket követelnek a pénzükért, ami tulajdon­képpen az állam pénze, de annál in­kább, bármilyen furcsán is hangzik, na. Hogy ők mit szeretnének. A kutatás izgalmai helyett a családi élet békéjét. A családapák szerint vi­szont, amint hazamennek, a feleségük megint a kevés kosztpénz miatt pa­naszkodik. A kisebbik gyerek intőt ho­zott, mert otthon felejtette a tornanad­rágját, a középső nem tudja megcsi­nálni a számtanleckéjét, ami még nem lenne tragédia, ha az apja em felej­tette volna el régen, hogyan kell áltör­tet vegyesszámmal szorozni, a legna­gyobb gyerek pedig két-három darab százast kér, mennek kirándulni, mert a dolgozók gyermekeinek meg kell is­merniük a dolgozók hazáját. Szóval, nem így kell élni, hanem valahogy másképpen. Az idősebbek fiatalok akarnak len­ni, mert könnyű a mai if jóságak. A fiatalok idősebbek, mert azoknak fia­talkorukban nagyobbak voltak a lehe­tőségeik. A nők férfiak akarnak lenni, mert azoknak elég egy műszak, a fér­fiak nők, mert azoknak mindenki ud­varol, nekik viszont legfeljebb a mun­kaerőgazdálkodási osztály vezetője. Megjegyzendő, hogy amikor tavaly" megvizsgálták az ifjúság és a nők helyzetét, kiderült, hogy sem a fiata­lok, sem a nők nem irigylésreméltóak, S mivel az ő gondjaikat meglett fér­fiaknak kell megoldaniuk, ők sem. Mert ugyan elégedettek lehetünk az el­ért eredményekkel, de nem lehetünk elégedettek az el nem értekkel. Akármit is mutat az alkoholfogyasz­tási statisztika, mi alapjában véve jó­zan ország-lettünk. Nem ártana persze, ha valamivel kevesebbet innánk. Most, Szilveszter másnapján ezt biztosan so­kan meg is fogadják, mert nagyon rossz, ha a bor, a sör, a pálinka az ember fejébe száll. Még veszedelmesebb azonban a sikerektől megrészegedni. Nos, a X. pártkongresszus na­gyon józan számvetést végzett, ösz- szegezte az eredményeket, megszorozta az erőket, elosztotta a jövő feladatait, és kivont egy csomó rémhírt a forga­lomból. Akik féltek, hogy csalódni fognak abban, hogy nem csalódnak, csalódtak, akik — a nagy többség — bíztak abban, hogy bízhatnak, bizalmat adtak és kaptak. Kiderült, hogy alap­jában teljes az egyetértés a vezetők és a nép között. Viták azért még vannak. Például senki nem bírálja a kormányt azért, hogy nem emeli fel az adókat, viszont élesen kifogásolják, hogy nem emeli fel a napidíjakat. Nem vitatkozunk arról, hogy fel kell emelni a nemzeti jöve­delmet, de vitatkozunk róla: ki emelje fel? Élesen megvetjük a ha- rácsolókat, de nem tudjuk eldönteni, ki a harácsoló. Nem vitás: a boldog élet titka az elégedettség. Jó, jó, de ki elégedett nálunk? Senki, legkevésbé azok, akiknek má­sok szerint a legmegelégedettebbeknek kellene lenniük. Illetve tulajdonképpen mindenki. Legfőképpen azok, akiknek saját maguk szerint a legnagyobb okuk van az elé­gedetlenségre. Hiszen mivel legyen az ember elége­dett, ha nem azzal, hogy elégedetlen lehet? No, de egyelőre még őrizzük meg ki­csit szilveszteri mámorunkat, és csak azért se hagyjuk elszállni az ünnepi hangulatot. És egyezzünk meg abban, hogy 1971-ben sok mindent másképpen csinálunk, mint 1970-ben tettük. Illető­leg: határozottan szögezzük le, hogy 1971-ben sem szabad a dolgoknak más­képpen történniük, mint ahogy 1970- ben történtek. És aki ezt nem érti meg 1971 január elsején, majd talán megérti 1971. december 31-én. 'Most szépen kipihenjük magunkat, aztán végigdolgozunk egy évet. És re­mélhetőleg olyan fegyelmezetten és szorgalmasan, ahogy mások szeretnék. És akkor talán úgy tudunk majd él­ni, ahogy mi magunk szeretnénk. Szóval: boldog újévet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom