Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-09 / 7. szám
1971. január 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s RIANÁS Emelkedő létszám a dolgozok középiskoláiban A Művelédésügyi Minisztériumban most készült el a dolgozók középiskoláira vonatkozó statisztikai összesítés. Az adatok szerint a tavalyihoz képest emelkedett a hallgatók létszáma. Az 1970—1971-es oktatási évben 113 874 „felnőtt diák” tanul a , középiskolák esti, illetve levelező tagozatain. Ez az előző évinél 7550-nel (7.1 százalék) több. Figyelemre méltó, hogy az összes hallgatók 58.5 százaléka fizikai dolgozó, s a teljes létszám 43.3 százaléka — foglalkozását tekintve — szakmunkás. Az első évfolyamokban ebben az oktatási évben 44 442-en kezdték meg középiskolai tanulmányaikat, — érettségi vizsgára pedig 19 049 dolgozó készül. A jégmező alatt szunnyadó Balatonon az éjszakai, és a nappali hőmérsékleti különbségek hatására rianások keletkeznek. A környékbeli lakosok, a halászok, a nád- és jégvágók az ezzel járó hangot jobbára „durrogásnak” nevezik. Sokan azt mondják, hogy „beszél” a Balaton. A repülőgépek hangrobbanására hasonlítható csattanást hárfákra emlékezető éles pengő hang és csilingelés követi. A Balatonon az utóbbi napokban több 15—20 kilométer hasszú rianás keletkezett. Mint a nagy könyvben,,. Nem tud az ember szabadulni az emlékeitől. Mindig ádódik valami, ami előkotor múltjából egy-egy darabkát. A napokban Mezőtúron Jártam és a városi népművelési felügyelővel, Salánki Istvannéval beszélgettem „Túr” és a megye közművelődési helyzetéről, a gondokról. a bajokról. Nem veszi talán beszélgető partnerom fecsegésnek, hogy leírom: keseregtünk is egy kicsit, — ez se jól van, az se... Nem l közművelődés fundamentu- »át kárhoztattuk és rosszaitok. inkább az „eresztékeket”. Az meg van elég. Aztán megnéztük a város közeli népművelési programját. Erről meg már arra kell következtetnem, hogy — sértés ne essék — beszélgető társammal együtt örök elégedetlenkedők vagyunk. De ha Szabad meggondolásaimmal terhelni az olvasót, elmondom. legyünk is, mert akkor kezd szellemileg meghalni íz ember, amikor már mindent fenntartás nélkül szép- hek. jónak és tökéletesnek tart. Sajnos vannak, akik így Járnak, és némelyek olyanok. mint a Csárdáskirálynő szenilis nagyhercege — vagy kiféléje —; „minden nagyon szép. minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”. Megtudtam, hogy a közeli hetekben kórushangverseny lesz a városban, valamivel később pedig a Szálljatok szód szavak rádiósvetélkedő területi selejtezőjét bonyolítják le. — készülnek az öntevékeny művészeti együttesek a Szivárvány műsorára Is, jó évet zárt a TIT, satöbbi... Már búcsúzkodáskor kaptam az ajánlatot, hogy nézzem meg az átalakított városi könyvtárat. így is tettem. — Ahogy beléptem, és szétnéztem, a híressé vált színészi kifakadás. a csodálkozó közhely bukott ki a számon: „Nem igaz!” Igaz, úgy mondja a magyar: hál’istennek; igaz! Az átalakított városi könyvtár olyan szép, hogy azt merem mondani: így van ez megírva a „csoda könyvtárról”, a képzeletbeli nagykönyvben. Belép az ember a kölcsönzőbe, gyönyörű világos nagyterem, natur-lakkozott polcok, virágok, festmények, vázák... A kölcsönző polcrendszerének hossza több mint egy kilométer. (Az átalakítás előtt 460 méter volt.) Az 50 ezer kötetes könyvtár állományának többsége itt van. A kölcsönzőből az olvasóterembe mehetünk. Nem túlzóm el, olyán, mintha egy nagyon elegánsan berendezett nagykövetségi szalonba lépnénk. Üvegportál, függönyök, elegáns fotelok, nép- művészeti tárgyak, virágok... Ebben a környezetben leülni, megpihenni is élvezet. A gyermekkönyvtár új, magnagyobbított teremben működik. Szintén szabadpolcos rendszerrel. Néhány mutató a könyvtár tartalmi munkájáról. Száznegyvennyolc napilap és folyóirat jár az olvasóba. Az átalakítás előtt a lakosság 22 százaléka volt a könyvtár beiratkozott olvasója, de az elmúlt évben az átalakítás miatt ez a szám lecsökkent 18 százalékra. A könyvtárosok reménykednek, hogy az esztétikus környezet újra visszacsalogatja majd az olvasókat. Igen jó az olvasási átlag, minden egyes beiratkozott olvasó közel 30 kötetet olvasott el az elmúlt évben. A könyvtárosok — nagyon áldozatkészen — meghosz- szabbították a nyitvatartási időt: az eddigi 32 óra helyett 51 órát tart nyitva a felnőtt könyvtár, és vasárnap délelőtt is fogad vendégeket az olvasóterem. A gyermek- könyvtár pedig heti 17 óráról 28 órára emelte nyitvatartási idejét. Vasárnap délelőttönként rendszeres klub- foglalkozást tartanak az ifjú irodalombarátoknak. A városi tanács igen sokat áldozott és áldoz könyvtárára. Az átalakítás negyedmillió forintba került. — mesésen sikerült... Tavaly 120 ezer forintot adtak új könyvek vásárlására. —‘ az idén ugyanennyit. (Tudok olyan fele mezőtúmyi nagyközségekről, ahol évi 10—14 ezer forinttal „beérik”. — mondják: — több pénz nincs könyvre!) A könyvtár a külsőségeihez és eddigi tartalmi munkájához méltóan akar dolgozni: beneveztek a „Kiváló Könyvtár” országos pályázatára. Sikerül-e? Talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy minél több mezőtúri. minél többször látogassa a gondolatok méltó hajlékát. ülő megindokolnom a cikkem elején lévő néhány sorocskát. Miért is hivatkoztam az emlékek minduntalan feltörésére? Azért, mert annak idején egy egész őszön próbálkoztam a mezőtúri Levente Otthon könyvtárában, hogy kikölcsönözzem az Egri csillagok-at. Végre, hosszú hónapok után, hozzájutottam egy egyonnyűtt, zsírpecsétes, tintafoltos példányhoz. Tiszai Lajos Volt—nincs falu A térképen még fekete pont, de a térkép hamis, mert ebben a faluban nem lakik senki. Még az a tizenkét ember is elment az ősszel, aki eddig ott élt. Tímár György ibafai plébános, egész könyvhegyet olvasott át, hogy megismerhesse a község múltját, 1332-ig tudott a falu krónikájában visz- szalapozni. Akkor említették először Gyűrűfű nevét. Keletkezése a történelem homályába vész. Azt viszont biztosan tudjuk: 1970. november 25- én elköltözött idős Huri Szabó József és felesége, az utolsó gyűrűim család. kán: malátakávés zacskó az ablakdeszkán, kifakult fénykép, korsó, lim-lomok- A ház kerekeskútján még ott a lánc és a vödör. A kút mély, vize kitűnő, de nem issza senki. A nyáron még lakat volt a házakon, amelyeket nem romboltak le. Ma már kevés a zárt ajtó, szabad a bejárás, bárki körülnézhet: üres szobák, törött rokka, ócska ágy, szalmazsákkal, csorbult köcsögök meg korsók, elnyűtt és foszladozó ruhadarabok, tintásüveg, tankönyvek, füzetek, borosüvegek, alján a megece- tesedett borral. Krizantémok virulnak a háuránvárosi panelháznak nincs múltja, hagyománya- Korpádnak viszont van. Történelmi község. Nehéz a falutól megválni. Gyűrűfű tanácstagja, az öreg Vajda Józsi bácsi például azt mondta, hogy utolsónak fog elköltözni- Utolsó előttinek ment eL Akkor már elszállították az oltárt, ledöntötték a haranglábat és filmesek alkudoztak a faluért. A Hunnia Filmgyár meg akarta venni a kihalt község házait- Azt beszélték, kitűnő háborús filmet lehetne készíteni Gyürűfűn. Az ibafai körzeti tanács meg is kérdezte a Pécsre, Szent(KS foto: Szokolai István felvétele) Néptelen házak, kihalt utcák.«, Többször jártam Gyűrűffln, ha behunytam a szemem, magam előtt láttam házait- Most mégis alig találom az utat A nyáron harangláb állt a falu közepén, mellette a nagy iskolaépület, s ezúttal csak romhalmazt találtunk a helyén. Csak az „alvég” meg a „felvég” régi, ha ilyen kis faluban alvégről meg felvégről lehet beszélni. Ez itt Cziegler Márton háza az alvégen. Tavaly ősszel láttam az öreget utoljára, költözés előtt. A fiát várta Pécsről, időnként az útra kémlelt, jön-e már a teherautó. Vagy fél vagonnyi téglarakás övezte, a lebontott istállót, a gazdasági épületek maradványai. Kaszanyelet faragott, ki tudja miért A Kertvárosban ugyanis — ahová készült — nincs mit kaszáink Most már majd egy vagonnyi tégla van a Cziegler-ház körül, de nem viszi el senki. Pedig lett volna rá idő. Bekukkantunk a ház aWazak előtt pirospaprika fűzér lóg néhány tornácon. Nyikorogva forog a szélkakas, a villanyórákon még ott vannak az ólomplombák, sértetlenül. Fenyők zúgnak, olyan szépen, ahogy a fenyők szólnak téli éjszakákon. A szomszédos Korpád község még reménykedik. Amikor észreveszik a Geodéziai Vállalat terepjáró kocsiját megnyílnak a házak ajtói. A kerítéshez jönnek és megkérdik: — Mikor kapunk utat? • A nyáron is ezt kérdezték. S hiába a magyarázat: Húsz éve még 35 család élt Korpádon, ma pedig csak 21. Ha ezt a 21 családot Pécsre költöztetnék, még egy uránvárosi panelházat sem tudnának megtölteni. Olyan panelház, melyhez hétmillió forintos beruházással épült volna út — nincs. Itt viszont ezt kívánják: utat, hétmillióért. S amikor a számokra hivatkozunk, kész a válasz is: egy lőrincre, BOkkősdre meg Szigetvárra szétszóródott falu lakóit, mit kérnek 8 még álló' házakért. Mindenki benyújtotta a kívánságlistát, s amikor összeadták a számokat, majdnem egymillió forint „jött ki”. i — Sok lesz kicsit! — töprengett a tanácselnök. — Nem adnak érte ennyit — Dehogyis nem adnak! —« mondták az egykori gyűrű- fűiek, — A filmeseknek még a bőrük alatt is pénz van! Nem volt! A tanácselnök! szerint ma már háromszáz- ezerért is odaadnák a falut A volt gyűrűfűiek könnye is kicsordul, amikor a falu nevét emlegetik. De egyetlenegy olyan gyűrűfűivel sem találkoztam, aki hajlandó volna visszaköltözni- Nagy úr a vízvezeték, az aszfaltozott utca, a kényelem. Magyar László cAz Izqáqa emhtf múnotóqia a jól sikerült óévről9 a és a mélyütésekről Jő, hogy jön szerkesztőkéin. Azt hittem, már elfelejtett engem. Mondták is a haverjaim, addig nyomtad a süket szöveget a szerkesztőnek, amíg megunta. Meg azt is mondták, hogy nem vagy te már divatos szaki- kám. Nézd meg az újságokat — szövegelték a fülembe — mindenki elmondja ott, ’hogy mi a véleménye az elmúlt évről, csak a melósok nem. Addig durúzsol- tak, hogy már éppen arra gondoltam, megkeresem magát hapsikám, hogy oké-e még az én szövegem...? ...Ne értsen félre, csak a sok munka miatt nem kerestem. Tudja, hogy ez egy nehéz év volt. A pártkongresszus körüli időben meg egyenesen meghalni sem értünk rá... .. .Arra rá is érünk még. De hadd mondjam el szakikéin, nagyon örülünk ám ánnak. hogy az utóbbi időben észrevehetően odafigyelnek a melós szavára Emlékszik, drága szakikám. hogy csak egy példát mondják, tavaly, tavaly előtt mennyit nyomtuk a szöveget az ünnepi ellátás miatt? Most meg? Minden volt bőségesen, úgy mint abban a faterjaink által sokat emlegetett régi szép békeidőben. Csak egy icipici különbséggel: most a melós is meg tudott venni mindent. Mondtam is az öregnek az ünnepen; faterkám, tegyük el a régi szöveget, mert az igazi békevilág most van. Valamit még morgott az öreg, hogy szentjánoskenyér még ■ mindig nincsen, de amikor mondtam neki, hogy csak azért nincs, mert a mai fiatalok már nem részesültek vallásos nevelésben és nem eszik ezt a bibliai csodanövényt, elhallgatott. Meg egyébként is a tökéletes áru- választékról: Szerkesztőkém, ezt magának is mondom, nemcsak a faternak mondtam. Kik jártak valamikor arannyal hímzett kacagány- ban, ékköves mentével, kardokkal? No, kik? A főurak, hapsikám. És most? Kapaszkodjon, drága szerkesztőkém. Üjból kapható. Minden dolgozó megveheti. Saját két villogómmal láttam Pesten, a belvárosban. Egy egész garnitúra negyvenöt- ezer forint. Mert jni minden kacagányról igényt kielégítünk. Nálunk nem lehet hiánycikk. Ha ka- cagány kell a dolgozónak, kardokkal, legyen. Ne mondja, hogy mostoha világ van ebben a szocializmusban. .. ...Ne mérgelődjön. Ezt természetesen nem a dolgozóknak árulják. Nagy az idegenforgalom, a külföldiek veszik nehéz valutáért... .. .Jól van. Maga mindent megmagyaráz, hapsikám. Adjunk a külföldinek dollárért kacagányt. Ha neki az kell. A hasam fáj a mosolytól, ha arra gondolok, hogy Schmidt úr az NSZK- ból. hazamegy és mutogatja a dollárért lőtt szarvas agancsát, kicsomagoltatja a rokkát és elmondja, hogy ott a pusztán ilyennel fonják a fonalat a vörös zászlóhoz a kommunisták. Majd előveszi a kacagányt, s elmondja, ezt meg a jobb emberek hordták ott valaha, de ma már nem. Elvitték őket a kommunisták követ törni, a lovaikat pedig megették mert nagy az éhínség... Szakikám, jó az nekünk, ha még ma is így áruljuk magunkat a Nyugat előtt? Jő, máris témát változtatok, mert látom, kezd felmenni magánál is a pumpa. Pedig egy szerkesztő őrizze meg a hidegvérét, legyen mindig nyugodt és megfontolt. ... Mi az, a jó tanácsaimtól még idegesebb...? ...Nem vagyok ideges. Nem új dolog, amit mond. Nagy vita fofyik erről. (És a vita közben nő a dollárbevétel!) A turista mindenütt az érdekeset, a különlegeset keresi. Nálunk ezt tartja annak. Higyje el, az átlagműveltségű nyugati sokkal jobban ismeri hazánkat, mintsem maga is komolyan venné az ilyesmit. Egyébként hadd mondjak el egy történetet. Fiatal házas ismerőseim lakást kaptak. Elkezdték lázasan berendezni. Asztal kell, szék, meg ez, meg az. A fiatalasszony még az ágyat, vagy here- rőt nem is mondta, az edényeket sem reklamálta, csak azzal rágta a férj fülét: és ne feledd szivecském, egy rokka is kell, Elámul- tam, hogy ez a kis városi asszonyka, aki talán még egy rántottál sem tud megsütni, fonni akar otthon esténként. De a férfi kisegített. Tudod, ez most olyan divatos szobadísz... .. .Köszönöm szakikám. szépen visszaadta a labdát. Bár az MTE csatárai pasz- szolnának ilyen jól. De vigyázzon hapsikám, mert valamikor én is Jő! cseleztem. A hatvanezer forintos briliáns fülbevalót, a tizenkétezer forintos arany karkötőt, vagy a tizenhatezer forintos bundát is a külföldieknek áruljuk? A pesti kirakatban láttam ilyesmit, mert karácsony előtt föl kellett utaznom. Bundabugyit akartam venni a mamának, de egész Szolnokon nem kaptam. Szóval a saját két szép szememmel láttam, hogy elég sok kirakat van tele ilyesmivel. És a boltok isi De hapsikám, én be is mentem. Egyikben sem külföldiek tolongtak. És ami a legfontosabb. Jaj, de nagy kő esett le a szívemről, amikor megláttam. Drága szerkesztőkém! Lehet már kapni nálunk is Metaxa konyakot .. ...Miért, eddig nem volt elég külföldi konyak...? ...Volt volt de úgy látszik, nem elég. Maga jobban tudja hapsikám, mert az újságírók jobban szeretik, én már csak kitartok a sima cseresznye mellett Volt itt az öt csillagos grúztól a jugoszláv, bolgár, albán konyakon át a francia Napóleonig mindenfajta. Nagy, nemzetközi testvériségben és egységben. De görög Metaxa nem volt, szerkesztőkém. Most már van. hála az égnek, négy- száznyolcvanért egy üveg... jó, jó, ne idegeskedjen..., ezí is csak a külföldiek kedvéi ért. De nem esi gázom űj év elején az idegéit, szerkesztőkém. A múlt évről akart kérdezni, nem? Eddig is arról beszéltem, de hadd mondjam meg, nekem ez a Papp Laci tetszik a legjobban. A béka feneke alól hozta fel a magyar bunyós sportot, csak úgy dagad a magyar szív és egyszer csak mit olvasok. Laci le akar mondani. Ez az, drága hapsikám, nem lennénk magyarok, ha nem így lenne. Elkezd menni valakinek, sikerei vannak, jó mindenkinek, amit csinál és ez elég ahhoz, hogy betartsanak neki. Azok hapsikám, figyelje meg, akik azelőtt ugyanabban a funkcióban semmire sem vitték. Szerkesztőkém, nagyon vigyázzunk! Hetvenegyre az az én kívánságom, hogy. óvjuk egymást az ilyen mélyütésektől, mert az elmúlt évben szép sikereink voltak. Nemcsak a bunyóban. Asztaliteniszben is. Meg a gazdasági és kulturális életben, a politikában... „.Hadd fejezzem be én, nmit akart mondani. Mert nagyon igaza van. Szépen mennek a dolgok nálunk, csak mi magunk ronthatjuk el, s főként akkor, ha nem ügyelünk ilyesmire. Azt hiszem, erről az idén még sokat beszélgetünk, addig is boldog újévet magának és a többieknek a műhelyben. Varga József
